A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)

1879-05-04 / 109. szám

109. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. vasárnap, május 4. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...•••••••• Sírt 3 hónapra........................... 6, 6 hónapra............................................................19. Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenként.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás a HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerk. 8 kiadóhivatala. Budapest, május 3. A királyi pár Budapesten. Ma érkeztek ismét a magyar fővárosba ő felségeik. Legyenek üdvözölve körünkben s legyenek meggyőződve arról, hogy nincs nemzet a világon, mely őszintébb, igazabb ragaszkodással, nagyobb pietással látná a maga körében királyát, mint épen a magyar nemzet. Máskor is fölvillanyozza a sziveket a tudat, hogy ős Buda várában, a királyi lak­ban a nemzet fölkentje időzik s most, az ezüstmenyekzől ünnepélyek után, melyek ország és birodalomszerte fölélénkitették az uralkodó pár iránti hódolat és tiszteletteljes érzelmeket, még inkább örvendünk a királyi váriakban látni és tudni az uralkodó párt. Véget értek bár a bécsi ünnepélyek, de tagadhatlan, hogy a kedélyek ü­nnepiesen fölhangolt érzelem-akkordjai egyre tartanak s fognak tartani mindig, mert a király min­dig emlékezetes kéziratával mi is elmondhat­juk, hogy ez ünnepélyek alkalmával nyilvá­nult érzelmekről, melyek még szorosabbra fűzték, még szívélyesebbé tették a király és nemzet közti megszentelt viszonyt, soha sem fogunk megfeledkezni. A királyi látogatás nálunk, ily viszo­nyok közt mintegy folytatását képezi az ezüstmenyekző magasztos ünnepélyének s bár külsőleg nem nyilvánul ez oly impozán­san, a fölkent pár meg lehet győződve s bi­zonyára tudja is azt igen jól, hogy e látoga­tás reánk nézve igaz ünnep, mert bár csen­desen és zajtalanul, szivében mindig, minden magyar örvend­ő felségeik ittlétének. A király már Bécsben nyilvánítá a ma­gyar főváros főpolgármestere előtt abbeli saj­nálatát, hogy nem fogadhatja Budapesten a rendíthetlen ragaszkodás és szeretet érzelmei­nek nyilvánulásait. Most ime köztünk van, »hol — mondása szerint — mindig oly szí­vesen időzik«, s hol mi mindig oly szívesen látjuk. Még egyszer legyen a legszivélyesebben üdvözölve körünkben a király és királyné ! Soká-soká örvendjenek a nemzet és ország jóllétén , és soká-soká örvendjen a nemzet és az ország a királyi pár boldogságán, hatal­mán és dicsőségén ! Isten hozta körünkbe a királyi párt ! — Államháztartási kimutatás a f. év első negyedéről. A m. kir. pénzügyminisz­teri központi számvevőség kimutatása szerint tettek a f. év első negyedének összes bevételei 49.992.533 frtot, a múlt év I. negyedéhez viszonyítva a bevéte­lekben 1.816,277 frtnyi emelkedés van. A kiadások összesen 71.911,131 frtot tettek, tehát a növekedés 4.771.905 frt, s ehhez járul még 4.876,420 frt a kö­zösügyi bizottság által rendkívüli hadiköltségre pót­lólag 1878-ra és 1879-re engedélyezett Magyaror­szágra eső 10.990,000 frtból. Mindössze tehát tett a kiadás 76.787.551 frtot, úgy hogy a pénztári kezelés tényleges eredményei szerint 26.795.018 frtot tenne az első évnegyedben előállott deficit. De megjegyzen­dő, hogy ezen deficit nagy része nem esik a most le­folyt évnegyed számlájára, miután abban benn foglal­tatik az 1878. évi póthitelre történt fizetés, s a máj. 1-én esedékes földtehermentesitési kötvények bevál­tására úgy­szintén a vasúti kölcsön kamataira folyó­­vá tett összeg, és a magyar aranyjáradékokra a kincstári utalványok conversiója folytán történt 1.186.246 frt rendkívüli kiadás. A kimutatás kap­csán közzé tett felviágitásokból közöljük a követke­zőket. Az 1878. év I-ső negyedében előfordult bevé­telekkel szemben az 1879. évi I-ső negyed eredmé­nye kedvezőbb : az egyenes adóknál 641,193 frt, a fogyasztási adóknál 809,190 frt, a díjaknál 1989 frt, a fémjelzésnél 841 frt, a dohányjövedéknél 445,439 frt, a sójövedéknél 339,822 frt, az államjószágoknál 142,142 frt, a bányászat és pénzverésnél 4272 frt, az államvasutaknál 150,000 frt, az állami előlegek­nél 2856 forint, a szőlődézsmaváltság bevételeinél 87,047 frt, a sorsolási kölcsön bevételeinél 85,175 frt, a postánál 5138 frt és a távírdánál 113,545 frt, ösz­­szesen 2,828.665 frttal. A többi bevételi czimeknél a bevételi kisebb­let összesen 1,012.378 frt, marad tehát kedvezőbb nettó­ eredmény 1,816.277 frt. A fennebbi 2.828.655 forintnyi bevételi több­letből a fogyasztási adókra 809.190 frt és pedig: a fogyasztási adóvisszatéritésekre az 1878. évi XIX. t. sz. 2. §-a alapján 243.780 frt 451/2 kr a többi 565.410 frt 32 kr legnagyobbrészt a szesz- és czukor­­adóra esik. A szeszadó-többlet az új adótörvény kö­vetkezménye, a­mint ez a pénzügyigazgatóságok által beterjesztett havi kimutatásokból kétségtelenül kitű­nik. A czukoradónál mutatkozó bevételi többlet onnan ered, hogy a répaczukor-gyárak termelő képessége a folyó termelési idényre 60°/0-al emelkedett. A dohányjövedéknél mutatkozó 445.439 frt 741/2 krnyi bevételi többlet a belföldön eszközlött do­hányeladásra esik, ugyanis: belföldi dohányeladás czimén folyt be az 1878. év I. negyedében 5,676.605 frt 02^2 kr, 1879. év I. negyedében 6,118.611 frt 021/2 kr, tehát 1879-ben több 442.006 írttal. — Az orosz rémuralom állandó rovatot képez az angol lapokban. A »D. Tel.« után közöljük a következő sorokat. A forradalmi pártnak egy újabb proclamatiója jelent meg, mely­ben a következő követelményeket hangoztatják: adas­sák meg a személy és magán lakás sérthetlensége; a sajtó, oktatásügyi és társulási szabadság; az összes vallásfelekezetek szabad gyakorlata; a városok, tar­tományok és községek autonómiája; választassanak tartományi bizottságok a hivatalnokok ellenőrzésére; Rendeltessék el a nép gazdasági és társadalmi bajai­nak megvizsgálása. Adassák teljes amnestia az ösz­­szes politikai vétkeseknek, így majd ki fog tűnni, hogy a haladás minden pártjának közös programmja van. — Az orosz hadsereg, mint egy szt.-pétervári sürgöny jelenti, német mintára újjá fog szerveztetni. Minden ezred négy zászlóaljból s minden zászlóalj négy századból fog állni. A vadászszázadok eltö­röltetnek. A »G o­­ o s« szemlét tartva a külföldi lapok czikkei felett, melyeket a rémuralomról írtak, elis­meri, hogy kötelessége minden nemzetnek megismer­ni önmagát s hogy e tekintetben a külföldi lapokból az oroszok sokat tanulhatnak. Tény, hogy az orosz tár­sadalmat a nihilisták forradalmi propagandája megtá­­madta.De abban,úgymond, nincs igaza a»K.Ztg.«-nak, hogy az orosz társadalom teljes felbomlásban van, s a bajon csak a német elem segíthet. Ezzel a német lap nem c­éloz másra mint azon függőség állandóvá tételé­re, melyben a muszkák ma a németekkel szemben érzik magukat. Mi ellenkezőleg azt hiszszük, így végzi a »Golos« czikkét, hogy az utóbbi merényletnek fel kellene hívnia e nemzetnek minden jobb érzését, hogy önmaga rántsa ki magát a környező veszede­lemből. A nihilisták újabb üzelmeit a »Köln. Ztg.« szentpétervári levelezője így adja elő: Miután nyílt küzdelmet a kormány közegei ellen nem folytathat­nak, azon vannak, hogy a rendőrséget és katonaságot majd itt, majd ott lekötve tartsák. Előbb elterjesz­tették a hírt, hogy a czár palotáját ostrom alá fogják venni, mire nyolcz ezred katonaságnak meg lett pa­rancsolva, hogy a laktanyákban fegyverben maradja­nak készen. Aztán titkos aknákról terjesztettek hí­reket s a rendőrség rémületben volt, mig ártatlan petárdáknak tűnt ki az egész. Tegnapelőtt a harma­dik osztályhoz az a jelentés érkezett be, hogy a fő­gázvezeték egy bizonyos ponton fel fog robbantatni. Természetes azonnal lóra ültettek pár sorm­a kozákot s a legénység és a tábornokok is az illető helyszínére mentek s ekkor egy mellékúton és több udvaron át elmenekült két ember, kik az utczakövezetet a főve­zeték közelében felbontani kezdték, de a bűnös me­rényletnek egyéb nyomát nem lehetet találni. Ha a nihilistáknak csakugyan az volna a czéljuk, hogy egy sötét éjszakát csináljanak Szentpétervárott s ez alatt valamely nagyobb merényletet hajtsanak végre, ak­kor annak más nyoma is volna. De a nihilisták ezért érnek, s elfárasztják a rendőrséget a folytonos zakla­tással, míg egy napon csakugyan eljöhet a »farkas.« — Szegeden az idén alig lesz lehetséges az újonnan felállítandó bankfiókot tényleg mégis nyitni. Az aradi kereskedelmi kamara tehát folya­modott a pénzügyminisztériumhoz, hogy szemben e ténynyel, Aradon, a­hol a jövő évben különben is bankfiók fog felállíttatni, ez még az idén akti­­váltassék. E méltányos kívánságnak — mint a »Bud. Corr.« értesül, hely is fog adatni. — Matlekovics Sándor tiszteletbeli mi­niszteri tanácsost ő felsége — mint a »Bud. Corr.« értesül — a kereskedelmi minisztériumban, valósá­gos miniszteri tanácsossá nevezte ki. — Haynald Lajos érseknek ápril 12-től keltezett bibornoki kinevezése, — mint a »Bud. Corr.« Bécsből értesül— megérkezett már a külügyminisztériumba. Kalocsán, hol már századok óta nem székelt bibornok, ez alkalom­ra nagy ünnepélyt és ovácziót terveznek. Haynald érsek egyelőre nem utazik Rómába. — Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő, ki a tavalyi párisi szabadalmi nemzetközi kongresszuson Ma­gyarországot képviselte, egy e fon­tos tárgy fölött fejtegetéseket tartalmazó beható és terjedelmes emlékiratot terjesztett be a kereskedelmi minisztériumnak, ama kongresszus működése felől. Hegedűs mindenekelőtt a szabadalmi ügy történelmét körvonalazza, nevezetesen tekintet­tel e kongresszus keletkezésére, a kölni bizottságon kezdve egész a párisi kongresszus befejezéséig ; ki­emeli továbbá, hogy a külföldön több oldalról meg akarják támadni a legutóbbi kiegyezési törvények­ben foglalt azon helyesen megállapított intézkedése­ket, melyek szerint szabadalmi kérvényeknek Ausz­triában és Magyarországon kell benyújtatniuk ; hangsúlyozza továbbá a törvényhozási intézkedés és törvényjavaslat megalkotás szükségességét, egy en­­quete-bizottság megalakítására nézve. Az emlékirat­hoz 22, a tárgyra vonatkozó melléklet van csatolva. (B.C.) Hitelünk és pénzügyeink. (A pénzügyminiszter expozéjáról.) Ma, az ülés végén, Raiknak egy nagyon opportunus, mert a hitelműveletek mibenlétére vonatkozó interpellácziójánál megragadta gróf Szapáry pénzügyminiszter az alkalmat, hogy egy kis exposét tartson, nemcsak a hitelművelet eddigi eredményéről, de pénzügyeinkről is áta­­lában, röviden elemezvén a folyó évi első ne­gyed pénztári eredményeit. És minden nagyí­tás nélkül mondhatjuk, hogy rég ideje hal­lottunk olyan lelkes éljenzést és átalános helyeslést, pénzügyi exposéra, a­milyen kö­vette ma gr. Szapáry rövid, száraz előadását, melyben midőn a tényeket előadta, a­helyett, hogy ezekből rózsás következtetéseket, vagy az ellenzék állításainak jogos és alapos c­á­­folatát vonta volna le; még maga óvott a túl vérmesti remények ellen; bár, másfelől, mél­tán vonhatta le azt a következtetést, hogy reményünk lehet, hogy erős, tartós kitartás­sal pénzügyeinket rendezhetjük és hogy leg­kevésbé sincs ok a csüggedésre. Falk a 100 milliós kölcsön eddigi állása és eredménye, valamint a törvényben alter­natív felhatalmazásképen foglalt hypotheka­­lis kölcsön iránt kérdezte meg a pénzügymi­nisztert és ő rögtön válaszolt. Megerősítő előbbi közleményünket, hogy a hypotheka­­lis kölcsön eszméje teljesen felada­tott, mert a 153 milliós kölcsön második felének konverziója, rentőművelettel,már­is biztosítva van. Tehát összes ál­lamjavaink augusztus elsején a zálog alól felszabadulnak és így tehermentesek lesznek. Elévetett pe­dig ez eredmény oly hitelművelettel, mely 7,8 százaléknál többe nem került; és így az öt évre szóló, tehát 12—13 százalékos adós­ság, aránylag elég előnyös feltételek mellett jön visszafizetve; illetőleg konvertálva egy felmondhatatlan , örökös államadóssággal, melynek nemcsak törlesztése nincs, de terhe is minden eddigi adósságainknál kisebb lesz. A hátralevő 76 és fél milliónyi máso­dik kibocsátású kincstári utalványokból (az első kibocsátásuak konverziója is az év ele­jén fejeztetett be teljesen) 48.700,000 forint már ki van fizetve, a hátralevő 26.300,000 forintra pedig készen áll 28.900.000 fo­rint , tehát ennek beváltása biztosítottnak mondható. Még­pedig a cursus, melyen ez eszközöltetett, folytonosan emelkedett, úgy, hogy 6 százalékkal magasabb most, mint volt akkor, midőn 140 millióban kontemplál­­tatott összesen a konverzióra és a defic­itre szükséges név szerinti kölcsön. Pedig az el­lenzék még ezt a számítást is túl vérmesnek mondá, beszélt 160 millió új adósságról, sőt nemcsak elkerülhetetlennek mondta összes állam javaink elzálogosítását, de egyszersmind beszélt »minden áron« beszerzendő pénzről, 30—40 millió forint uzsorás, lebegő adós­ságról, melyből az országnak annyi jut, a­mennyit Rothschild juttatni jónak lát, kinek zsebében lesz, államjószágainkkal, egyszers­mind az ország egy­tized része. Mindez nem következett be. A konver­zió megtörtént, illetőleg biztosítottnak te­kinthető — hypothekális kölcsön és függő adósság nélkül , sőt az év elején fölvett előlegek teljesen visszafizetve, a bosz­niai rendkívüli kiadások fedezve vannak. Arra pedig biztos kilátásunk van, hogy úgy a konverzió, mint a folyó évi összes kiadások fedezve lesznek, nem az ellenzék által hir­detett összeggel, de még a kormány által tervezett összegnél is 8—40 millióval kevesebb kölcsönnel. Hogy pedig defic­itünk miképen fog mutatkozni, arra sincsenek, az első negyed pénztári eredményeiből ítélve, rossz kilátá­saink. Ezek ugyanis a bevételekben 1.816.277 forint emelkedést mutatnak fel, a múlt év megfelelő negyedéhez mérten; és ebben az az örvendetes, hogy az egyenes adókban: 641.193 frt, a fogyasztási adókban: 565.410 frt, a vámvisszatérítésben: 243.780 forint, a dohányjövedékben: 445.439 forint, a sójöve­dékben : 339.822 forint emelkedés mutatko­zik. Tehát az emelkedés a fogyasztás és gaz­dasági gyártás fejlődésével szoros kapcsolat­ban áll, valamint a fogyasztási adók és vám­visszatérítés c­ímén nyert 810 ezer forintnyi bevételi emelkedés a kiegyezés és a költség­­vetés sok­dságát egyaránt bizonyítja. Igaz, hogy a múlt évnegyedben kiadá­saink is szaporodtak 4.771.905 forinttal, de ebből 4.629.702 forint az államadósságokra esik; még­pedig, mint a pénzügyminiszter ma igen helyesen kifejti, nem azért, hogy államadósságunk terhe ez arányban nőtt, hanem, mert a kincstári utalványok februári és ezek conversiójára használt arany­járadék januári kamata, továbbá az előre be­váltatott kincstári utalványok időközi kama­ta is, rendkívüli módon­ terheli e negyedet. Ez minden hitelművelettel kapcsolatban álló időközi teher, mely egyszer fordul elő, aztán megszűnik. De, jól mondá a pénzügyminiszter, ró­zsás reményekre sem vagyunk feljogosítva. Az első negyedben a boszniai rendkívüli ter­hekkel együtt 26, 7 milliót kell a kölcsönből fedeznünk; igaz, hogy minden évben hasonló nagy az első évnegyed deficzitje, így 1878-ban is 18V2 millió volt az, boszniai kiadások nél­kül; pedig az egész év deficzitje 26 millióra sem ment; úgy, hogy­­még­ez arány szerint sem lesz az előirányzott 34 V2 millió deficzit túlhaladva; pedig az államadósságoknál a A királyi pár Budapesten. Már az első délutáni órákban nagy közönség tarkállott a fürdő-utczában, az Erzsébet- és József­­téren és a váczi-úton egészen az osztrák vaspálya in­­dóházáig. A sok ezerre ment kiváncsi ő felségeikre várt, kik ma esti 6 órakor külön vonaton érkeztek Budapestre. A lánczhíd-tér, a fürdő-utczai, erzsébet- és józsef-téri, ferencz-józsef-téri, váczi-úti és marokkói­­utczai házak nemzeti és bajor szinü (fehér-kék) zász­lókkal voltak fölékesítve. Itt-ott a város színeit viselő zászlók is lengedeztek. A nagyon sok helyi virág­gal díszített ablakokból mindenütt gazdag szőnyegek lógtak. A falakon a következő felhívás volt kira­gasztva : »Polgártársak! Ő felségeik a király és királyné ma, szombaton, esti 1/16 órakor érkeznek meg az osztrák államvaspálya indóházába s a váczi­ köruton át a marokkói- s fürdő-utczákon keresztül térnek a váriakba. Budapest lakói eddig nem részesülhettek a szerencsében . Felségeiknek az ezüstmenyekze al­kalmából hódolatukat nyilváníthatni. Polgártársak! Jelenjetek meg tömegesen az üdvözlésre! Díszítsé­tek föl ablakaitokat! Világitsatok ki ma este! Több polgár.« Számos ablak fölött a királyi pár virággal kö­­ritett arczképei voltak láthatók s a merre ő felségeik voltak Budára menendők, az utczákon mindenütt fris fűből hintett zöld szalag vonult végig. Délutáni négy óra felé egyes helyeken, különösen a fürdő-utczában a nagy tolongás miatt alig lehetett mozogni. Ezalatt a pályaudvarban is nagy és díszes közönség gyűlt össze. A főváros törvényhatósági bizottságának tag­jai testületileg jelentek meg. Különösen díszes hölgy­­közönség várta a királyi pár megérkezését. Ott vol­tak a megszámlálhatatlanok közt gr. Szapáry Gyu­­láné, gr. Károlyi Istvánné, Tisza Kálmánné, b. Edelsheim­ Gyulainé, b. Lipthay Béláné, gr. Teleki Sándorné, gr. Andrássy Aladárné, Pallavicini őr­­grófné, Ivánka Imréné leányával, Jókainé, Hegedűs Sándorné, P. Szathmáry Károlyné, Csávossy Béláné, Ráth Károlyné, Damjanichné Csernovics Roxánnal, Marsalkóné, Kralovánszkyné, Veres Pálné, Beniczky Hermin, Szende Béla leánya, Poór Imréné, Kármán Lajosné, Vadnainé, Széll Györgyné, Bischitz Dávid­­né, Adlerné stb. stb. A fővárosi jótékony nőegyesü­letek küldöttségileg voltak képviselve és az »Erzsé­bet« leányárvaház növendékei is ott voltak. A férfi­­notabilitások közt voltak: Ráth Károly főpolgármes­ter, Kamermayer polgármester, Kada és Gerlóczy alpolgármesterek, Jekelfalussy, Thaisz Elek (disz magyarban, mellén a Medjidie rendcsillagával), Ha­vas Ignácz, Rupp és Barna városi tanácsosok stb. diszmagyarban. A miniszterek (szintén diszmagyar­­ban), a főrendiház és a képviselőház tagjai (ez utób­biak csaknem teljes számban) és a főpapok gazda­gon voltak képviselve. A­mennyire megjegyezhettük, ott voltak : Ti­sza Kálmán miniszterelnök, Wenckheim Béla báró, Szapáry, Gyula gróf pénzügyminiszter, Pau­­ler, Trefort Ágoston, Kemény Gábor báró, Szen­de Béla (honvéd egyenruhában), Bedekovics hor­­vát miniszter, Simonyi Lajos báró, Szlávy Jó­zsef képviselőházi elnök, Kemény János és Várady Gábor alelnökök, Zichy államtitkár, Bittó István Jókai Mór, Majláth György, Zichy Ferraris Viktor­ gróf, Lipthay báró és öcscse, Szapáry Antal gr., Sza­bó Imre hétszemélynök, Wahrmann Mór, Latinovics Gábor, Szapáry István gr. főispán, Szmrecsányi Dá­­rius árvamegyei főispán, Andrássy Aladár gr., Grün­­wald Béla, Funták, Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Márkus István, Kende Kamil, Károlyi Sándor gróf, Szilágyi Dezső, Gullner, Radvánszky Antal b. főis­pán, Molnár Aladár stb. A főpapok díszes csoportjában láttuk Haynald érseket (teljes ornátusban, valamennyi rendjelével), Ipolyi Arnoldot, Schuszter Konstantin kassai püs­pököt, Schoppert, Márkus esztergomi kanonokot, Mi­hályi munkácsi püspököt és Vancza g. ker. püspököt. A hölgyek pompás bokrétákat tartottak kezeik­ben, a legszebbet a főpolgármesterné, melynek széles nemzeti szalagjára ez volt írva : »A budapesti höl­gyek hódolata.« Az »Erzsébet« árvaleányház növen­dékei pedig, nem sokkal a királyi pár megérkezte előtt, három kosár árvácskát hintettek el a pályaud­var perionján. A nagyszámú, díszesnél díszesebb közönség ün­nepi hangulatban, feszült várakozással leste a vonat megérkezését. Végre felhangzott a jel és a vonat las­san berobogott. Óriási viharos éljenzés tört ki a vá­rakozók ajkairól, midőn a vonat beért a pályaudvar­ba, mely még növekedett, midőn megnyílt a coupé ajtaja s abból a királyi pár, Gizella főherczegnő és férje Lajos bajor herczeg kiszálltak. A király az ötödik coupéból lépett ki s ment a szőnyeggel bevont perronon át a pavillonba. Néhány perczre megállt a felség. Ráth fő­polgármester, miután a fogadtatás nem volt hivata­los s igy beszédek nem is tartottak, csak ennyit mondott a király előtt meghajolva: »Isten hozta felséges királyunkat és királynőnket!« Ráth Károlyné a királyasszonynak a fentem­­lített remek bokrétát adta át. Csinosan öltözve álltak sorban a városi árvahá­zak leánykái; — egyikük (Hoffmann Gizella 16 éves, az Erzsébet leány-árvaházból­ gyönyörű koszorút nyújtott át a királynénak. Gizella főherczegnőnek a pavillonban Kár­mán Lajosné nyújtott át szép virágcsokrot, ki kel­lemesen meglepetve magyarul azt mondta rá: »k­ö­­szönöm szépen«. A magas vendégek falren­gető éljenzés közt haladtak végig az előcsarnokon, a virággal hintett szőnyegen, a jelenvoltak díszes sorfala közt Az »Erzsébet« árvaleányház növendékei men­tek előttük, virágot hintve lépteik elé. A király, ki tábornoki egyenruhát viselt és a királyasszony (sötét kék utiruhában) mosolyogva, mindenfelé nyájasan köszöngetve haladtak végig az éljenzők között kocsi­jaikhoz. Gizella főherczegnő (sötét ruhában, világos szürke felöltővel) a királyasszonynyal elől ment, há­tul a király. A királyi pár kíséretében voltak M­e­n­­de­l báró és Beck főszárnysegédek, Nopcsa báró főudvarmester és Festetics grófné udvar­­hölgy. Kocsira ülvén folytonos zajos éljenzés közt mentek a fris füves hintett váczi körúton, a marok­kói utczán, az Erzsébet- és József téren, a fürdőut­­czán, a Ferencz-József téren s igy a lánczhidon ke­resztül a budai királyi várba. A tömeg által képezett hosszú sorfal egész útjukban lelkesen éljenezte ő fel­ségeiket. Az ablakokból ezer és ezer éljenző kiváncsi nézett ki. A váczi úti és fürdőutczai házak ablakaiból valódi virágeső hullt a királyi pár kocsijaira; ken­dők, kalapok lengtek mindenütt s csak egy kiáltás hangzott minden ajkon: »Éljen a király! Éljen a királyasszony!« Az udvari fogatok után következett végtelen kocsi­sor, a fris füves és virágokkal hintett utczák, a roppant néptömeg folytonos éljenzése, az ablakból kinézők kendőlobogtatása, a virággal díszí­tett ablakok és a fellobogózott házak impozáns ün­nepi látványt nyújtottak, melynek hatását növelte még az a körülmény is, hogy az egész fogadtatás jó­formán rögtönözve volt. Budán ha valamivel kisebb volt is a közönség, a lelkesedés mérkőzött a pestivel. Hat óra után érke­zett meg a király a várpalotába. Az első kocsin a ki­rályasszony Gizella leányával az oldalán, a második nyílt kocsiban a király huszártábornoki egyenruhá­ban Lipót herczeggel. Utánuk az udvari személyzet, a katonaság fejei :b. Edelshei­m-G­yulay, Gráf alaanagy, Krautwald térparancsnok stb. Majd az idegen hatalmasságok konzulai teljes számban, a város küldöttei stb. Budán a palota előtt néhány udvari zsandár állt, egy szakasz Rodich-baka és egy félszakasz hon­véd az őrszobák előtt. A közönség csak a kir. palota udvaráról volt kizárva. A várpalotában a királyi családot a főbe­járat lépcsőjén József főherczeg fogadta, honvédségi főparancsnoki ruhájában. A rendőrség hivatalnokai és a polgári rendezők becsületére még megemlítjük, hogy a rendet a nagy tolongás daczára semmi se za­varta, csak a palota­téren történt egy kis baleset. — Egyik városi huszár ugyanis, minthogy a bérkocsi lova borzasztó dühvel rugdalta a kocsit, lebukott a bakról, de oly szerencsésen esett le, hogy a kocsi aj­taját, melyben ura volt, már ő nyithatta ki. Semmi tűrhető haja se lett.* ^ * Este a főváros a királyi pár megérkeztének örömére kivilágított. Minthogy a lakosok erre egy­­általán nem voltak előkészítve, a kivilágítás nem vol teljes, de a főbb utczák és nevezetesebb épületek ablakai mindazáltal élénk gyertyafényben égtek min­denütt és az utczák a késő éjjeli órákig rendkívül élénkek voltak a járókelőktől, kik az improvizált ki­világítást s részben a végre valahára beköszöntött időjárást élvezték. teher a 3­ és 4-ik évnegyedben apadni is fog, de a defic­it mégis csak arra int, hogy a kedvezőbb hitelműveletek által szerzett re­­spiriumot pénzügyeink rendezésére használ­­nk föl! Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 3. A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló­­ja­­vaslat mai tárgyalásánál utolsó szónok volt Várady Gábor: T. ház! Nem lehet szándé­kom a szőnyegen levő tárgy vitájába bocsátkozni, miután úgy látom, hogy a kérdés minden oldalról megvilágíttatott s nézetem szerint teljesen kimerítte­­tett és azon döntő érvek, melyek a javaslat mellett itt a házban felhozattak, sem kiegészítésre, sem bő­vebb illustrálásra nem szorulnak, míg azon szónok­latokat, melyek a javaslat ellen elmondattak, Koncz­­kés alá venni és azzal némileg ismétlésekbe bocsát­kozni részemről legalább igen meddő, igen hálátlan munkának tartanám, különben is az igen t. előadó barátom meg fogja tenni e téren kötelességét. Én szerencsés vagyok a közoktatási bizottság­nak tagja lenni, s a t. ház előtt levő jelentést nem csak aláírtam, hanem annak minden tételét legjobb meggyőződésem szerint teszem magamévá és így fe­­lelesnek tartanám még annak kijelentését is, hogy ezen előnkbe terjesztett törvényjavaslatot úgy átalá­­nosságban,, mint részleteiben elfogadom. Azonban t.­hát, midőn a tényekkel, a valóság­gal homlokegyenest ellenkezők állíttatnak itt a ház­ban, midőn alaptalanul olyanok, a­kik magukat itt a házban védelmezni nem képesek, akkor azt hiszem a felszólalás kötelesség. És, mert épen máramarosi dologról van szó, nekem, mint azon megye fiának a fölszólalás kettős, elutasí­latlan kötelességemben áll. (Helyeslés.) E szempontból és ezen érdekből kérem csupán a t. házat, hogy becses figyelmével pár perc­re megajándékozni méltóztassék. (Halljuk ! Halljuk!) Román Sándor t. képviselő úr a többi között azt mondta — és én beszédének csupán ezen egyet­len tételére kívánok reflektálni — ,hosszú kézzel készíttetett ezután a két rutben püspök felirata és a szegény máramarosi román nép tudatlanságával visz­­szaélve, megyei hivatalnokok által mesterséges mó­don és ámításokkal előállított kérvényüket, mint a trójai lovat trombitaszó mellett hurczolták meg min­den lapban . Mellékesen jegyzem meg, hogy Román Sándor t. képviselő úr képes és készebb volt inkább saját népsaját tudatlansággal bélyegezni csakhogy abból egy alaptalan vádat kovácsolhasson azok ellen, kik a tudvalevő feliratot létrehozták. Máramarosban a román nép nem tudatlan. Máramarosban a román­ nép és — hozzá­teszem — az orosz is értelmes, felvilágosodott nép. Ezen ál­lítás bebizonyítására i­gen sok történeti adatra hi­vatkozhatnánk azonban időkímélés szempontjából csak egyet emelek ki. Ez a 48—49-iki korszak. Azon időben Galicziából, Bukovinából, Erdélyből az emis­­sariusoknak egész serege jelent meg a mi népünk közt, de annak a nép érdeke ellen emelt izgatásai, igen csekély kivétellel, nyom nélkül vesztek el, a ro­mán és orosz nép velünk együtt részt vett az önvé­delmi harctban (Éljenzés), velünk együtt közdött a szabadság és egyenlőségért, pedig­­ különösen a román népnek egy jelentékeny része a nemesi osz­tályhoz tartozott, tudatával birt a 48-iki törvény kö­vetkezményeinek és érezte a kiváltság­vesztés súlyát. A­mit tehát Román képviselő úr tudatlanságnak ne­vezett, az az én szótáramban és meg vagyok győződ­ve, a t. ház nagy többségének szótárában is a tudás­nak, az öntudatos hazafiui eljárásnak a hazafiúi és polgári erénynek nevével van jelölve. (Élén helyeslés.) Román képviselő úr, azt hiszem, azért illeti a tudatlan névvel a máramarosi román és orosz népet

Next