A Hon, 1880. szeptember (18. évfolyam, 227-255. szám)

1880-09-17 / 242. szám

242. szám. 18-ik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Péntek, szeptember 17.­­Szerk­esztési iroda» Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. madis-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij­­ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra . > ..................................................2 írt 3 hónapra ••<»■.••>••• 8 » 8 hónapra .•<•••■ . ■ . . 13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint......................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, szeptember 16. : Koronkint vissza-vissza kell térnünk a horvát »testvérekre«, mert ők is sokat fog­lalkoznak velünk, többet mint kellene és kü­lönösen többet oly módon, mint a­hogy kellene, és a köztünk és köztök fennálló tör­vényes kapocs mellett részekről illenék. Sajátságos nép. Mi örökösen kenyér­rel kínáljuk, nemcsak, de valóban adunk is neki ilyent, hanem azért köszönet és hála fe­jében kővel dobálnak bennünket. Lapjaikban czikksorozatok folynak elle­nünk; valahányszor nyilatkoznak rólunk, az rendesen ellenszenv és rosszakarat hangján történik; nincsen kedvenczebb thémájuk, mint a magyar nyelv, magyar befolyás túlhatal más volta és magyantálás ellen beszélni. Alakulnak horvát pártok, mint most újabban is, melyek programmja minél keve­sebbet foglalkozik tulajdonképent spec­iális horvát belügyekkel, annál nagyobb gondot fordít arra, hogy mentői több programmpont elő forduljon Magyarország ellen, s ha vala­minek elérése, kivívása, mint politikai párt­­czél kitüzetik, az rendesen nem egyéb, mint egyik vagy másik kormányzati ágnak auto­­nomikus kiterjesztése — Magyarország ro­vására. És horvát lapok és horvát ellenzéki férfiak ily szellemű nyilatkozatai ellenében alig-alig emelkedik valaha egy hang is Horvátországban. Még azok is, kik a két ország közt fönnálló jog­rend hívei és barátainak adják ki magukat , a­kik magukban kénytelenek bevallani,hogy Ma­gyarország a mellett, hogy úgy szólva vérével istápolja Horvátországot, hogy ennek tömér­dek anyagi áldozatokat hoz soha esze ágá­­ban sincs arra törekedni, hogy Horvátorszá­got alkotmányos, közjogi állásában megrövi­dítse, elnyomja, vagy fölötte zsarnokoskod­jék, mondjuk, még ezek is azt teszik, hogy ilyenkor mélyen hallgatnak. Ha nem Ma­gyarország, de legalább a maguk álláspont­jának védelmére emelhetnének olykor-olykor szót, de nem teszik. Kisebb gondjuk is na­gyobb ennél. Nem emlékszünk, hogy mióta az unió­párt letűnt a politikai küzdhomokról, Horvát­országban méltányos, igazságos hang emel­kedett volna az ellenünk rendszeresen szólni szokott igaztalan vádak, gyanúsítások és bán­­talmak c­áfolatára vagy visszautasításár­a Ily körülmények között valóban nagy ritkaságnak és kegynek kell tartanunk, ha Zágrábból legalább olyan nyilatkozatokat olvashatunk, mint pl. most Pejacsevics gróf, horvát bán programmpontozatait, me­lyekben a bán azt mondja a kiegyezés­­rő­l, hogy ő azt »Horvátország összes alkotmányos intézményeinek egyedül helyes és törvényes alap­jául tekinti.« Mi is annak tekintjük és tekintettük mindig s valóban örülünk, hogy végre van egy olyan horvát enuncziáczió is, a­­mely­­lyel magunk is egyetérthetünk és aláír­hatunk. A magyar-horvát viszonyok prosperá­lása és különösen magának Horvátországnak érdekében igen ajánljuk a horvát ellenzék­nek, vegye fontolóra a bán eme szavait. A bán tovább folytatva beszédét, így szólt: »Azt tartom, hogy a kiegyezés ál­tal nekünk nyújtott jogok tartal­muk és terjedelmük folytán elég­séges hatáskört engednek orszá­gunk belfejlődésére, különösen pedig nemzetiségünk biztosításá­ra és mindennemű magyarosodási tö­rekvések elhárítására, melyek országunk ellen intéztetnének, tehát meggyőződésem teljes erejével oda fogok hatni, hogy a ma­gyar és a horvát-szlavón királyságok között létesített egyezmény által teremtett államjogi viszonyok megerősíttessenek és állandósíttas­­sanak, valamint, hogy minden támadás és bárminemű megsértés ellen országunk határozottan megvédve és megóva maradjon.« Ebben is sok igazat mondott a bán s mi köszönettel veszszük, hogy ily hangon szólalt meg épen és épen ott, hol a fennálló törvé­nyes állapot védelmére vajmi ritkán, de meg­támadására annál gyakrabban hangzanak el a dikcziók­ a zágrábi tartománygyűlésen.­­ Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyarosítási törekvések­­­ről a szó komoly értelmében nem lehet beszélni. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar központi kor­mány vezetésére törvény által bízott kor­mányzati ágban használta­k a magyar ál­lam hivatalos nyelve. Ettől pedig el nem állunk s hiába erőlködnek az ellen holmi horvát ellenzéki interpellácziók. Hanem a " vénik meemagyar08^,8^nak bolond lata még eddiginem fogamzott meg egy ma­gyar fejében sem­ S a­mi végül a »támadást« és »sértést« illeti, tisztelettel legyen mondva, azt hiszszük, hogy a bán ezeket csak holmi zugó éljenzés kedvéért szőtte beszédjébe s mint a tudósítás­ból látjuk, el is érte velők czélját, a mi szin­tén jellemző és tanulságos. Jobb lesz bizony, ha magas közjogi po­litika és magyar-ellenes támadások helyett Horvátország serényen neki fog belbajai­­nak orvoslásához, neki fog a komoly mun­kához , rendbe hozza közigazgatását és gondol egy kicsit arra is, a­mit Pejacsevics gróf »sajnálattal« említett meg: a horvát tisztviselői kar »fegyelmezetlenségére, mely a közerkölcsiségre csak hátrányos befolyás­sal lehet.« — A 25 milliós tiszavidéki kölcsön­ Az 1880. évi XX. törvényczikk 13. §-a alapján ala­kult kölcsönkiosztó hetes bizottság ma ülést tartott. A kormány részéről S­z­a­p­á­r­y István gróf elnök, Kovács János osztálytanácsos és Marsovszky Gyula osztálytanácsos, a választottak közül pedig Keszlerffy Károly udvari tanácsos, Sváb Ká­roly országgy. képviselő és dr. Darányi Ignácz bi­zottsági tagok voltak jelen. Két kölcsönkérvény tár­gyaltatott ; az egyik P a 11 a v i­c­i­n­i Sándor őrgrófé, ki a csány-percsorai öbölzet részére, hol jelenleg mintegy 3000 munkás dolgozik a töltések fellebbe­­zésén, 500.000 forint kölcsönt kért. E két csont a bi­zottság egyhangúlag megszavazta, miután úgy talál­ta, hogy folyamodó az előszabott összes feltételeknek eleget tett, különösen pedig a hitbizományi hatóság engedélyét kieszközölte. — A második kérvényt Wenckheim Frigyes gróf adta be mint a hosszu­­foki-kőrösi társulat képviselője 300.000 forint köl­csön iránt. Tekintve, hogy nevezett társulat a tör­vény kellékeinek megfelelt, azon hiány pedig, hogy az egyénenkinti kivetéseken az adófőkönyvi szá­mok hiányzanak, utólag is pótolható, a 300,000 forint oly fentartással szavaztatott meg egyhan­gúlag, hogy ebből a 188,000 forintot tevő ré­gi tartozások is törlesztendők s hogy az emlí­tett hiány pótlásáig egy félévi részlet visszatartotik. Ezen 300,000 forint által a töltések teljesen ki lesz­nek építve s a társulatnak ezentúl csupán fentartási kiadásai lesznek.­­ Az országgyűlési függetlensé­gi párt ma este tartott értekezletén H­e­­­f­y Ig­­nácz elnök jelentést tett az erdélyi függetlensé­gi párt megalakulásáról, s egyszersmind előadja az ottani függetlenségi párt megbízása foly­tán, hogy a párt »Ellenzék« czím alatt a párt orgá­numául napi­lapot indítván meg, kéri az országos függetlenségi kör erkölcsi és szellemi támogatását. Az értekezlet örvendetes tudomásul veszi a függet­lenségi pártnak Erdélyben történt megalakulását s úgy a pártot, mint az általa megindítandó független­ségi napilapot erkölcsileg s szellemileg támogatni késznek nyilatkozik, s Helfy Ignáczot megbizza, hogy ezt az ottani párt szervező bizottságával tudassa. Eötvös Károly jelentést tesz a párt állásá­ról a sárvári kerületben, melybe a pártjelölt tá­jékozás szerzése végett már elutazott. Ezzel az érte­kezlet eloszlott. (O. É.) — A kormány elhatározta, hogy az erdőtör­vény értelmében a keresk. minisztériumban egy külön erdészeti osztályt állít fel. Az állami erdők egyöntetű és szerves kezelhetése érdekében elhatároz­ta ennek következtében azt is, hogy az állami erdők a pén­ügyminisztérium hatósága alól a földmivelés,­­ipar- és kereskedelemügyi minisztérium hatósága alá utaltassanak.­­ Ezzel egyidejűleg keresztül vitetik az erdésze­t kezelésének teljes újjászervezése. Eddig ugyanis van az állami erdőknél hét jószág-igazgató­ság, két főerdőhivatal és huszonhét erdőhivatal az ezek alá rendelt erdőgondnokságokkal. Ezen szervezet nem bizonyult egészen czélirá­­nyosnak s ennek következtében átalakíttatik olykép, hogy az eddigi négy fórumból egy elesik és az erdő­­igazgatóságok a közvetlen kezeléssel is meg lesznek bízva. Lesz pedig három erdőigazgatóság, négy főer­dőhivatal és négy erdőhivatal.­­ Mind­ezek a hivata­lok közvetlenül a minisztérium alatt fognak állani és fognak rendelkezni tizenhat újonnan szervezendő er­dőgondnoksággal azaz pagonykezelőkkel. Miután ezen erdőhivatalok ezentúl utalványo­zási joggal fognak bírni, azok kebelében számvevősé­gek lesznek szervezendők, a­mely költségek azonban az első hivatalok költségeivel fedezhetők. A pénzügyminisztérium ezzel egyidejűleg a bánya - és mezőgazdasági igazgatóságok teljes újjászervezését fogja keresztülvinni, miután ezek jelen­legi szervezetekben már nem képesek azon fokozott követelményeknek megfelelni, melyeket különféle va­­gyonágak kezelése megkíván s azonkívül drágák is. — Itt is a jószágigazgatóságok lesznek ezentúl hi­vatva az állami javakat közvetlenül kezelni. Akkor el fog esni több ispánság , továbbá a beszterczebányai jószágigazgatóság s a kolozsvári tetemesen kisebb lesz és Marmaros-Szigeten az eddigi igazgatóság tisztán gazdasági alapon lesz szervezendő. Szükséges lesz azonban Nagybecskereken egy új jószágigazgatóság felállítása. Lesz tehát tisztán gazdasági alapon szer­vezett két közvetlenül kezelő jószágigazgatóság. Egészen hasonló elvek szerint újjá fognak szer­­veztetni a bányaigazgatóságok is, a­meny­nyiben az igazgatóknak és művezetőknek személyes felelősség mellett nagyobb hatáskör fog adatni. Hogy pedig az eddigi négy külön vasgyárigazgató­ság ne működjék külön-külön, sokszor egymás érde­keit sértve, hanem egyöntetűen és az állam, valamint a vasműipar érdekeit szem előtt tartva, fel fog állít­tatni Budapesten egy központi vasműigazgatóság, melynek élén egy felelős igazgató fog állani, ki alá az összes állami vasműgyárak rendeltetni fognak. Az eddigi négy bányaigazgatóság közül ennek következ­tében kettő teljesen elesik, a mármarosi és erdélyi sóbányák pedig egy-egy sóbánya-nagyhivatal alá helyeztetnek. Végre keresztül fog vitetni az uradalmi ner­r­orcégek újjászervezem ,f­olytépen, hogy azok a kincstári jogügyek igazgatóságának ha­tósága alá rendeltetnek. Ezen a szakszerűbb és megfelelőbb kezelés ér­dekében keresztülviendő újjászervezés még tete­mes megtakarítást is fog lehetővé tenni, a­mennyiben az államjószágok igazgatása sérült eddig 182,020 írtba s fog az új szervezés után kerülni 128,516 írtba; a bányászat igazgatása került eddig 304,926 frtba s fog ezentul kerülni a központi vasműigazgatósággal együtt 246,688 frtba. Ha ezen 111, 742 frtnyi megtakarításból levo­­natik még azon 39,000 frt mibe az erdészeti számve­vőség újjászervezése kerül, még mindig marad 80,000 frtnyi megtakarítás, mi annál fontosabb, minthogy az utolsó években a jószágigazgatásnál a költségek re­­stringálása a legvégső határig vizetett. Ezen újjászervezést információink szerint­­ a pénzügyminiszter már január 5ével életbe fogja lép­tetni, a mármarosi bányaigazgatóság és kolozsvári jó­szágigazgatóság azonban már októberben fel fognak oszlattatni.­­ A maczedóniai mozgalom — lon­doni lapok jelentése szerint — nagy haladást tesz. Az utolsó hét alatt, hír szerint, 1300 jól felfegyver­zett bolgár lépte át a határt, hogy a maczedóniai in­­zurgensekhez csatlakozzék. A mozgalom vezetői kellő pénz fölött rendelkeznek, hogy a toborzások könnyen mennek. A központi bizottság székhelye Szófiában van. Albizottságok Üskübben, Istipben, Tikrechben és Ob­sidában vannak szervezve. — Hangok a király útjáról. Ma újab­ban két ruthen lap nyilatkozata fekszik előttünk a király utazásáról. Mindkét új lap méltó és békülé­­keny hangon beszél erről. A »Siowo« üdvözli az ural­kodónak az összes nép által forrón óhajtott megérke­zését Lembergben, s biztosít, hogy a ruthenek való­di szívességel és lelkességgel üdvözlik és fogadják ke­gyes uralkodójukat, a­kinek alkotmányos szabadsá­gukat, a nemzeti önérzet kiterjedését, fejlődését és emelését köszönhetik. Utalván a jótéteményekre, a­melyekben Ferencz József kormánya alatt a ruthe­nek részesültek, a Siena különösen kiemeli kizárólag az uralkodó kegye által keletkezett s a rutben élet gyapontjává lett rutben nemzeti intézetet, a rutben nemzeti házat, a­melyben a rutben nép képviselői most összegyűlnek, hogy uralkodójuknak bebizonyít­sák rendü­letlen hűségüket és ragaszkodásukat, s leg­drágább javaikat: nemzetiségüket, vallásukat, nyel­vüket és irodalmukat az ő védelmébe ajánlják. A ma­gasztos ünnep alatt a ruthenek mindig szem előtt fog­ják tartani, hogy a magas vendég részrehajlatlansága és minden népe iránt egyenlő szeretete, valamint példája által mindenkit meg fog győzni arról, hogy tartományainak és népeinek békéje csak a kölcsönös engedmények és a mindenkinek legdrágább jogok megadása által mozdítható elő. A »Dieső« az uralkodót a legnagyobb szívesség­gel üdvözölvén, arra emlékeztet, hogy a ruthenek a dicső habsburgi dynasztiának köszönik a jobbágyság­tól való felszabadítást, úgyszintén nemzetiségük tör­vényes biztosítását. Legbensőbb szeretettel és legmé­lyebb bálával üdvözli a ruthén nemzet uralkodóját és jóltevőjét, a ruthén nemzeti ház alapítóját, kinek al­kotmányos kormánya alatt szabadon kezdett fejlődni. A ruthenek minden nemzet kibékülését óhajtják, az egyenjogúsítás alapján és lelkesült, szíves fogadásuk által történelmi rendíthetetlen hűségük és az uralkodó­ház iránti odaadásuk új bizonyítékát adják, s e mel­lett az uralkodó személyében jogaik biztosítékát és a jobb jövő reményét pillantják meg. Az uralkodóház iránti szeretet, melyben Ausztria minden népe egye­sül, Ausztria hatalmának fényes bizonyítéka, mely­nek még jelentékenyen kellene emelkednie, ha hason­ló, egyenjogúságon és kölcsönös tiszteleten alapuló szeretet a népeket egymás közt is összekötné. Ugyancsak a király gácsországi útja alkalmá­ból, melyet a franczia lapok különös figyelemre mél­tatnak, a »Telegraphe« és a »Parlament« közt érde­kes polémia fejlődött ki. »A »Parlament« — úgy­mond a »Telegraphe« — azt hiszi, hogy Gácsország lengyeleit intenie kell. Élénken gáncsolja a Ferencz József ő felsége iránt utazása alkalmával tanúsított lelkesült hódolatot s nem átallja azt mondani, hogy ez eljárás által az Oroszországnak alávetett lengye­leket kell hogy nyugtalanítsák és szomorít­sák. Be­valljuk, hogy a »Parlament« különös aggályait nem értjük. Gácsország hálásnak mutatkozik az osztrák­magyar uralkodó által neki engedélyezett szabadsá­gokért ; köszönetet mond az uralkodónak magatartá­sa által a lovagias loyalitásért, melylyel ez az általa fölidézett szabadelvű alkotmányt keresztülvitte. A lengyelek látván, hogy nyelvüket, vallásukat, nemze­tiségüket tisztelik, hangosan mondják, hogy egyetlen óhajuk a habsburgi dynasztiával mindig egyesülten maradni.­ Bismarck kereskedelmi miniszter, Németország közgazdasági viszonyait legjobban jellemzi az, hogy ez ország politi­kai egységének megtestesítője, »a vas és vér embere« kineveztette magát porosz kereske­delmi miniszternek. Jellemző ez azért, mert Bismarckról, mint XIV. Lajosról el lehet mondani, hogy a »l’état c’est moi« elvét kép­viseli. S midőn ez az államférfi most közgaz­dasági miniszter lesz, ennek egyszersmind az az értelme, hogy Németország állami életében a közgazdaság áll leg­felül. Évtizedek óta már, mindig Poroszország volt a nagyobb szabású­­reformok kezdemé­nyezője. A­mit Poroszország akart, azt las­­san kint egész Németország magáévá tette, így történt ez a vámegyesületi mozgalom­mal, így a kereskedelmi törvénykönyv­vel stb. Bismarck bg egy egész közgazdasági iskolát képvisel korunkban. Azt az iskolát, melyet Liszt a védvám tanának nagymestere­­ alapított, mely azonban halála után háttérbe­­ szorult, míg Bismarck hg a modern állami élet keretében újra virágzásra juttatta. Eijai iskola most törvényeket diktál Németorszá­gon, bár az elmélet emberei Bismarck axió­máit meghaladott álláspontnak, tekintik, s­őt szakembernek nem is akarják elismerni. És mégis, az egész világ tudja, hogy Bismarck bg a birodalom politikai újjászer­vezése óta különös előszeretettel foglalkozik közgazdasági ügyekkel. Németország egész védvámos politikája az ő műve; a vasutak államosítását ő vette a kezébe, a tarifa­reform az ő eszméi szerint vitetett keresztül; a né­met pénzreformban az ő parancsszavára hagy­tak fel az a tous prix arany érték csinálással. Szóval, a­mi nagyobb szabású gazdasági újí­tás utóbbi időben Németországon végbement, azokon mindeniken meglátszik a Bismarck hű keze nyoma, pedig hát ezek az ügyek voltaképen nem is tartoztak még az ő rész­­szartjához. De mostantól fogva Bismarck bg nem mint dilletáns, hanem hivatásszerűleg mint ressortminiszter akar a közgazdasági közgaz­dasági ügyekkel foglalkozni. Méltán kérdhe­tik, hogy miért vállalkozik erre ? Tán nincs hazájában férfi, kit a nagy közgazdasági fel­adatok magaslatán állónak tekinthetne, s ki­től megbízható támaszra számíthatna, midőn gazdasági eszméit keresztül akarja vinni ? Vagy tán meggyőződött arról, hogy okvetlen bele kell magát dolgoznia a közgazdasági ressort-ü­gyekbe, ha a czélbavett reformoknak szükségéről, helyességéről tájékozást akar szerezni ? Alighanem ilyesvalami lesz a dologban. Mert Németország az utóbbi időben életbe­léptetett mindenféle reformmal nagy csaló­dásnak tette ki magát. Az aranyvaluta meg­honosításakor azt hitték az irányadó körök, hogy Németországot az aranyvaluta gazdag­gá s pénzpiaczát a világ első pénzpiaczává fogja tenni s az eredmény az lett, hogy azóta állandó depressió van, az ország szegényedik s a hitelviszonyok rosszabbak, mint a sokféle pénz mellett voltak. A gabnavám behozata­lától azt remélték, hogy a német gazda több gabnát fog termeszteni s azt jobb áron elad­hatni, s az eredmény az, hogy a keresett vi­szonyok megnehezültek, a kenyér megdrá­gult, a lisztipar aláhanyatlott s a külföldnek gabnáért több pénzt fizet Németország, mint valaha. A vasúti tarifák egalizálásától azt várta Bismarck, hogy a belforgalom élén­külni fog, s az eredmény az, hogy csökken a vasutak bevétele s a tömegáru mozgalom, mely előbb Németországon átment a kül­földre, most Németországot elkerüli. Homlok­­egyenest ellenkezője történt annak, a­mit Né­metországon a reformoktól vártak. Bismarck lget a tapasztalatok nagyon keserűn érinthették, s ő most alighanem azért vállalta el a közgazdasági tárc­át, hogy gazdasági reformjaival jövőre szerencsésebb fogást csinálhasson. Találva mondja egyik bécsi lap a hgról, hogy a­mit Bismarck akar, az a legmagasztosabb, de a­mit csinál, a leg­helytelenebb. ő a német nemzetet az érdekek széttéphetlen szálaival akarja összefűzni; a birodalmat a Bodentótól a Marschokig gravi­­tationális központtá akarja tenni; a palotától a kunyhóig azt a tudatot akarja felkelteni, hogy a kereset és munka az államtól függ. Mint egy Titán küzd Bismarck nagyszerű kí­sérleteivel, s elvégre is nem fog elérni egye­bet, mint azt, hogy nemzetét szegényebbé tette. Igen, mert Bismarck nagyra növeszté a militarismust s a nemzet legjobb munkaerőit ez vonja el termelő foglalkozásaitól. Bismarck kereskedelmi minisztersége ki­váló fontossággal bír ránk nézve, mert most van itt az ideje annak, hogy Ausztria-Magyar­­ország és Németország közt meg kell kötni a kereskedelmi szerződést, s e szerződés egész közgazdasági politikánkra kihatással lehet. Kívánatos volna, hogy a szerződés minél in­kább szabad kereskedelmi legyen. Csakhogy Bismarck a védvám híve! Vele alkudozni ne­héz dolog lesz. De az meg lehet, hogy az ő gazdasági programmjába beleillik a két mon­archia közötti vámsorompó elenyésztetése. S ha ennek előnyeiről Németországra meggyő­ződnénk, mint meg vagyunk győződve a for­galom szabaddá tételének előnyeiről Magyar­­országra nézve, akkor a sorompó ledöntése Bismarck védvámos elvei mellett is könnyeb­ben bekövetkezhetik, mint bármely más né­met kereskedelmi miniszter alatt. S Bismarck kereskedelmi miniszterségé­ben van egy örvendetes mozzanat is, és ez az, hogy midőn az a férfiú, ki államokat szün­tetett meg s alakított újjá, most a kisszerű­nek látszó közgazdasági ügyeknek szenteli idejét, ezzel oly példát ad nagypolitikusaink­nak, melyet ők is megszivethetnek s ha azt teendik, csak az országnak lesznek hasznára. »Tisza Kálmán és a pártok« Ilyen czim alatt jelent meg most, »a harmadik ülés­szak előtt«, helyben Grill K.-nál egy röpirat ára 40 kr.), melynek tartalma a czimnek megfelelő­­leg tárgyalja a thémát. Különösen foglalkozik az egyesült ellenzékkel, ennek Tisza elleni személyes harczaival, s a jövővel, mely ily körülmé­nyek közt a habarékra vár. Közöljük e röpiratból a követke­zket: »Tisza Kálmán ezt tette, azt tette, meg amazt tette — vádaskodik a kabarék. Tisza Kálmán most az ördög czimborája lett, most meg a szélsőbaloldal­lal kötött szövetséget stb. így megy ez in influito, és mindig azzal a stereotip mondással végződik, vagy — amennyiben az a mondás nincs odaírva, hát oda van gondolva, hogy : — És Tisza Kálmán mégis miniszter. Az­­ mégis az, és az lesz soká. Tiszát az egye­sült ellenzék sajtójának a támadásai épen úgy nem fogják megbuktatni, mint a »régi Deákpárt« fehér lepedője, melyben ez urak kisérteni járnak, hogy megcsinálják az »új« Deákpártot. S­égi Deákpárt ! Uj Deákpárt ! könnyű azt mondani uraim. De hol van a »régi« párthoz is, az »uj« párthoz is, a­­ Deák ? Ám ez előttük mellékes kérdés. A fő, hogy az uj párt meg legyen, mert a régivel már nem lehet többé boldogulni. Probatum est. A széthullani készülő elemek összetartására jók lennének ugyan ragasztónak a pártkívüliek, de a lefolyt ülésszak alatt megkezdett kísérletek meddőek maradván, a fúzió, mint fúzió lehetetlenné vált. Siónak sem népszerű, gyakorlati eredménye pedig aligha lenne más, mint hogy az ország ismét végig gyönyörködhetnek azon politikai színjáték új szereposztásában, a­melyet először 1878. április 13-án a megye házában hoztak színre. A fúziónak tehát köpönyeg kell és az intézők kitűnő köpönyegnek vélik a »régi Deákpárt« fölele­­venítését adni ki jelszóul. Más szóval: fúzió uj ezég­­gel : régi Deákpárt, uj pártalakulás. Nemsokára megkezdődik a harmadik ülésszak. Megindul a folyosókon a sugár-bugás, szervezkedés, intrigya, kiosztatnak a szerepek, s az ősz rövid nap­jai a közjogi alapon álló ellenzéknek újra zöldülő re­ményfájára vetik hideg sugaraikat. Tehát új pártalakulás. Ez lesz a kezdődő ülés­szak jelszava. Hányadik már ez az »új« pártalaku­lás ? A régi emberek hányadik új arczc­al mutatják már be magukat ? Tán negyedszer csinálnak új pártot, hogy Ti­szát megbuktassák és nem veszik észre, hogy min­den újabb törekvésükkel a Tisza Kálmán helyzetét erősítik. Azt mondják ők, Tiszának nincsen egyéb prog­rammja, mint kormányon maradni mindenáron. Ha ez igaz, akkor ő nekik nincsen más programmjuk, mint kormányra jutni s ezért ellenzéket csinálni min­denáron. Önöknek nincsen igazuk. Nem akarok tanulmányt írni, az nem kellőleg vezetne czélhoz, mert utat engedne a vitára. Utalok egyszerűen már bevégzett tényekre, a­melyet elvitatni még rabulizmussal sem lehet. Hogy Tiszának politikai programmja van, hogy Tisza határozott ezért megállapított rendszerben követ, annak a legeklatánsabb bizonysága a közjogi alapon álló ellenzék folytonosan pártot alakító vajúdása. Nem akarják elismerni, hogy Tiszának programmja van, a Tisza programmját nem akarják olyan ala­pul elfogadni, a­melyről oppozíc­iót csinálhassanak, a programm ellen nem akarnak olyan programmal előállani, a­melyért küzdjenek, s a­melyet esetleg érvényesítsenek. A helyett hajhásznak jelszavakat, ígérnek kérdések megoldását, a­melyekről még az egyszerű földműves is látja, hogy nem­­ aktuálisak, míg ellenben a napi kérdéseken vagy egyszerűen át­­siklanak, vagy devalválják azok nagyjelentőségű ér­tékét másodrendű semmiséggé. Ezekben szenvedett hajótörést eddig minden párt, a­mely Tisza ellen alakult, és ezekben fog meg­bukni minden kísérlet ezután is. Mert nem elég azt mondani, hogy Tisza ismét nem jól tett valamit, az is kevés az üdvösségre, in­dokolni, mert nem tette jól azt, a­mit nem jól tett. Tessék utána mondani, hogy mi így tettünk volna. Tessék létjogot teremteni maguknak a parla­mentben és a közvélemény előtt: létjogot, a­mely a kormányt ellenőrző és bíráló működésükben alapul szolgáljon. És tessék programmot teremteni, a­mely az ellenzék létjogának messze elterülő hatalmas gyö­kere legyen. Csak így tudhatja az ország, hogy midőn a közjogi alapon álló ellenzék Tisza Kálmánnak vala­mely tettét kárhoztatja, mit várhat attól az ellenzék­től, amelyikhez esetleg csatlakozik. E nélkül Tiszát lejáratni talán könnyű dolog, de megbuktatni lehetetlen. Vagy, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat, e nélkül talán megbuktathatják Tiszát, de győzni nem fognak. A régi Deákpárt azt mondta a volt balközép­ről minduntalan, hogy a­míg a közjogi alapot el nem fogadja, nem kormányképes. A balközép vezére Tisza Kálmán, egy állam­fér­fi bölcseségével, egy igaz hazafi szívével és egy becsületes ember önérzetével lépett a Deákpárt által teremtett alapra, és intézi az ország sorsát erélyesen, semmitől vissza nem rettenve, hat esztendő óta. A régi Deákpárt öt évig uralkodott és öt év alatt annyi minisztert cserélt, hogy utolsó időben már nem volt olyan alkalmas embe­r azokhoz a most irigyelt bársony­székekhez, a­ki egyben másban le ne járta volna magát. Hol van az ok ? Könnyű rá­mutatni, a mai baloldalban, mert a régi Deákpárt és a mai egyesült ellenzék lényegileg egy és ugyanaz. A pártnak csak a közjogi kérdésben volt prog­rammja. Ott egy fej gondolkodott, a többi pedig cse­lekedett. Belügyi kérdésekben a teendők iránt nem volt a pártban megállapodás. Ezen téren nem volt programmjuk. Itt több fej gondolkozott és csak egy tett, az a­ki épen a kormányon volt. Ennek az egy­nek aztán sok elv és sok személyes érdek csinálta az oppozíc­iót. A sok elv és sok személyes érdek fuzio­nált és vagy megbuktatta a minisztériumot, vagy ha nem volt opportunus a buktatás, koncessiókat csikart ki a kormánytól és csináltak­­ félrendszabá­lyokat.

Next