A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

330 üzelmeire vezethetők vissza. De meg vagyok győződve arról is, hogy az első bírósági határozatok nem mindig azért oldatnak fel, mert az alsóbb bírák a törvényt helytelenül alkalmazzák vagy az alaki jog megsértésével feltűnően sok szabálytalanságokat követnek el, hanem igen gyakran tőlük nem függő okok és körülmények miatt. Igaz ugyan, hogy a bírónak mindig a fennálló törvények értelmében és azok helyes alkalmazása mellett kell ítélni és eljárni, de a tételes törvények nem mindig alkalmazhatók, mert minden speciális esetre törvényt szabni nem lehet, törvény hiányában vagy annak hézagossága miatt tehát bírói felfogás, nézet és meggyőződés az irányadó. És ha a felsőbb bíróság az alsóbb bíróság határozatát feloldja vagy megváltoztatja, annak nem mindig az alsóbb bíró az oka, hanem azon körülmény, hogy az egyéni nézetek és bírói meggyőződések az alsóbb és felsőbb bíróságoknál nem mindig találkoznak. Ha ez így van, amin kételkedni nem lehet, akkor az észlelt feloldásokért az alsóbb bírót tudatlansággal, járatlansággal vagy gyenge felfogással vádolni nem lehet és pedig annál inkább nem, mert az egyéni nézetek és bírói meggyőződések helyességét, a felsőbb bíróságoknál is akkor lehet mérvadónak tekinteni, ha azok már szintén felülbírálva lettek. Ezen nézetnek adott kifejezést a »Jog« 1890. évi 14-ik számának tárcájában megjelent Klucsik című közlemény szellemes írója is, aki az úgynevezett klucsik használatánál következetesen előadja, hogy a szellemileg és testileg elcsigázott kir. táblai bírónak érdemeire és megfeszített szorgalmára való hivatkozással kiosztott nagy mennyiségű perek feldolgozásával erősen lesz hangsúlyozva, hogy hetenként legalább is 10—15 darabot fog az ülésbe behozni, mely benne helyezett erős bizalomnak aztán az illető referens csak úgy felelhet meg, ha módot talál abban, hogy a periratok nagy halmazában legalább látszólagos hibát fedezzen fel, mely miatt az első bírósági határozatot feloldhassa. És aki keresi a hibát, az rendesen meg is találja. A megtalált hibák aztán az ügy elbírálásához nézet szerint szükséges okmányok vagy előiratok beszerzésében és valamelyik ki nem hallgatott tanú pótlólagos kihallgatása megrendelésében mutatkoznak. Ilyen s több ehez hasonló klucsikok alapján a perek, rendszerint anélkül, hogy az első bíróság tévesen, felületesen vagy meggondolatlanul járt volna el, feloldatnak és visszakerülnek oda, ahonnan jöttek, az édesanya, az első fórum ölébe. Hogy ezen állítás nem túlzott és megfelel a valóságnak, azt a cikkíró úr is elismeri, midőn maga is azt állítja, hogy a jogszolgáltatás tökéletlensége bizonyos mértékben abból ered, hogy a hátralékokat minden áron megszüntetni akarjuk. A nagy és sok munkának futólagosan gyors elintézése többnyire az alaposság rovására esik. Mert akinek kevés idő alatt sokat kell feldolgozni, nem áll módjában átgondolt tökéletes munkát végezni, hanem vagy átszalad munkálatain, vagy kibúvó ajtót keres azokban. A bírói munkálatok feldolgozásánál tekintetbe kell venni a testi és szellemi erő mellett a felfogást, tapasztalatot és jártasságot is és elegendő időt kell adni az ügyek tanulmányozására és alapos elbírálására. A felszaporodott hátralékok megszüntetésére tehát igen sok tényezők működhetnek közre, melyekből a baj alapos gyógyítása meríthető. Ilyen tényező lenne a bírói létszám szaporítása mellett, az alsóbb bíróságoknak is helyes irányban való újraszervezése. Mert az alsóbb bíróság, különösen a járásbíróságok a mostani bírói létszám és személyzettel, túlhalmozott munkáikat és teendőiket a legjobb akarat és igyekezet mellett sem végezhetik el úgy, amint kellene és megkívántatnék. Ha elegendő munkaerők, ha szakképzett bírák alkalmaztatnak és azok szükségletüknek és társadalmi állásuknak megfelelő javadalmazásban részesíttetnek, ha a tehetséges, szorgalmatos, munkás és jómagaviseletű bírónak érdeme mindenkor elismerve és méltányolva lesz, ha világos és kifogástalanul jó törvények hozatnak, melyek a nép életét, szokásait és jogérzületét felölelik és hazai viszonyainknak minden tekintetben megfelelnek, ha a perjog és felebbviteli rendszer, úgy alakíttatik át, hogy az anyagi igazság mellett az alaki is érvényesülhet, akkor minden bizonynyal apadni fog a nagy mennyiségben felhalmozódott ügyhátralék és idő folyamán végképen meg is szünend. Ha azonban a hátralékok folytonos szaporodásának alkalmas eszközök felhasználásával jókor eleje nem vétetik, akkor a baj tovább fog terjedni elannyira, hogy az, mely már most is állandónak mutatkozik, egészen orvosolhatlanná váland. »Inmedicabile vulus ense recidendum est, ne pars sincera trabatur.« TÁRCA. Nota per. — A »Jog« eredeti tárcája. Közli : KÉSŐ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (Kossuth Lajos írói életéből és egy jogi szaklap megindításának küzdelmeiről.) II.* Az első közlemény végén érintettük, hogy Kossuth Lajos a »Törvényhatósági tudósítások« felsőbb engedély nélküli kiadásáért, a kéziratoknak a censura alóli elvonásáért, úgy egy szabadelvű párt alakítása miatt volt perbe fogva. 1837. évben a szaklap úttörőjét minden irányban kérdőre vették, hogy milyen cél indította őt annak kiadására? Érdemes adni az erre felelt 3 pontból álló választ. A feltett kérdés ez volt: Quae est causa ergo, quod publicitatem adeo promovere student ? A válasz erre így hangzott: 1-szer. Aki úgy, mint én, a status erőszakos rázkódtatásait borzasztó nagy szerencsétlenségnek hiszi, meg lesz győződve, hogy a közrend, csend, béke és boldogság ösvényein csak azon törvények vezethetik a nemzetet, melyek a nemzet természetes fejlődéséből önként származtak. Nagyon szükség tehát, hogy a hozott, kivált az újabb tapasztalás által még meg nem erősödött törvényeknek alkalmazásukbani foglalatja, mint jó vagy rossz, amint megfelel a szükségnek, vagy hiányos, közönségesen tudassák s igy erősödjék a törvényhezi ragaszkodás, ha jó s igy tisztuljanak az ország különböző részeibeni tapasztalással a gondolatok, stb. És ez volt egyik nézetem, mivel a nyilvánosság terjesztését most, mióta a systematicumi operatumoknak 1830. ótai közvitázás alá . Lásd a »Jog« 4. számát bocsátásával a nemzetben egy élénkebb lelki élet támadott, szükségesnek és hasznosnak ítéltem. (Most, 50 év után, a kormány a javaslatait maga terjeszti a szaklapok elbírálása alá, 1837-ben pedig, a ki ily követeléssel állott elő, országháborítónak tekintetett.) 2-szer. A közhírlapokból értettem esztendők óta, miképen külföldön sok helyütt bizonyos mirigy mutatkozik titkos társaságokba egyesülésre. Én ennél nagyobb szerencsétlenséget nem ismerek és azért mindenkire nézve, ki a rendnek, csendnek, a közbátorságnak és józan törvényes haladásnak igaz barátja, kötelességnek hiszem ezen titkos egyesülési iránynak ellenébe munkálódni. Ezek után a vádlott kiemelte a nyilvánosság jótékonyságát, összehasonlította azt a napfény és fáklya fényével. Hivatkozott Franciaországra, hol a szabad szó elnyomása miatt titkos szövetkezetek keletkeztek, melyek borzasztó vétségeken kívül még király-gyilkolást is idéztek elő, míg Angliát a szabad szó a titkos társulatoktól megóvta. Azután igy folytatta : Hazánk szomorú emlékű históriája azt mutatja, hogy míg a megyei közgyűlések szerfelett ritkák voltak és csak különös királyi engedelem, vagy nádori elnökség alatt tartottak, addig örökös összeesküvések, titkos szövetségek boncolták a szerencsétlen honkebelét, mióta ellenben a megyék gyűlésén kiki érzését a törvény határai közt szabadon kibuzogja, istennek hála, megszűntek a titkos szövetkezések hazánkban. A vádlott például hozta fel a múlt század végéről azon összeesküvést, melyet a nyilvánosság kizárása okozott. És előadta, hogy a »Törvényhatósági tudósítások« kiadásával azt akarta elérni, hogy a külföldről titkos szövetkezések hazánkba be ne harapódzanak. (Látnivaló ezen feleletből, hogy Kossuth titkos szövetkezet alakításával is gyanusíttatott és hogy szaklapja annak nézeteit terjesztette.) A 3-ik pontban a vádlott kifejtette, hogy a kormánynak kötelessége úgy a közigazgatási, mint törvénykezési téren haladást tanúsítani és a nemzet reformtörekvéseit figyelembe venni, mely A JOG. Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban.* ívta : dr. DOBAI GYŐZŐ, budapesti ügyvéd. (Harmadik közlemény.) A kereskedelmi törvényben szabályozott rövid elévülési határidőkre visszatérve, mindenekelőtt kiemeljük, hogy a rövid elévülés alá eső jogigények közül a megvett áruk nem kellő minőségére támasztott elégtételi és illetve a kártérítési * Előző közlemény a »Jog« 42. és 43. számában.