A Község, 1948 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1948-01-01 / 1. szám

2. oldal A KÖZSÉG szocializmus és a haladás egy. Nekünk nem szabad soha a reakciót, a maradiságot, az­onos szűklátókörűséget és elfogultságot szolgálni. Vállalni kell mindazokat a feladatokat, ame­lyek a dolgozó rétegek gazdasági, kulturális és társadalmi felemelkedését szolgálják. Ugyanilyen szellemben kell dolgozniok a közigazgatási pozíciókban működő szocialis­táknak is. Ügyeljenek arra, hogy ne szigete­­dődjenek­ el a néptől. Úgy kell dolgozniok, hogy EU-tömegek lássák a jóakaratú igyekezetét,­­amely" feléjük sugárzik ki a hivatali szobák­ból, hogy bizalommal nézzék a közigazgatás munkáját, ne lássanak ellenséget a közigazga­tás munkájában. Járjanak elől a jó példával. A hivatalukba belépő feleket kezeljék szere­tettel, megértéssel és türelemmel, hogy lás­sák, ilyen a szocialista tisztviselő; nem nagy­képű, nem fennhéjázó, hanem a nép őszinte jó barátja. Igyekezzenek megakadályozni minden korrupciót, visszaélést és minden közérdekel­lenes cselekményt. Emellett ne szakadjanak el egy pillanatra sem a párttól és tartsák fenn a közvetlen és állandó kapcsolatot a helyi párt­­szervezettel. Rendszeresen tájékoztassák a pártszervezet vezetőit a község, a járás és a megye életbevágó ügyeiről. Az ilyen irányban végzett munka nem vész kárba, sőt megkönnyíti működésüket és gyü­mölcsöző lesz a pártra, a dolgozó népre és az országra. Hogyan hozták a magyar törvényeket 1848-ig A törvényeket a különféle korszakban kü­lönféle módon hozták. Ha az államszervezet megváltozott, vele változott a törvényszerzés is. Legelső törvényünk, amelyet inkább formá­jánál fogva lehet annak nevezni, a vérszerző­dés. Ez biztosította a fejedelmi széket Árpád nemzetségének. De a törvényszerző hatalmat a nemzegyűlés, amely a nemzet teljes jogú tag­jaiból alakult, magának tartotta fönn. A ki­rályság megalakításával ez a jog a királyra szállott és már Szent István alkotmánya sze­rint a törvényszerzést a király a királyi ta­náccsal gyakorolta. De a királyi tanácsot a király állította össze főpapokból, az ország nagyjaiból és mivel a királyi tanács nem hoz­hatott határozatot, ezért lényegében a törvény­szerzés a király joga lett. Ez így ment a XIII. század derekáig, ami­kor IV. Béla uralkodása alatt a székesfehér­vári törvénylátó napok törvényalkotó szervek lettek. Ezt az intézményt Szent István hozta létre. Nemes ember azon megjelenhetett. De IV. Béla egy 1267-i oklevélben elrendelte, hogy minden vármegye 2—3 követtel legyen képviselve a törvénylátó napokon és ott a ki­rálynak tanácsot adjon. Hogy a törvénynapokból hogyan lett rendi országgyűlés, annak részleteit nem tudjuk. De az bizonyos, hogy lassan a köznemességet is bevonják a királyok. Az 1279-i tétényi ország­­gyűlésen a köznemesség is megjelenik. Nagy haladást jelent az, amikor Zsigmond király országos rendé szervezte a városokat és 1397 óta meghívta őket az országgyűlésre. A neme­sek eleinte személyesen jelentek meg, de ké­sőbb követek által képviseltették magukat. II. Ulászló kezdte a köznemességnek megyén­ként való meghívását, de a nemesség, mivel döntő szót akart magának biztosítani, köte­lezte a királyt, hogy a köznemeseket fejenként hívja meg az országgyűlésre. A mohácsi vész után meghonosult az a szo­kás, hogy a köznemesség nem fejenként, ha­nem követek által jelent meg az országgyűlé­sen, de a fejenként való megjelenés sem szűnt meg, amíg 1572-ben Miksa király még így kívánta a nemesség megjelenését. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a köznemesség nem bírta a költségeket, bár a követküldés a XV. században szokásos volt. Sem a követválasztás módja, sem a követek száma nem volt megál­lapítva. A megyék 2—3—4 követet küldtek határozott utasítással, őket vissza is lehetett hívni. Az örökös főrendek ezentúl is szemé­lyesen gyakorolták a törvényszerzés jogát és­­miamennyien tagjai voltak a koronának. A köznemesség csak utasított követei révén folyt be a törvényalkotásba. Az ú. n. diéta föloszlott alsó és felső táblára és az 1608-iki törvények megállapítják, hogy a felső tábla tagjai: fő­papok, főnemesek, az alsó tábla tagjai az apá­tok, a káptalanok prépostjai, a királyi tú­ra ülnökei, a vármegyék, városok és távol levő főurak követei. Házszabályok nem voltak. In­dítványokat a királyi előterjesztés útján lehe­tett megtenni. A törvényjavaslatot a királynak kellett szentesíteni. Az 1715. évi 135. tc. szerint minden három évben országgyűlést kellett tar­tani. Nem szavaztak fel szerint, hanem mér­legelték a véleményeket. I. Lipót, Mária Teré­zia és II. József uralkodása alatt a törvénye­ket királyi rendeletekkel helyettesítették. Az 1790—91-iki II. Lipót által egybehívott diétán törvénybe iktatták, hogy a törvényszerzés, módosítás, magyarázat a király és a rendek közös joga. Így alkották a törvényeket 1848-ig, mikor a rendek jogaikról lemondtak és törvénybe ik­tatták, hogy országgyűlés évenként és Pesten tartassák az országgyűlési képviselők kerüle­tenként és az egész nép által három évre vá­lasztassanak. K. M. 1948 Tovább folytatják az elszámol­tatási beszolgáltatásokat Egyes vidékeken téves hírek kerültek forga­lomba azzal kapcsolatban, hogy a Szovjet­ Unió kormánya az idei jóvá­tétel­i búzaszállításokra haladékot adott. A gazdák ezt úgy értelmezték, hogy most már a beszolgáltatás szorgalmazása is elmarad. Illetékes helyek nyomatékosan fel­hívták a hatóságok és a gazdaközönség figyel­mét, hogy az ellátatlanok kenyerét csak a beszol­gáltatással lehet biztosítani. A beszolgáltatási kö­telezettség nem szűnt meg, a most folyó elszá­moltatást sem függesztették fel.

Next