A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-05-04 / 18. szám
zt tenni; ez esetben soha se érhetjük el a tömegek kifejlesztését, azok kölcsönös megvívását, miután a védelmezőre nézve sokkal egyszerűbb és könnyebb az összeütközés elől kitérni, mint azt a rendelkezésre álló erők ügyes kifejtése által visszatartani. Fontosnak látszik továbbá, minden egyes harczi jelenetet és cselekményt mindaddig ismételtem, míg az teljesen tökéletesnek nem tekinthető, miután a csapatok és vezetőik сзак ez által jutnak annak tökéletes belátására, amit kivinniök kell. A bírálat, mely a hadmozdulat után történik, ezen czélt soha sem tölti be, miután még a legjobb kritika is a hadmozdulatnál jelen levőknek csupán tudását (wissen), nem pedig megtenni tudását (können) javíthatja. A tudás és a megtenni tudás közt roppant elválasztó meredély létezik és nem a tudás, hanem a megtenni tudás az, ami gyakorta hiányzik. A zászlóaljak eme gyakorlataihoz hasonlóan, csakhogy nagyobbszerű stélben alakulnak a gyalogsági ezredek és dandárok hadmozdulati gyakorlatai. Ahol csak lehetséges, ezen utóbbihoz tüzérség és lovasság is osztandó be, hogy a három fegyvernem czélszerű összeműködéshez szokjék. Habár az ütegek mint hadosztály-tüzérség vannak is egyesítve, mindamellett ez nem lehet elegendő ok, azokat egyes zászlóaljak vagy ezredekkel kapcsolatban is nem működtetni, mert a nagyobb őszi öszontosítások, melyekben a tüzérség csakugyan hadosztály-kapcsolaton lép fel, ezen fegyvernem harczászati kiképeztetésére nem nyújtanának elegendő alkalmat, a más fegyvernemekkel összeműködés begyakorlására. A tüzérségnek azonban a hadmozgás harczászati elemét soha sem szabad elhanyagolni, ha a gyalogságot arra nem akarja kényszeríteni, hogy ügyeit önállóan végezze, azaz minden tekintet nélkül a tüzérségre. A vontcsövű ágyúk nem feltételeznek harcászati hátralépést, igen káros volt azonban a tüzérségre nézve azon eszme, hogy a csapatokat a lövegekkel most már nem kell követni, hogy bizonyos horgonypontokról minden előjövő esetben, sőt még valamely hosszabb harcz folyama alatt is uralgam lehet. Ha végre még sikerülni fog a vontcsövű lövegek kartács löveteit oly módon tökélyesíteni, hogy ez a hátultöltő fegyverek gyors tüzének megfeleljen, akkor a tüzérségnél az utolsó ok is megszűnik arra nézve, hogy magát a hadmozgásból ki ne közösítse, mert akkor ezen fegyvernem döntő befolyását az utóharczra (Nachgefecht) ismét visszanyerte. Még nagyobb fontosságú mint a tüzérségnél, a lovasságnál, hogy a többi fegyvernemek harczászati kötelékétől ne idegenkedjék. A lovasság hatásköre nem oly korlátozott, mint azt ez idő szerint kimutatni akarják; a biztonsági szolgálat, a repülő testekben (fliegende Corps) való tevékenység stb. nem képezik a lovasság egyedüli feladatát; ezen fegyvernem a tűzvonalnak még mindig fontos szolgálatokat tehet, ha a gyalogsággal szoros kapcsolatban küzdeni tud. Minden hátultöltők daczára, vagy épen ezek miatt nem lehet hathatósabb eszköz valamely gyalogsági ütközet eldöntésére, mint ha azon pillanatban, midőn a tömegek mindkét oldalúlag a sortüzek adására felvonulva kifejlődnek, saját lovasságunk azonnal és váratlanul az ellenség oldala ellen tör, az ellenséges gyalogságot szenvedőlegességre, csoport vagy négyszög alakítására kényszeríti. A lovasság által támogatott gyalogságnak nem most van-e legjobb alkalma a tökéletesen védképtelen ellenséget gyilkoló tüze közé szorítani ? Az ütközet kimenetele ilyen körülmények között kétes lehet-e soká ? Ez végre csak egyetlen egy példa, van azonban sok más eset, melyben a lovasság a legérezhetőbb módon észrevétethető az ellenséggel, hogy jelen van a csatavonalban. A lovasság eme hathatós közreműködésének azonban nem szabad csupán a véletlentől függővé tettnek lenni, ezt ezen fegyvernemmel jól be kell gyakorolni, ami azonban szintén csak fokozatos és rendszeres gyakorlatok által érhető el, melyeknél a kisebbtől térünk a nagyobbra. A nagyobb gyakorlatoknál a lovasságnak a gyalogsággal együttműködni tudás ügyességét már bírnia kell, különben öszhangzat nélkül fog ténykedni a hadmozdulat folyamában és a villogó fegyverrel kivitt rohamai többnyire csak azon óhajtásból fognak keletkezni, hogy ne legyen egészen tétlen, nem pedig a pillanat sürgetőségének helyes felfogásából. Szükséges lesz tehát, hasonló módon, mint előbb egy pár századra nézve mondatott, most már mindhárom fegyvernemmel elemi hadmozgásokat keresztül vitetni. Az egyes ütközet-jelenetek hadászati javításától, hogy váljon azoknál magasabb szempontból meg van-e engedve, vagy el vannak-e tiltva a jobb- vagy balszárnyat átfogni stb., el kellene tekinteni, erre nézve csak egyedül a helyiségnek, sőt saját akaratunknak lehetne határozni; minden figyelmet arra kellene fordítani, hogy az egymásután következő kifejlődések jól és összehangzólag vizessenek ki. Arra kellene néznünk, hogy a tüzérség az ütközetet jól előkészítse, hogy aztán a támadási mozgásnál a többi fegyvernemek egyetemlegéből ki ne essék, hogy azokat a lövegeknek legalább egy részével idejében kövesse, és ezáltal a gyalogsági harcz idestova hullámzására befolyást gyakorolni képes legyen. Védelmi állásban meg kell győződnünk, vájjon a tüzérség a harczmező felett felállításából uralgani képes-e, továbbá követelnünk kell, miszerint ezen fegyvernem itt is mozgékony maradjon, hogy az eldöntési jelenet idején támadólag léphessen fel az ellenséggel szemben, hogy oldalállásokat nyerni törekedjék és meglépés által az ellenfél terveit meghiúsítsa. Arra kellene továbbá szoktatni a tüzérséget, miszerint vállalatait akként rendezze be, hogy ezeknél a gyalogság vagy lovasság közvetlen védelmét vagy fedezését soha se nélkülözze, miáltal a kimerítő lovag fedezés oly sokszorosan megvitatott problémája ha nincs is mindenesetre nézve megfejtve, de mégis egyszerűbbítettebbnek látszik. Ami a lovasságot illeti, egyszerűen szem előtt kell tartanunk, hogy a gyalogság mozdulatait kövesse, hogy az ellenséget szemmel tartsa, és gyakori váratlan megjelenés által az ellenséges gyalogságot kényszerítse nagyobb és zárt osztályokban együtt maradni. Ezáltal azok mozdulatai meglassíttatnak és nehézkesekké tétetnek, és a veszteségek, melyeket az ellenség a gyalogság és a lövegtűz által szenved, mindinkább szaporodnak. A harcznak azon phasisát végre, melyben a gyalog-tömegek egymásra törnek, a lovasságnak az ellenség oldalába vagy hátára irányzott roham által kell kizsákmányolni törekedni, hogy a gyalogsági harca kimenetele kétségtelenné tétessék, vagy hogy azon esetre nézve, ha a lovasság későn jelent volna meg a helyen, az ellenségnek a visszavert gyalogság üldözését, vagy győzelmének kizsákmányolását megakadályozza. Ha a lovasság a gyalogsági harcz ezen támogatásában némi gyakorlottságot nyert, akkor nemcsak hogy maga is valódi értékének öntudatára jut, hanem az egész hadsereg érezni fogja, minő nagy hasznot ígér fáradozásainak, ezen fegyvernem közreműködése. A lovasság további gyakorlatának tárgyát fogja képezni, hogy azt a gyalog harczra, vagy a tűzi fegyverrel való bánásra oktatjuk. Magára hagyva a lovasság e téren aligha fogja a helyes nézetet megnyerni; épen ellenséges gyalogság szükséges arra, mennél előbb oda akarunk érni valamely megszállandó tárgyhoz, hogy abban gyakoroljuk magunkat, miként kell ilyetén tárgyakat gyorsan elfoglalni és egy ideig megtartani, addig t. i., míg saját gyalogságunk megérkezett és harczba elegyedni képes. A közönséges hadmozdulatok ilyetén gyakorlatokra nem kielégítők, mivel a legkedvezőbb alkalmak itt csak véletlenül találkozhatnak, s az ilyen hadmozdulatok, gyors lefolyása folytán sohasem lesznek a lovasságnak valóban jól használható iskolájává. A lovasság tűzharczára alkalmas mozzanatokat tehát mesterségesen kell létrehozni, melyre csakis az előbb ajánlott hadmozdulati mód nyújt alkalmat, mely egyszersmind megengedi, a lovasság magaviselete felett ily esetekben pontosan őrködni, azt kijavítani és szabályozni. Halász Károly, m. k. honvéd-hadnagy. (Folytatása következik.) A Toldy-ünnep Pozsonyban. Hogy Toldy Ferenczben a nemzet a félszázadig tartó szakadatlan és gyümölcsöző munkát és a nemzetnek tett szolgálatokat erkölcsi jutalomban részeltesse, és ez által a nemzet egy nagy érdemes fiában saját magát tisztelje meg, és egyszersmind, hogy ezen megjutalmazás által másokat a nemzet szolgálatára serkentsen, ez elfogadott eszme hazánkban, melynek megszületése a derék Kisfaludy társaságnak köszönhető. Azonban, hogy Pozsony e téren megelőzte hazánk egyéb városait, és e kegyeletadót a jeles hazafinak kiszolgáltatta már a múlt hó 23-án, annak oka az, mert Pozsony így gondolkozott: mi a hazának határszéli városa vagyunk, és habár e nemes fugalom a központban keletkezett is, méltó, hogy az nyugatról keletig, egyik szélétől a hazának a másikig mint orkán zúgjon át, megtisztítván a nemzet éltető levegőjét, hogy az oly tápláló, oly egészséges legyen, minő akkor volt, midőn ezen derék munkás erőt merített arra, hogy a nemzet szellemi harczában mint előharczos kivívhassa azon nagy munkát, melynek bére a nemzeti nyelv és irodalom felvirágzása lett. Pozsony azt mondá, hogy neki annál inkább hivatása van a zászlót megragadni, mivel ő ajkára nézve nagy részben idegen, szívének és vérének azonosságát a magyarral minden alkalommal iparkodik bebizonyítani. Pozsonynak igaza volt, és megérdemli azt, hogy e lépéséért, e gondolkozásáért minden magyar üdvözölje. Gy. K. Technikai jegyzetek. Közúti gőzmozdony katonai czélokra. Az Engineering után a Thomson-féle közúti gőzmozdonynyal próbákat tettek még múlt évi november havában, s a párisiak érdekes próba kocsizást láthattak. Dáltájt a Marsmező közelében lévő avenue Suffren egyik gyárudvarából amerikai omnibus-féle vagy társaskocsi indult ki, szokatlan alakú kis gőzmozdony által vontatva. A vonat kiért a Szajna partjára, és átmenve a jénai hídon felhajtott a Trokadero egyik lejtős feljárásán, végig haladt az avenue de Roi de Rome, majd az avenue de la Grand-Armée-n, és ezután ugyanazon után visszatért kiindulási helyére. Ámulva és gyönyörködve nézték az arra menők, mily biztosan és könnyedén halad a nagy omnibus elé fogott mozdony, mily sebesen hajt a Trokadero tekervényes lejtőin lefelé, mint lassítja ismét járását, midőn a rakpart görbületeihez érkezik, míg végre a jénai hídon végig robogva a túlsó parton a nézők szeme elől eltűnik. Annyi bizonyos, hogy lovakat ekép hajtani nem lehet, mert minden pillanatban, a felfordulástól vagy attól kellene tartani, hogy a vad futásnak eredt lovak a kocsit elragadják és a benne ülőket halálos veszedelembe sodorják. A gőzgép ellenben botlás nélkül higgadtan teszi meg útját, szükség