A Honvéd, 1867 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1867-10-14 / 11. szám
Első évfolyam. 11. szám. Pest, okt. 14. 1867. Első magyar katonai hetilap. Előfizetési ár | | e csonka évre (aug.—decorab.) 2 ft. 50 kr. | | Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben | 1 egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest, 1 . egyetem-utcza 4. szám) czimzendők. | | Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Pest, Frohner szálloda nádor-utcza 2-dik emelet intézendők. IWF* Folyvást előfizethetni^! A „Honvéd“ első magyar katonai hetilap teljes számú (augusztus—deczemberi) példányaira. Előfizetések 7 ft. 50 krjával folyvást elfogadtatnak. — Egyes példány ára 15 kr. A „Honvéd“ kiadó hivatala. Előfizetési fölhívás az „Oktató levelek 44 novemb.—deczemberi példányaira. Előfizetési díj 60 krajczár, melynek folyó hó végéig való beküldése kéretik. A „Honvéd“ kiadóhivatala. A „Honvéd“ czélja és az írj honvédség. A honvédség ügye az aradi betiltás folytán a „Hon,“ „Magyarország“ s több napilapokban élénk eszmecserére adott alkalmat, és némely oly téves nézetek, sőt kételyek — is merültek fel a honvédség magatartását illetőleg, hogy kötelezve érezzük magunkat, felszólalni és álláspontunkat egyszer s mindenkorra egész őszinteséggel kijelölni. Midőn a honvédség országszerte egyletekké alakult és működését megkezdette, emberbaráti és hazafias kötelességének hódolt; az elsőt végzet teljes múltjából reá hárult jelenje, a másodikat a lángoló hazaszeretet parancsolta. Az egyleteknek először is iparkodnia kelle, hogy az egykor hősök gyanánt magasztalt, és a rém rendszer alatt romlásnak oda vetett honvédeknek jelen sanyarú állása egyszer már véget érjen, s azért — eltérve az 1861-ben gyakorlatba vett önsegélyezési módozattól — azok sorsát egész bizalommal az anyanemzet kezeibe tette le, nem akarhatván, hogy a folytonos koldulás és siránkozás hazánkban a honvéd névvel kapcsolatban megörökítessék. ____________ Továbbá felápolva és tisztázva a kebelében alvó elhanyagolt erőket, a nemzetnek segédkezet kíván nyújtani egy népszerű hazafias honvédelemnek szervezése, s az ezzel szoros kapcsolatban álló nemzeti hadseregnek létrehozásában, és meg kell cáfolnunk azon véleményt, mely imitt-amott a sajtóban és egyeseknél nyilvánult, mintha mi csak a létező honvédekből akarnánk egy hadsereget alakítani, és így önző czélokra törekedni, miből aztán önként következne, hogy a honvédelem szervezése nálunk csak másodrendű kérdéssé sülyedne. Ez épen ellenkezőleg áll. Mi a fősúlyt a honvédelem szervezésére fektetjük, és állításunk bizonyítására „Magyar ezredeink“ czímű czikksorozatunkból következő helyet idézünk: „A rendes hadsereg csak a honvédelem nagy tömegeinek kifolyása lehet, és hazánkat illetőleg vagy nem lesz magyar honvédelmi rendszer, vagy pedig ha lesz, akkor magyar hadsereg is lesz. Ha nem lesz magyar honvédelmi rendszer, akkor háború esetében (talán már jövő évben) a birodalom újból bizonyos vereségnek megy elébe, és az első vesztett csata után sietve megalázó békét kellene majd kötnie. A honvédelem szervezése adja egy országnak az első katonai tulajdont, a kitartást. Mi jól tudjuk, hogy egy csata kimenetele nem függ egészben attól, hogy a hadsereg mily alapokon nyugszik, vagy pedig attól, hogy van-e nincs-e honvédelem ? De egy csata kimenetele egy nagy nemzetnél, melynek nemzeti hadserege és honvédelme van, nem bír a nemzet sorsára nézve döntő befolyással. Csak ameddig nincsen honvédelmi rendszer, ameddig a hadsereg nem a nemzet legbensőbb életének kifolyása; csak addig van egy vesztett csata után minden elveszve.“ A téves véleményt megcáfolja még azon ajánlatunk is, hogy a honvédtisztek köteleztessenek 1868-diki márczius 15-ig próbatételt letenni. Ugyanis tervünk oda van irányozva, hogy a honvédtisztek a honvédelem szervezésénél alkalmaztassanak, és hogy ne mondhassák, miszerint a honvédtisztek alkalmazása a tudomány hiánya miatt nem kivihető. Éppen mivel a honvédelem szervezésében keressük a nemzet erejét, mivel a honvédelem a mi vérünk és testünk, és a nagy épületnek talpköve, éppen azért kívánjuk azokat, kiket koruk és tapasztalatuk megedzett és kiknek hazafiságuk a tűzpróbát kiáltotta, e helyen alkalmazva látni. A honvédelemből kifolyó rendes hadseregben pedig az új honvédségnek kívánunk tért nyitni, és igyekezendünk az ifjúság számára a szükséges katonai tudományokat rendszeresen írásban és szóval előadni, úgy hogy rövid idő alatt minden jóra való, különben már mívelt fiatal ember, képes legyen a tiszti próbatételt letenni, és így megnyitva lássa maga elől a nemzeti katonai pályát. Egy hadseregnek a mai korban alapja a hazafiság és tudomány. Az első megvan nálunk, és amennyiben az utóbbi még hiányzik, kell azt megszerezni, mert ha egyszer megvannak az elemek, melyek az újabb korban egy hadsereg szervezésére szükségesek, akkor a meglévő elemekkel három hó alatt 200.000 embert állíthatunk talpra; míg, ha nincsen meg a szükséges tudomány, emberi hatalom nem bír oly hadsereget teremteni mely az újabb kor igényeinek megfelelhetne. Tervünk, mely szerint az új honvédség szervezetébe a magyar fiatalságot, daczára a hiányzó katonai intézeteknek, belevonni akarjuk — készen van, hanem fokonként kell haladnunk, és először is a szolgálni akaró honvédtisztekkel tisztába jön-