A Munkás, 1936 (27. évfolyam, 1-44. szám)
1936-01-04 / 1. szám
VOL. XXVII. No. 1. A munkásoknak forradalmi lobogójukra e jelszót kell irnuok: "A bérrendszer teljes megdöntései” marx Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c LI*' New York, N. Y. Jan. 4, 1936. A forradalmi szocialista szavazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szervezettsége adja meg. DELEON A Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja. Egyes számára 5. HOZZUNK ÁLDOZATOKAT MOZGALMUNK ÉRDEKÉBEN A DETROITI SAJTÓÜNNEPÉLYÜNK Hónapokkal ezelőtt a szervezet bizottságot nevezett meg az ünnepély előkészítésére. A bizottság megtudta, hogy a Női Kör fennállásának két éves jubileumát abban az időben akarja megtartani, amikor az A MUNKÁS jubileuma esedékes. Ezt a bizottság a szervezetnek bejelentette, ami után el lett határozva, hogy a két ünnepélyt együtt tartjuk november 23-án és innen kezdve az ügy közös volt. A női kör tagjai époly derekasan kivették részüket a munkából, mint a szervezet tagjai. Amikor el lett határozva, hogy milyen formában tartjuk meg az ünnepélyt, ekkor napirendre került a belépti dij megállapítása. E körül hosszú vita folyt. Ajánlatok voltak: $1 00, 75c, 50c. A kevesebb belépti dij mellett érvelők azt hozták fel, hogy emellett az ár mellett több vendéget kapunk és így végeredményben, annyi lesz az anyagi haszon, mintha drágábban adnák a jegyeket, az erkölcsi haszon pedig több lesz, mert nabb számban lesznek az ünne- Ezt az érvelést tette ma£i^tú ** ni.C*TC7jCt, £1 női kör tagságának többsége. Ezután a közös bizottság folytatta a végcélhoz vezető munkát: kibérelte e városrész legnagyobb termét, a Református Hallt. Az előkészület folyt. Úgy a belépti, mint a bazártárgyakra szóló jegyeket árultuk; belépti jegy el lett adva 50 centes 510 és 25 centes gyermekjegy 23, összesen 533 darab. Az ünnepély étkezéssel kezdődött. Az étkezéshez szükséges anyag előállítását, kolbász, hurka, pecsenye és töltött káposzta már pénteken reggel megkezdte az erre megválasztott bizottság. A A tálalás 8:30-kor vette kezdetét. Teríteni kétszer kellett. Tesztmester Mrs. Biró József elvtársnő volt. A vacsora alatt Horváth István és Mrs. Vida, Groma Helén zongora kíséretével magán és páros énekszámokkal szórakoztatták a hallgatóságot. Angolul E. H. Culshaw, magyarul Herczeg Lajos elvtársak beszéltek, ismertették a munkás sajtó fontosságát. Herczeg elvtárs lapunk, A MUNKÁS megalakításával is foglalkozott. Rámutatott, mi tette szükségessé a lap megindítását, és beszédjét azzal fejezte be, hogy ne érje meg A MUNKÁS a második 25 évet, mert erre a lapra csak a mai igazságtalan rendszerben van szükség, ez pedig dűljön össze mentői előbb és helyébe jöjjön a Szocialista Ipari Köztársaság! A közönség úgy az étkezés alatt, mint az asztalbontás után nagyon szépen viselkedett és jól mulatott. A mulatási engedély két óráig szólt, de a jó hangulatban lévő vendégsereg ezt az időt reggel négy óráig kitolta. Négy új előfizetést szereztünk. A mulatság úgy erkölcsileg, mint anyagilag elég jól sikerült. Az anyagi haszon 290 dollár, mely összeget mellékelve küldök. Többen adtak bazártárgyakat és az étkezéshez tésztasüteményeket. Az adományokért és a szervezeten, meg a Női Körön kívül álló közreműködőknek ezúton mondunk köszönetet. Vers József: ÁS A MUNKÁS javára Akron, dec. 26. — Mellékelve küldök egy money ordert $16.15- ről, amely a Berka munkástárséknál tartott teaestély jövedelme. December 14-én volt ez az összejövetel, Berkáék ajánlatára, az ő lakásukon. A Női Gárda elfogadta a meghívást és mivel ez a nap egyúttal Daniel De Leon születésnapja, a Női Gárda gondoskodott előadóról is. Meghívtuk Somogyi Mariska elvtársnőt Sprainból, és ő készséggel teljesítette kérésünket. Az estélyen a jelenlévők mindanynyian nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták előadását, melyben tömören ismertette De Leon elvtársunk múltját és működését és hogy mit köszönhet a munkásosztály neki. Anna reményének adott kifejezést az előadó elvtársnő, hogy rövidesen az egész világ munkássága is ünnepelni fogja De Leont, mint a proletárforradalom harci taktikájának és sztratégiájának megformulázóját és az ipari kormányzati rendszer elméletének a megalapítóját. Az estélyen adakozásból befolyt $13.40, míg Halász Miklós által ajándékozott csirke eladásán $2.75, összesen $16.15. Ezen kívül értékesítve lett egy Lorainból hozott tárgy is $6.35 összegben, amit majd a loraini elvtársak fognak beküldeni A MUNKÁS-ra. Az előadó elvtársnőnknek ez után is elismeréssel adózunk, mert a téli zord időben is szívesen jött meghívásunkra, kötelességének tartva a megjelenést, sőt az útiköltségének egy részét is saját maga fizette. A Munkás Női Gárdája nevében ez után mondok köszönetet mindazoknak, akik anyagi támogatás nyújtása által elősegítik mozgalmunkat. Mrs. J. Farkas. SZERVEZÉSI ALAP GYŰJTÉSE Akron, dec. 21.—Szervezetünk rendkívüli gyűlést tartott e hó 19-én és az országos szervezési alap gyűjtést tárgyalta. Mi az Albizottság által megállapított fejenkénti öt dollár gyűjtést nem lennénk képesek végrehajtani a nagy munkanélküliség miatt, de hogy a kvótánkat mégis előteremtsük, arra a megállapodásra jutottunk, hogy szervezetünk február 15-én disznótoros vacsorát rendezzen a Magyar Házban erre az alapra. A tagok figyelme egyúttal föl volt híva a gyűlésen a szervezési alap gyűjtőivek pontosabb kezelésére. A gyűlés egyhangúlag magáévá tette az Albizottság indítványát a szövetségi kongresszusunk két hónappal való elhalasztására, feji a Tor a jós. “Rothadó ifjúság” Tapasztalatok a National Youth Administration leánytáborában, amely bizonyítja, hogy a mai ifjúság helyzete azonos a verembe esett állatokéval. Olvasván a WEEKLY PEOPLE november 9-iki számában “An Unanswerable Problem’’ című vezércikket, amely a National Youth Administration problémáival foglalkozik, arra vagyok késztetve, hogy további információval szolgáljak a NYA szándékairól. A Weekly People vezércikke ugyanúgy látja a helyzetet, mint azt én személyesen tapasztaltam a NYA “szárnya alatt” a munkanélküli leányok táborában, amelyre valóban ráillik “verembe esett állatok” kifejezés. Az elmúlt két hónapban az Egyesült Államokban hat leánytábort állított föl a NYA. Ezek még mindig kísérletezés állapotában vannak. Wisconsin egyike a hat “kiválasztott” államnak, ahol ily leánytáborokat szerveznek. Körülbelül öt héttel ezelőtt meglepődtem, amikor egy levél érkezett hozzám a Relief Departmental, amelyben egy leánytábor megszervezéséről van só a Milwaukee melletti Nagaw ka tó partján. A levél leírta, va mily előnyöket lehet szerez telepre való menéssel, — nevezetesen tanfolyamok a társadalmi kérdésekről, a házvezetési tudományról, stb.; a vidéki levegő egészség felépítő, megfelelő táplálkozás és atlétika van. Azt tudatták velem, hogy én egyike vagyok a “külön kiválasztottaknak”. Azonkívül, hogy én is “ifjú” és “munkanélküli” vagyok, egyáltalán nem tudtam és nem tudom még ma sem, hogy mi volt az oka a “kiválasztott”ságomnak. Kíváncsiságom fel volt keltve és mivel nem veszthettem semmit sem a jelentkezéssel, lépéseket tettem a beiratkozásra és hogy meglássam “miről is van szó”. Most azt írhatom, miután már három hetet eltöltöttem 50 más munkanélküli leánnyal a táborban, hogy nem bántam azt meg. A kapitalizmus rothadása ezelőtt még sohasem tűnt fel előttem oly tisztán és láthatóan, mint itt! “Rothadó ifjúság!” Mily borzalmasan igaz! Először is meglepett a leányok között lévő önbecsülés hiánya; az olvasatlanságuk és a reménytelenül zavaros gondolkodásuk, ami a munkanélküliséget és a depressziót illeti. Ezek a szerencsétlen leányok, mint több más milliónyian az egész nemzetben, annyira el voltak tiporva a nyomorúság sarkai alatt, hogy gondolkodásuk és testük majdnem elpusztult. Valóban patetikus e gonosz termelési rendszer ezen terméke. Közben megtudtam, hogy a leányok mindegyike éppoly levelet kapott, mint én. Anélkül, hogy magam lealacsonyítottnak tartottam volna, kíváncsiság fogott el, várjon mi lehet a “kiválasztottság” ebben a táborban. Végre arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a kifejezés csupán “szójárás”, amely divatossá lett. Néhány nap elmúltával alá írta Julia Schnabel,á bor ápolónője úgy találta, hogy a leányok közül soknak nagy szükségük van orvosi kezelésre. Különösen a fogaik voltak elhanyagolva. Az ápolónő rögtön fogorvost követelt, hogy küldjenek ki valamelyik milwaukeei klinikából. A megye nagy kegyesen kiküldött egy fogorvost. Az egyik hálószobát kellett használni orvosi szobának. A leányoknak kihirdették, hogy mindazok, akik fogfájásban szenvednek és csakis ezek, sorakozzanak föl a 10. számú szobába. És tekintet nélkül arra, hogy a fájós fog megmenthető volt-e vagy nem, kihúzatott! A fogtömés többe kerül, mint a húzás. Sok leány, akik éjjeleket szenvedtek keresztül a fájós foguk miatt, nagyon féltek attól, hogy a közönséges hálószoba székbe üljenek fogat huzatni, miután egy leány elájult a fájdalomtól és idegrázkódtatástól. Egy incidens, amely néhány nappal azelőtt történt, hogy a megye kiküldött egy fogorvost, valósággal felháborította a leányokat a táborban. Egy leányt el kellett vinni a közeli kisvárosba egy magán fogorvoshoz, miután két megfertőzött fog rögtöni kezelést igényelt. A megye megtagadta a $200 foghúzási díj kifizetését. Miután a leánynak nem volt pénze, amiből kifizethette volna a számlát, minket, többi leányokat szólítottak föl néhány centtel hozzájárulni. Azt hiszem, mindannyian örömmel segítettünk a leányon, de föl voltunk háborodva a kérelem kicsinyessége miatt. A tanfolyamok, amiket nekünk ígértek a társadalmi problémákról, nyelvtanról, házvezetési tudományról, gépírásról, gyorsírásról, színművészetről, stb. nagyon szegényes szervezésű volt. A valóságban csak nagyon ritkán volt vezetve, kivéve, amikor befolyásos vendégek, mint a Milwaukee megyei sheriff és az ő két női deputy társa látogatóba jöttek. Különösen a társadalmi probléma tanfolyam volt egy komédia. A mi nagyon fiatal és félénk tanítónőnk nagyon különös dolgokat sorolt föl, mint a munkanélküliség okozóját. Például: az olcsó külföldi munka árucikkei versenyeznek a belföldi piacon az itteni termékekkel; védő vámok kellenek; nem elég képzettek az árusító ügynökök; a munkások nem akarnak más munkát elfogadni, mint saját szakmájukba vágót; nincsen kereslet bizonyos árucikkekre; és más olyan “okokat”, melyek említése nevetséges volna, ő nem mulasztotta el megemlíteni a gépkorszakot és a munkások termelőképességének mai magas fokát sem. De amikor megkérdeztem, hogy mi volna a megoldása, “mi tévők legyünk a gépkorszakkal”, nem tudott rá felelni, legfeljebb azt, hogy ezek a tervezett szövetségi kísérletezések bizonyára orrvosolni fogják a depressziót. Természetesen én jó hasznát vettem a korrekt gazdaságtannak, amit az SLP képző tanfolyamon tanultam és használtam is gyakran a tanítónővel való vitában. Én azt hiszem, hogy a tanítónő sokkal jobban félt az iskolaidő közelgésétől, mint a tanítványok. Egyúttal megjegyezhetem itt, hogy a leányok teljesen unalmasnak találták a tantárgyat és úgy látszott nem értik meg sem a tanítónő, sem az én beszédemet. Nagyon keveset törődnek a politikával és gazdaságtannal. Az ő kedvenc olvasmányuk a Street and Smith és a Macfadden kiadványai voltak. Egyszer, amikor láttak engem Bang “Európa történelmi válágai” című munkát tanulmányozni, hallottam őket reám célozva megjegyezni: “ő egy amolyan nagyzoló dáma.” Míg a fogainkat nem tartották olyannak, mit meg kellett volna menteni, a vezetőség tett arról, hogy úgy katholikus, mint protestáns papok jelen legyenek vasárnaponkint “lelkült meg viv . uAcn. chuDanataiu gentlemenek nagyon aggódtak hogy létünk iránt és azt ajánlották, hogy “bízzuk sorsunkat az Úrra”. A pap elmondta az ő kedvenc prédikációját, “a hegyi beszédet”, amelyben bennünket a “mezők vadaihoz” hasonlított, amikről az Úr napról-napra gondoskodik, és ezt fogja tenni velünk, gyermekeivel is. A három hét alatt, amíg a N. Y. A. táborban voltam, állandóan féltem a tűzveszedelemtől, miután az épület teljesen fából volt és a hálószobák a második és harmadik emeleten voltak. Borzalmas még rágondolni is, hogy mily tragédia keletkezhetne ott éjjel, ha egyszer a tűz lángra kap. A tábor épület Hartlanddal, a legközelebbi várossal egy rögös úttal van összekötve. E városból jövő önkéntes tűzoltók nem volnának képesek a fecskendőiket az épületnek irányítani a vészjel megadása után huszonöt percre sem. Tűz pedig könnyen keletkezhet, mert a leányok legtöbbje cigarettázik. Az egészet egybevetve, a tapasztalatom az volt, hogy a NYA táborbani élettel semmivel sem voltam előnyösebb helyzetben, mint amit otthon kaptam. A “bentlakók”, mint ahogyan egymást szomorúan neveztük, majdnem mindannyian azon véleményen voltak, bármily szegényes volt az otthonuk. Sokan súlyt vesztettünk a táborban, pedig egyikünk sem volt valami kitűnő egészségi állapotban. A leányoknak egyharmada elhagyta a tábort, mielőtt a nyolc heti terminus elmúlt volna. Az ottmaradók közül többet az egyik tanítónő avval a fenyegetéssel marasztalt, hogy “attól félek, hogy ha ti leányok most elmentek, akkor azoknak családjai, akik segélylisztán vannak, “rossz színben” tűnnek majd föl a segélyirodában a télen. Minden . KÜLFÖLDI HÍREK FRANCAORSZÁG. — Még mindig nem csillapodott le annak a felháborodásnak hulláma, amit a Hoare-Laval “béketerv” indított meg. Párisból jelentik, hogy amikor Laval miniszterelnök bejelentette a képviselőházban a legújabb fordulatot, az éljenzéseek közé vegyült határozott ellenzés is. Laval szerint az olasz kormány az olajszankció végrehajtását háború üzenésnek tekintené és ez egy európai háború kitörését jelentené. Ezért igyekezett a francia kormány azon, hogy valami béke jöjjön létre, — jelente ki Laval. Leon Blum szociáldemokrata képviselő odakiáltott Lavalnak, hogy kövesse az angol külügyminiszter példáját és mondjon le és tűnjön el a feledékenységben. A jobboldali képviselők erre heveskedni kezdtek Blummal és majdnem tettlegességig ment a szóharc. Laval még azt is érvül hozta föl az olaj szankció végrehajtása ellen, hogy ha esetleg Németország megtámadná Franciaországot, szüksége van szövetségesre. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy a francia kormány azért van-e az olaj szankció ellen, mert a Szovjetunió olajat szállít Mus_ 1 • • 1 r ouiiiiiiieft. eS tsi ne*, megengedése által kívánja megvásárolni a beígért szovjet katonai segítséget Franciaország területének védelmére ? ANGOLORSZÁG. — Az angol kormány nemrégiben megkérdezte a Földközi tenger partjain lévő országok kormányait, hogy milyen álláspontot foglalnak el, ha esetleg Olaszország valamelyik hatalma megtámadná. Egyes országok válaszoltak már, de egyöntetű eljárás meghatározása végett a közeljövőben egy értekezletet terveznek. Eddig Jugoszlávia, Törökország, Görögország és Franciaország kormányai válaszoltak, hogy hajlandók katonai segítséget nyújtani abban az estben, ha valamelyik ország megtámadtatna Olaszország által. URUGUAY: Attól való félelmében, hogy a szovjet kormány emberei forradalmat fognak szítani Uruguayban, a kor dezertálás hálátlanságnak volna értelmezve.” Azonban egy milwaukeei napilapban azt olvastam, hogy örülnek a leánytábor által elért “csodán”, amit a leányokkal elértek, hogy a leányok mennyire lelkesednek érte. Az újságok azt írják, hogy a National Youth Administration még több leánytábort szándékozik felállítani a munkanélküli leányok részére a CCC fiútáborainak mintájára, ha ez a hat tábor sikeres lesz. Kielégítvén kíváncsiságomat, és nem kívánván továbbra is mint tengeri malac szerepelni a szociológiai laboratórium kísérletezéseihez e rothadó társadalmi rendszerben, elhagytam a tábort, mielőtt a terminus fele idejét “kiszolgáltam” volna.— (Weekly People, dec. 28, 1935.) mány megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval és átadta az útlevelet Alexander Minkin orosz nagykövetnek. Uruguay volt az egyetlen délamerikai ország, amely elismerte a szovjet kormányt. Montevidoi híradás szerint az uruguayi kormány azt hiszi, hogy a brazíliai lázadás a Komintern ezt idéző emberének, Louiz Carlos Prestersnek a műve volt, így a kiutasítás által biztonságot kíván elérni. OLASZORSZÁG. — Hogy Mussolini milyen hipokrata módon beszél az afrikai hadjárata igazolására, idézünk egy beszédéből, amit akkor mondott, amikor december 18-án Pontiana városban beszélt. Ez a város volt posvány felett épült, és erre a művére nagyon büszke. Többek között ezeket mondta: “Azt kívánom mondani önöknek, hogy nem fogjuk népünk egyetlen virágját sem elküldeni távoli és barbár országba anélkül, hogy biztosak ne legyünk abban, hogy őket védi országunk zászlója. Azt is kívánom mondani önöknek, hogy az az olasz nép, amely képes a megélhetését kiszorítani a földből a fáradalmas napi munkával, az képes lesz kibírni hosszú ideig tartó támadást is, különösen akkor, amikor tudatában van annak, hogy a jog az ő oldalán van, míg a jogtalanság Európa azon oldalán, melyet a jelen események becsmérelnek. Ez a nép háborúja. Ez a szegények, a kitagadott proletárok háborúja. Ellenünk egységfrontban sorakozik föl a konzervatizmus, az egotizmus és hipokritaság. Ezen egységfront ellen mi kemény harcba fogtunk. Ezt folytatni fogjuk annak végéig.” A régi plebsvezérek mintájára tehát Mussolini az uralkodó osztály ügyének harcosaiként lelkesíti a jobb sorsra érdemes proletárokat. Pedig az olasz proletáriátus ma is méltán mondhatja el, amit a Gracchusok idejében : “Italia vadjainak barlangjaik vannak, ahol megvonulhatnak, de a bátor férfiaknak, kik érte vérüket ontották, nem maradt egyebük, mint levegő és a napfény. Otthon nélkül, lakás nélkül kóborolnak nőikkel és gyermekeikkel, egyik helyről a másikra, és tábornokaik csak gúnyolják őket, holott a hadsereg élén arra buzdítják embereiket, hogy harcoljanak kriptáikért és isteneikért; pedig nincs köztük talán egy római sem, hinem oltára volna, mely elődeiké volt, vagy kriptája volna, ahol hamvai nyugodhatnának. Az egyes katonák harcolnak és elesnek, hogy a nagyok vagyonát és fényűzését növeljék; a világ urainak nevezik őket, holott nincs egy talpalattnyi föld sem birtokukban.” Ahogyan az orosz parasztság is rájött a világháborúban, hogy az elfoglalt terület földje nem lesz az övé, úgy fognak előbbutóbb rájönni majd az olasz proletárok is arra, hogy az afrikai háború nem az övéké, hanem elnyomóiké. Ha erre a tudatra ébrednek, akkor jaj lesz Mussolininek és fajtájának!