A Község, 1948 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1948-01-01 / 1. szám
2. oldal A KÖZSÉG szocializmus és a haladás egy. Nekünk nem szabad soha a reakciót, a maradiságot, azonos szűklátókörűséget és elfogultságot szolgálni. Vállalni kell mindazokat a feladatokat, amelyek a dolgozó rétegek gazdasági, kulturális és társadalmi felemelkedését szolgálják. Ugyanilyen szellemben kell dolgozniok a közigazgatási pozíciókban működő szocialistáknak is. Ügyeljenek arra, hogy ne szigetedődjenek el a néptől. Úgy kell dolgozniok, hogy EU-tömegek lássák a jóakaratú igyekezetét,amely" feléjük sugárzik ki a hivatali szobákból, hogy bizalommal nézzék a közigazgatás munkáját, ne lássanak ellenséget a közigazgatás munkájában. Járjanak elől a jó példával. A hivatalukba belépő feleket kezeljék szeretettel, megértéssel és türelemmel, hogy lássák, ilyen a szocialista tisztviselő; nem nagyképű, nem fennhéjázó, hanem a nép őszinte jó barátja. Igyekezzenek megakadályozni minden korrupciót, visszaélést és minden közérdekellenes cselekményt. Emellett ne szakadjanak el egy pillanatra sem a párttól és tartsák fenn a közvetlen és állandó kapcsolatot a helyi pártszervezettel. Rendszeresen tájékoztassák a pártszervezet vezetőit a község, a járás és a megye életbevágó ügyeiről. Az ilyen irányban végzett munka nem vész kárba, sőt megkönnyíti működésüket és gyümölcsöző lesz a pártra, a dolgozó népre és az országra. Hogyan hozták a magyar törvényeket 1848-ig A törvényeket a különféle korszakban különféle módon hozták. Ha az államszervezet megváltozott, vele változott a törvényszerzés is. Legelső törvényünk, amelyet inkább formájánál fogva lehet annak nevezni, a vérszerződés. Ez biztosította a fejedelmi széket Árpád nemzetségének. De a törvényszerző hatalmat a nemzegyűlés, amely a nemzet teljes jogú tagjaiból alakult, magának tartotta fönn. A királyság megalakításával ez a jog a királyra szállott és már Szent István alkotmánya szerint a törvényszerzést a király a királyi tanáccsal gyakorolta. De a királyi tanácsot a király állította össze főpapokból, az ország nagyjaiból és mivel a királyi tanács nem hozhatott határozatot, ezért lényegében a törvényszerzés a király joga lett. Ez így ment a XIII. század derekáig, amikor IV. Béla uralkodása alatt a székesfehérvári törvénylátó napok törvényalkotó szervek lettek. Ezt az intézményt Szent István hozta létre. Nemes ember azon megjelenhetett. De IV. Béla egy 1267-i oklevélben elrendelte, hogy minden vármegye 2—3 követtel legyen képviselve a törvénylátó napokon és ott a királynak tanácsot adjon. Hogy a törvénynapokból hogyan lett rendi országgyűlés, annak részleteit nem tudjuk. De az bizonyos, hogy lassan a köznemességet is bevonják a királyok. Az 1279-i tétényi országgyűlésen a köznemesség is megjelenik. Nagy haladást jelent az, amikor Zsigmond király országos rendé szervezte a városokat és 1397 óta meghívta őket az országgyűlésre. A nemesek eleinte személyesen jelentek meg, de később követek által képviseltették magukat. II. Ulászló kezdte a köznemességnek megyénként való meghívását, de a nemesség, mivel döntő szót akart magának biztosítani, kötelezte a királyt, hogy a köznemeseket fejenként hívja meg az országgyűlésre. A mohácsi vész után meghonosult az a szokás, hogy a köznemesség nem fejenként, hanem követek által jelent meg az országgyűlésen, de a fejenként való megjelenés sem szűnt meg, amíg 1572-ben Miksa király még így kívánta a nemesség megjelenését. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a köznemesség nem bírta a költségeket, bár a követküldés a XV. században szokásos volt. Sem a követválasztás módja, sem a követek száma nem volt megállapítva. A megyék 2—3—4 követet küldtek határozott utasítással, őket vissza is lehetett hívni. Az örökös főrendek ezentúl is személyesen gyakorolták a törvényszerzés jogát ésmiamennyien tagjai voltak a koronának. A köznemesség csak utasított követei révén folyt be a törvényalkotásba. Az ú. n. diéta föloszlott alsó és felső táblára és az 1608-iki törvények megállapítják, hogy a felső tábla tagjai: főpapok, főnemesek, az alsó tábla tagjai az apátok, a káptalanok prépostjai, a királyi túra ülnökei, a vármegyék, városok és távol levő főurak követei. Házszabályok nem voltak. Indítványokat a királyi előterjesztés útján lehetett megtenni. A törvényjavaslatot a királynak kellett szentesíteni. Az 1715. évi 135. tc. szerint minden három évben országgyűlést kellett tartani. Nem szavaztak fel szerint, hanem mérlegelték a véleményeket. I. Lipót, Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a törvényeket királyi rendeletekkel helyettesítették. Az 1790—91-iki II. Lipót által egybehívott diétán törvénybe iktatták, hogy a törvényszerzés, módosítás, magyarázat a király és a rendek közös joga. Így alkották a törvényeket 1848-ig, mikor a rendek jogaikról lemondtak és törvénybe iktatták, hogy országgyűlés évenként és Pesten tartassák az országgyűlési képviselők kerületenként és az egész nép által három évre választassanak. K. M. 1948 Tovább folytatják az elszámoltatási beszolgáltatásokat Egyes vidékeken téves hírek kerültek forgalomba azzal kapcsolatban, hogy a Szovjet Unió kormánya az idei jóvátételi búzaszállításokra haladékot adott. A gazdák ezt úgy értelmezték, hogy most már a beszolgáltatás szorgalmazása is elmarad. Illetékes helyek nyomatékosan felhívták a hatóságok és a gazdaközönség figyelmét, hogy az ellátatlanok kenyerét csak a beszolgáltatással lehet biztosítani. A beszolgáltatási kötelezettség nem szűnt meg, a most folyó elszámoltatást sem függesztették fel.