A Hon, 1878. június (16. évfolyam, 132-157. szám)

1878-06-01 / 132. szám

henwarth támadott ellene ; minden más táma­dás csak leplezetten, a monarchiának a kiegyezés periodikus volta általi gyengülé­sének czime alatt történt , vagy a kölcsönös elégületlenség ürügyével adatott elő. De hát­térbe vonult az ellenség és minden oldalról hangsúlyozva jön az alkotmányosság azon követelménye, melyet csak a dualismus ké­pes kielégíteni, az újdonsült osztrák personal­­unionisták ép úgy elhallgattak terveikkel, mint a­hogy Magyarország jogainak teljes megóvása mellett, a többi tartomány históriai jogainak megadásával merte csak előtérbe ál­lítani Hohenwarth a foederatiót, keservesen panaszolván el, hogy bukására a lökés Ma­gyarországról jött. A múlt elhangzó küzdel­mének reminiscentiái ezek, melyekkel szem­ben a dualismus sok új hívet számlál az osz­trák államférfiak közt. És ezek közt minden­esetre ki kell emelni Depretis beszédét, mert nemcsak a dualistikus politika eddig soha eléggé szint nem vallott hívének bizonyítá magát, de figyelmezteté az osztrákokat a monarchia megszilárdulásának alapföltételére , a két fél anyagi jólétére és egyetértésére is. És ha a kölcsönös egyetértéssel létesített anyagi alapokból — ő a jövő számára a poli­tikai egység növekedését, szilárdulását vagy mint ő fejezé­ ki magát, a dualizmus tovább fejlődését is kilátásba helyezé, hát ez oly hathatósan argumentált az osztrákok előtt, a­mily őszintén megmondjuk, hogy nem fognak teljesedni vágyai, ha ezeket Magyarország politikai önállása rovására érte; de abban igazat adunk neki, hogy a mostani küzdelem­ben bizonyára rejlik annyi tanulság, hogy vagy a kölcsönös igényeknek kell békésebb tért keresni, vagy más megoldásban keresni a szabadulást; mert még egy ilyen küzde­lem veszélyeztetni fogja a dualizmust; és mert az osztrákok is értik most ennek becsét; reméljük, hogy sem veszélynek (túlkövetelés­­s­el) kitenni, sem ellenségeinek­­szakítással átszolgáltatni nem fogják azt. A harmadik tanulság az osztrák viták­ból , a provizórium ellen szól. Ennek veszé­lyét bizony­ít­gató, még novemberben Herbst­é ha most mégis mellette szólott, hát csak rabulizmusáról tesz tanúbizonyságot; de an­nál hangosabban szólalt föl most az ellen az osztrák napisajtó és parlament, úgy hogy a provizórium magyar hívei nem fognának még Ausztriában sem többségre találni. És másfe­lől : a fiatal Plener őszintén megmondta, hogy milyen provizóriumot fogadna el. A restitutiót , eddigi kárainkkal, a bankot, eddigi osztrák kezelésével, a vámokat angol pótszerződés nélkül, ezekben mi vesztenénk — és nyernék a quótát úgy, a­mint van. Azt hiszszü­k, hogy ez elég világos. A­kinek ilyen provizórium és mellette a bizonytalansággal együtt a dualismus elleni küzdelem is kell ,csak nyújt­son kezet a­­ két Plenernek! Preuis beszéde a kiegyezésről. Ámbár, már isten tudja hányadszor, napirend­re került a kiegyezés, mégis indíttatva érzem maga­mat annak összességével szemben újból jelezni a kor­mány álláspontját, mert most a kiegyezés punctum saliense van napirenden. . Midőn a kiegyezési tárgyalások mártír-útját megkezdtük, egy pillanatig sem ringathattuk magun­kat­ abban a hitben, hogy ezen az utón nem fogunk babérokat aratni, bármikép sikerüljön is a kiegyezés. Hogy kellene kinézni az oly kiegyezésnek, melytől lehessen várni, hogy az tetszésre találjon itt ? A monarchia e felének minden óhajtását be kellene tölteni. Jól hihetik-e önök, hogy a kiegyezés útján egy ily c­élt el lehessen érni? Hihetik-e hogy magyar részről beleegyezzenek minden kívánságunkba ! Hát a magyar kormány hogy járt volna, ha minden ma­­gyar kívánságot teljesítni akart volna. Megkapta volna-e az önök helyeslését? Itt csak compromissi­­muk lehetségesek. És ne m­ ássuk magunkat csaló­dásban, bizonyos önmegtagadásunkba kerül számolni a dualism nem csak nálunk, a monarchia túlsó felében is feszélyezve érzik magukat, valahány­kor a dualismus kérdése jön napirendre, de nézetem szerint ellenkező okokból. Nálunk nem akar a régi traditiókhoz való szeretet, melyeken egész szívünkből csüggünk, elrozsdásodni, és valahányszor e traditiók eszünkbe jutnak, a politikai eszély egész bátorságára van szükségünk,­­­hogy a reális tényekkel sza­ffiálj. Oda­át hallják, érzik, hogy a régi érzelmek még mindig élnek bennünk, és attól félnek, hogy a régi szerelem valamikor fölbuzdul bennünk és az ész sza­vát ő hallgattatja; bizalmatlansággal visel etnek az iránt vájjon a dualismus csakugyan meg fog-e úgy gyökerezni, mint a viszonyok által kívánatos volna. Én se fogok dicséreket mondani a dualizmusra, de mégis be kell ismernem, hogy csak a dualismus útján Set a birodalom üdvét előmozdítani, a két rész benső Graem is.“ 'Anja a dualismus? A bos­au idő­­szakokon át tartott heves küzdelem után az alkot­mányos szövetség az. Kötelessége tehát mindenkinek, a­ki a monarchiát nehéz megrázkódásoktól megóvni akarja, ezen szövetséget föntartani és megszilárdí­tani és remélni azt, hogy a mai szöve­tégben meg van a ma­csk­ája a monarchia két részének szoros liftes és szilárd egyesítésére. A­ki ezt hiszi, annak em szabad a rendszerhez nyúlni. Kinek van bátor- e a hoszti barerok idejét újra megkezdeni ? És ki ad biztosítékot az iránt, hogy a viszály jobb és szerencsésebb czélhoz fog vezetni. Nekem nem volt erre bátorságom, és irigylem azon férfit, kinek a me­rész vállalatba kezdeni bátorsága van. (Bra\ó. a centrumban^ e ^ & ^ Hohenwarth excelentiája mindott hogy a dualismus eddigi fönnállása a mo­narchia két részének elidegenítésére vezetett? Én azt Sem nem. Tekintsenek át Magyarországba és í hassák meg, minő szavak ejtettek ott az utolsó kiegyezési tárgyalásoknál; s aztán hintsenek visz­stagl tíz év előtti időre, minő egészen más állást nyertek ott a pártok, s hogy Jazok, kik még nemlég heves ellenségei valának a rendszernek, rá léptek a célra melyen fca valaki arra rá lép, b.zo- t eisblaszlfisra, bsn.m inkább aszó.A eg,.»isre törünk ^Az b.zuu5o, fogj a » Ägy kell, nézetem szerint »ga!(ia Németországot is nem a nemzetiség kérdése egy ma­ga, még kevésbé a vallási közösség szilárditá meg. A benső gazdasági közösség volt az, a­mi a német birodalom szilárd constituálását maga után vonta. (Nagyon helyes­ a jobb oldalon). Ez a­ki ma­radandó sikert akar elérni, annak az anyagi érdekek telyes fölkarolására és helyes fejlesztésére kell tö­rekedni, melyeknek szerencsés előmozdítása nélkül sem vallásos, sem ideális czélokat nem lehet elérni. ( Bravó a középen.) Ezután szónok áttér a kiegyezés részletes tárgya­­ására. A q­u­ó­t­á­r­a nézve megjegyzi, hogy a ki­egyezés első megalkotói oly szerencsésen megállapí­tották a quótaarányt, hogy lehet a számokat akár­­mint csoportosítani, nagyban és egészben véve a monarchia két felének vagyoni ereje a 30:70 száza­lékos arányban­­áll egymáshoz ma is. Várjon a vám- és kereskedelmi szövetség fel­mondása szerencsés volt-e, azt nem akarja vitatni, de tény, hogy e joga Magyarországnak erre megvolt s azzal élhetett is. De meg vagyok győződve — így folytatja, hogy alig fog találkozni valaki, a­ki kész magára vállalni a felelősséget azért, hogy a felmon­dás, az idő előtt való felmondás által a nehézségek és harcrok hosszú sorát fogja felidézni, mint a minek azok, melyeket 2­/2 év óta átéltünk, melyekről a mo­narchia mindkét parlamentje tanúságot tehet. S mik voltak az eredeti követelések, 4 millió praecipium a fogyasztási adóknál, B°/0 érték vám alapján a vámtariffa revideálása, és a restitutio correc­­turája. A vámszövetség oly időben mondatott fel, hogy egy évvel hamarább lejárt volna mint a quóta­­szerződés. Az osztr­ kormány tehát kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy az egész gazdasági kiegyezés a bankkérdés, vámkérdés, quóta és indi­rect adók egyidejűleg intézendők el. S a kormány érvei által oda vitte a dolgot, hogy most már nincs szó praecipiumról, nincs szó az 5 °/0 érték vámról. De azt kérdhetnék önök, miért ne maradnánk egyszerűn a status quonál ? De hát melyik statusquot értik, az 1867-ikit vagy 1876-ikit. Hát mi akartuk a statusquot föntartani ? Nem léptünk-e föl követelé­sekkel 1874-ben. S nem e házból jött-e legelőbben az a kívánság, hogy a fönnálló vám és kereskedelmi szövetségeket föl kell mondani s nem innen jött-e a kívánság, hogy a kormány terjeszszen elő egy tariftát, mely egyenlő alapot szolgáltasson az összes szerző­dések számára. (Igen helyes !) És nem szemrehányás­­kép mondom ezt. A kívánság tökéletesen jogos volt. De a­ki ezen követeléseket tette, annak ma nem szabad a statusquot kívánni, mert melyik statusqu legyen az? a mai? az 1867-iki? az 1875-iki? és nem fek­­szik-e e közt még egy más stádium is? S itt fölol­­vasa azon interpellátiót, mely 1874-ben a kormányhoz intéztetett, hogy mielőtt a külállamokkal kötött szerződések félmondat­ának szándékozik-e a kor­mány törvényjavaslatot előterjeszteni az átalános osztr.-magyar vámtarifáról. Uraim ! Magyarország­gal szemben előttem e házban nincs pártkülönbség a tekintetben vájjon védvámos vagy szabadkereskedő-e valaki ? a kérdés megoldásánál mindnyájunknak egyetemlegesen kell eljárni (Bravó.) És ha a több­ség valamely nézet mellett áll, akkor mindnyájan s élükön én is, a­ki nem vagyok védvámos, alkalmaz­kodunk a többséghez; ez a disciplinához, a politikai rendhez tartozik. (Bravó­­ bravó­­ a centrumban.) Felemlíti, hogy a kormány egy más 115 tag ál­tal aláírt interpellációval a magyar kormány kíván­sága ellenére az angol pótconventió felmondására szoríttatott, s ez nézete szerint helyesen is történt. De midőn ez már megtörtént, a statusquot többé nem le­het kívánni, sem visszahozni. A pénzügyi vámokra áttérve, azt mondja, hogy azok a birodalom két felének kincstári érdekeiből ve­tettek föl a tarifába, azt pedig a mi érdekünk is kí­vánja,hogy Magyarország érdekei ne hagyagoltasanak el. Mert Magyarország is hozzájárul államadósságunk kamatjaihoz, és a mi hitelünk is függ attól, hogy Ma­gyarország hitele megóvassék. De azt mondják, hogy e pénzügyi vámok különösen Magyarországnak vál­nak javára. De ezeknek túlságosan nagyra becsülik jelentőségét. De értéktelen-e ránk nézve a vámterü­­let közössége a fogyasztási adók tekintetében ? Ha tehát a pénzügyi vámokból praecipuumot nyer Ma­gyarország, van-e ezért jogunk azt mondani, hogy mi viseljük a közös vámterület minden terhét ? A cseh és a morva ipar részére nem bírjuk-e Magyarország 5000 mértföld területét? A szesz- és czukoradónál kimutatja, hogy az ezekre vonatkozó törvények megfelelnek Ausztria érdekének, hangsúlyozza, hogy a 80 milliós adósság kielégítőleg lett elintézve, kimutatja a c­ukoradó­nál a restitutió javításának szükségét, hangsúlyozza az aranyvámok behozatalának nagy jelentőségét. Az­tán áttérve a bankkérdésre, így szólt: A fölött, azt hi­szem, nem lehet kétség, hogy a bankkérdés törvényes alapon és oly módon oldatott meg,mely a jövendő bank­igazgatóságnak megengedi, hogy jövőre teljes erő­vel alkalmazza ugyanazon elveket, melyeket idáig alkalmazott, hogy az ily megoldás Magyarországra előnyös, ránk nézve vívmány s üzleti érdekeink szem­pontjából egyenesen szerencsének mondható. A leg­nyugodtabb lelkiismerettel képviselem azt, a­mire — Isten bocsássa meg, elégtelen erőmmel tán nagyobb befolyást gyakoroltam, mint az ügyre nézve kívána­tos lett volna. Az előterjesztett kiegyezést koránt­sem tartom ideálisnak, de helyt állok érte és sajná­lom, hogy közvetlenül a választók előtt nem védelmez­hetem, a­mit itt képviselőik előtt védelmezek. A választók előtt is teljes nyugodtsággal jelenteném ki, hogy a­ki óhajtja a birodalom békéjét, az érde­kek kiegyeztetését, e régi monarchia tartós meg­szilárdulását, annak a jelen viszonyok közt el kell fo­gadnia ezt a kiegyezést. (Élénk helyeslés.) Olaszországból. Nápoly, május 30. (A helyzet. — Itália alszik. — A pellagra. — Boccardo jelen­tése. — Nemzetgazdasági minisztérium terve. — Curci atya a Vatikánban. — A nápolyi bourbon dynastia magánvagyona.) Különös ország ez az Olaszország. Komoly időkben, nehéz körülmények közt — nem ta­gadható — sokszoros tanúságát adta már Itá­lia finom politikai tapintatának, összetartásának s jövőjében való rendü­letlen bizalmának, de e dicsére­tes tüntetéseit mindannyiszor hosszú tétlenség, tunya aluszékonyság válta föl. Legközelebb is, Viktor Emá­­nuel s IX. Pius halála alkalmával egész Európa bá­multa a magas politikai érettséget, mely Itália min­den részében, a társadalom s pártok minden rétegé­ben észlelhető volt, de a nemzeti élet eme fölpezsdü­­lése csak pereznyi tartamú volt. Itália csakhamar újra elaludt. Belpolitika, kül­politika, jobboldal, baloldal, köztársaság vagy mo­narchia — az neki most mind közönyös. Egy ideig buzgalommal vett részt a közügyekben, érdekkel nézte a kormányra jutott balpárt kísérleteit. Nem­sokára azonban erőt von rajta az unalom s — az álom. Dalia alszik. Azonban nm nyugodt s jótékony, hanem lázas és nehéz álom az, mely tagjait zsib­­basztja. Dalia beteg. A ki tudni akarja, mi baja van, olvassa el a mantuai tartományképviselet által ki­­küdött bizottságnak a pellagra betegségről s a pellagrásokról tett jelentését.*) *) Ba pellagra nella provinciái Mantova. Eelazione delia commissione provinciale. Mantova 1878. A pellagra ínséges betegség, a nélkülözések s a polenta kizárólagos élvezete okozzák azt. A pell­ag­­rások legnagyobb része butaságban és őrültségben vesznek el. A pellagrások száma, a mantuai bizottság je­lentése szerint, évről-évre növekvőben van. A mant­uai tébolyda már nem bírja befogadni a szegény pellásírás őrülteket. Húszezer család van a mantuai tartomá­ny­­ban, mely 12—14 órát dolgozván naponkint, egyedül polentával táplálkozhatok s a legocsmányabb lakások­ban van összezsúfolva. Mantua vidékén ugyanaz a pellagra, mi másutt a camorra, a mafia, a brigantag­­g­­­o — mindmegannyi baj tán ugyanegy kutforrásból eredvén. A ki akarja tudni, mi teszi nyugtalanná, szo­­ronkodóvá Itália álmát, olvassa el még ezenkívül a beszüntetett fölművelési s kereskedelmi minisztérium kérdésének tanulmányozása végett kiküldött parla­menti bizottság jelentését is, melyet a nagyhírű nemzetgazda Boccardo Jeromos senator, mely­nek egyik jeles művét Dunyov ezredes hazánkfia fordítása után hazai nyelvünkön és bírjuk, itt meg. Boccardo fölemlíti, hogy Italia, hajdan a föld­művelés anyja, mennyire sülyedt termelési képessé­gében. Mig Francziaországban minden hektár föld 15 hektoliter, Angliában 32 hektoliter gabonát ad az olasz hektár alig ad 10—11 hektolitert. Mig Francziaország a philloxera daczára, 63 millió hekto­liter bort termeszt, Itália, melynek szöllői Siciliától Piemontig terjednek, alig állít elő 27 hektolitert. Az olasz ipar, mond Boccardo, a legsiralma­sabb állapotban sínk­dik, a kikötőkbe érkező hajók háromötödrész súlyásszékkal kénytelenek távozni, nem lévén mivel megrakodniuk. A munka pang és ennek következtében pang az emberi élet is. Az olasz nép életkora középszámmal 8 évvel csekélyebb mint a franczia népé s 16 évvel csekélyebb a norvég népénél. A gyermekek úgy hullnak el mint a le­gyek : 100 gyermek közül 40 ötéves kora előtt hal meg, sőt némely helyütt e szám a 60-at is túlha­ladja , holott Angliában az arány nem üti meg a 26 százalékot. ». . . A strikeok,mond Boccardo, melyek időről időre megakasztják a különféle iparvállalatokat, az állandó pangás, mely negannyit paralysálja,a kiván­dorlás, mely mezeinkt pusztákká változtatja, a jótékonyság gyakori taetetlensége az Ínség borzasztó fekélyével szemben, —közelnek tüntetik föl — fáj­dalom — a napot, midin nálunk is tápanyagot ta­­lálandnak ama futótűz szikrái, mely a mai európai társadalmon végigezikreik, így állván a dalog. Boccardo nemcsak a be­szüntetett földmivelési s kereskedelmi minisztérium visszaállítását, hanem anak szélesebb alapon való visszaállítását javasolt. Az új minisztériumnak nemzetgazdaság minisztérium volna a neve. Ez alá tartoznék a technikai oktatás, úgy az ipar­, mint a kereskedlmi, hajózási, gazdasági stb. iskolák, az állam javak kezelése, a lótenyésztés, a vadászatra, halászatra iparágakra, mezőgazdaságra, való felügyelet, továbbá a bányászat, erdészet, keres­kedelmi hajózás stb. Képes lesz e Bocardo fontos jelentése s nagy­szabású terve fölvenni a talitát álmából, nemsokára meglátjuk. Látván a kínai parlament jelen magatar­tását — igen kevés kiltás van rá. Curci atya, ki mnt tudva van, kevéssel IX. Pius halála előtt a jezsiták kebeléből kitöröltetett, a miért hogy az egyházak Itáliával való kibékülé­sét elkerülhetlen szüksének hirdetni merészeié, a mi akkor igen érdekes polmiát idézett elő közötte s az intransigens jezsuitái közt, ma Pecci Józsefnek, a pápa fivérének, ki szintén exjezsuita, közben­járása folytán mint XIII. Leo kegyencze a Vatikán legfőbb embeei közt foglal helyet, s jelen­leg a pápa rendeletére így fontos emlékiralon dolgo­­zik. Az olasz lapok Curá visszahivatását örvendetes esemény gyanánt tünetik föl. Az itteni jól értesült köröken igen elterjedt a hír, miszerint a spanyol kormány az­,87.trák-magyar, angol s német kormányoktól támogatva, lépéseket tett volna az olasz kormánynál a megbuktt nápolyi Bourbon dinastiának Garibaldi által DAO-ban el­kobzott magánvagyonámk visszaadatása ira­t. hogy mily eredménynyel, még nem tudatik. v . A Kisfaludy-társaság havi ülése Budapest máj. 29-én. Elnök : Lukács Mór. Tagok csekély számmal. Hallgatók szép számmal, nagy részt középe órai tanulók.Az első előadást Szász Károly tartott, be­mutatván Szemák István és Mikler Sámuel mn­os il­latait a hires G­u d r­un költemény­ről. Mkler a nagy költemény harmadik részéből fordu­t­­ Szász K. előbb ezt mutatja be s azután Szenk ér­tekezését, mely először irodalmi történeti bevételt s a mese tartalmát nyújtja, azután aeszthetikai meg­­jegyzéseket tesz az egész műről, mely fölött­émet­országban nagy önálló művek jelentek meg mely minden tekintetben már beható vizsgálat tárg­yalt. Mikler mutatványa csinos s ha az egész költényt lefordítja, hasznos szolgálatot tesz irodalmimal. Beöthy Zsolt Csokonay Vitéz MiD ne­hány eddig ismeretlen költeményét mutatja me­lyeket Brankovics György talált Bécsben e ház­­ padlásán, valamely e század elején ott elhalt gyár­­­gárdista (?) hagyatékában. A költeményen ki ne­hány levél s próza is található, s ezek egy­re Cs. V. M. jegygyel van ellátva. Azuj költemények­ kött, melyeknek száma kölönben kevés, »A­lbázi sirhalom fölött«, »A szent Pimpa felé segita leg­jelentékenyebbek. A füzet legnagyobb résznel megjelölve s igy B. még most ezekről hallgat, fel­­olvasott költeményekből különben Csokonai érze­­tességére s e mellett mások érdemei iránt taitott elismerő hajlamára van némi következtetései A harmadik felolvasó Gyulai Pálit, ki Orlay Petries Soma Petőfiről ; em­lékjegyzeteit most már folytatólag irtette. Ez értekezést előbb külön ismertettük. Az előadás után rövid szünet múlva étkez­nek a folyóügyek. Greguss Ágost titkár renek­­előtt a következő levelet olvasta fel: Uj­vid­ék, 1878-ik évi május hó ! Igen tisztelt titkár úr! Arany János koszorúöstőnk »Murány ostroma« költői elbeszélésének írsunk Jovanovics János által szerb nyelvre eszkíz s az Újvidéken székelő szerb »Maticza« irodaitársu­­lattól jutalomdijjal kitüntetett fordítását szeren­­csém a Kisfaludy Társaság számára meghiti azon megjegyzéssel, hogy Jovanovics, a képző nagy termékenysége s a nyelv egész ereje, bárájában irodalmunkban páratlanul álló költő, ritka éggel adta vissza a »magyar« ballada teremtőjén, szép költeménye hangját, alakját, anyagát, esze egé­szen azon értelemben, ugyanannyi nyelvi, női s írói sajátságokkal és ugyanazon alaphangulatt,any­­nyira, hogy e műfordítás olvasása nem­­,­es nem más gyönyörérzetet kelt az olvasóbarnt az eredeti. Nem különben van szerencsém a lludy- Társaságnak megküldeni »Tarka világ« alatt épen most megjelent novellafüzért, melybelűink tiz válogatott s általam szerb nyelvre fordítovel­­lája foglaltatik. A midőn a magyar és szerb nemzet közötti szellemi kapocs megszilárdítása, a régi jóbaráti vi­­szony visszaállítására, és testvéries egyesülésére irányzott jóindulatú irodalmi működésünk ezen leg­újabb jeleit átküldeni bátor vagyok, azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy nem veendi tőlem rossz néven, hogyha, a most, sajnosan, uralkodó áramlat ellenében, alkalom- s időszerűnek találom, soraimat lánglelkű Kazinczy Ferencz Musiczky koszorús köl­­tőnkhez intézett levele e végszavaival bezárni: »Az én patriotismusom nem ellenkezik a cos­­mopolitismussal, ’s midőn a’ magyar nyelvnek virág­zását óhajtom, midőn azt a’ mennyire tőlem kitelik, elősegélleni igyekszem, nem könyörgök azért az egek­nek, hogy más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem, nevezetesen nem könyörgök azért, hogy az a’ nyelv ne boldoguljon, a’ melyen az Azán Aga mennyei szépségű Elégiája énekeltetett. (Én azt Gőthének költeményei közül magyarra is fordítot­tam.) Néhány próbáját ismerem dalaitoknak, azok mind édesek, mind mások által sugallottak. Való gyermekei vagytok annak a’ népnek, melly Hom­ért ’s Pindárt ’s Anacreont és Sapphót szülte ! 'S bár új Hóméreket ’s Pindárokat, Anacreonokat ’s Sapphókat lásson előkelni kebeléből! — Tedd itt tőlem kis ajándékomat ’s tanuld belölök nyelvünk szépségét ismerni. Csekélységek ezek, de kezdetet csekélységek által kell előmozditani. — Vedd berekesztésül vallá­somat : az igazság minden nemzettel, minden feleke­­zettel közös ’s a’ Jók és Bölcsek fellelik egymást kü­lönböző feleken is. Jaj annak a nyomorultnak, kinek szemei felakadnak a’ ruhán ’s a’ hangzaton! Szeres­sük egymást tisztelt férfiú, mert érezzük, hogy az igazság gy­rmekei vagyunk.« Fogadja kiváló tiszteletem és testvéries érzelem őszinte nyilvánítását Hadzsics Antal, a Kisfa­­ludy-Társaság kültagja. Úgy ezen levél, mint a jelen volt szerző élénken megélj­eneztettek. Jelenti továbbá titkár, hogy két új Moliere­­fordítás is érkezett a társasághoz : »Az újdonsült nemes« és »Fejedelmi kérők.« Amazt Lévay József és Ágai Adolf, ezt Tolnai Lajos és ifj. Ábrányi Kor­nél fogják bírálni. Dalmady Győző pedig jelenti, hogy a neki bírálatra kiadott »Ibolyák« czimű költemény­füzért szerzője visszavette. Az alapszabályok revíziója tárgyában kiküldött bizottság elkészülvén munkála­tával, szerdára a tárgy külön megjelölésével a tagok összehivatnak. Abafi Lajos a »Nemzeti könyvtár­ban megkezdvén Mikes Kelemen új műveinek kiadá­sát, Gyulay Pál indítványára a társulat erre vonat­kozó határozatát visszavonta. — Ülés vége háromne­gyed 8-kor. KÜLÖNFÉLÉK. — Az izr. siketnémák orsz. intézeté­nek június hó 2-án leendő megnyitási ünnepe va­lóban fényesnek ígérkezik, részt vesznek azon az országgyűlés, a minisztériumok, fővárosi hatóságok, nőegyesületek és Magyarország valamennyi nagyobb hitközségeinek bejelentett képviselői. Az izr. hitköz­ségek képviselői tiszteletére szombaton, június 1-én estek­ 7 órakor a gondnokság az elemi iskola dísztermében (izr. templomudvar dohány­­utcza) ismerkedési estét­­rendez, a­melyen úgy az idegen vendégek mint az intézet helyben meghívott barátai szívesen láttatnak. Az ünnep napján (vasárnap) a bizottsági tagok i. e. 9 órától kezdve az intézet épületében (VII. István föld az Oetl-féle öntödével szemben) találhatók. — Ifj. Szinnyei József tehetséges fiatal írónk ma délután tette le a bölcsészettudori szigor­latot az irodalomtörténetből és nyelvtudományból, egyhangúlag »summa cum laude.« — Miletics Szvetozárnak ma délben hirdette ki a fenyítő törvényszék elnöke Bogisich Lajos az ítéletet, mely máj. 9-én kelt, Fábry és Osztrovszky által van aláírva. Miletich komor arcz­­czal hallgatta végig, ismételte németül, hogy ártat­lan s az ítéletnek s ügyiratoknak átadását kérte, hogy azzal az országgyűléshez fordulhasson. Kérel­mével a kir. ügyészséghez utasittatott. — Verhovay Gyula esetét a legfőbb itélőszék első fenyitő tanácsa a jövő hét kezdetén fogja tárgyalni. Előadó Osztrovszky József biró. — A népszínházi alap javára ren­dezett sorsjáték húzása, a pénzügyminisz­térium által engedélyezett napon, junius 17-én dél­után 3 órakor Budapesten a IV. kerületi régi város­ház tanácstermében, hatósági biztos jelenlétében fog nyivánosan megtartatni. — Gyomán (Békésmegye) Wodianer nagy­birtokig stylszerü uj templomot építtet Hauszmann épitész által. Ezen mű tervezete oly szép, hogy ujabb­­kori monum­entális épületeink közé fog számíttatni. Elismerésre ítélte méltó még a nagylelkű patrónus azon intézkedése, hogy úgy az építéshez, mint felszere­léshez szükségel összes tárgyak magyar művészek és műiparosok által készíttetnek. Az oltárképeket, s még mintegy 10 más festvényt Vastagh György ké­szíti, ki e munkáját már meg is kezdte. — Izsó Miklós halálának harmadik év­fordulója alkalmával, a nagy művész egyik tisztelője felszólal nyilvánosan, hogy a sír még most sincs em­lékkővel jelölve , azon reményét fejezi ki, hogy ha a képzőművészek s műbarátok közül néhányan buzgól­­kodnának ezen ügy érdekében, igen könnyen lehetne e czélra néhány száz forintot összeszerezni. Minden­esetre méltányos a felszólalás a legnagyobb magyar szobrász emléke érdekében. De megnyugtatásul ír­hatjuk, hogy az ügy az irók s művészek társaságának kezében van s hogy eddig nyilvános felhívást nem tett közre, annak oka a jelen politikai s társadalmi viszo­nyokban van. Nem is hiszszük, hogy ily felhívás köz­rebocsátása a képviselő választások befejezése előtt nem ártana az ügynek. Adományokat különben az irak­i művészek társaságában addig is elfogadnak. — Török világ Magyországon. Sá­rospatakon Kun Pál tanár vezetése alatt 56 növen­dék hallgatta a múlt évben a török nyelvtant. Ezen növendékek közt volt 16 jogász, 38 theológus és 2 rendkívüli tanuló. A félév végén colloquált 23. A jövő év végén még több hallgatóra van kilátás.­­ A múzeum régiségtárában a Rö­mer Flóris eltávozása következtében történt fokoza­tos előléptetések után egy segédőri állomás ürült meg, melyre pályázat utján C­s­e t­n e k i Jelűnek fia­tal régész neveztetett ki. Ezen irodalmilag is ismert nevű fiatal tudós a régiségtárba­n különben már ré­gebb idő óta működik. — Titokzatos dolog. A Tiszavasút ve­zérigazgatóságának A osztályában (Mária Valéria utcza) a hivatalszolga a szoba takarítása közben pisztolygolyót talált. Fölvette, a zsebébe dugta. Mi­kor később ablakot akart nyitni, az alsó táblán lyu­kat vett észre, mely csak lövéstől eredhetett. A do­log gyanúsnak tetszett már most előtte s közölte azt főnökével. Ez a »Lloyd« szerint azt a sejtelmet fe­jezte ki, hogy a lövést csak az átellenben levő Tho­­net-udvarból intézhették az ablakba. Kire, ki s mely okból, azt a vizsgálat fogja kideríteni, mivel a városi kapitányság az esetről már értesittetett.­­ A Czegléden építendő országos őrültek háza ügyében a kormány 20—22 hold föld átengedése végett kérdést intézett Czegléd váro­sához. A város tegnap tartott közgyűlésében elhatá­rozta, hogy az ezen czélra legalkalmasabb felekezeti temetőket sajátítja ki; a lutheránusok m­enkint 300, a reformátusok 200 forintot kérnek, a feab­oli­­kusok cserét. A kisajátított földet pedig a kormány­nak ingyen ajánlja fel, mert egy nagy országos közin­tézet felállítása a városnak hasznára válik.­­ Emlékszobor Viktor Emánuel számára Bresciában nagy népgyülés volt múlt szombaton, mely a fölött tanácskozott, hogy minő szoborral örökíthetnék meg legméltóbban Viktor Emánuel emlékezetét. A gyűlés Torelli gróf indítvá­nyára elhatározta, hogy a solferinói csatatéren, a San Martino dombon egy 60 méter magas tornyot épít­tet, melynek csúcsára azután Viktor Emánuel szobra, vagy az olasz csillag V. E. betűkkel lesz elhelyezen­dő. A szobor vagy a csillag úgy volna készítve, hogy este kivilágíttathatnék. A torony belsejében láthatók volnának az 1848., 1859. és 1866-iki hadjáratokban szerepelt tábornokok szobrai, úgy szintén több, ezen háborúkat feltüntető kép is.­­ A visegrádi vár tudvalevőleg mindig kedvencz kiránduló helye volt a fővárosi közönség­nek. Míg a »magyar gőzhajózási társulat« fennállott, reggeli hatkor szállította a hajó a kirándulókat, még tavaly is ily czélszerű időben volt a közlekedés be­rendezve. Az idén azonban megszűntek a hajómene­tek, s a kirándulók, ha csak más napig nem akarnak időzni, a legnagyobb kényelmetlenségnek vannak ki­téve. Minapában — mint értesültünk — egyik jeles régészünk, mintegy 20 tanítványával bár táviratozott is az este jövő bécsi hajónak, ladikon volt kénytelen Váczig leevezni, a hajó pedig meg sem állott. A vas­úti közlekedés pedig szintén kényelmetlen, a regge­li vonat 9-kor indul N.-Marosra s d. u. 3/44-kor indul vissza Marosról Pestre. A kirándulók tehát csak 2 órai időzésre vannak szorítva. Óhajtandó volna, hogy a gőzhajózási társulat legalább a nyári hónapok­ban ismét életbe léptetné a tavalyi menetrendet. — Népesedési mozgalom Budapesten, a lefolyt május 19-től május 25-ig terjedő héten élve született 274 gyermek, elhalt 277 személy; a ha­lálozások tehát 3 esettel múlják fölül a születéseket.­­ Az élve szülöttek közt volt 194 törvényes, 80 törvénytelen; nemre nézve 141 fiú, 133 leány. Halva született 17 gyermek, köztük 12 törvényes, 5 tör­vénytelen.­­ A halottak közt volt 159 férfi, 118 nő, egy éven aluli gyermek 80. Ez év 21 hetében élve szü­letett összesen 5495 gyermek, elhalt 5677 egyén, a halálozások többlete tehát 182. Születések arányszá­ma 1000 lakosra : 44­6. Halálozások arányszáma 1000 lakosra : általában 45.1, az egy éven felüli la­kosságnál : 32.8, az öt éven felüli lakosságnál: 25.4. Élve­szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: ka­­tholikus 210, ágostai 13, helvét 10, görög n. e. 2, zsi­dó 39. — Halálozások kerület szerinti kimutatása (A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint oszt­­ván be) : I. kerület 18, II. kér. 16, III. kér. 26, IV. kér. 11, V. kér. 13, VI. kér. 38, VII. kér. 32, VIII. kér. 54 IX. kér. 24, X. kér. 9. egyéb kórházi halott 33, katona 3. Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és halottkémek jelentése szerint) Croup 14, roncsoló toroklob 9, bökhurut 2, kanyaró 4, vör­­heny 9, himlő 5, cholera asiai —, typhus 2, gyermekágyi láz —, egyéb ragályos betegségek —, agykérláb 6, agylob 2, agy­vízkör —, agybüdös 3, rángások 14, szervi szívbaj 7, tüdő, mellhártya- és hörglob 32, tüdőgümő és sorvadás 57, toroklob —, bélhurut 16, béllob 7, európai hányszékelés —, has­­hártyalob —, brightkór —, gyermekágyi bajok 3, angolkór—, görvélykór —, veleszületett gyenge­ség és alkathiba 13, aggkór 8, vízkór 3, erőszakos haláleset 15, ebből kivégzés 1, gyilkosság 1, öngyil­kosság 3, baleset 4. — A fővár­osi tanítónői állomá­sokra rendesen oly nagy számmal jelentkeznek pá­lyázók, hogy az illető hatóság egészen zavarban van miatta. Jelenleg 3—4 új hely lesz s arra már tényleg van mintegy 15 pályázó, kik eddig kisegítők gyanánt alkalmaztattak s igy igen valószínű, hogy az idegen pá­lyázók csalatkozva térnek vissza s e csalódás annál nagyobb teend, mert itt személyesen kell megjelen­niük vizsgatételre s e mellett más pályázást elmel­­lőzhetnek. A főváros — igen helyesen kimondotta — hogy csak kellő oklevéllel ellátott pályázók jöhetnek tekintetbe, de ezek száma is meghaladta a százat. Nem tartjuk ennélfogva fölöslegesnek figyelmeztetni a vérmes reményű kandidátusokat, hogy csak óva­tossággal pályázzanak ide, inkább vidékre fordulja­nak, hol a pályázók száma sokkal csekélyebb. — A műegyetem mérnöki szakosztályá­nak első éves hallgatói a kőbányai régi sörcsarnok termeiben jár. 5-én zártkörü majálist tartanak. A ló­­vonatu vaspálya egész éjjel közlekedik , jegyek a rendezőségnél kaphatók. — Az ipar­egyesület szeszes itali szak­osztálya által Fromm Antal elnöklete alatt tartott ülésen a budapesti vámháznál az 5 kros vámkülön­bözet tárgyában kiküldött bizottság jelentése lett előterjesztve. A szakosztály kimondotta, hogy a fenn­­említett vámkülönbözet és a kövezetvám Budapest­nek a nyugati és keleti világforgalom központjává tehetősét gátolja s a versenyzés Bécscsel az entrepol hiányában épen képtelenség. A szeszes italok érté­kesítésére mélhatlanul szükséges külföldi tárgyakat megdrágítja minden alapos ok nélkül a vámkülön­bözet. Ez ügyben határoztatott a kereskedelmi mi­niszterhez egy feliratot intézni. — A kereskedelmi és váltótörvény­szék irattárából Gyula József hivatalszolga több könyvet adott el a sajtosnak lassan kint s az igy oko­zott kár részben nem is pótolható. A sikkasztót vád alá fogták, a tárgyalás ma jön megtartva, de nem fejeztetett be. — Győr vármegye közönsége adakozások utján gyűjtött 100 írttal a »Magyar történelmi tár­sulat« alapitó tagjai közé lépett. Fölemlítjük e kö­vetésre méltó példát, minthogy e megye, daczára annak, hogy házi pénztárából nem engedtetett meg e nemzeti czél pártolása, mindamellett is megmutatta, hogy tudja és akarja pártolni a culturális czélokat.­­ Szép tyúkokat hozott a bécsi baromfi­­kiállításról Boldog Lajos, nevezetesen a Dor­king fajtából, a sötét Bramaputra fajtából és a tiszta fehér búbos és fekete testű hollandi fajtából egy-egy kakast és két tyúkot s végre a kitűnő sárga chochin­­china fajtából egy kakast és 3 tyúkot. Ezen kitűnő példányok az első dijjat nyerték stb. Beess és Dr. Rasp­hires tyúktenyészdéjéből valók; az érdeklődők­nek a tulajdonos minden díjfizetés nélkül szívesen megmutatja a liliom utcza 10-ik számú házban. — »Balatonfüred gyógyhely és kirándu­lási helyes képekkel illustrálva« czimű műre hirdet előfizetést Jalsovics Aladár lelkész. A mű 10 ívre terjed s 44 kép lesz benne, köztök a fürdőhelyi­ségek, a nevezetesebb nyaralók, Tihany s a Kisfalu­dy által megörökített várromok, sőt még néhány tá­volabb eső hely is. A mű ára 1 írt 50 ki­s junius 15-én már meg fog jelenni. A megrendelések szerző­höz Balatonfüredre küldendők. — A párisi kiállítás alkalmából Ba­lázs Kálmán kitűnő zenetársulata. — Kanta párisi sörcsarnokában a tulajdonos által szerződtetve, szer­dán f. hó 29-én Párisba utazott. —Ezen társulathoz tartozik a két Pintér testvér hírneves czimbalmos is, kik a kiállítás helyiségében a Schunda V. J. által kiállított két czimbalmon együttesen fognak naponta néhány kiváló zeneművet előadni. — A fővárosi középitési bizott­ság ma délutáni ülésének legfontosabb tárgya volt

Next