A Munkás, 1958 (49. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 acélipar a januári, 98 százalékos termelésről októberre 79 százalékra esett, a munkások száma pedig 677,000-ről 640,000-re, vagyis csupán az acéliparban a munkanélküliek száma 37,000 volt. Azonban november hóban a termelés 79 százalékról 69,4 százalékra zuhant, amint azt a N. Y. Times dec. 12-iki száma közli. A Republic Steel chicagói telepén pedig mindössze 41 százalékos termelés folyik. És természetesen ezzel egy arányban esett az alkalmazottak és emelkedett a munkanélküliek száma. Persze hasonló vagy még roszszabb a helyzet a bánya, az autó, a vasút, a szövő, vagy a guromi iparban. Az acélipart, mint a legfontosabb nehéz, vagyis alapipart csupán példaképen és fokmérőként ismertettük az egyre jobban sülyedő gazdasági helyzet megértése végett. Sylvia F. Porter, A N. Y. Post gazdasági rovatának szerkesztője azt írta, hogy sajnálja azokat a kormány szakértőket, akik a törvény hatása alatt vagy meggyökeresedett szokásból kénytelenek jóslásokba bocsátkozni. És különös tekintettel az 1958-ban esedékes választásokra, ezeknek a szakértőknek az a hivatásuk, hogy a gazdasági helyzetben megnyilvánuló gyengeségeket is úgy kell beállítaniuk, mint amik nem jelentenek gyengeséget és az erősen mutatkozó krízisről legfeljebb annyit mondhatnak, hogy “ideiglenes enyhe visszaesés történt.” De a következő mondatban már jobb időket és prosperitást kell jósolniuk, íme, így leplezi le egyik tőkés lap gazdasági szakértője a kormány szakértőket, akiknek “hivatásuk” a nép előtt elhallgatni a tényállást. De még az igazság elhallgatásának és a nép maszlagolásának dacára is elég hivatalos kimutatás áll rendelkezésre, amiből következtetni lehet a tényleges helyzetre. A Dept. of Commerce and Labor kimutatásából (N. Y. Times, dec. 11) megtudjuk, hogy novemberben 64,873,000 volt az összes alkalmazottak száma, ami 1,132,000-rel kevesebb, mint októberben. A munkanélküliek száma novemberben 3,188,000 volt, vagyis 680,000-rel több, mint októberben. A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint a munkanélküli segélyre szorulók száma — öt kivételével—minden államban emelkedett, főképpen a nagyobb ipari államokban, mint New York, Ohio, Pennsylvania és California. A gazdasági válság létezését árulják el egyes államok politikusai, amikor azon siránkoznak, hogy tehetetlenek a gazdasági és munkanélküliségi kérdéssel szemben. New Jersey állam kormányzója, Robert B. Meyner elismerte, hogy október közepén az államban 112.000 volt a munkanélküliek száma és “megoldásként” nem tudott mást ígérni, mint pár állami épület és utak építését. New Yorkban a State Industrial Commissioner, Isador Lubin a rádión tartott beszédében ismertette az államban uralkodó helyzetet, megállapítva, hogy a munkanélküli segélyen lévők száma novemberben 225.000 volt, ami 50 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Lubin a háborús termelés emelkedésétől várja a helyzet jobbra fordulását. E két államban létező helyzetet véve alapul megállapítható, hogy ha A NEMZETKÖZI HELYZET egyre veszélyesebbé válik a két imperialista hatalom, Amerika és Oroszország fegyverkezési versenye által. A rakétaversenyben egyelőre felülkerekedett Kruschevék annyira megfélemlítették az európai országokat, hogy a jelenleg Párisban ülésező NATO országok nem akarják elfogadni az Amerika által felkínált atomfegyvereket. A betegen Párisba utazott Eisenhower elnök alighanem még betegebben fog visszatérni az Amerikabarát országokban való csalódás miatt. ______________ _ A MUNKÁS az ország gazdasági helyzete a jelenlegi tempóban rosszabbodik tovább, akkor 1958-ban sokkal nagyobb lesz a munkanélküliek száma, mint a tőkés szakértők által jósolt 4-5 millió. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kormány hivatalos kimutatása alapján az 1957. évi termelés értékét — a munkanélküliség dacára is — $426,000,000,000 becsülik, akkor az nem jelent mást, minthogy az automation termelésre átszerelt üzemekben rekord termelés folyik és az új gépek beállítása miatt elbocsájtott munkások többé nem remélhetnek munkát azokban az iparokban. A gazdasági és morális csődbe jutott uralkodó tőkésosztály a közeljövőre semmi jót, semmi biztosat nem képes ígérni, tehát úgy próbálja elvonni a nép figyelemét a jelenlegi nyomorúságos helyzetről és a “népi kapitalizmus” tehetetlenségéről, hogy megszólaltatja a tudósokat, akik teljes jólétet és kényelmes életet ígérnek az emberiségnek -*-100 év múlva! Azonban az emberi életösztön, különösen a nincstelen, állandó bizonytalanságban élő és nyomorgó munkásság részére azt diktálja, hogy nem száz év múlva —vagy haláluk után a “másvilágon” — élvezzék az élet javait és gyönyörűségeit, amit munkájukkal már ma is lehetővé tesznek az őket megrabló parazita uralkodó osztály részére, hanem jelenleg. És ha egyszer ez az életösztön párosul az osztálytudattal, a szocializmus és deseonizmus tudományával, akkor a munkásosztály hamar felismeri történelmi hivatását, akkor a Socialist Labor Party forradalmi programja alapján szervezkedik politikailag és iparilag, hogy a kapitalizmus megdöntésével és a szocializmus megteremésével nem száz év múlva, de minél hamarabb élvezze munkája teljes gyümölcsét.