A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-19 / 20. szám

IGO A Tisza jobb partján levő sánczokat ágyúival és honvédeivel, a lehetőségig ellátta, serege zöme a hídnál táborozott. Harmadnapra Aulich hadügyminiszter és a kormányzó szemléjé­hez volt szerencséje, mely alkalomkor Kossuth ilyy dicsérő szavakban nyilatkozott: „ugy­e miniszter úr, hogy nem reméltünk ily rendet és fegyelmezett sereget Czibakházán találni. Ezen tekintélyes kis sereg érdemes egy tábornok vezényletére, ennélfogva ezredes úr, nem fog ragaszkodni adott szavához tovább is, és el fogja a tábornoki kinevezést fogadni.“ A­mire Lenkey, köszönöm szóval válaszolt, megelégedvén a dicsérettel, és azon bizonyítványnyal, hogy mint ezredes volt képes ily rendbe hozni önálló kis tartalék seregét, egyszersmind odanyilatkozott, hogy ezentúl sem fogna a tábornoki czím neki több tekintélyt adni, mint a­milyenben jelenleg részesül. Miért is tábornokká kineveztetése, óhajtása szerint ismét elmaradt. A Tisza vonala Szolnoktól kezdve Czibakházáig védtelen állott, Lenkey hadosztálya ily hosszú vonalra nem terjeszkedhetvén ki, s ekként gr. Schlick minden akadály nélkül átkelt hadtestével a Tiszán. Lenkey tudósító előőrsöket tartván, midőn ez eset tudomására jutott, ott kelle hagynia Czibakházát, s Szentesre kénytelenittetett átteni hadiszállását. A mint Szentesnél táborba szállott, azonnal küldött Csongrádra honvédeket, hogy az odavaló nép minden hidveréshez alkalmas eszközö­ket Szentesre a Tisza balpartjára szállítson, a­mi megtörténvén: két darab 3 fontos ágyút, egy századot a 19-ik zászlóaljból, és egy szakasz Vilmos huszárt, Szontag főhadnagy vezénylete alatt küldött, a balpart­hoz szállított hajók, malmok, csónakok őrzésére. Másnap a kormányzó maga érkezett Szentesre, ide rendelvén Makó, Holdmező-Vásárhely, Szentes és Csongrád elüljáróit és kül­dötteit. Ezekkel tanácskozván, magához hivatta Lenkeyt is, elébe ter­jesztő, hogy ezen derék magyar városok készeknek nyilatkoznak egy rögtönzött népfelkelést kiállítni, melynek vezényletével Lenkeyt akarja megbízni.­­ Ezen népfelkelés hadosztályához csatlakozva, képes lesz kaszákkal, a lovasok fokosokkal Schlick seregét, mielőtt ő segítséget kapna, tökéletesen megsemmisítni. A kormányzónak ezen felszólítását elfogadni veszélyesnek látta Lenkey eme javából való magyar népre nézve, mert jól ismerte az em­beri gyengeségeit, tehát bizton számított arra, hogy ha 30,000-en lenné­nek is, (a­mint állíttatott) egy ágyú sortűz nemcsak hogy megrendítné a harc­­ szokatlan népet, hanem valóban meg is futamizná, miként ez már más ízben is történt; és ha ezek szét­veretnének, hadosztályát is hasonló sors érhetné, ami Dembinszky határozott parancsa ellen lenne, melyben neki meg volt hagyva, hogy rendes visszavonulást rendezzen, de a Schlikkel való megütközést el ne fogadja, hanem a számára épített két tutaj­hídon vonuljon át Makó alatt a Maroson, és átvonulása után azonnal gyújtassá meg, amire ezen hidak már el is vannak készítve. Lenkeynek még jelenleg is nagy megnyugtatására szolgál, hogy a kormányzó akaratának ellenszegült s parancsát nem teljesité, mert hogy mi lett volna ezen derék magyar városok sorsa? azt nemcsak min­den tapasztalt katona, de bárki is könnyen eltalálhatja. Kossuth nehez­teléssel hagyta el Lenkeyt s visszautazott Szegedre. Julius 25-én átjött néhány csongrádi város-elüljáró és egy szakasz honvédet kért az élelmi­szerek átszállítására Lenkey seregéhez, melyet ő meg is rendelt. Amint a honvédek Csongrádon teendősökkel foglalkoz­tak, a torony­őr lekiáltott, hogy a város végén osztrák lovasság jön be, mire a honvédek, 8 —10 együtt, a házakba elrejtették magukat. Egy dzsidás százados csakhamar bevágtatott a város főterére és a városház előtt felállította századját. Ekkor a százados kérdéseket intézett s tudakozódott a rebellisekről, de a derék nép nem árult el semmit. A császári dzsidások biztonságban érezvén magukat, leszállottak a lóról, kocsikat és élelem­szereket rendel­tek az útban levő érkező Benedek tábora számára. A torony­őr bölcsessé­géből a sárga-fekete zászló azonnal kitüzetett a toronyra.­­ A száza­dos 4 dzsidáét a Tiszához küldött őrjáratba. Mikor a Tisza jobb partjá­hoz érkeztek. Lenkey két háromfontos ágyúja egy tiszai gát háta mögül, melyet ólálkodásuk alatt a dzsidások észre nem vettek, rájok tüzelt, mire ezek rémülten és vágtatva a városba visszanyargaltak; ekkor a torony­őr rögtön a magyar zászlót kitűzte és lekiáltott : jönnek a ma­gyarok. A dzsidások zavarát a nép észrevévén, a harangot félreverték, mire Lenkey honvédei is előrohantak, és együtt a néppel a szaladó dzsidás századot megtizedelték, azonban foglyot nem ejtettek. Benedek seregével 27-én megérkezett, Csongrádot kikerülvén, Szentessel szemközt, a Tisza rendes átjárásánál foglalt állást; három 12 fontos ágyút a révészház mellett feállittatott és lövetett át a Tiszán, arra számítván, hogy Lenkey serege azon a tájon táborozik, mert a tiszaparti őreit észrevévén, azokat előőrsöknek tekintette. Azonban tévedt, mert Lenkey hadteste Szentesen túl Kun-Szt.-Miklósra vezető út mel­lett táborozott, számítván Schlicknek azon oldalról való jövetelére. — Lenkey tiszaparti őrségének, mely miként már emlitve volt, hogy miből állott, megparancsolá, hogy mig ő maga meg nem jelen, a gát háta­­mögül magukat mutatni sem szabad, annál kevésbé tüzelni.­­ A­mint Benedek, az osztrák tábornok, ágyutüzelését megkezdette, Lenkey lóra ült, segédével és egy pár nyargonczczal kilovagolt a helyszínére. A 12 fontos golyók jobbra balra hasogatták a gyepet, a­hol egy lélek sem volt. Odaérkezvén, Lenkey honvédei nyugodtan heverésztek a fedező Tisza-gát háta megett; a­­ három fontos ágyú is nyugodott és a tüzérek égő kanóczczal várták a parancsot. Midőn Lenkey szemlére véve a jobbparti ellenséges állást, egye­bet nem vehetett ki, mint a révészháznál felállított három 12 fontos ágyút, mely folytonosan tüzelt, a levegőbe, és az átellenükben levő posványból hol egy vadász, hol egy gránátos bukkant ki, s ismét visz­­szavonult. Egyszerre egy porjelleg közeledett sebesen a Tisza jobb partja felé, melyben Lenkey távcsövével lovasság közeledését ismerő fel ; egy zöldtollas schapapá kalapú egyén, az arczvonal előtt lovagolt, délczeg paripáján. Látván, hogy csakugyan komoly szándékukban van velük közelebbről megismerkedni, a fiukat inté,hogy ha a parthoz érnek, egy­­szerre az egész század adjon sortüzet, s a 2 ágyú hasonlóképen. Megér­kezésükre Lenkeynek ezen parancsa pontosan teljesittetvén, az osztály­lovasok közül többen felbuktak , és szétszórva vezérükkel együtt elszaladtak. Hogy várjon e támadással mit akartak kivinni ? igen nehéz volna eltalálni. Most már a posványból megkezdették a gyors tüzelést, az ágyuk is sűrűbben durrogtak, de mind a két fegyver nem csak pazarolta tölté­nyeit, mert a honvédek csak nevették őket a Tisza háta mögül. Lenkey tüzérei is folytatták halkan, 12 fontosokra irányozva a tüzelést, melynek az jön az eredménye, hogy a­­ három fontos esteli 6 óra felé elhallgattatá, és visszavonulásra kényszerité a 12 fontosokat. Ezen nap történteket fontolóra vévén Lenkey, könnyen átlátta czélját Bene­dek szinleg erőszakolt átkelési törekvésének. Visszalovagolt tehát szál­lására, várván kiküldötte jelentését, Kun-Sz.-Miklós felől, a­ki nemso­kára megérkezett, mintegy 9 óra tájban este és jelentést tett, hogy Schlick táborát Kun-Sz.-Miklós alatt látta, mintegy 10,000 emberből áll, 3 lovas üteggel és számos lovassággal. Azon hír jutott tudomására, hogy a lovasságnak és tüzérségnek parancsa van 10 órakor este a tábor­ból kiindulni. Lenkey erre azt adá válaszul, hogy késő lesz.­­ Miután tisztán átlátta a két ellenséges tábornak tacticáját, könnyű volt tervük meg­hiúsítása minden hadi tanács nélkül. Kiadta a rendeletet, hogy tábora 11 órakor este a legnagyobb csendben induló­ kész legyen, és az egész fa­készletet rakják össze, azon időbe, de nem hamarább a tábori tűzhe­lyekre, hogy reggelig világítsanak. Egyedül törzstiszteivel közölvén ebbeli szándékát. Benedek visszavonulása után, midőn besötétedett, 12 jó úszó hon­védet két csónakon átküldött a Tiszán, a táj kikémlelésére; ezek a kör­nyékbe óvatosan kutatván, egy szekerészt ingbe gatyába, és egy beteg gránátost találtak meg, kiket áthozván Lenkeyhez, vallomásuk szerint: Benedek egész seregével Csongrádra indult, a várost megfenyítendő dzsidásai megtámadásáért. Ez valósult is, mert a toronyőr jelenté,hogy Csongrád lángba borult. Ezen tény még jobban megerősítette Lenkey sejtelmét s hozzávetését, hogy tudni­illik Benedek és Schlick Szentes alatt be akarják az ő táborát keríteni, azért világított Schlick lovas­ságának. Hogy a két fogoly mennyiben mondott igazat, bajos volna meg­­állapitni, de mintegy 40-re menő sebesültről beszéltek és egy 12 fontos leszerelését és 17 ágyús és lovassági ló elesését jelentették, s hogy magát Benedeket is karjában egy kis golyó könnyen megsebesítette volna, midőn Tisza partjához lovagolt. Lenkey este pontban 11 órakor elindíttatta seregét Hold-Mező- Vásárhelyre az országúton, s hajnal felé megállította pihenni; alighogy a fiuk mintegy fél óráig nyugodtak: a siri csendben Szentes felől ágyu­­dörgések hallatszottak, 11 lövés után az ágyúzás megszűnt. Lenkey nevetett magában, hogy az ellenséget ekként rászedhette, és a rá mért cselfogásokat meghiúsította.­­ Egy fél óra eltelte után, mikor már seregét újra mozgósítni akaró, egy négy lovas kocsi lóhalá­lába vágtatott Szentes felől, négy elüljáró ült rajta, a­kik menekültek és elbeszélték az ágyúzás okát. Ébren lévén majd az egész város Len­key táborának elmenetele után, a szegényebb zsellérek a táborhelyre mentek, ha valamit találhatnának, szedegetni; egyszerre azonban a sző­lőkből Kun-Sz.­Miklós felől röppentyűk szállanak a szedegetők közé, mire ezek rémülten s zavartan kezdtek a város felé futni. A vásárhelyi ország­ után lovasság és ágyuk robaja hallatszott, s nemsokára ágyú­lövések szórták széjjel a tüzet, mely még akkor is égett az üres táborhelyen. A lovasság nyargalódzott az utczákon é­s rémítette a népet, belátván azonban, hogy azok, a kiket keresnek, fel nem találhatók, tehát lecsendesedtek. Az elüljárók, az első rést meg­nyervén, menekültek. A biráknak ezen jelentése után Lenkey elindí­totta seregét, lovas utócsapatot hagyván maga után. Vásárhelyen 24 órát időzvén, Makóra indította hadosztályát, s midőn az utolsó csapatokat a hidon átvezette és ágyúit a Maros bal­partján elhelyezte volna, épen akkor mintegy szakasznyi császári lovas vágtatott a Maros partjához, azonban két lövés a 12 fontos vetágyúból egy pár lovat leteritvén, eltávolitotta őket, úgy hogy még másnap sem mutatkozott ellenség, habár Schlicknek főhadiszállása benn volt Makó várossában. Lenkey a hidakat felgyujtatta, miről való jelentését Dembinszky­­nek megküldé. Válaszul azon rendeletet vette, hogy Szeged felé vonul­jon seregéhez csatlakozandó. 1849-diki augusztus 2-án Szőregre megérkezvén, Dembinszky tartalékseregébe osztotta be hadosztályát. Ezután következett az átalás

Next