A Hon, 1878. január (16. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-31 / 29. szám
29. szám. XVI. évfolyam. Esti kiadás: Budapest, 1878. Csütörtök, január 31. Kiadó-hivatal: Bur átok-tere, Athenaeum-épület földszint Klíííszotti dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ......... 6 frt —kr. 6 hónapra......................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 10 — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, január 31 A képv.ház mai ülésén folytatta a vámszerződésről szóló javaslat tárgyalását. Első szónok Plachy T. volt, ki a kormányjavaslata mellett vetette latba szépen indokolt szavazatát. Utána Orbán Balázs szólt az ismert szélsőbali álláspontról. Utána Tisza Kálmán kormányelnök beszélt nagy figyelem és hatás közt, telt ház előtt. Tisza eleve a különvéleményekben nyilatkozó ellenmondásokra utalt, s azután az egyes szónokok cáfolásával foglalkozott. Beszédét úgy végül, mint közben is, főleg midőn arra, utalt, hogy az ellenzéki magatartással szemben csak nagy kötelességérzete tartja helyén, s zajos tapsokkal és élénk éljenzéssel fogadta a kormánypárt. Ezután az erdőtörvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldendő bizottság választatott meg, mely után az interpelláczióra vonatkozó ügyek következtek. Az angol parlamentben ma tárgyalják a kormány által kért 60 milliónyi póthitelt. A legújabb hírekből következtetve, bizton remélhetjük, hogy a kormány megkapja a hitelt, sőt egy jelentés tudni akarja, hogy a kormánynak száz szavazatnyi többsége lesz. Pym konzervatív képviselőnek táviratilag jelzett indítványa mutatja, hogy a konzervatív táborban hatalmas áramlat kapott lábra, hogy e párt, mely eddig jobbára hallgatott és nem demonstrált, most a válságos pillanatban megembereli magát. A liberális ellenzék persze most is russopbil politikát űz, s igyekszik megkötni a kormány kezeit, de ez aligha fog sikerülni. Sok időbe kerül s nehezen megy, míg a lassú konzervatív angol kormány tettre határozza el magát, de ha ez egyszer megtörtént, kétségkívül cselekedni is fog. Csak már egyszer neki kezdene. Andrássy gróf is neki látott az actiónak, mely párhuzamosan megy most Anglia actiójával. A legújabb tudósítások is olyan formán hangzanak, hogy teljesen meg lehetünk elégedve külügyérünk magatartásával. A »N. fr. Pr.« szerint Andrássy megtagadta az initiativát egy congressus létesítése érdekében, mely a béke ügyében határozzon s végleg rendezze a keleti ügyeket. A kiigazított kataszteri munkálatok alapján előállott földadószaporodások és törlések könyvelése tárgyában a pénzügyminiszter a következő körrendeletét intézte a kataszteri igazgatóságokhoz, adófelügyelőkhöz és adóhivatalokhoz : A múlt 1877. évi február hó 7-én kelt 60.359. számú körrendelet szabályozza azon eljárást, mely az 1875. VII. t. sz. 34. §-a értelmében kiigazított kataszteri munkálatok alapján előállott földadószaporodások és törlések könyvelésénél követendő. Ezen rendelet érvényesíthető volt mindazon községekben, melyekben az említett földadóváltozások az 1876. évi adófőkönyvek lezárása előtt állapíttattak meg, külön intézkedés szükséges azonban azon községekre nézve, melyekben ezen változások az 1876., illetőleg 1877. évi adófókönyvek lezárása után állapíttattak meg, és eddig még keresztülvezetve nincsenek. Ily községeknél a földadóváltozások az 1878. évi adóhivatali számfejtőkönyvben és községi följegyzésekben könyvelendők el, oly formán, hogy az 1876. és 1877. évekre szóló földadószaporodások és törlések: a) az adóhivatali számfejtőkönyvben a szaporodások vagy törlések lapján az »1876. évtől innen maradt hátralékok« rovatába; b) a községi feljegyzésekben: aa) a részletezés? 33. és 34-ik, bb) az adókönyv 10. és 12-ik rovataiba jegyeztessenek be, mindig azon hozzáadással, hogy a szaporodás vagy törlés az 1876. és 1877. évekre szól. Ugyanily eljárás követendő az 1878. évre szóló földadószaporodások vagy törlések könyvelésénél is, ha azok az 1878. évi földadó egyénen kinti kivetésének és előírásának megtörténte után vitetnek keresztül. Ugyanezen ügyben az adó kivetése tárgyában a közigazgatási bizottságokhoz a pénzügyminiszter a következő rendeletet intézte : Tapasztaltatván, hogy a múlt 1877. évi február bó 7-én kelt 60,359. számú körrendelet III. szakasza a) pontjának értelme számos esetben tévesen fölfogva alkalmaztatik, miheztartás végett kijelentetik, hogy a tagosítás alapján mutatkozó adószaporulatnak vagy apadásnak a múltra való kiegyenlítésénél, nem az 1876. évtől visszaszámítandó öt év, hanem a tettleges adókivetés évétől számítandó öt év veendő figyelembe, beleszámítva a kivetés évét is, ha a kivetés az év folyama alatt, tehát nem a rendes kivetéssel együtt történik. Például, ha az adó kivetése 1878. évben eszközöltetik, annak beszámításával még négy évre 1877-től 1874-ig foganatosítandó a visszahatólagos adókiegyenlítés. Egyszersmind figyelmeztetnek a kir. adófelügyelők, hogy a fent idézett körrendeletnek czélja az volt, hogy a munka egyszerűsíttessék, ha tehát a közigazgatási bizottság határozata a föntebbi körrendeletnek megfelel, ezen határozat elleni további föllebbezés fölösleges, mert ily föllebbezés a pénzügyminisztériumnak csak czél nélküli munkaszaporítást okoz, amennyiben ily esetekben a közigazgatási bizottság határozatai különben is mindig jóváhagyandók. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház ülése január 31-kén. Elnök: Ghyczy K.; jegyzők: Horváth, Gullner, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Trefort, Szende, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja a hevesi ipartársulat kérvényét az autonóm vámtariffa ellen. — A ház irodájába tétetik le. Következik a napirend : a vámszövetségi és vámtariffajavaslatok folytatólagos tárgyalása. Plachy Tamás egységes egésznek tartja a kiegyezési javaslatokat s pártolja azokat a maguk egészében. Apponyi téves álláspontja abból ered, hogy e javaslatokat a vámtariffa egyes, általa perkorrestált tételeiből bírálja meg és veti el. Nem is áll, mintha e vámtariffa észrevehető teheremelkedést tartalmazna, sőt a kihallgatott szakértők egyező véleménye szerint e percentuácziókban igen magasra rugó vámemelés az individuális felhasználás után alig figyelembe vehető áremelkedést tartalmaz. Ez emelkedés nem megy többre egy-egy öltözet férfiruhánál 60—70 krajczárnál, egy méter rőfös kendőnél pedig 1,1 és fél kvnyi összegnél. Míg Apponyi, ki maga is elismeri a pénzügyi vámok behozatalának szükségét, de perkorreskálja azok kompenzáczionális természetét , addig ő az Ausztria iparának nyújtott védelem fejében a pénzügyi vámokat és a restituczió kérdését helyes kompenzácionális eszközöknek látja. Három okból támadták meg a törvényjavaslatot, először azért, hogy a szabad kereskedelmi rendszerrel szakít, másodszor a pénzügyi vámok miatt, harmadszor az osztrák iparnak nyújtott védelem miatt. Azt, mintha e javaslat a szabad kereskedelmi rendszerrel szakítana, szóló nem látja igazolva. Ha van is a tariffában emelés, van leszállítás is , főleg a vámügyi bizottság minden kételyt kizáró határozott nyilatkozata után a beterjesztett tariffát csak a szerződéses tariffa áthidalójának látja, mely minél hamarább, minél több álammal kötendő szerződésben fog kifejezést találni. Apponyi ugyan azt mondta, hogy a kormánynak legjobb szándéka mellett sem lesz többé hatalma e bilaterális tariftán változtatni; szóló azonban emlékezteti őt, hogy a Németországgal ez idő szerint lejárt, de érvényben volt szerződés és az angol pótkonvenczió megkötése előtt volt a monarchiának átalános tariffája, a szerződés kötése mégis sikerült. (Tetszés.) Tagadja különben, mintha az osztrák politikának föltétlen prohibitív irányban kellene mozognia , hisz az osztrák ipari termelés 60 százaléka a világpiacra kerül, s ennek folytán valószínű, hogy az osztrák politika saját érdekében a szabad kereskedelmi irány felé fog vezetni. A Németországgal folytatott alkudozások sem az osztrák kormány védvámos tendenciái miatt, de egészen más, ezzel összeköttetésben nem levő okok miatt hiúsultak meg. Ami a pénzügyi vámokat illeti, különösen két czikk van itt, mely mint a legtöbbet jövedelmezhető, a kontempláczió tárgya, t. a kávé és a petrolum. A kávéra vonatkozólag megjegyzi, hogy ő ennek fogyasztását nem ismeri el Magyarországon oly átalánosnak, hogy a nép szenvedhetne vámjának emelése miatt. De ha szenvedne is, aki akarja a czélt, akarnia kell az eszközöket is, s ez czélszerű eszköz egyensúlyunk helyreállítására. Az osztrák iparágak tervezett védelmét, a szakértők véleményére támaszkodva, szóló nem tartja túlságosnak. Magyarországnak, mint per exczellencziám földművelő országnak érdekében áll ápolni Ausztria iparát, mert ha prosperál, szaporodik a fogyasztás és tágul saját terményeink piacza. E védelem egyrészt saját termelésünk érdekében áll, másrészt pedig javára szolgálhat talán keletkező iparunknak. Itt tagadja, mintha a vámügyi bizottság azt mondta volna, amit Simonyi Gullner fölróttak neki, hogy Magyarországra nézve az ipari fejlődés veszedelmes. Csak annyit mondott a bizottság, hogy neki a tényleg létező viszonyokkal, tehát azzal, hogy Magyarország agrikultur állam, kell számolni. Ez nem zárja ki az ipari fejlődés óhajtását, csakhogy szóló az ipar rögtöni föllendülésében nem hisz. Az iparnak vannak bizonyos föltételei: a fölös tőke, a sűrű népesség, állandó béke s a szakérteim. Nálunk nincs meg egyik sem. Nálunk a létező gyárakban 60—80 krajczárt fizetnek a gyárak, míg külföldön (közbeszólás hol ?) Csehországban 20 krajczár a napszám. (Mozgás.) Ha egy »legyen« szóval lehetne ipart teremteni, senki ennek nálánál jobban nem örülne; ő a keletkezhető ipart látja ugyan a jövőben — de nem a közeljövőben. Amely iparág, pl. a malomipar, nálunk prosperál, annak köszönheti, mert meg vannak előföltételei s ezeken a vámterületi közösség mit sem ront. Különben ő elvárja, hogy a kormány jövőben is szabad kereskedelmi irányt fog követni , törekszik kereskedelmi szerződések kötésére. Az, hogy a kormány a tariffaviszony előtt a szerződési viszonyt előnyösebbnek tartotta, kiderül abból, hogy előbb beterjesztette a vámszövetségről szóló javaslatot, mint a tariffát s ennek beterjesztésére csak akkor lépett elő az átalános vámtariftával, mikor a szerződéses tariftát létrehozni egyelőre nem sikerült. (Tetszés.) Ő nagy elismeréssel viseltetik a kormány eljárása iránt, mert népszerűsége veszélyeztetésével is teljesítette kötelességét; a jelen helyzetet a 67-ei kiegyezés folyományának mondja, mely maga után hozta, hogy az osztrák igényekkel számolni kell. Ha Simonyi Lajos azt mondja, hogy a kormánypárt a választók előtt csak azt fogja elmondhatni, hogy : »minden elveszett, de a kormány megmaradt« , szóló arra utal, hogy ha az ellenzék által óhajtott eljárást követte volna, azt fogta volna mondhatni: »minden elveszett, de a népszerűség megmaradt.« Reá szavaz a javaslatokra. (Élénk tetszés a középen.) Orbán Balázs Anglia példájára hivatkozva, mely önálló kereskedelmi politikájának köszönheti föllendülését, ellenzi e javaslatokat, melyek Magyarországot nem csak jelen siralmas ipari helyzetében hagyják, hanem még jobban s alantabbra sodorják. Ily politika, mellett helyünket a nagy világversenyben nem állhatjuk meg; szóló nem fogadja el a javaslatokat. (Élénk tetszés balról.) Az ülés további folyamáról reggel értesítünk. a „HON" TI RÓZÁJA. Horn*» siute. Ebers György legújabb regénye. (20. Folytatás.) Paulus megfogá az ifjú jobbját, magához voná a fiút s atyai bensőséggel csókolá homlokon. Aztán igy szólt: — Barlangomban ott a zöld kő alatt a tűzhely mellett hat darab aranyat találsz. Ebből hármat vigy magaddal az útra. Szükséged lehet rá, ha máskor nem, majd a hajósoknál. És most siess, hogy még jókor érkezhess Kattbuba! Hermasz egészen eltelve a rábízott nehéz föladat fontosságától, sietett föl a hegynek. A ragyogó képek, melyeket képzeletében jövendő dicsőségéről alkotott, elhomályositák benne a szép gallus nő emlékezetét s különben is szokva lévén Paulus túlnyomó belátásában és jóságában bízni, nem aggódott többé Sirena miatt sem, kinek ügyét Paulus a magáévá tette. Az alexandriai férfiú utána tekintett s rövid imát mondott érte az egek urához. Aztán leszállt a völgybe. Éjfél már régen elmúlt volt, mind hűvösebb lett az idő a hold letüntével s mióta Paulus odaadta a birkabőrt Hermasznak, nem volt testén egyéb, mint a foszladozó kabát. Mindazonáltal csak lassan haladt, gyakran meg is állt, karjait mozgató s összefüggés nélküli szavakat mormogott magában. Hermaszra gondolt és Sirénára, saját ifjú korára s arra, hogyan szokott ő akkor kopogtatni a barna Azo és a szőke Simaithe ablakán. — Ez a gyermek, ez a fiú! — mondá magában. — Ki hitte volna? Mondják, hogy a gallus nő igen szép, de ő is, — és mikor a discust dobá, engem igazán meglepett gyönyörű termete. Hát még a szeme! Ez a szem szakasztott Magdaléna szeme! — Ha ott találja a centurió neje mellett s a szivébe taszítja kardját, büntetlen maradt volna a gyilkosság a földi bírák előtt. De ettől a fájdalomtól megkímélte atyját az ég. Itt a pusztaságban, azt hivén jó öreg, nem érheti fiát utól a világ és az ő gyönyörei. Hát imel az áfonya, gondolom magamban, elszárad a földön, s nem jut föl soha a pálmakoronába, ahol a datolya érik. Ekkor előreppent egy kis madár, csőrébe vette az áfonyát s fölvitte fészkébe, a fa legmagasabb tetejére. — Ki az, a ki a más utait irányozhatja s azt mondhatja: »Ilyennek s nem másfélének fogom találni holnap is.« Pusztaságba menekülünk mi botor emberek, hogy elfelejtsük ott a világot, és a világ oda is követ minket, sarkunkhoz fűződve. Hol az az olló, mely elnyeri a lábuntól ezt az árnyékot ? Melyik az az ima, mely minket a húsból és vérből alkotottakat, a hústól és vértől egészen megszabadít? Megváltam, te egyetlenegy, a ki ismerted ez imát, taníts meg rá engem is, engem, a legszegényebbet a szegények között. Tizedik fejezet. Alig néhány perczcel, hogy Hermasz kivetette magát a centurió ablakán az utczára, belépett Phoebicius a hálószobába. Sirenának még elég ideje maradt, hogy ágyára vesse magát. Nagyon rettegett s a fal felé fordult arczczal. Vájjon tudta-e a vad gallus, hogy volt nejénél valaki ? s ki lehetett az, a ki elárulta és őt idehivta ? Vagy talán csak véletlenül került az istentiszteletről haza, mint egyébkor ? Sötét volt a szobában s Phoebicius nem láthatta nejét, de ez mégis behunyta szemét, mintha aludnék, mert ő előtte minden pillanat, mely alatt nem kellett férjét dühöngve látnia, ajándéknak tetszett. Ez alatt oly hevesen dobogott a szíve, hogy azt hitte, férjének is meg kell azt hallani, midőn észrévévé, hogy a nála szokásos nesztelen lépéssel közelit ágyához. Hallá, hogyan jár-kél ide és tova s aztán bemegy a hálószobából nyiló konyhába. Aztán csakhamar észrevevő félig csukott szeme, hogy világosság árad a szobában. Phoebicius lámpát gyújtott a tűzhelyen, s most körülkémlelt vele mind a két szobában. Egész ez ideig Phoebicius se meg nem szólitá, se egy egyetlen hangra nem nyitá fel száját. Most bement a lakószobába, és e pillanatban, — Siróna önkénytelen húzta össze magát s boritá fejére a takarót, — fölkaczagott a centurió, oly hangosan és oly gúnyosan, hogy Sirena megérzé, mint fagy meg kezében, lábában a vér s olyat érez, mintha valami bíborvörös függönyt húznának végig szeme előtt föl és alá. Most újra világos lett a hálószobában, s a lámpa fénye mind közelebb és közelebb jutott szeméhez. E pillanatban kemény lökést érzett fején Phoebicius durva kezétől s ekkor halkan fölkiáltva, letolt a takarót és felült ágyában. Phoebicius még ekkor se szólt semmit, de a mit Sirena látott, elég volt elfojtani benne bátorsága és reménye utolsó szikráját is. Férje szemének csak a fehére látszott, sárga arcza egész fakóra vált s homlokáról jobban leritt, mint egyébkor a beleétetett Mithrasz-jegy. Jobb kezében tartá a lámpát, a balban a Hermasz által ott hagyott birkabőrt. Mikor Phoebicius meredt tekintete az övével találkozott, a férj oda tartá a borzas jobbért egész közel szeme elé, úgy hogy megérinté vele neje arczát. Aztán hevesen ledobta a földre s rekedt, tompa hangon kérdé: — Mi ez ? Sirena hallgatott; Phoebicius pedig odalépett az ágy mellett álló kis asztalhoz, melyen ott állt az éjjeli ital egy szép tarka pohárban, melyet Polykarp hozott neki Alexandriából úti emlék gyanánt, — s lesimitá azt keze fejével az asztalról, úgy hogy a földre esett s darabokra tört. Siróna felsikoltott, a kis öbb pedig felugrott Siróna ágyára s onnan ugatott a gallus férfira. Ez pedig megragadta az állat nyakán levő szalagot s annál fogva oly erővel dobá a szoba földére, hogy a szegény teremtés keservesen kezdett vonítani. Ez a kis kutya már leánykorában is a Sirónáé volt. Rómába is magával visz és az oárra is. A kis állat szeretettel csüggött rajta s Siréna is a nyomorult állaton, mert Jambe soha se volt oly boldog és vidor, mint mikor az ő sima keze enyergett vele. Hiszen a szegény asszony annyit volt egyedül, mikor csupán az a kis ölebecske maradt vele s mulattatá őt nem csupán azokkal a minden kutyának betanítható mesterségekkel, nem! — ez a kis állat neki kedves, néma, de korántsem süket kisérője volt a távoli hazából, a »ki« füleit hegyezte, mikor Sirena Arelasbeli kis testvéreinek neveit emlité, kikről egy éve már mit sem hallott, és szomorúan nézett rá és fehér kezét nyalogatá, ha a babámat könyeket csalt úrnője szemébe. Magára hagyatott, tétlen, gyermek nélküli helyzetében Jambe sok, igen sok volt neki, s most, midőn látá, hogy e hű kísérőjével, kis barátjával rosszul bánnak s az nyöszörögve vánszorog ágyához, midőn a fürge kis állat hiába kisérlé meg többször, hogy oltalmat keresve ölébe ugorjon s fájdalmasan vinyogva nyujtá úrnője elé reszkető, beteg, talán kettétört kis lábát; — ekkor egyszerre elszállt a remegő fiatal asszony szivéből minden félelem, kiugrott ágyából, karjaira véve a kis kutyát s oly pillantást vetve férjére, melyből Phoebicius mindent kiolvashatott inkább, mint félelmet vagy megbánást, mondá: — Ne nyúlj többé e kis állathoz, ha jót akarsz ! — Holnap vízbe fojtom — viszonz a Phoebicius egész szárazán, de gonosz indulatu nevetéssel fonnyadt ajkain. — Annyi kétlábú szerető jár az én házamba, hogy egyátalában nem látom be, miért osztoznám vonzalmadban még a négylábúakkal is. Hogy került e jubbőr ide? Sirena ez utóbbi kérdést nem méltató feleletre, s ingerült hangon válaszolt: — Istenedre, a sziklákra és minden istenekre mondom, hogy ha még csak egy ujjal is hozzá mersz nyúlni ez állathoz, nálad maradásom ideje kitelt. — No lám — viszonzá a centurió. — Aztán merre méltóztatik venni útját ? A sivatag végtelen, sok tér van benne az elepedésre és fehérülő embercsontokra. Hogy búsulnának rajtad kedveseid! Az ő kedvükért leszek kénytelen, mielőtt e kis dögöt vizbe fojtanám, az úrnőt elzárni. — Kisértsd meg hozzám nyúlni! — kiáltá Siróna s felugrott az ablakpárkányra. — Csak egy ujjaddal merj érinteni, segítségért kiáltok, s Dorothea és férje meg fognak őrizni dühöd elől. (Folytatása következik.) A hábo ru. Cettinjéből ezt írja a »Pol. Corr.« tudósítója: »Miután Vukovics Gavro már nyolcz nap előtt elutazott a keleti határra, hogy a főparancsot azon csapatok fölött átvegye, melyek a szerbekkel közreműködve vannak hivatva operálni. 3 nap előtt még 5 zászlóaljból és 8 ágyúból álló pótcsapat küldetett utána, hogy ne legyen oly aránytalanság a Nis eleste után tetemesen megerősített ,Jávor hadtest, és a montenegrói csapatok közt. Időközben ezen oldalról az a hir érkezett, hogy török területen négy nagyobb község megadta magát Milján szerb vajdának, ez elismerte Nikita fennhatóságát. Kevésbé múlt, hogy a szerbekkel való cooperatió fel nem lett függesztve. Itt az a hir van elterjedve, hogy Nikifor Ducics archimandrita lett megbízva a cooperáló szerb csapatok parancsnokságával. Ugyanez a Ducics a hatvanas évek végén Nikita fejedelem titkára volt, de abba a gyanúba jött, hogy a fejedelem ellen conspirál és ezért Montenegrót el kellett hagynia és onnan Szerbiába ment, hol nagy tisztelettel fogadtatott. Ez adott okot arra, hogy már előbb nem tudott a barátság Szerbia és Montenegró közt megszilárdulni. Ha való a hir, hogy Ducics csakugyan a cooperáló sereg parancsnoka, akkor el lehetünk készülve, hogy Montenegró felfüggeszti az egyes hadműveleteket. Nikita fejedelem Scutari felé való útjában szünetet tart, mert Dulcigno parancsnoka, a török hajóraj segélyében bizakodva, a montenegróiak felhívását az átadásra azzal utasítá vissza, hogy magát a végsőig fogja védelmezni. A fejedelem tehát egy hadtestet küldött Dulcigno ellen azon megbízással, hogy vegyék be a várost rohammal, ami meg is történt. Scutari ostromára minden előkészületet megtesznek. Tegnapelőtt egy Parlamentár jött a fejedelemhez azon kéréssel, hogy ne támadja meg Scutarit, mert a városban az a hír van elterjedve, hogy Törökország és Oroszország között fegyverszünet köttetik, mely Montenegróra is ki fog terjedni. A fejedelem erre azt válaszolta, hogy erről mit sem tud és a várost azonnal meg fogja támadni. Spizból és Podgoriczából hasonló üzenettel jöttek parlamenterek a montenegrói előőrsökhöz és szintén visszautasító válaszszal tértek vissza. A montenegróiak által megszállt minden községbe a montenegrói közigazgatás léptetik életbe és majd minden nap jelentik az egyik vagy másik hely bevételét. A katholikus albánok Antivári bevétele óta melegen buzgólkodnak a montenegróiak ügye mellett. A mohamedánok is megpuhulnak s minden nap jönnek meghódolási nyilatkozatok. Csakis a siker az, mely azon elemeket vezényli.« Szulejmán pasa visszavonulásáról a »D. Tel.« hareztéri tudósítója, ki most érkezett Konstantinápolyba, a következő jegyzeteket közli: »Jan. 13. (éjjel) Bazardsik kiürítésekor fegyujtatott a hid s a város egy része. 14 ikén. A török hadsereg lefelé vonul a Maricza déli partján és Jatbiali pasa Adake megszállására küldetett, hol az orosz lovasság foglalt már állást. Az egész haderő kénytelen Kadikon állást foglalni, az oroszok a folyam északi partján vonulnak Bilipopol felé. A híd ott el volt égetve és a városban zavargás támadt a zerbekek magatartása miatt ; ez azonban hamar lecsillapittatott, három főizgató főbelövetvén A városban polgárőrség tarta fenn a rendet és Zabit pasa a gázlóhoz ment a város alatt, hogy ott az átjáratnál őrt álljon. 15- én reggel 20 zászlóalj orosz gyalogság és egy üteg tüzérség előre nyomulván, a folyó északi partján csatározást kezdenek. A törökök két ágyút helyeznek a magaslatra és egész nap tüzelnek. Este az oroszok egy ágyút hoznak pozitióba s a várost lövetni kezdik. Három orosz gyalog zászlóalj és egy ezred lovasság a gázlóhoz érnek. Savét és Zabit pasák, kik a pályaudvaron voltak, a sötétség beálltával Stanimakába vonulnak vissza. Az oroszok éjfél tájban észrevétlenül s ellentállás nélkül bevonulnak a városba. A vasúti állomásnál egy kis csata volt, melyben 120 török esett el, a többiek Stanimakába húzódnak vissza. A törökök felgyújtották a vasúti állomást elvonulásuk előtt s szemtanuk állítják, hogy bolgárok a lángok közé hurczolták a török sebesülteket. Időközben Euad és Sakir pasa egész nap Kadikönél csatáztak, az ellenség Adakönél átkelvén a Mariczán. A veszteség mindkét oldalon jelentékeny volt. Baker pasa egy dandárral Komából elvonult. 16- án Baker pasa csapatai egyesültek Szavfet és Zabir pasa csapataival Szanimakán, hol Szulejmán pasák három katonát felakasztatott 1 pásért. A város teljesen nyugodt. Sakir és Fuad pasák egész nap visszavonulnak Dermendere, Markova és Belasliba helységekbe. Az ellenség nyomon követvén a török hadakat, egész nap véres csatározás volt. Markovát éjnek idején hagyták el a törökök, s miután az ellenség a magaslatokat itt megszállotta, reggel ezeket elkellett foglalni, hogy a visszavonulás biztosíttassák. 17- ikén Sakir pasa Kulkolenere ment s mivel a Filipopolta vezető főúton egy ellenséges hadosztályt a törökök Zabir és Iskender csapatainak véltek, kétségbeesett küzdelmet kellett kiállniok, melyben a törökök 2000 embert vesztettek és az orosz veszteség is tetemes volt. Ali pasa megöletett szurony által és Sakir pasa szárnysegéde súlyosan megsebesült s a csatatéren maradt. Az oroszok jobbról és balról támadtak, de szerencsére kevés tüzérségük volt; később Kulkolene és Stanimakán foglaltak állást. A török csapatok hiányt szenvedvén lőszerekben, 40 ágyút elhagytak; a hegyen át üzenetet küldtek Szulejmánnak. De miután a várt szállítmány meg nem érkezett, Sakir és Euad emberei a sötétben visszavonultak a Markova szoroson át, hátra hagyván 41 ágyút, de magukkal vittek 290 sebesültet, kik közül 60 megfagyott útközben. Baker pasa megerősítő positióját a magaslaton Stanimakánál , de este eljött Szulejmán követe, jelentve, hogy el van határozva visszavonulni. A viszszavonulás sorrendje ez volt: Oszmán pasa ment legelöl, aztán Nurri és Baker pasák Mehemeddel. Stanimankát éjnek idején hagyták el és Karadzalanba 18-dikán éjfélkor érkeztek meg. A kis ágyúk elvitettek, a nagyok hátramaradtak Karadzalán a hegyen, mert a jeges hegyi ösvényeken lehetetlen volt azokat elvinni. Az előcsapat Kusalilat elfoglalta, de Baker pasa csapatait az ellenség lovassága nagyon nyugtalanítá, de az Arda folyó el lett érve. 21 én Gumurdsia mellett vagyunk. Szulejmán és Szafet pasa Szanimakat elhagyva, átkeltek a hegységen Tatalmár Zabir és Iskender pasák a Sopela Bogházon át jőve, Sakarlit 20-án érték el. — Sakir 17-én éjszaka hagyta el Markovát és az előhaddal Esketsába ért jan. 23-án éjfélkor. A csapatok jelentékenyen desorganizálva vannak. A tüzérségi lovakat elhozták, de a podgyász nagyobb része oda veszett. Szulejmán pasa 24. és 25-én száll hajóra csapatai egy részével Gallipoliba, hol a hadsereg parancsnokságát átveszi. A csapatok Karagats vagy Porto Lagoson kelnek hajóra, hova nagy szállítóhajó érkezett. 25. A hadsereg egy része Gallipoli, más része Konstantinápolyba indult. Az így megmenett hadsereg létszámát mintegy 40,000 főre becsülik A török csapatok az után sokat szenvedtek, de ők Filipopolban nem tettek kárt, kivéve, hogy a hidat elégették. Kineveztettek: Herman Emil, Lehóczky Gyula, Chrismar Ottó, dr. Schwartz Ottó, Fekete Lajos és Nikes Zsigmond eddigi rendkívüli tanárok másodosztályú rendes tanárokká a selmeczi m. kir. bányászati és erdészeti akadémiához. — Képviselőválasztás. A buszti kerületben Móricz Károly szabadelvű pártit választották meg képviselőnek Sárközy Pál függetlenségi párti ellenében. E kerületet előbb Pogány Ödön függetlenségi párti képviselte. — Postai intézkedések. A kir. postaigazgatóság tudatja: A tiszavidéki vasút czeglédpüspökladány-debreczen-szerencs-miskolcz-kassai vonalán, úgyszintén a déli vasút barcs-nagykanizsabécsi, nagykanizsa pragerhofi, továbbá a magyar nyugati grácz-szombathely-székesfehérvári és kisczellgyőri vonalain, végre a győr-soproni és az ujszonybécsi vonalokon a vasúti vonatok már rendesen közlekednek, minélfogva ezen vonalokra kocsipostai küldemények ismét felvehetők. Ellenben Budapest- Székesfehérvár-Nagykanizsa és Székesfehérvár - Új- Szőny közt a vasúti közlekedés megnyitásának ideje bizonytalan , miért is a levélposta ezen két vonalrész mentében fekvő postahelyekre (Nagykanizsa-Újszőny kivételével) esetleg holnap reggel is kocsin fog továbbuttazni, a déli és nyugati vasutak összes egyéb vonalaira szóló levél- és kocsipostai küldemények pedig egyelőre még Bécsen át irányitandók. Az árvíz Harta és Solt között kiöntött; ennélfogva szükséges, hogy nemcsak a Dunapatajra, hanem a Kis-Hartára szóló levél és kocsipostai küldemények is kizárólag Kecskemét-Kalocsán át irányittassanak. Laczház- Kun-Szt.-Miklós, Szabadszállás-Izsák közt egyenes postaösszeköttetés létesittetvén, a postát nevezett helyekre, úgymint rendesen kell inditani, Dömsöd kerülő uton és csónakon Laczházával, Tass, Szalk- Sz.-Márton Kun-Szt.-Miklóssal, végre Apostag, Dunavecse, Solt Szabadszállással nyer postai összekötetést. — Gounod február hóban Budapestre jó s részt vesz a »Cinq Mars« főpróbáin. Ezt a hírt olvassuk a »N. P. Journal«-ban. A hírneves zeneköltő körülbelül egy hétig lesz körünkben s a nemzeti színház igazgatósága ez idő alatt »Faist«-ot s »Romeo és Juliá«-t szándékozik előadatni, a harmadik nagy opera, melyet itt idézése alatt előadnak, a »Ciniq Mars« lesz, melyet maga maestro fog vezetni. — Gróf Nádasdy Ferencz az általa kitűzött pályázat határidejét egy községi és gazdasági tűzoltás könyvének benyújtására 1878. ápril KÜLÖNFÉLÉK.