A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-02-09 / 6. szám
zászlóaljjával, egyetlen csapat lévén, mely két tömegben annyira előnyomult, hogy saját ütegeink ellenségnek tekintvén, beletüzeltek a 87-ik zászlóaljba. Tolnay zászlóaljja mindig a legnagyobb rendben vonult vissza, s midőn Lugosra ért, azon dicséretben részesült, hogy ő az egyedüli zászlóalj-parancsnok, a ki oda zászlóaljával beállott, minthogy a többi zászlóaljak szélylyel voltak hulladozva. Guyon is igen nagy hévvel fogadott, épen haditanácsot tartván akkor, Lugosról Erdélybe vonult s Dévánál letette a fegyvert. Déváról Szebenbe vitték, a hol besorozás alá került, de mint hadképtelen hazabocsáttatott, azonban Maros-Vásárhelyen újra be akarták sorozni, de felülvizsgálat után újra fölmentették. Húsz év múlva ismét megfordult a koczka, s Tolnay Gábor ő felsége által honvéd-őrnagygyá s a 20-ik zászlóalj parancsnokává neveztetett Gyula-Fehérvárra. Jelenleg József főherczeg parancsnokságához van beosztva. HÁBORÚS Páris kapitulácziójának feltételei. Azon feltételeket, melyek alatt Páris kapitulált, még csak most lehet pontosabban ismerni. A feltételek a következők : A fegyverszünet Párisnál azonnal megkezdődik és a departementokban három nap lefolyása alatt. A fegyverszünet febr. 19. éjjel 12 ■órakor végződik. A semlegességi vonalak a következőkép állapíttatnak meg: Ez Calvados és Orne departementokat választja el; németek által megszállva maradnak Sorthe, Indre és Loire, Loir és Cher, Loir et Yone departementek és ami ettől éjszak-keletre Pas de Calais-n és Nordon kivül fekszik. A fegyverszünet kezdete felett Cote d’or, Doubs, Jura és Belfortnál később fog határozat hozatai; mindaddig az ott folyó hadműveletek Belfort ostromával együtt tovább folytattatnak. A tengeri haderők benfoglaltatnak a fegyverszünetben, a dünkircheni délkör képezvén a semlegességi vonalat. A fegyvernyugvás megkötése és a hírvétel időpontja közt ejtett foglyok és zsákmányok visszaadatnak. Az alkotmányozó gyűlésre a választások, hogy a háború vagy a béke feltételekről hozathassék határozat, meg fognak tartatni; a gyűlés helye Bordeaux lesz. Páris összes erődei azonnal áradatnak. A várfal leszereltetik. A sor-, tengeri és mozgóőrcsapatok leszereltetnek. 12,000 ember kivételével, kik a belbiztonság felett fognak őrködni. A hadifoglyok a fegverszünet folyama alatt a város kapuin belől maradnak, fegyvereiket kiszolgáltatják, a nemzetőrség és a csendőrség fegyverét megtartja rendőri szolgálatok végett, minden szabadlövész hadtest feloszlattatik. Német részről Páris élelmezése a franczia biztosoknak lehetőleg megkönnyíttetik. Páris elhagyására franczia engedély és német látomozás szükséges. Páris községe 14 nap alatt 200 millió frankot fizet, közértékpapírok a fegyverszünet tartama alatt el nem szállíthatók. Minden német hadifogoly azonnal ugyanannyi franczia fogolyért kicseréltetik, hasonlóképen a hajókapitányok és más polgári foglyok mindkét fél részéről. A Wehr-Ztg. így szól: „Végreharczoltatott, kiküzdetett a hosszú heves harcz.“ Győző és legyőzött, egyenlően megrázkódva, egyenlően kimerülve fellélegzenek, midőn végre elnémultak az ostromágyuk dörgedelmei Páris előtt, s az esemény, melyre már eléggé el voltunk készülve, mégis mélyen megindította az emberi kebelt. De hagyjuk a keserű érzelmeket, melyeknek hullámzata a lélek mély és mélyére hat— mond a „W. Ztg.“ — s tekintsük az annyira megpróbált és szerencsétlenségében oly nemes Francziaország jelenlegi katonai állapotát. Legelőbb is azon kérdés tolul fel, hogy azon esetben, ha a 28-án a franczia külügyminiszter Favre és a német szövetségi kanczellár Bismarck gróf által kötött 3 heti fegyverszünet nem fogna végleges békére vezetni, vajjon lehetséges volna-e tovább folytatása a háborúnak? Amennyire emberi számításunk e tekintetben érhet, ezen kérdésre nemmel kell hogy feleljünk. Még legutóbbi czikkünkben a nagy elementáris hatalomra számítva, melyet a hazát és tűzhelyét védő franczia nemzetnek fenkölt és elragadó honszeretete kifejtett, azt hittük, hogy Trochynek sikerülhet Párisból, bár nagy veszteséggel kivágni magát s egy külső franczia erővel egyesülni, — hogy Páris eleste után is folytatható lesz a háború, mert az erő nagyobbodása, melyet ezen kitörés által a külső seregek nyertek volna, egyensúlyozta volna azt az előnyt, amit a német hadvezérlet kivívni képes volt. Ezen előfeltétel nem teljesedett, és pedig oly okok miatt, melyeknek megítélésébe egyelőre nem bocsátkozunk. Authentikus és szakértelmi kimutatását a Párisban levő hadsereg Állapotának, mely az ostromlók seregét számszerint tetemesen meghaladta, csak későbben lehet színre hozni és pedig T г chu cselekményei alapján. Miután az ezen tekintetbeni sors eldúlt, a francziáknak a harcz újrakezdésében minden hátrány útjukba állt, anélkül, hogy részükön csak legcsekélyebb előny is mutatkozott volna. Ha ezenkívül fontolóra veszszük, hogy a hónapon át ellenség és barát által kizsákmányolt földön a hadiszerek hiányának parancsolólag kellett fellépni s mikor a dolog annyira megy, hogy a parancsnokok kénytelenek voltak éhező csapataikat mezítelen lábbal , papirtalpu czipőkkel a kemény hideg daczára harczba vinni, még a legdagályosabb vérű sanguinikus is át fogja látni, hogy Francziaország az embertől kitelhetőnek tetőpontjához jutott. Olvasóink tudják a helyzetet, melyben azon három hadsereg volt akkor, midőn Páris leginkább várta a külső felmentő segélyt. Chanze és Faidherbe készülnek s organizálnak, és tekintélyes számú kitanult katonai erősítéseket is nyertek, de az a kérdés, hogy miként áll a fegyver és az öltözet dolga? A német hadak, melyek az utóbbi napokban a Somme és Surthenél állottak, nem cserélték meg állásaikat és várakozóban vannak; csak a második hadseregtől érkezett azon tudósítás, hogy gyalogság, lovasság és tüzérség tolatott Sablé-ig előre. Talány előttünk, hogy Bourbaki, ki jól tudta Werder és Manteuffel mozgásait, melyeket ezek ellene tettek, nem támadott semmifelé. 26-ikán egy St.-Vit és Dole ellen intézett előnyomulásnak sikerülni kellett volna arra nézve, hogy a Garibaldivali egyesülés megtörténjék, mert Werder csak 17-én ment keresztül az Anne folyón. Persze, hogy másnap a jó gyaloglóknak ismert badeniek már késővé tették ezt a vállalatot. Ama kétségbeejtő állapot, melybe a franczia főparancsnok határozatlan tétovája által seregét juttatta, megmagyarázza azt is, hogy a parancsnokságot miért adták át Chechant tábornoknak. Ennek pedig már nem volt más mit tennie, mint két гоззг közül a kiesebbet választani és a Svájczba menekülni. Francziaország ekként januárius végével megint két hadsereggel: a páriáival és a keletivel szegényebb lett és ilyen körülmények között az emésztő háborút folytatni, mely már is kétségbeesésbe ment vala által, őrültség lenne. Francziaország katonai becsületének eleget tett; csodálatos, mesésen bámulandó volt, a mit végrehajtott, a materiális tényállapotot azonban már a legnagyobb áldozatokkal sem lehet megváltoztatni. A Bourbaki összes serege 84,000 emberből állt, ezekből 12,000 Bern kantonban, 11000 Zürichben, 8000 Wagdt kantonban, 8000 Aargauban, 4000 Freiburgban, 5000 Luczernben, 3000 Solothurnban, 4000 Turgauban fog internáltatni, a többit a többi kantonra osztják ki. Bourbaki tábornok, a ki Metzből való rejtélyes eltűnése s váratlan újra feltűnése által oly mystikus személy lett s az maradt a franczia-porosz háború egész folyama alatt, mint a „Pressernek Berlinből távírják, csakugyan meghalt. Hol , arról a sürgöny nem emlékszik meg, annál kevésbé halála okáról. Öngyilkosság vagy megsebesülés okozta-e halálát ? •S az még mindekkoráig sincs megfejtve. Belfort, parancsnoka, Denfert ezredes buzgó republikánus, a várat nem akarja átadni, habár a Bourbaki-féle sereg áralmatlanná tétele után semmi kilátása sincs a fölmentésre, amíg német részről arra törekszenek, hogy a várat a békealkudozások megkezdésre előtt hatalmukba ejtsék, miszerint a francziáknak ne legyen alkalmuk az mondani, hogy Elszászban át kell adniok egy várost, melyet a németek még nem foglaltak el. Egyébiránt már emberiségi szempontból is sürgősen óhajtandó volna, hogy végre Belfortnál is hagyjanak fel a bombázással, mert valóban e borzasztó háborúban már nagyon is sok vér folyt mindkét részen. Ha a lövetés oly módon folytattatik, mint nyolcz nap óta, akkor Belfort városa is nemsokára füstölgő romhalmazzá válik. 23 Apróságok. Páris kapitulácziója 1814-ben. A jelen pillanatban bizonyára nem lesz érdektelen mintegy összehasonlításul szem elé állítani ama föltételeket, melyek alatt Páris kapitulácziója 1814-ben végbement. Erre nézve egy, Párisban nyomatott okmányból közöljük a következőket: A szövetséges seregek márcz. 31-dikén megszállták Párist, Marmont és Mortier seregmaradványaik Páris és Bondy közt történt újabb megveretése után. Ez utolsó győzelemben kilencven ágyú esett zsákmányul. A szövetséges hadak főparancsnoka felhívást intézett a párisiakhoz. 30-án éjjel aláíratott Páris kapitulácziója, s a szövetséges sereg 31-én reggel bevonult Parisba. Az orosz czár és a porosz király ily kiáltásokkal fogadtattak: Éljenek a szövetséges uralkodók! Éljen a béke! Éljenek szabadítóink! —Majd a néptömeg egyhangúlag felkiáltott : Éljenek a Bourbonok! Éljen a király! Éljen XVIII. Lajos! — A senatus összegyűlt, hogy ideiglenes kormányt alakítson. A párisi nemzetőrségnek fegyverei meghagyattak. Ápril 1-én a szövetséges seregek a fontainebleaui után elindultak a franczia sereg maradványainak üldözésére. Páris város kapitulácziójának feltételei a következő pontokban állapíttattak meg: 1) A trevisói és raguzai herczeg-tábornagyok csak