A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)
1881-08-02 / 211. szám
211. szám. 19-dik évfolyam. Budapest, 1881. Kedd, augusztus 2. Stadd-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra........................... isrt 3 hónapra ........................................................ » 6 hónapra ...»••••••• 18» Az esti kiadás postai különk tudáséért felülfizetés negyedévenként ....... 1 * Az előfizetés név folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Szerkesztési irodát Barátok tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRIDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívásA*SOIkT XIX. évi folyamára. Előfizetési firak : Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre .... 6 » Fél évre . . . . 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadóhivatala, Budapest, augusztus 1. Kiváncsiak vagyunk, hogy az ellenzéki lapok milyen jelentőséget fognak tulajdonítani Tisza Kálmán bécsi útjának. Mert ha »kimerült«-nek hirdeték csak azért, mert Gesztről Budapestre jött, bizonyára legalább is »holtnak« fogják híresztelni azért, mert pláne éjjel és gyorsvonattal ment fel innen Bécsbe. Lehet ugyan, hogy akadályozni fogja őket »bukásának« jósolgatásában némely ténykörülmény és talán kisebb okot is fognak bécsi útjának magyarázatára találni, de az is bizonyára az ő rovására fog kiütni. így igen közel van az a feltevés, hogy a többek közt a »csebesített« bankjegyek ügye is szóba jött Tiszának Bécsben való tartózkodása és illetékes egyénekkel való érintkezése alkalmával , de anélkül, hogy kormánytitkokba akarnánk elegyedni, mint ahogy ellenzéki laptársaink teszik, azt merjük állítani, hogy csakis ezért a kérdésért soha Tisza (legalább annak jelenlegi stádiumában) Bécsbe nem ment volna. Megmondjuk ennek okát is. Hogy a csehek mit csinálnak az osztrákmagyar bank jegyeivel, az egészen az ő dolguk; ha tetszenek nekik azokat meghamisítni, vagy a »10 forintos« helyére rányomatni, hogy az »csak 5 forint«, az minket mind nem érdekelne; hol az osztrák törvényszéknek, hol az osztrák kormánynak, vagy osztrák-magyar banknak lenne feladata velük igazítani. Mert a bank közös intézmény ugyan, de annak egyoldalú megtámadása vagy jegyeinek az egyes tartományokban való forgalma közös ügynek nem mondható. Bár az utóbbi pontnál már érintettünk olyasvalamit, ami a közös ügy természetét ölti fel, mert habár ártatlan formában is, a cseh felírással a jegyek külső változás alá esnek és ha ennek következtében azok forgalmában vagy értékében zavar vagy csökkenés keletkeznék, illetőleg, ha olyan tényezők akarnának befolyást szerezni a közös bankjegyek akár formájára, akár szövegére, melyek arra a törvény és szerződés értelmében nem illetékesek , igen természetes, hogy a magyar kormánynak is föl kell az ellen lépnie hivatalból és erélyesen. De a mostani eset csak halvány és lokalizált kísérlet erre és a magyar pénzügyminiszter önállóan megtette a czélszerű és hatásos intézkedéseket, akkor, mikor a cseh feliratú jegyeket a forgalomból kitiltotta, mert ebben a szükséges tiltakozás is foglaltatott, a csehek igénye és a dualisztikus jogkörben elintézett kérdésbe való bármely ártatlan beavatkozásuk ellen. Másfelől védve volt az által a magyar államkincstár é a forgalom minden legkisebb kár és zavar lehetősége ellenében. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben volt Dunajevszky meggondolatlan rendelete, melyben az osztrák kincstár által elfogadhatónak mondta a cseh feliratú jegyeket ; de hát ez is saját hatáskörében cselekedett, hogy helyesen-e vagy nem, azt nem fejtegetjük, hogy törvényen kívül, az bizonyos, de egészen törvényellenes csak akkor lett volna eljárása, ha elrendelte volna, hogy a forgalom is köteles azokat elfogadni, vagy hogy pláne a cseh felirat szükséges kiegészítő része a bankjegyek érvényéhez. Ez nem történt és ebből magyarázzuk mi azt meg, hogy a két pénzügyminiszter és kormány egymást-e’.Kérdésben ignorálta Mindenik a maga feletségére cselekedett ha egyik hibázott, ebből közös ügytt, alffilamid, gébből az osztrák kincstárt kár éri, legyen érte Dunajevszky felelős ; ha a bankra háramlik kár, ez azt a közös számlára nem veheti, hanem egyszerűen követelésképen lesz kénytelen az osztrák kormány irányában fölállítani. Úgyis elszámolási viszonyban vannak egymással, igazítsák el. Nem tudjuk — ezt ismételjük — hogy Tiszának milyen alkalma volt Bécsben ez ügyben nyilatkozni; azt sem tudjuk, hogy mit mondott, de azt tudjuk, hogy a magyar pénzügyminiszter eljárása teljes helyeslésre talált nemcsak az országban pártkülönbség nélkül, de azon kívül is, úgy az üzletkörökben (mint a külföldi börzék magatartása bizonyító) valamint politikai körökben is. Nagy dolgot a kérdésből nem csinált, de a törvényt és érdekeinket egy egyszerű rendelettel teljes mértékben megóvta. És azt hiszszük, hogy a legelső, ki neki ezzel köszönettel tartozik, maga a közösügyes bank, melynek nemcsak költséget, de esetleg forgalmi zavarokat is okozhat a »cseh« felirat, mert ez után tovább is lehet haladni. Ha egyszer meg van engedve a törvényben megállapított szöveget meg*n1^',n5 vagy fordítani, akkor ennek nincs határa. Hogy a csehek álláspontja mennyire tarthatatlan, leginkább bizonyítja egyébiránt ai^^yla^csehek közlönyei is inkább a törvényes intézkedések szükségét hangsúlyozzák e tekintetben, mint a nemzeti igényeket emelik ki, az egyenjogúság szempontjából, mint az eljárás törvényességét bizonyítják. Márpedig nem de lege ferenda van szó és igy egész okoskodásuk romba dől. A mi nem nagy dolog, mert homokra volt építve. Tisza majd csak akkor támad, ha lesz mi ellen támadni. Csak azt szeretnők tudni, hogy az ellenzék mikor támadja meg ezért, vagy — bécsi utjáért. — A legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok 1882. évre összeállítandó névjegyzéke kiigazításához szükséges adóhivatali kimutatásoknak, az illető törvényhatóságokhoz idejében megküldése tárgyában a pénzügyminiszter f. é. július 26-án valamennyi adófelügyelőhöz körrendeletet intézett, melyben az adófelügyelők felhivatnák, hogy a fenhatóságuk alatt álló adóhivatalokat a fennemlített A HON TÁRCZÁJA. A két nagy szombati béke. (1615—1617.) II. Bethlen követei Pécsy Simon, Sarmassági Zsigmond, Balassi Ferencz, Borsos Tamás, Régeni János, Veres Pál Kolozsvárról márcz. 14-én elindultak. De a császár biztosaiban változás történt, valamint a helyben is; azok Forgács bibornok, Molárt és Daróczy voltak, s a tanácskozást Galgóczon kezdték ugyan meg, de Nagy-Szombathban folytatták. Ennek a dolognak meg volt a maga fontossága: az engesztelhetetlen Dóczy elmaradása mutatta, hogy Mátyás nem idegen a békétől. Minden igyekezete, hogy a birodalomtól segélyt nyerjen, hajótörést szenvedett s ez anyit tett, hogy a tőrökkel meg kell békélnie. De ennek csak egy útja volt, hogy előbb Bethlennel egyezzék ki. April eleje óta folynak a tanácskozások: Mátyás meghagyta követeinek, hogy semmit se foglaljanak írásba, hanem csak szóbelileg tárgyaljanak. De azért lassan haladt a kiegyezés, s még magának a követségnek kebelében is történt meghasonlás; a szászok azzal a követeléssel álltak elő, hogy engedtessék meg nekik külön is mint nemzetnek, a két császárhoz követséggel járulni, de a fejedelem a szászok nélkül sehova se küldhessen külön követeket. A kívánság természetesen elvettetett. Sokat tanakodtak a Homonnai-féle jószágok ügye felett is: az erdélyi követek kijelenték, hogy az erre vonatkozó pontot csak azon feltétel alatt hagyják beírni a szerződésbe, ha elegendő biztosítékot nyernek, hogy jövőre Homonnai meg fog zaboláztatni , s Mátyás követei ezt határozottan megígérték. Főnehézséget valószínűleg a titkos pontok tettek, melyekről Bethlen még a kolozsvári alkudozás alkalmával hallani sem akart, de melyeket most kénytelen volt elfogadni a Nagy-Bánya Ügye, melyet a császár semmi áron sem akart visszaadni. Végre megegyeztek a pontok felett, s máj. 6-án kiállították az okiratokat. Ez a feltételeket foglalta magában, melyek fejében Bethlen a részeket — Nagy- Bánya és a bányák kivételével — visszakapja s elismertetik fejedelemnek. Biztosítva lett a fejedelem szabad választási joga, egymás kölcsönös megsegéllése — de Bethlen részéről a török kivételével. Elismertetett a bécsi béke, s a szabad vallásgyakorlat. Bethlen köteleztetett a három nemzet jogai s kiváltságai megtartására. A kereskedés, utazás s követküldés a régi gyakorlat szerint fognak történni. A politikai foglyok szabadon bocsáttatnak, Kendy visszanyeri jószágait, s egy csomó pont a részek visszaadásából származó birtokügyi viszonyokat szabályozó. A szerződés egy codicillusa elrendeli, hogy a váradi jószágok s némely magánosok birtokait illető ügyekben Kér. János napján Nagy-Károlyban a két fél biztosai értekezletre fognak összejőni. A valódi kiegyezést azonban — mert ez a példány úgy volt szerkesztve, hogy a török is tudomással bírhasson róla — a titkos pontok tartalmazók. Múlt évi követeléséből a császár is többet leengedett, viszont Bethlen is többet, mitől még akkor idegen volt, elfogadott. Ez már teljesen fentarta a magyar korona jogát Erdélyhez, melynek székén megmaradnak ugyan Bethlen és utódai, de amely, ha Buda s Eger visszafoglaltatnak a töröktől, azonnal visszaszáll a magyar koronára s királyi hivatalnokok által fog igazgattatni. Ez Bethlen és utódai segélyét még a török ellen is kikötötte s megállapító egy török háború esetére követendő eljárás esélyeit s az osztozás pontjait a visszafoglalandó területen. A főbb várak kapitányai leteszik az esküt ő felsége hűségére, kit Bethlen a keresztyénség fejének s saját elöljárójának is elismer. A jelen szerződés titkát megőrzik a követek, de amint egy közülök meghal, e titok egymással fog közöltetni, valamint a fejedelem halála után az új fejedelem is leteszi arra az esküt. Az erdélyi követek Nagy-Szombatban maradtak addig, míg biztos bért nem vettek, hogy Mátyás e szerződést május 15-én ratifikálta, s amint erről értesültek, azonnal elindultak. A dolog elég gyorsan bonyolíttatott le : a császár szükségesnek látta azt siettetni, mert különben a béke a törökkel nem jöhetett volna létre. De a mint az megtörtént, ennek többé semmi sem állt útjában s a béke a törökkel jun. 10-én magában Bécsben megköttetett. Bethlen azon hitben, hogy a tárgyalásoknak hamarább vége lesz, május 3-ára Gyula-Fejérvárra országgyűlést hirdetett, de minthogy ennek egyik főtárgya épen a béke ratifikálása volt, követei megjöttéig együtt tarta a rendeket , s a gyűlés épen e miatt szokatlanul bosszúra nyúlt. Azalatt a rendek letárgyalták a fejedelmi előterjesztéseket s meghozták a törvényeket. A gyűlés utolsó napjaiban érkezett haza Sarmasági a nagyszombati követek közül, postán küldve s magával hozva a békeokmányt. A mint ő megjött, a fejedelem s a rendek azonnal ratifikálták a kiegyezést. Május 18-án az erre vonatkozó ünnepélyes példányokat külön a fejedelem, külön a rendek kiállítók, s bemutatták a titkos példányt is. Másnap a fejedelem Sarmaságit postán visszaküldte, hogy a részek visszabocsátásának kérdése annál előbb dőljön el. A többi követek már akkor Kassán voltak — várva Daróczyra és Lassotára, hogy együtt menjenek Erdélybe — hova pünkösd után való kedden, június 9-én megindultak * * * Bármennyire sietett is Bethlen a császár kívánságainak eleget tenni, a végrehajtás, főkép a részek vissszabocsátása elé új akadályt gördítettek. Az a néhány lázadó rácz, ki a Bethlen ellen intézett mozgalmaknak részese volt, s kik közül Ebener a tárgyalások alatt is kimutatta ellenséges indulatát, panaszt emelt Khleslnél, hogy a fejedelem a lefoglalt javakat nem adta vissza. A török miatt nem merte azonban a kormány egyenesen megtagadni a részek visszabocsátását, s a biztosok Daróczy és Lassota ki is neveztettek s le is küldettek Erdélybe. A nekik máj. 17-én adott utasítás megszabta a diploma-kicserélésnek, a várak resignálásának módozatait, szivükre kötötte, hogy sürgessék a kath. vallásnak azon állapotba helyezését, melyben Báthory Zsigmond idejében volt — de ezen felül Khlesl azt is meghagyta, hogy az átadást addig halasszák, mig ki nem puhatolják: van-e valaki fogva, vagy elvesztette-e jószágát azért, mert a császár részére állott, s mig ezekre vonatkozólag a nagyszombati pontoknak nem lesz elég téve. Bethlen Kolosvárra jun. 20-ára részgyűlést hozott össze, hova ő maga már 8 nap előtt megérkezett. Egy csausz is volt ez időben ottan, egyenesen a Bethlen kívánságára, ki meg akarta győzni a portát, hogy ott a várak átadásánál egyéb tárgyalások nem lesznek. Az országgyűlés megnyitására kitűzött napon a császári biztosok megérkeztek. Gondoskodva volt ünnepélyes fogadásukról. Somberekig Erdélyi, Kornis elibük mentek, Kolosvár közelében Kamuti és Kassai a fejedelem nevében üdvözölték őket, s a város alatt ismét egy követséggel találkoztak, melynek élén Bethlen István, a fejedelem testvére állott. Diszőrség is lévén kirendelve, a menet meglehetős nagggyá nőtt, mely a fejedelmi kocsiban ülő biztosokat a nekik rendelt szállásig kisérte. De a követeket a fejdelem csak jun. 23-án fogadta első kihallgatáson, mikorra t. i. a szász nemzet ott nem levő pecsétje is megérkezett. Daróczy az üdvözlő szónoklatban kiemelte, hogy ők a várak átadása végett küldettek, oly megbízással, hogy átvegyék a fejdelem s a rendek esküjét, megjegyezvén, hogy a várak átadását az amnesztia kiadásának kell megelőzni. A fejdelem válaszának fősulya ez ez utolsó pontra esett; a császári udvarnál, mondá, mielőtt a vádakra ítéletet hoznának, megszokták azokat vizsgálni. Bámul, hogy vele szemben nem alkalmazzák ezt s egy közember rágalmait elhiszik. Csak két fogoly s ezek is a béke megkötése óta elkövetett bűnökért vannak letartóztatva. De ő e részben is fog ő felsége kivánatának engedni. Most a békeokiratok kicserélésének módozatai kerültek szóba. A fejedelem átvevén a diplomát, keresztyén hitére ígérte annak megtartását s a magáét ő is átadta, a rendekének átadása csak azután következhetvén be, ha a szász nemzet pecsétje megérkezett. A mint ez megtörtént, Daróczy kézbesité a fejedelemnek Mátyás egy hozzá intézett levelét, melyben a kath. vallás visszahelyezését sürgette. Ez, mondá Bethlen, csak országgyűlésen történhetik meg. A titkos pontokra kerülvén a sor: a követek a fejedelemmel s a főbb rendekkel a külső terembe mentek, hol a titkos szerződés kicserélése végrehajtatott. A napot viglakoma zárta be. Az amneszczia-okirat jun. 26-án kiállíttatott. Ez nap a titkos szerződés ünnepélyes példányain aláírva a követek által, átadatott Daróczyéknak s a várkapitányok : Ebédey és Gyerőffy letették az esküt. Azután ismét a vallás ügyét hozták szóba — s a fejdelem ismét kijelenté, hogy országgyűlés nélkül abban nem intézkedhetik — de annyit megígért, hogy Tövisét visszaadja. S most már Daróczyék átadták az utolsó s a legfontosabb okiratokat is: azt,mely Bethlennek a törököktől elűzetése esetére kárpótlást ígért. S most már csak a várak átadása volt hátra. Bethlen jun. 27-én nejével Fejérvárra utazott, s az általa kinevezett biztosok és kapitányok: Bethlen István huszti, Mikola kővári kapitányok és Pécsy korlátnok 28-án Daróczyékkal elindultak. Négy nap múlva Kővárba érkeztek, melynek átadása minden nehézség nélkül megtörtént. Husztra jul. 11-én érkeztek. Itt már nem ment oly simán a dolog. Daróczyék időközben hírt hallottak, hogy Olasz még mindig fogva van, s csak miután ez elhivatott, júl. 16-án történt meg az átadás. A bizottság a nagyszombati alkudozás alatt meghatározott nagykárolyi pótegyezkedés határidejét aug. 17-re tűzte ki. De az e napról szeptemberre halasztatott, azonban, minthogy Mátyás biztosai nem jelentek meg, e napról is elmaradt. Úgy látszik, e póttárgyalás halasztása a lippai dologgal állott kapcsolatban. Daczára, hogy Molard a nagyszombati egyezkedés alatt ígéretet tett, hogy a várak kérdése a törökökkel kötendő békébe fog iktattatni, semmi megnyugtató sem történt, ellenkezőleg a török fenyegetőig követelte, a császár pedig tiltotta a közbeadást. Bethlen mindig sürgette, hogy ez ügyben tegyenek valamit, és ennek méltányosságát nemcsak a nádor látta be, hanem maga Forgács is, ki a mióta a nagyszombati béke megköttetett, annak megtartsát őszintén és igazán óhajtotta s ezért közeledett Bethlenhez. Hanem a bécsi kormány habozó és határozatlan magatartásából nem tudott kibontakozni s czélból szükségelt kimutatásoknak kellő pontossággal szerkesztésére és a törvényhatóságok részére azonnal megküldésére felelősség terhe alatt utasítsák. E rendelet pontos foganatosításáról f. é. aug. 15-éig jelentést tenni kötelesek az adófelügyelők. — A kereskedelmi miniszter — mint a »B. C.« értesül — a magyar leszámítoló és váltóbank tegnap végbement rendkívüli közgyűlése alkalmával megválasztott igazgatókra vonatkozólag alapszabályszerűen hozzá intézett jelentést jóváhagyó rendelet útján tudomásul vette, minélfogva az újon összeállított igazgatóság, valamint az említett közgyűlésnek kereskedelmi registrálás tárgyát képező egyéb határozatai a kereskedelmi törvényszék által be is jegyeztettek. A második omladinai gyülekezetre hívja meg az újvidéki »Szrbszki Národ« szerint a gráczi egyetemi szerb tanuló ifjúság a magyarországi szerb ajkú fiatalságot. A gyülekezet folyó hó 6., 7. és 8. napjain tartatik meg Verseczen. Ez omladinai gyűlésnek a napirendje a következő: 1. A felolvasása a miniszteri leiratnak, a tavaly hozott statútumokra s a tanácskozás fölötte; 2. Mikép szervezkedjék az Omladina az ország alkotmányához s az ország törvényeihez képest. 3. Tanácskozás a legutóbbi újvidéki omladinai gyülekezet határozatai fölött. 4. Tanácskozás a szerb tanügyről. 5. Mi a feladata a szerb omladinának (fiatalságnak) s egyesületeinek. 6. Határozatok hozatala és egyes javaslatok előterjesztése az elfogadott alapszabályok értelmében. — Államtisztviselők s az orvosi díjazás. A belügyminisztériumnak f. évi július 7-én 30.852 sz a kelt értesitvénye szerint a tisztviselők, hivatalnokok és ezekkel hasonló szolgálatban működő egyének egészségi állapotának hivatalos megvizsgálásáért nemcsak a tiszti főorvosok, hanem az ezek akadályoztatása esetében megbízott járási orvosok, illetőleg az ezekkel egyenlő városi orvosok sem tarthatnak igényt külön díjazásra. A Honosításért folyamodók adófizetése. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. t. ez. 8. §-a a magyar állampolgárságnak honosítás által való megkereséséhez a honosításért folyamodó külfölditől előfeltételül azt is megkívánja, hogy az adózók lajstromába öt év óta be legyen vezetve.Ebből kifolyólag meghagyja a pénzügyminiszter az illető közegeknek, hogy az állampolgárságért folyamodó külföldieknek itteni adófizetésük időtartamáról a bizonyítványokat csak is az 1879. évi I. t. ez. 8. §-ának b) pontjában meghatározott időtartamnak elteltéhez képest, t. i. annak világos és határozott kitételével állíttassák ki, hogy az illető folyamodó neve, mely időponttól (évtől) kezdve van az adófizetők lajstromába bevezetve. — Bulgáriában— mint a »P. Ll.«-nak írják — új miniszter változás várható és pedig a nemrég külügyminiszterré kinevezett dr. S t o Y- 1 o w előbbi viszonyába fog visszalépni mint a fejedelmi magán iroda kabinet főnöke. Ennek oka csakis abban keresendő, hogy a fejedelem nem akar tartós időre megválni kipróbált kabinetfőnökétől. S t o J- 1 o w mellékesen belép az alakulásban levő államtanácsba, melynek szellemi vezetője s mindenesetre legkiválóbb tagja lenni van hivatva. A külügyminiszteri állásra dr. Vulkovics van kilátásba véve, aki jelenleg Philippopolban miniszteri állást visel mint a közmunka-, posta-és táviró-, földmivelési stb. igazgató. Igazgatói minőségben dr. Vulkovics nem vitt végbe semmi különöst, de Kelet-Rumélia legármányosabb férfiainak hírébe jött. A cukor-, kávé- és sörfogyasztási törvény életbeléptetése iránt kiadott miniszteri utasítás 30-ik §-a azt rendeli, hogy az adóközegek általi kivetés ellen beadott felebbezvényeket a pénzügyi hatóság két bizalmi férfia, s a felebbező község által választott szintén két bizalmi férfiúból alakuló bizottság meghallgatása után az alispán (polgármester) intézi el. A következő 31. §. pedig azt mondja, hogy amennyiben, a pénzügyi igazgató-ság az alispáni határozattal meg nem elégednék, joga van annak félretétele mellett, saját hatáskörében intézkedni. Pest megye, tekintve egy részről, hogy a község által kiküldendő bizalmi férfiak kiküldetése jelentékeny pénzkiadást idézne elő, s rónának a község terhére, ezen, de amazokból is, hogy a két idézett §. közötti ellenmondás miáltal az alispáni határzat a 30. §. szerint, illuzóriussá válik a későbbi (31. §.) szakasz intézkedése által, s feliratot intéz a pénzügyminiszterhez, melyben kéri, eltekinteni a bizalmi férfiak behívásától, s elégségesnek venni a községnek írásban kifejtett föllebbezési indokait, s egyben a 30. és 31. §§-ok közötti összeütközésre rámumutatva, fölkéri a minisztert, hogy e szakaszok megváltoztatása iránt intézkedni kegyeskedjék. — Hivatalos nyomtatványok tilos felhasználása ellen szigorú rendeletet bocsátott ki a pénzügyminiszter. Tudomására jött ugyanis, hogy a községi elöljárók és jegyzők a hivatalos nyomtatványokat gyakran levélborítékra használják fel. Figyelmezteti ennélfogva az illetőket, hogy a hivatalos nyomtatványokat kizárólag csak rendeltetési czélokra s ne másra használják, azon községi elöljáróra és jegyzőre pedig, kik a kérdéses nyomtatványt a tilalom ellenére is borítékokra vagy más czélra használnák fel, minden egyes példányért egy forintnyi birság szabandó ki. Ezen rögtön beszedendő birságból 25°/0 a felfedezőnek kifizetendő, a maradvány pedig, mint illetéktelenül elhasznált nyomtatvány-megtérítés a pénzügyi tárczában »különféle bevételek« czimén elszámolandó. — Afganisztáni harertér, mint tudva van, újra létezik. Az Abdurrahman vereségéről szóló hír Londonban nagyon vegyes érzelmeket idézett elő. Az ellenzéki lapok az afganisztáni események folyásában ama nézetük megerősítését pillantják meg, hogy Kandahár kiürítése a kormány balfogása volt és rögtön hozandó rendszabályokat sürgetnek az angol érdekek megóvására India északnyugati határán. A kormánypárti lapok ellenben közömbösséget mutatnak. A »Times« így ír : »Saját érdekeinkről ez ügyben nem sokat lehet mondani. Abdurrahman ugyan a mi választásunk emirje és jobb szerettük volna látni, hogy Afganisztán el nem vitatott uralma alatt aránylagos nyugalom állapotába lép , de versengő pretendensek véres harczai Afganisztánban époly elkerülhetetlenek és csaknem époly természetesek nyugtalan és harczias lakosaira nézve, mint a politikai pártok viszálya Európában.« A múlt hó 27-ki ütközetről Abdurrahman és Bubkhán közt az indiai alkirály a következőket jelenti : »Egy ép most Chamanból érkezett távirat azt mondja, hogy egy Karcz-i-Atta melletti csatában Abdurrahman emir csapatai teljesen leverettek, és 18 ágyút és összes podgyászukat elvesztették. — A kelati ezred, úgyszintén a kandahári lovasság Bub khánhoz pártolt át. Gholam Haider (Abdurrahman tábornoka) Kabul felé menekült. Sirdar Shamruddin még Kandaharban van 400 emberrel a kabuli ezredekből és néhány rendőrrel.« Ugyanez ütközetről a »Times« egy quettachi sürgönye a következőket jelenti: »F. hó 20-dikán éjjel Ejub khán 25 mértföldnyire Girisktől északra fekvő táborából elindult és délfelé vonult, megkerülvén másnap az emir hadseregének bal szárnyát. Ez utóbbi Ejubot csak Karczi-Atta mellett, 32 mértföldnyire Kandahártól, érte utól. Itt 26-dikán reggel döntő csata vivatott, mely az emir hadseregének teljes vereségével végződött, a mely 18 ágyút és összes podgyászát elvesztette. Egy ezred rendes csapat, úgyszintén a kandahári lovasság a harcz után Ejubhoz pártolt át; a többi csapat szétszóratott.« — Az Union Républicainem. hó 29-én gyűlt össze utoljára a választások előtt a »Palais Bourbon «-ban mely alkalommal Sp u 11 er elnöki beszédében a többi közt a következőket mondta: »Kedves kollegák! Önök Francziaországnak ezt fogják mondani : A köztársaság meg van alapítva. Meg kell erő A magyar államvasutak új díjszabása. Régóta dolgozik már a közmunka és közlekedési minisztérium a tariftareformon. Az új díjszabás első füzete, mely a személy és úti podgyászszállításra vonatkozik, nehézség nélkül elkészült már hónapok előtt. Az elv ez volt: a menetdíjat személy és kilométerenként úgy megszabni, hogy a díjtételek lehetőleg kerek összegben legyenek kifejezve, melyek a számítást megkönnyítik, és e mellett hogy a kellő arányosság a tételek között meglegyen. Ennek alapján az első kocsiosztályban 5 kr, a Il-ikban 31/8, a Iudikban 21/8 kr állapíttatott meg gyors- és személyvonatoknál ; vegyes- és személyszállító tehervonatoknál pedig első oszt. 41/a, II. oszt. 3, III. oszt. V12 kr kilométerenkint. Úti podgyászra nézve minden 10 kilogrammért kilométerenkint ezüst krajczárban 0 2 állapíttatott meg. A teherszállítási díjszabás megállapítása azonban nagy és nehéz munkát képezett. A tariffapolitikának elágazó vitás elveit tisztába kellett hozni; határozott nemzeti tariffapolitikát elvben megállapítani és ennek alkalmazásánál a gyakorlatban tekintettel lenni arra, hogy lehető egyszerű, világos, mindenki által könnyen átérthető és a mellett úgy a pénzügyi, mint a kereskedelmi és forgalmi érdekeket szem előtt tartó tariffa léptettessék életbe. Ausztriában köztudomás szerint már évek óta foglalkoznak a különböző vasúti tariffák egységesítéseinek kérdésével, de a kívánt czéltól még nagyon messze vannak. A magyar kormány, s illetőleg a magyar államvasutak igazgatósága kísérletet tett, hogy a többi vasutakkal lehetőleg egyetértésben megvethesse alapját az átalános tariffa-reformnak. A vasuttársulatok azonban nagy nehézségeket gördítettek ezen művelet elé, miután mindenik szigorúan ragaszkodott kiváltságaihoz s az azok alapján élvezni vélt előnyeihez. Ezért tehát czélszerűnek látta a m. államvasuti igazgatóság tovább nem késleltetni a reformmunkálatot, hanem azt legalább saját vonalain, melyek most úgy is már a délkeleti határtól az északnyugatiig s a felvidéktől az Adriáig terjednek, életbeléptetni. Beható tanulmányok és kiterjedt előmunkálatok alapján elkészíti tehát az ált. díjszabást. Most már a teherszállításra vonatkozólag is f. évi szept. 1-én életbe fog lépni. Az erre vonatkozó communiquét itt közöljük: A m. kir. államvasutak összes vonalain folyó évi szept. hó 1. a gyors és teheráruk szállítására uj helyi dijszabás fog életbe lépni, melynek tételei nagyobb távolságokra rendelt bármelyesíteni. Csak úgy erősíthető meg, ha a legszélesebb, legszabadabb, legfelvilágosultabb demokrácziát adják alapjául. Az ország alapos reformokat követel. A köztársaság kormányának kötelessége e reformokon buzgón, elszántan, hátsó gondolatok nélkül dolgozni, mert mozgás az élet és a valódi rend a haladás, nem a mozdulatlanság. Az 1877-iki kamarának feladata volt a köztársaságot megalapítani. Az 1881-iki kamarának a köztársasági kormánynak meg fog kelleni adni az erőt, melyre szüksége van, hogy a reformokat, melyeket az ország követel, keresztülvigye. Hatalmas, ellenállásra képes, áldozatra kész többség ellengedhetetlen. Tehát ne legyen több mesterséges szakadás és szétforgácsolás. Most erősen össze kell tartani, mert a dolog súlyos, a munka nehéz és a zavar néha nagy lesz. A nehézségek, ha csak ezekről van szó, nem ijeszthetnek el; megtanultuk, hogy kell azokat megoldani. Az akadályokat azonban, melyeket rendszeresen utunkba helyeznek, el fogjuk hárítani, mert Francziaország mindenekelőtt engedelmességet érdemel, különösen ha a köztársaságtól azt kívánja, hogy az ígért reformokat keresztülvigye. Ez természetesen inkább a kormány, mint a kamara dolga. A kamara dolga ellenben a kormányt megalakítani és arról gondoskodni, hogy élhessen és sokáig élhessen. Többség szükséges és e többséget csak a köztársasági unió teremtheti meg, így fognak önök a nemzethez beszélni és biztosak lesznek, hogy semmit se mondanak, amit az már régóta nem gondol. Miért ne tegyem hozzá, hogy ez az önök ereje és legmegtisztelőbb czíme, mely nem egymással fölér?«