A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)
1880-09-17 / 242. szám
242. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Péntek, szeptember 17.Szerkesztési iroda» Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. madis-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra . > ..................................................2 írt 3 hónapra ••<»■.••>••• 8 » 8 hónapra .•<•••■ . ■ . . 13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint......................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, szeptember 16. : Koronkint vissza-vissza kell térnünk a horvát »testvérekre«, mert ők is sokat foglalkoznak velünk, többet mint kellene és különösen többet oly módon, mint ahogy kellene, és a köztünk és köztök fennálló törvényes kapocs mellett részekről illenék. Sajátságos nép. Mi örökösen kenyérrel kínáljuk, nemcsak, de valóban adunk is neki ilyent, hanem azért köszönet és hála fejében kővel dobálnak bennünket. Lapjaikban czikksorozatok folynak ellenünk; valahányszor nyilatkoznak rólunk, az rendesen ellenszenv és rosszakarat hangján történik; nincsen kedvenczebb thémájuk, mint a magyar nyelv, magyar befolyás túlhatal más volta és magyantálás ellen beszélni. Alakulnak horvát pártok, mint most újabban is, melyek programmja minél kevesebbet foglalkozik tulajdonképent speciális horvát belügyekkel, annál nagyobb gondot fordít arra, hogy mentői több programmpont elő forduljon Magyarország ellen, s ha valaminek elérése, kivívása, mint politikai pártczél kitüzetik, az rendesen nem egyéb, mint egyik vagy másik kormányzati ágnak autonomikus kiterjesztése — Magyarország rovására. És horvát lapok és horvát ellenzéki férfiak ily szellemű nyilatkozatai ellenében alig-alig emelkedik valaha egy hang is Horvátországban. Még azok is, kik a két ország közt fönnálló jogrend hívei és barátainak adják ki magukat , akik magukban kénytelenek bevallani,hogy Magyarország a mellett, hogy úgy szólva vérével istápolja Horvátországot, hogy ennek tömérdek anyagi áldozatokat hoz soha esze ágában sincs arra törekedni, hogy Horvátországot alkotmányos, közjogi állásában megrövidítse, elnyomja, vagy fölötte zsarnokoskodjék, mondjuk, még ezek is azt teszik, hogy ilyenkor mélyen hallgatnak. Ha nem Magyarország, de legalább a maguk álláspontjának védelmére emelhetnének olykor-olykor szót, de nem teszik. Kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Nem emlékszünk, hogy mióta az uniópárt letűnt a politikai küzdhomokról, Horvátországban méltányos, igazságos hang emelkedett volna az ellenünk rendszeresen szólni szokott igaztalan vádak, gyanúsítások és bántalmak cáfolatára vagy visszautasítására Ily körülmények között valóban nagy ritkaságnak és kegynek kell tartanunk, ha Zágrábból legalább olyan nyilatkozatokat olvashatunk, mint pl. most Pejacsevics gróf, horvát bán programmpontozatait, melyekben a bán azt mondja a kiegyezésről, hogy ő azt »Horvátország összes alkotmányos intézményeinek egyedül helyes és törvényes alapjául tekinti.« Mi is annak tekintjük és tekintettük mindig s valóban örülünk, hogy végre van egy olyan horvát enuncziáczió is, amelylyel magunk is egyetérthetünk és aláírhatunk. A magyar-horvát viszonyok prosperálása és különösen magának Horvátországnak érdekében igen ajánljuk a horvát ellenzéknek, vegye fontolóra a bán eme szavait. A bán tovább folytatva beszédét, így szólt: »Azt tartom, hogy a kiegyezés által nekünk nyújtott jogok tartalmuk és terjedelmük folytán elégséges hatáskört engednek országunk belfejlődésére, különösen pedig nemzetiségünk biztosítására és mindennemű magyarosodási törekvések elhárítására, melyek országunk ellen intéztetnének, tehát meggyőződésem teljes erejével oda fogok hatni, hogy a magyar és a horvát-szlavón királyságok között létesített egyezmény által teremtett államjogi viszonyok megerősíttessenek és állandósíttassanak, valamint, hogy minden támadás és bárminemű megsértés ellen országunk határozottan megvédve és megóva maradjon.« Ebben is sok igazat mondott a bán s mi köszönettel veszszük, hogy ily hangon szólalt meg épen és épen ott, hol a fennálló törvényes állapot védelmére vajmi ritkán, de megtámadására annál gyakrabban hangzanak el a dikcziók a zágrábi tartománygyűlésen. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyarosítási törekvésekről a szó komoly értelmében nem lehet beszélni. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar központi kormány vezetésére törvény által bízott kormányzati ágban használtak a magyar állam hivatalos nyelve. Ettől pedig el nem állunk s hiába erőlködnek az ellen holmi horvát ellenzéki interpellácziók. Hanem a " vénik meemagyar08^,8^nak bolond lata még eddiginem fogamzott meg egy magyar fejében sem S ami végül a »támadást« és »sértést« illeti, tisztelettel legyen mondva, azt hiszszük, hogy a bán ezeket csak holmi zugó éljenzés kedvéért szőtte beszédjébe s mint a tudósításból látjuk, el is érte velők czélját, a mi szintén jellemző és tanulságos. Jobb lesz bizony, ha magas közjogi politika és magyar-ellenes támadások helyett Horvátország serényen neki fog belbajainak orvoslásához, neki fog a komoly munkához , rendbe hozza közigazgatását és gondol egy kicsit arra is, amit Pejacsevics gróf »sajnálattal« említett meg: a horvát tisztviselői kar »fegyelmezetlenségére, mely a közerkölcsiségre csak hátrányos befolyással lehet.« — A 25 milliós tiszavidéki kölcsön Az 1880. évi XX. törvényczikk 13. §-a alapján alakult kölcsönkiosztó hetes bizottság ma ülést tartott. A kormány részéről Szapáry István gróf elnök, Kovács János osztálytanácsos és Marsovszky Gyula osztálytanácsos, a választottak közül pedig Keszlerffy Károly udvari tanácsos, Sváb Károly országgy. képviselő és dr. Darányi Ignácz bizottsági tagok voltak jelen. Két kölcsönkérvény tárgyaltatott ; az egyik P a 11 a v icini Sándor őrgrófé, ki a csány-percsorai öbölzet részére, hol jelenleg mintegy 3000 munkás dolgozik a töltések fellebbezésén, 500.000 forint kölcsönt kért. E két csont a bizottság egyhangúlag megszavazta, miután úgy találta, hogy folyamodó az előszabott összes feltételeknek eleget tett, különösen pedig a hitbizományi hatóság engedélyét kieszközölte. — A második kérvényt Wenckheim Frigyes gróf adta be mint a hosszufoki-kőrösi társulat képviselője 300.000 forint kölcsön iránt. Tekintve, hogy nevezett társulat a törvény kellékeinek megfelelt, azon hiány pedig, hogy az egyénenkinti kivetéseken az adófőkönyvi számok hiányzanak, utólag is pótolható, a 300,000 forint oly fentartással szavaztatott meg egyhangúlag, hogy ebből a 188,000 forintot tevő régi tartozások is törlesztendők s hogy az említett hiány pótlásáig egy félévi részlet visszatartotik. Ezen 300,000 forint által a töltések teljesen ki lesznek építve s a társulatnak ezentúl csupán fentartási kiadásai lesznek. Az országgyűlési függetlenségi párt ma este tartott értekezletén Hefy Ignácz elnök jelentést tett az erdélyi függetlenségi párt megalakulásáról, s egyszersmind előadja az ottani függetlenségi párt megbízása folytán, hogy a párt »Ellenzék« czím alatt a párt orgánumául napilapot indítván meg, kéri az országos függetlenségi kör erkölcsi és szellemi támogatását. Az értekezlet örvendetes tudomásul veszi a függetlenségi pártnak Erdélyben történt megalakulását s úgy a pártot, mint az általa megindítandó függetlenségi napilapot erkölcsileg s szellemileg támogatni késznek nyilatkozik, s Helfy Ignáczot megbizza, hogy ezt az ottani párt szervező bizottságával tudassa. Eötvös Károly jelentést tesz a párt állásáról a sárvári kerületben, melybe a pártjelölt tájékozás szerzése végett már elutazott. Ezzel az értekezlet eloszlott. (O. É.) — A kormány elhatározta, hogy az erdőtörvény értelmében a keresk. minisztériumban egy külön erdészeti osztályt állít fel. Az állami erdők egyöntetű és szerves kezelhetése érdekében elhatározta ennek következtében azt is, hogy az állami erdők a pénügyminisztérium hatósága alól a földmivelés,ipar- és kereskedelemügyi minisztérium hatósága alá utaltassanak. Ezzel egyidejűleg keresztül vitetik az erdészet kezelésének teljes újjászervezése. Eddig ugyanis van az állami erdőknél hét jószág-igazgatóság, két főerdőhivatal és huszonhét erdőhivatal az ezek alá rendelt erdőgondnokságokkal. Ezen szervezet nem bizonyult egészen czélirányosnak s ennek következtében átalakíttatik olykép, hogy az eddigi négy fórumból egy elesik és az erdőigazgatóságok a közvetlen kezeléssel is meg lesznek bízva. Lesz pedig három erdőigazgatóság, négy főerdőhivatal és négy erdőhivatal. Mindezek a hivatalok közvetlenül a minisztérium alatt fognak állani és fognak rendelkezni tizenhat újonnan szervezendő erdőgondnoksággal azaz pagonykezelőkkel. Miután ezen erdőhivatalok ezentúl utalványozási joggal fognak bírni, azok kebelében számvevőségek lesznek szervezendők, amely költségek azonban az első hivatalok költségeivel fedezhetők. A pénzügyminisztérium ezzel egyidejűleg a bánya - és mezőgazdasági igazgatóságok teljes újjászervezését fogja keresztülvinni, miután ezek jelenlegi szervezetekben már nem képesek azon fokozott követelményeknek megfelelni, melyeket különféle vagyonágak kezelése megkíván s azonkívül drágák is. — Itt is a jószágigazgatóságok lesznek ezentúl hivatva az állami javakat közvetlenül kezelni. Akkor el fog esni több ispánság , továbbá a beszterczebányai jószágigazgatóság s a kolozsvári tetemesen kisebb lesz és Marmaros-Szigeten az eddigi igazgatóság tisztán gazdasági alapon lesz szervezendő. Szükséges lesz azonban Nagybecskereken egy új jószágigazgatóság felállítása. Lesz tehát tisztán gazdasági alapon szervezett két közvetlenül kezelő jószágigazgatóság. Egészen hasonló elvek szerint újjá fognak szerveztetni a bányaigazgatóságok is, amenynyiben az igazgatóknak és művezetőknek személyes felelősség mellett nagyobb hatáskör fog adatni. Hogy pedig az eddigi négy külön vasgyárigazgatóság ne működjék külön-külön, sokszor egymás érdekeit sértve, hanem egyöntetűen és az állam, valamint a vasműipar érdekeit szem előtt tartva, fel fog állíttatni Budapesten egy központi vasműigazgatóság, melynek élén egy felelős igazgató fog állani, ki alá az összes állami vasműgyárak rendeltetni fognak. Az eddigi négy bányaigazgatóság közül ennek következtében kettő teljesen elesik, a mármarosi és erdélyi sóbányák pedig egy-egy sóbánya-nagyhivatal alá helyeztetnek. Végre keresztül fog vitetni az uradalmi nerrorcégek újjászervezem ,folytépen, hogy azok a kincstári jogügyek igazgatóságának hatósága alá rendeltetnek. Ezen a szakszerűbb és megfelelőbb kezelés érdekében keresztülviendő újjászervezés még tetemes megtakarítást is fog lehetővé tenni, amennyiben az államjószágok igazgatása sérült eddig 182,020 írtba s fog az új szervezés után kerülni 128,516 írtba; a bányászat igazgatása került eddig 304,926 frtba s fog ezentul kerülni a központi vasműigazgatósággal együtt 246,688 frtba. Ha ezen 111, 742 frtnyi megtakarításból levonatik még azon 39,000 frt mibe az erdészeti számvevőség újjászervezése kerül, még mindig marad 80,000 frtnyi megtakarítás, mi annál fontosabb, minthogy az utolsó években a jószágigazgatásnál a költségek restringálása a legvégső határig vizetett. Ezen újjászervezést információink szerint a pénzügyminiszter már január 5ével életbe fogja léptetni, a mármarosi bányaigazgatóság és kolozsvári jószágigazgatóság azonban már októberben fel fognak oszlattatni. A maczedóniai mozgalom — londoni lapok jelentése szerint — nagy haladást tesz. Az utolsó hét alatt, hír szerint, 1300 jól felfegyverzett bolgár lépte át a határt, hogy a maczedóniai inzurgensekhez csatlakozzék. A mozgalom vezetői kellő pénz fölött rendelkeznek, hogy a toborzások könnyen mennek. A központi bizottság székhelye Szófiában van. Albizottságok Üskübben, Istipben, Tikrechben és Obsidában vannak szervezve. — Hangok a király útjáról. Ma újabban két ruthen lap nyilatkozata fekszik előttünk a király utazásáról. Mindkét új lap méltó és békülékeny hangon beszél erről. A »Siowo« üdvözli az uralkodónak az összes nép által forrón óhajtott megérkezését Lembergben, s biztosít, hogy a ruthenek valódi szívességel és lelkességgel üdvözlik és fogadják kegyes uralkodójukat, akinek alkotmányos szabadságukat, a nemzeti önérzet kiterjedését, fejlődését és emelését köszönhetik. Utalván a jótéteményekre, amelyekben Ferencz József kormánya alatt a ruthenek részesültek, a Siena különösen kiemeli kizárólag az uralkodó kegye által keletkezett s a rutben élet gyapontjává lett rutben nemzeti intézetet, a rutben nemzeti házat, amelyben a rutben nép képviselői most összegyűlnek, hogy uralkodójuknak bebizonyítsák rendületlen hűségüket és ragaszkodásukat, s legdrágább javaikat: nemzetiségüket, vallásukat, nyelvüket és irodalmukat az ő védelmébe ajánlják. A magasztos ünnep alatt a ruthenek mindig szem előtt fogják tartani, hogy a magas vendég részrehajlatlansága és minden népe iránt egyenlő szeretete, valamint példája által mindenkit meg fog győzni arról, hogy tartományainak és népeinek békéje csak a kölcsönös engedmények és a mindenkinek legdrágább jogok megadása által mozdítható elő. A »Dieső« az uralkodót a legnagyobb szívességgel üdvözölvén, arra emlékeztet, hogy a ruthenek a dicső habsburgi dynasztiának köszönik a jobbágyságtól való felszabadítást, úgyszintén nemzetiségük törvényes biztosítását. Legbensőbb szeretettel és legmélyebb bálával üdvözli a ruthén nemzet uralkodóját és jóltevőjét, a ruthén nemzeti ház alapítóját, kinek alkotmányos kormánya alatt szabadon kezdett fejlődni. A ruthenek minden nemzet kibékülését óhajtják, az egyenjogúsítás alapján és lelkesült, szíves fogadásuk által történelmi rendíthetetlen hűségük és az uralkodóház iránti odaadásuk új bizonyítékát adják, s e mellett az uralkodó személyében jogaik biztosítékát és a jobb jövő reményét pillantják meg. Az uralkodóház iránti szeretet, melyben Ausztria minden népe egyesül, Ausztria hatalmának fényes bizonyítéka, melynek még jelentékenyen kellene emelkednie, ha hasonló, egyenjogúságon és kölcsönös tiszteleten alapuló szeretet a népeket egymás közt is összekötné. Ugyancsak a király gácsországi útja alkalmából, melyet a franczia lapok különös figyelemre méltatnak, a »Telegraphe« és a »Parlament« közt érdekes polémia fejlődött ki. »A »Parlament« — úgymond a »Telegraphe« — azt hiszi, hogy Gácsország lengyeleit intenie kell. Élénken gáncsolja a Ferencz József ő felsége iránt utazása alkalmával tanúsított lelkesült hódolatot s nem átallja azt mondani, hogy ez eljárás által az Oroszországnak alávetett lengyeleket kell hogy nyugtalanítsák és szomorítsák. Bevalljuk, hogy a »Parlament« különös aggályait nem értjük. Gácsország hálásnak mutatkozik az osztrákmagyar uralkodó által neki engedélyezett szabadságokért ; köszönetet mond az uralkodónak magatartása által a lovagias loyalitásért, melylyel ez az általa fölidézett szabadelvű alkotmányt keresztülvitte. A lengyelek látván, hogy nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket tisztelik, hangosan mondják, hogy egyetlen óhajuk a habsburgi dynasztiával mindig egyesülten maradni. Bismarck kereskedelmi miniszter, Németország közgazdasági viszonyait legjobban jellemzi az, hogy ez ország politikai egységének megtestesítője, »a vas és vér embere« kineveztette magát porosz kereskedelmi miniszternek. Jellemző ez azért, mert Bismarckról, mint XIV. Lajosról el lehet mondani, hogy a »l’état c’est moi« elvét képviseli. S midőn ez az államférfi most közgazdasági miniszter lesz, ennek egyszersmind az az értelme, hogy Németország állami életében a közgazdaság áll legfelül. Évtizedek óta már, mindig Poroszország volt a nagyobb szabásúreformok kezdeményezője. Amit Poroszország akart, azt lassan kint egész Németország magáévá tette, így történt ez a vámegyesületi mozgalommal, így a kereskedelmi törvénykönyvvel stb. Bismarck bg egy egész közgazdasági iskolát képvisel korunkban. Azt az iskolát, melyet Liszt a védvám tanának nagymestere alapított, mely azonban halála után háttérbe szorult, míg Bismarck hg a modern állami élet keretében újra virágzásra juttatta. Eijai iskola most törvényeket diktál Németországon, bár az elmélet emberei Bismarck axiómáit meghaladott álláspontnak, tekintik, sőt szakembernek nem is akarják elismerni. És mégis, az egész világ tudja, hogy Bismarck bg a birodalom politikai újjászervezése óta különös előszeretettel foglalkozik közgazdasági ügyekkel. Németország egész védvámos politikája az ő műve; a vasutak államosítását ő vette a kezébe, a tarifareform az ő eszméi szerint vitetett keresztül; a német pénzreformban az ő parancsszavára hagytak fel az a tous prix arany érték csinálással. Szóval, ami nagyobb szabású gazdasági újítás utóbbi időben Németországon végbement, azokon mindeniken meglátszik a Bismarck hű keze nyoma, pedig hát ezek az ügyek voltaképen nem is tartoztak még az ő részszartjához. De mostantól fogva Bismarck bg nem mint dilletáns, hanem hivatásszerűleg mint ressortminiszter akar a közgazdasági közgazdasági ügyekkel foglalkozni. Méltán kérdhetik, hogy miért vállalkozik erre ? Tán nincs hazájában férfi, kit a nagy közgazdasági feladatok magaslatán állónak tekinthetne, s kitől megbízható támaszra számíthatna, midőn gazdasági eszméit keresztül akarja vinni ? Vagy tán meggyőződött arról, hogy okvetlen bele kell magát dolgoznia a közgazdasági ressort-ügyekbe, ha a czélbavett reformoknak szükségéről, helyességéről tájékozást akar szerezni ? Alighanem ilyesvalami lesz a dologban. Mert Németország az utóbbi időben életbeléptetett mindenféle reformmal nagy csalódásnak tette ki magát. Az aranyvaluta meghonosításakor azt hitték az irányadó körök, hogy Németországot az aranyvaluta gazdaggá s pénzpiaczát a világ első pénzpiaczává fogja tenni s az eredmény az lett, hogy azóta állandó depressió van, az ország szegényedik s a hitelviszonyok rosszabbak, mint a sokféle pénz mellett voltak. A gabnavám behozatalától azt remélték, hogy a német gazda több gabnát fog termeszteni s azt jobb áron eladhatni, s az eredmény az, hogy a keresett viszonyok megnehezültek, a kenyér megdrágult, a lisztipar aláhanyatlott s a külföldnek gabnáért több pénzt fizet Németország, mint valaha. A vasúti tarifák egalizálásától azt várta Bismarck, hogy a belforgalom élénkülni fog, s az eredmény az, hogy csökken a vasutak bevétele s a tömegáru mozgalom, mely előbb Németországon átment a külföldre, most Németországot elkerüli. Homlokegyenest ellenkezője történt annak, amit Németországon a reformoktól vártak. Bismarck lget a tapasztalatok nagyon keserűn érinthették, s ő most alighanem azért vállalta el a közgazdasági tárcát, hogy gazdasági reformjaival jövőre szerencsésebb fogást csinálhasson. Találva mondja egyik bécsi lap a hgról, hogy amit Bismarck akar, az a legmagasztosabb, de amit csinál, a leghelytelenebb. ő a német nemzetet az érdekek széttéphetlen szálaival akarja összefűzni; a birodalmat a Bodentótól a Marschokig gravitationális központtá akarja tenni; a palotától a kunyhóig azt a tudatot akarja felkelteni, hogy a kereset és munka az államtól függ. Mint egy Titán küzd Bismarck nagyszerű kísérleteivel, s elvégre is nem fog elérni egyebet, mint azt, hogy nemzetét szegényebbé tette. Igen, mert Bismarck nagyra növeszté a militarismust s a nemzet legjobb munkaerőit ez vonja el termelő foglalkozásaitól. Bismarck kereskedelmi minisztersége kiváló fontossággal bír ránk nézve, mert most van itt az ideje annak, hogy Ausztria-Magyarország és Németország közt meg kell kötni a kereskedelmi szerződést, s e szerződés egész közgazdasági politikánkra kihatással lehet. Kívánatos volna, hogy a szerződés minél inkább szabad kereskedelmi legyen. Csakhogy Bismarck a védvám híve! Vele alkudozni nehéz dolog lesz. De az meg lehet, hogy az ő gazdasági programmjába beleillik a két monarchia közötti vámsorompó elenyésztetése. S ha ennek előnyeiről Németországra meggyőződnénk, mint meg vagyunk győződve a forgalom szabaddá tételének előnyeiről Magyarországra nézve, akkor a sorompó ledöntése Bismarck védvámos elvei mellett is könnyebben bekövetkezhetik, mint bármely más német kereskedelmi miniszter alatt. S Bismarck kereskedelmi miniszterségében van egy örvendetes mozzanat is, és ez az, hogy midőn az a férfiú, ki államokat szüntetett meg s alakított újjá, most a kisszerűnek látszó közgazdasági ügyeknek szenteli idejét, ezzel oly példát ad nagypolitikusainknak, melyet ők is megszivethetnek s ha azt teendik, csak az országnak lesznek hasznára. »Tisza Kálmán és a pártok« Ilyen czim alatt jelent meg most, »a harmadik ülésszak előtt«, helyben Grill K.-nál egy röpirat ára 40 kr.), melynek tartalma a czimnek megfelelőleg tárgyalja a thémát. Különösen foglalkozik az egyesült ellenzékkel, ennek Tisza elleni személyes harczaival, s a jövővel, mely ily körülmények közt a habarékra vár. Közöljük e röpiratból a következket: »Tisza Kálmán ezt tette, azt tette, meg amazt tette — vádaskodik a kabarék. Tisza Kálmán most az ördög czimborája lett, most meg a szélsőbaloldallal kötött szövetséget stb. így megy ez in influito, és mindig azzal a stereotip mondással végződik, vagy — amennyiben az a mondás nincs odaírva, hát oda van gondolva, hogy : — És Tisza Kálmán mégis miniszter. Az mégis az, és az lesz soká. Tiszát az egyesült ellenzék sajtójának a támadásai épen úgy nem fogják megbuktatni, mint a »régi Deákpárt« fehér lepedője, melyben ez urak kisérteni járnak, hogy megcsinálják az »új« Deákpártot. Ségi Deákpárt ! Uj Deákpárt ! könnyű azt mondani uraim. De hol van a »régi« párthoz is, az »uj« párthoz is, a Deák ? Ám ez előttük mellékes kérdés. A fő, hogy az uj párt meg legyen, mert a régivel már nem lehet többé boldogulni. Probatum est. A széthullani készülő elemek összetartására jók lennének ugyan ragasztónak a pártkívüliek, de a lefolyt ülésszak alatt megkezdett kísérletek meddőek maradván, a fúzió, mint fúzió lehetetlenné vált. Siónak sem népszerű, gyakorlati eredménye pedig aligha lenne más, mint hogy az ország ismét végig gyönyörködhetnek azon politikai színjáték új szereposztásában, amelyet először 1878. április 13-án a megye házában hoztak színre. A fúziónak tehát köpönyeg kell és az intézők kitűnő köpönyegnek vélik a »régi Deákpárt« fölelevenítését adni ki jelszóul. Más szóval: fúzió uj ezéggel : régi Deákpárt, uj pártalakulás. Nemsokára megkezdődik a harmadik ülésszak. Megindul a folyosókon a sugár-bugás, szervezkedés, intrigya, kiosztatnak a szerepek, s az ősz rövid napjai a közjogi alapon álló ellenzéknek újra zöldülő reményfájára vetik hideg sugaraikat. Tehát új pártalakulás. Ez lesz a kezdődő ülésszak jelszava. Hányadik már ez az »új« pártalakulás ? A régi emberek hányadik új arczcal mutatják már be magukat ? Tán negyedszer csinálnak új pártot, hogy Tiszát megbuktassák és nem veszik észre, hogy minden újabb törekvésükkel a Tisza Kálmán helyzetét erősítik. Azt mondják ők, Tiszának nincsen egyéb programmja, mint kormányon maradni mindenáron. Ha ez igaz, akkor ő nekik nincsen más programmjuk, mint kormányra jutni s ezért ellenzéket csinálni mindenáron. Önöknek nincsen igazuk. Nem akarok tanulmányt írni, az nem kellőleg vezetne czélhoz, mert utat engedne a vitára. Utalok egyszerűen már bevégzett tényekre, amelyet elvitatni még rabulizmussal sem lehet. Hogy Tiszának politikai programmja van, hogy Tisza határozott ezért megállapított rendszerben követ, annak a legeklatánsabb bizonysága a közjogi alapon álló ellenzék folytonosan pártot alakító vajúdása. Nem akarják elismerni, hogy Tiszának programmja van, a Tisza programmját nem akarják olyan alapul elfogadni, amelyről oppozíciót csinálhassanak, a programm ellen nem akarnak olyan programmal előállani, amelyért küzdjenek, s amelyet esetleg érvényesítsenek. A helyett hajhásznak jelszavakat, ígérnek kérdések megoldását, amelyekről még az egyszerű földműves is látja, hogy nem aktuálisak, míg ellenben a napi kérdéseken vagy egyszerűen átsiklanak, vagy devalválják azok nagyjelentőségű értékét másodrendű semmiséggé. Ezekben szenvedett hajótörést eddig minden párt, amely Tisza ellen alakult, és ezekben fog megbukni minden kísérlet ezután is. Mert nem elég azt mondani, hogy Tisza ismét nem jól tett valamit, az is kevés az üdvösségre, indokolni, mert nem tette jól azt, amit nem jól tett. Tessék utána mondani, hogy mi így tettünk volna. Tessék létjogot teremteni maguknak a parlamentben és a közvélemény előtt: létjogot, amely a kormányt ellenőrző és bíráló működésükben alapul szolgáljon. És tessék programmot teremteni, amely az ellenzék létjogának messze elterülő hatalmas gyökere legyen. Csak így tudhatja az ország, hogy midőn a közjogi alapon álló ellenzék Tisza Kálmánnak valamely tettét kárhoztatja, mit várhat attól az ellenzéktől, amelyikhez esetleg csatlakozik. E nélkül Tiszát lejáratni talán könnyű dolog, de megbuktatni lehetetlen. Vagy, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat, e nélkül talán megbuktathatják Tiszát, de győzni nem fognak. A régi Deákpárt azt mondta a volt balközépről minduntalan, hogy amíg a közjogi alapot el nem fogadja, nem kormányképes. A balközép vezére Tisza Kálmán, egy államférfi bölcseségével, egy igaz hazafi szívével és egy becsületes ember önérzetével lépett a Deákpárt által teremtett alapra, és intézi az ország sorsát erélyesen, semmitől vissza nem rettenve, hat esztendő óta. A régi Deákpárt öt évig uralkodott és öt év alatt annyi minisztert cserélt, hogy utolsó időben már nem volt olyan alkalmas ember azokhoz a most irigyelt bársonyszékekhez, aki egyben másban le ne járta volna magát. Hol van az ok ? Könnyű rámutatni, a mai baloldalban, mert a régi Deákpárt és a mai egyesült ellenzék lényegileg egy és ugyanaz. A pártnak csak a közjogi kérdésben volt programmja. Ott egy fej gondolkodott, a többi pedig cselekedett. Belügyi kérdésekben a teendők iránt nem volt a pártban megállapodás. Ezen téren nem volt programmjuk. Itt több fej gondolkozott és csak egy tett, az aki épen a kormányon volt. Ennek az egynek aztán sok elv és sok személyes érdek csinálta az oppozíciót. A sok elv és sok személyes érdek fuzionált és vagy megbuktatta a minisztériumot, vagy ha nem volt opportunus a buktatás, koncessiókat csikart ki a kormánytól és csináltak félrendszabályokat.