A Kerék, 1950 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Az éjszakai országúti közlekedés értékes forgalombiztonsági berendezése az automatikus forduló-világítás ! Az országúti gépjármű, különösképen a társasgépkocsiforgalom sűrűsödése ismét napirendre tűzte a régi kérdést, a forduló megfelelő megvilágításának problémáját. Minden autós ismeri azt az érzést, mely az éjszakai országúton hatalmasodik el a vezetőn, amikor belekényszeríti kocsiját a fordulóba és fényszórói nem a fordulót, illetve az úttestet világítják meg, hanem a fénykévék az útmenti terepet, többnyire az árokpartot pásztázzák. Még az a legjobb eset, amikor csak éppen annyi a baj, hogy megkapjuk azt az „ugrás a sötétbe” jellegű érzést. Viszont nagyobb a baj, ha az országutakon oly gyakori ki nem világított lovaskocsik egyike baktat bakján szendergő kocsissal a kanyarban vagy a kanyar mögött, a helytelen térfélen. A vezetőnek az az érzése, mintha egyszerre reászakadt volna az egyiptomi sötétség és mivel a reflektorok fénynyalábjai által megvilágított tereprészletre akkomodált szemeinek fényszabályozó íriszei meglehetősen szűkültek, a hirtelen támadt sötétben bizony mit sem lát. A most használatos világítási berendezések nem világítják meg a fordulóban vagy a forduló mögött rejtőző akadályokat és azokat csak akkor ismerjük fel, amikor már benne vagyunk a fordulóban, vagy talán — még később . .. Az iramnak a fordulók előtt a lépésnyi „sebességre’’ való csökkentése természetesen megoldja a kérdést és mentesít minden kellemetlen meglepetéssel szemben. Viszont sokfordulós útvonalon ez lényegesen lecsökkenti az utazási átlagsebességet, ami a társasgépkocsi üzemben a menetrend pontos betartását teszi lehetetlenné. A fordulók helyes megvilágításának kérdését úgynevezett forgatható keresőlámpával igyekeztek megoldani, ezek azonban nem váltak be, mert hiszen a vezetőnek két kézzel kell markolnia kanyarban a kormánykereket és harmadik keze nincsen, amivel a kanyarlámpát irányíthatná a forduló belseje felé. A további lépés az a forgatható lámpa volt, melyet nem kézzel kellett irányítani, hanem az a kormányszerkezettel volt összekapcsolva és a kormánykerék el- fordítása egyben elfordította a kanyarlámpát is. Ez a megoldás sem vált be a gyakorlatban, részben a keresőlámpa fényszegénysége miatt, részben pedig azért, mert a kormánykerék elfordításával „szinkron” elforduló keresőlámpa fénykéréje késett, azaz elfordulásának szöge nem volt nagyobb a kormányelfordítás szögénél, amire pedig a gyakorlati kísérletek eredményeképpen feltétlenül szükség van. A helyes megoldás felé irányuló haladás első lépése az volt megállapítani, milyen „előretartásra” van szükség, azaz optimális kanyarvilágítás elérésére mennyire kell előresietnie a fényszórók szolgáltatta fénykévéknek. Kiderült, hogy igen nagy különbségekről van szó és a fényhatás akkor a legkielégítőbb, ha a kanyar kis íve felé eső fényszóró még nagyobb „előretartással” dolgozik, mint a nagy ív felé eső. Megállapítást nyert, hogy például az olyan fordulóban, melynek sima teljesítéséhez a kormánykeréknek 15 fokos szögben való elfordítása szükséges, a nagy ívben haladó kerék oldalán levő fényszórónak 35 fokos szögben kell elfordulnia, a kis ívben haladó kerék oldalára szerelt reflektornak pedig éppen 40 fokkal! És a két fényszóró közötti előresietés különbség mértéke aszerint változik, hogy bal-, vagy jobbkanyarról van szó. Az igény helyes kiértékelését követte a gyakorlati megoldás. Sikerült olyan berendezést megvalósítani, mely nemcsak kellőképpen áttételezi a fényszórók elfordítási szögét, hanem a két fényszóró közti előretartás-különbözetet is önműködően állítja be és ezzel eszményi módon világítja meg a legélesebb kanyart is. A szinkron és kiegyenlítő szerkezet aránylag egyszerű és a kormányszerkezet tolórudazatához van kapcsolva, elsőkerékmeghajtású kocsiknál a kormánymű csigaházához kapcsolódik. A berendezés nappali üzemben egyszerű karral kapcsolható ki, hogy ezáltal a szervek felesleges kopását előzzék meg, hiszen nappal semmi szükség sincsen a fényszórókra. Az automatikus forduló-világítással sikerült fején találni a szeget. Alkalmazása forgalombiztonsági szempontból igen előnyös, csökkenti a balesetek számát, kedvezően befolyásolja az utazási sebesség-átlagot, elkerülhetővé teszi kanyarban a feleslegessé vált erős iramcsökkentést, majd az azt követő gyorsítás során jelentkező többletfogyasztást, tehát mindenképpen előnyös, különösen a menetrendszerű és fokozottabb biztonsági tényezőket követelő távolsági társasgépkocsi-forgalomban. Ez az automatikus forduló világítás „előresietésének” sémája. A jobbforduló teljesítéséhez például 15 fokos kormányelfordítás szükséges, a kanyar megvilágítása akkor a legjobb, ha a kis ívben haladó jobb kerék felé eső fényszóró 40, a nagy ívben haladó balkerék felé eső fényszóró 35 fokos szögben fordul el.