A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-02-09 / 6. szám

zászlóaljjával, egyetlen csapat lévén, mely két tömegben annyira előnyomult, hogy saját ütegeink ellenségnek tekint­vén, beletüzeltek a 87-ik zászlóaljba. Tolnay zászlóaljja min­dig a legnagyobb rendben vonult vissza, s midőn Lugosra ért, azon dicséretben részesült, hogy ő az egyedüli zászló­alj-parancsnok, a ki oda zászlóaljával beállott, minthogy a többi zászlóaljak szélylyel voltak hulladozva. Guyon is igen nagy hévvel fogado­tt, épen haditanácsot tartván akkor, Lu­gosról Erdélybe vonult s Dévánál letette a fegyvert. Dévá­ról Szebenbe vitték, a hol besorozás alá került, de mint had­­képtelen hazabocsáttatott, azonban Maros-Vásárhelyen újra be akarták sorozni, de felülvizsgálat után újra fölmentették. Húsz év múlva ismét megfordult a koczka, s Tolnay Gábor ő felsége által honvéd-őrnagygyá s a 20-ik zászlóalj parancs­nokává neveztetett Gyula-Fehérvárra. Jelenleg József főher­­czeg parancsnokságához van beosztva. HÁBORÚS Páris kapitulácziójának feltételei. Azon feltételeket, melyek alatt Páris kapitulált, még csak most lehet pontosabban ismerni. A feltételek a következők : A fegyverszünet Párisnál azonnal megkezdődik és a departemen­­tokban három nap lefolyása alatt. A fegyverszünet febr. 19. éjjel 12 ■órakor végződik. A semlegességi vonalak a következőkép állapíttat­nak meg: Ez Calvados és Orne departementokat választja el; néme­tek által megszállva maradnak Sorthe, Indre és Loire, Loir és Cher, Loir et Yone departementek és a­mi ettől éjszak-keletre Pas de Calais-n és Nordon kivül fekszik. A fegyverszünet kezdete felett Cote d’or, Doubs, Jura és Belfortnál később fog határozat hozatai; mindaddig az ott folyó hadműveletek Belfort ostromával együtt tovább folytattatnak. A tengeri haderők benfoglaltatnak a fegyverszünetben, a dünkir­­chen­i délkör képezvén a semlegességi vonalat. A fegyvernyugvás meg­kötése és a hírvétel időpontja közt ejtett foglyok és zsákmányok vissza­adatnak. Az alkotmányozó gyűlésre a választások, hogy a háború vagy a béke feltételekről hozathassék határozat, meg fognak tartatni; a gy­ű­­lés helye Bordeaux lesz. Páris összes erődei azonnal áradatnak. A vár­fal leszereltetik. A sor-, tengeri és mozgóőrcsapatok leszereltetnek. 12,000 ember kivételével, kik a belbiztonság felett fognak őrködni. A hadifoglyok a fegverszünet folyama alatt a város kapuin belől maradnak, fegyvereiket kiszolgáltatják, a nemzetőrség és a csendőrség fegyverét megtartja rendőri szolgálatok végett, minden szabad­lövész hadtest feloszlattatik. Német részről Páris élelmezése a franczia biztosoknak lehetőleg megkönnyíttetik. Páris elhagyására franczia engedély és német láto­­mozás szükséges. Páris községe 14 nap alatt 200 millió frankot fizet, közértékpapírok a fegyverszünet tartama alatt el nem szállíthatók. Minden német hadifogoly azonnal ugyanannyi franczia fogolyért kicseréltetik, hasonlóképen a hajókapitányok és más polgári foglyok mindkét fél részéről. A Wehr-Ztg. így szól: „Végreharczoltatott, kiküzdetett a hosszú heves harcz.“ Győző és legyőzött, egyenlően megrázkódva, egyenlően kimerülve fellélegzenek, midőn végre elnémultak az ostromágyuk dör­gedelmei Páris előtt, s az esemény, melyre már eléggé el voltunk ké­szülve, mégis mélyen megindította az emberi kebelt. De hagyjuk a ke­serű érzelmeket, melyeknek hullámzata a lélek mély és mélyére hat­­— mond a „W. Ztg.“ — s tekintsük az annyira megpróbált és szerencsét­lenségében oly nemes Francziaország jelenlegi katonai állapotát. Legelőbb is azon kérdés tolul fel, hogy azon esetben, ha a 28-án a franczia külügymini­szter Favre és a német szövetségi kanczellár Bismarck gróf által kötött 3 heti fegyverszünet nem fogna végleges békére vezetni, vajjon lehetséges volna-e tovább folytatása a háború­nak? A­mennyire emberi számításunk e tekintetben érhet, ezen kér­désre nemmel kell hogy feleljünk. Még legutóbbi czikkünkben a nagy elementáris hatalomra számítva, melyet a hazát és tűzhelyét védő fran­czia nemzetnek fenkölt és elragadó honszeretete kifejtett, azt hittük, hogy Trochynek sikerülhet Párisból, bár nagy veszteséggel ki­vágni magát s egy külső franczia erővel egyesülni, — hogy Páris eleste után is folytatható lesz a háború, mert az erő nagyobbodása, melyet ezen kitörés által a külső seregek nyertek volna, egyensúlyozta volna azt az előnyt, a­mit a német hadvezérlet kivívni képes volt. Ezen elő­feltétel nem teljesedett, és pedig oly okok miatt, melyeknek megítélé­sébe egyelőre nem bocsátkozunk. Authentikus és szakértelmi kimutatását a Párisban levő hadsereg Állapotának, mely az ostromlók seregét számszerint tetemesen megha­ladta, csak későbben lehet színre hozni és pedig T г­­ c­h­u cselekményei alapján. Miután az ezen tekintetbeni sors eldúlt, a francziáknak a harcz újra­kezdésében minden hátrány útjukba állt, a­nélkül, hogy részükön csak legcsekélyebb előny is mutatkozott volna. Ha ezenkívül fontolóra veszszük, hogy a hónapon át ellenség és barát által kizsákmányolt föl­dön a hadiszerek hiányának parancsolólag kellett fellépni s mikor a dolog annyira megy, hogy a parancsnokok kénytelenek voltak éhező csapataikat mezítelen lábbal , papirtalpu czipőkkel a kemény hideg daczára harczba vinni, még a legdagályosabb vérű sanguinikus is át fogja látni, hogy Francziaország az embertől kitelhetőnek tetőpontjá­hoz jutott. Olvasóink tudják a helyzetet, melyben azon három hadsereg volt akkor, midőn Páris leginkább várta a külső felmentő segélyt. C­h­a­n­z­e és Faidherbe készülnek s organizálnak, és tekintélyes számú kita­nult katonai erősítéseket is nyertek, de az a kérdés, hogy miként áll a fegyver és az öltözet dolga? A német hadak, melyek az utóbbi napok­ban a Somme és Surthenél állottak, nem cserélték meg állásaikat és várakozóban vannak; csak a második hadseregtől érkezett azon tudósítás, hogy gyalogság, lovasság és tüzérség tolatott Sablé-ig előre. Talány előttünk, hogy Bourbaki, ki jól tudta Werder és Manteuffel mozgásait, melyeket ezek ellene tettek, nem támadott semmifelé. 26-ikán egy St.-Vit és Dole ellen intézett előnyomulásnak sikerülni kellett volna arra nézve, hogy a Garibaldivali egyesülés meg­­történjék, mert Werder csak 17-én ment keresztül az Anne folyón. Persze, hogy más­nap a jó gyaloglóknak ismert badeniek már késővé tették ezt a vállalatot. Ama kétségbeejtő állapot, melybe a franczia fő­parancsnok határozatlan tétová­ja által seregét juttatta, megmagyarázza azt is, hogy a parancsnokságot miért adták át Ch­echant tábornok­nak. Ennek pedig már nem volt más mit tennie, mint két гоззг közül a kiesebbet választani és a Svájczba menekülni. Francziaország ekként januárius végével megint két hadsereggel: a páriáival és a keletivel szegényebb lett és ilyen körülmények között az emésztő háborút folytatni, mely már is kétségbeesésbe ment vala által, őrültség lenne. Francziaország katonai becsületének eleget tett; csodálatos, mesésen bámulandó volt, a mit végrehajtott, a materiális tény­állapotot azonban már a legnagyobb áldozatokkal sem lehet megvál­toztatni. A Bourbaki összes serege­ 84,000 emberből állt, ezekből 12,000 Bern kantonban, 11000 Zürichben, 8000 Wagdt kantonban, 8000 Aargauban, 4000 Freiburgban, 5000 Luczernben, 3000 Solothurn­­ban, 4000 Turgauban fog internáltatni, a többit a többi kantonra oszt­ják ki. Bourbaki tábornok, a ki Metzből való rejtélyes eltűnése s vá­ratlan újra feltűnése által oly mystikus személy lett s az maradt a franczia-porosz háború egész folyama alatt, mint a „Pressernek Ber­linből távírják, csakugyan meghalt. Hol , arról a sürgöny nem emlék­szik meg, annál kevésbé halála okáról. Öngyilkosság vagy megsebe­sülés okozta-e halálát ? •S az még mindekkoráig sincs megfejtve. Belfort, parancsnoka, Denfert ezredes buzgó republikánus, a várat nem akarja átadni, habár a Bourbaki-féle sereg áralmatlanná­ tétele után semmi kilátása sincs a fölmentésre, a­míg német részről arra törekszenek, hogy a várat a békealkudozások megkezdésre előtt hatalmukba ejtsék, miszerint a francziáknak ne legyen alkalmuk az mondani, hogy Elszászban át kell adniok egy várost, melyet a németek még nem foglaltak el. Egyébiránt már emberiségi szempontból is sür­gősen óhajtandó volna, hogy végre Belfortnál is hagyjanak fel a bom­bázással, mert valóban e borzasztó háborúban már nagyon is sok vér folyt mindkét részen. Ha a lövetés oly módon folytattatik, mint nyolcz nap óta, akkor Belfort városa is nemsokára füstölgő romhalmazzá válik. 23 Apróságok. Páris kapitulácziója 1814-ben. A jelen pillanatban bizonyára nem lesz érdektelen mintegy összehasonlításul szem elé állítani ama fölté­teleket, melyek alatt Páris kapitulácziója 1814-ben végbement. Erre nézve egy, Párisban nyomatott okmányból közöljük a következőket: A szövetséges seregek márcz. 31-dikén megszállták Párist, Mar­­mont és Mortier seregmaradványaik Páris és Bondy közt történt újabb megveretése után. Ez utolsó győzelemben kilenc­ven ágyú esett zsák­mányul. A szövetséges hadak főparancsnoka felhívást intézett a pári­­siakhoz. 30-án éjjel aláíratott Páris kapitulácziója, s a szövetséges se­reg 31-én reggel bevonult Parisba. Az orosz czár és a porosz király ily kiáltásokkal fogadtattak: Éljenek a szövetséges uralkodók! Éljen a béke! Éljenek szabadítóink! —Majd a néptömeg egyhangúlag felkiál­tott : Éljenek a Bourbonok! Éljen a király! Éljen XVIII. Lajos! — A senatus összegyűlt, hogy ideiglenes kormányt alakítson. A párisi nemzetőrségnek fegyverei meghagyattak. Ápril 1-én a szövetséges se­regek a fontainebleaui után elindultak a franczia sereg maradványai­nak üldözésére. Páris város kapitulácziójának feltételei a következő pontokban állapíttattak meg: 1) A trevisói és raguzai herczeg-tábornagyok csak

Next