A Kerék, 1940 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
esi kézifékjét kikapcsolták, másrészt pedig a nem túlságosan járatos autóvezető az újból való indulásnál valóságos jótéteménynek fogja érezni, ha az alárakott kövek a kocsi csúszását megakadályozzák. Óvatos, apránkénti utántöltéssel, miközben a motort a keveredés meggyorsítása érdekében járatjuk, a lehűlés folyamatát lényegesen meggyorsíthatjuk. Az ilyen kényszerű megállás az olajnak is jót tesz, mert erre is nagyobb feladatok várnak a hegyi utakon, mint a síkon. Ezek a feladatok részben kenésből, részben pedig a motor belsejének hűtéséből állnak. Minthogy az utóbbi annál kedvezőbb körülmények között folyik le, minél nagyobb a sebesség és minél csekélyebb a motor terhelése, kézenfekvő, hogy a kenőolaj kérdésének hegyi túráknál, amelyeknél a motor nagy megterhelése mellett lassabban szoktunk haladni, különös figyelmet kell szentelni. Hegyi terepen még nagyobb jelentősége van a csúszásmentes pneumatiknak, mint síkon. A jól kapaszkodó futófelületmintázat, mint amilyen a Cordaticé, sokszor lényegesen megkönnyíti a vezető munkáját. A tetelé való menetnél általában az a szabály, hogy ezt avval a bekapcsolt sebességgel tegyük meg, amelyet a megfelelő emelkedés megtétele esetén használnak. De ez a szabály csak olyan korlátozottan áll meg, hogy inkább mellőzni szokás. Ha erősebb meredek van láthatáron, jól tesszük, ha a közvetlen beavatkozáshoz legközelebb fekvő sebességet — négy sebességnél tehát a harmadikat, három sebességnél pedig a másodikat — kapcsoljuk be, még akkor is, ha az első pillanatban az a benyomásunk, hogy a fékhatás túl erős. Átmenetileg gyengébb lejtőn adjunk inkább a kocsinak egy kevés gázt, mintsemhogy a direkt sebesség csekély fékhatása miatt lefelé menet azután utólag kelljen a következő alacsony sebességre visszakapcsolni, amely zaj nélkül csak a legkevesebb vezetőnek sikerül. Ha a kocsival mgy gurulunk lefelé, hogy a bekapcsolt sebesség egyedül meg képes akadályozni a járműnek nem kívánatos gyorsulását és a fékeket csak kanyarok előtt és a meredek hirtelen növekedése esetén kell igénybevenni, dmr ez általában megfelel a kívánalmaknak. Kanyarok lejtőn lényegesen óvatosabban veendők, mint emelkedőben, minthogy itt a tömegerők egészen máskép hatnak. Egy felfelé haladó kocsi még sohasem fordult át, ami viszont lejtőn már gyakrabban előfordult. Erős lejtőket sose vegyünk fékjeink jóságában bízva a sebességváltó teljes kikapcsolásával. Hogy hegyi túráknál mindkét féknek kifogástalanul kell működnie, magától értetődő. Mindamellett előfordulhat, hogy azok éppen ilyen után a túlságos igénybevétel következtében elolajozódnak, ami a síkon úgyszólván sohasem fordul elő. Az ilyen eset oka rendszerint a túlságosan igénybevett lék rendkívüli felmelegedésére vezethető vissza. A meleg áthúzódik a hátsó tengely csapágyaiban levő zsírra és azt olyan folyékonnyá teszi, hogy az minden tömítés ellenére megtalálja az utat a fékbetét és a fékdob között. Hogy azonban erre ne kerüljön sor, a motor fékező hatásának is vegyük hasznát. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy erősebb emelkedéseken teljesen kielégítő, ha ez a fékező hatás a jármű gördülését meglassítja, azt azonban megállásra bírni nem tudja. Azok a vezetők, akik motorukban bízva fékjeiket viszont a teljes hatástalanságig elhanyagolják, tartsák szem előtt, hogy a végeredmény szempontjából mindegy, hogy párszáz méter mély és az úttól csak korhadt fakerítés által elválasztott szakadékot 60, vagy pedig 20 km-es tempóban érnek-e el. Mindazok, akik a lenti útbaigazításokat hegyvidéki túráik alkalmából megszívlelik, azoknak a számát fogják szaporítani, akik részére az autótúrázás igazi élvezete a hegyvidék kanyargó útjain kezdődik. 4 ÖREG KOCSI (Amerikai vers) Láttuk, amint zörögve jött az utcán, kissé oldalt dőlve, mint egy fáradt kokott. Nyilván nem adott túl a régi asztmán, Mert fulladtan köhögött, mint ahogy szokott. A mi régi kocsink, az öreg szedán. Láttuk az ajtaján a csúf marás nyomát, Amely úgy érte, hogy egy teherszagacs beléharapott És sárhányóján láttuk a horpadást, A sebhelyet a homlokán, a bennfelejtett varratot. (Amikor Bill kikerült egy életúnt libát. . .) És láttuk két hályogos nikkel-szemét. Hűtőjét, melyet rozsdásra ütött-vert az eső és vihar. Kopott gumicipőit és a fosztó plüssülést. Elfordítottam az arcom és szívemben égett a zavar. Új autónk rivalva tülkölt, hogy előzzön. Én Bili kezéhez nyúltam és szótlanul néztem a volánt. Ö is . . . Ó Istenem, minek a szóözön? Előre engedtük az öreg kocsit, a régi szedánt. MARIE ELISABETH COUNSELMAN Fordította: Neményi Imre