A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-23 / 43. szám
Budapest, 1864. 43-ik szám. Vasárnap, October 23-án. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, váczi utczában 13-ik szám , 2-ik emelet. Egész Félévi évi előfizetési ár ” if 7 frt —ki 3 „ 50 kr POLITIKAI BOJT. Ha körültekintünk a fővárosban és a vidéken, első pillanatra is feltűnik , hogy mindenki az anyagi bajokat emlegeti, s ha valamelyik megemlíti a politikát, a többi kezével int, hogy arról nem érdemes beszélni. Tehát nem csak lapokban, a társas életben is elkezdtük a hallgatást, és olyan csendes elszánás mutatkozik, hogy tűrjük az anyagi bajt, és engedjük a politikai szóváltást Bécsnek. Nagyon hasonlít a mostani állapot az 1850-iki korszakhoz, midőn mindenki fészkébe húzódott, midőn jót nem várhatott; tehát megfogadta, hogy a külső világgal nem törődik. Aki ma azt akarná ránk fogni, hogy a külpolitikából számításokat csinálunk , az megrágalmazna bennünket; mert akit várunk, mint a zsidók a Messiást, az valóságos zsidó , kinek egy pár mérő búzát szeretnénk eladni, hogy máról holnapra élhessünk. Tagadhatlan, hogy a magyar embernek egykedvűségét fölizgató azon élénk hang, melylyel a bécsi lapok két hónap óta a minisztériumot ostromolják ; de bár halljuk ez átható hangot , nem kíván senki belevegyülni, hanem azt gondolja: fáj valami? jajgassatok ti is.. Tavai a nép tanulta meg nálunk, hogy egy ember egy napon öt krajczárnyi eledellel megélhet, — az idén a miveltebb osztály tanulja a takarékosságnak uj nemét, és ha a logicai rendet tekintjük, azt látjuk, hogy a birodalom egész terjedelmében fogja folytatni a „koplalási gyógymódost, — csak azt nem tudjuk, hogy egészségére válik-e? Baj tehát van, de nem látjuk a gyógyításnak orvosait, s országunknak legkitűnőbb tehetségeit a gazdasági fiók, — vagy más nem politikai egyesületekben halljuk ekéről, répa- és burgonyáról beszélni. Politikai értelmiségünknek egész tőkéje évek óta kamatozás nélkül hever, — s a bécsi félhivatalos lapok szerint még jó hosszan heverni is fog. A római császárok egyike amely napon jót nem cselekedett, azt mondás barátim, elvesztettem egy napot. Hány napot vesztettünk el három év óta ? A bécsi kereskedelmi körökben két kézzel kezd gyilkolni az öldöklő angyal, — s mi szegénységünkben még felebaráti szeretetből sem ígérhetjük, hogy a kereskedelmi forgalmat megélénkíthetjük. A mi pénz helyett megelégednék azzal, hogy a magyar ember a bizalom tőkéjéből adjon egy részt, s ezáltal, mint a gyógyulni kezdő,— nyújtson reményt, — még ezzel sem szolgálhatunk , mert a mely ajtón át szóba állhatnánk, — erős lakattal van bezárva , az országgyűlési terem. Vas Gereben. A MOSTANI MINISZTERVÁLSÁG. Nagyon külümbözik azoktól, melyek előbbi években jelenkeztek; mert mig akkor csak a személyek súrlódása adott okot egyenetlenségre, most bizonyos eredménytelenségek jöttek figyelembe, melyeket múlhatóan meg kell orvosolni. Ha a kormányzatban a hatalom gyakorlására bizonyos kényelem hiányzik , s e miatt a kormány legjobb szándékkal sem teljesíthet valamit, mentsége nagyon világos; de midőn a teljhatalom megvan, s eredmény még sincs , a csudálkozó kérdés igen könnyű, de a kielégítő felelet igen nehéz. A bécsi lapok igen elkomolyodva beszélnek, — nyilatkozásuk inkább mély sóhajtás, — s a mennyiben a miniszter urak közöl sem az állam, — sem a külügyminisztert nem mentegetik, még azt sem mondják, hogy az államminiszter úrral az alkotmányosság volna elválaszthatóan összeforrva,— elhisszük, hogy a válság ez alkalommal igen komoly, kivált midőn a Wanderer azt mondja, hogy a nevezett két miniszter hihetőleg együtt fog esni. Legélénkebben említett név báró Hübneré, kit már régóta kiválólag a magyar nemzet iránti rokonszenvéről ismerünk, s a legújabb hírek szerint, föltételül azt kötné ki a belépésre, hogy a magyar országgyűlés hivassák össze. Akárhány bécsi lapot olvassunk el, valamennyi arra int, hogy a belügyekben, nevezetesen pedig a magyar kérdésben kell felelni mind a franczia kétértelmű politikára, mind a porosz alattomos célzatokra. A magyar kérdésnek megoldását mint balzsamot emlegetik Bécsben,és a minő tömeges a nyilatkozás, hinnünk kell, hogy mély meggyőződésből ered. fi. NÉPÜNKNEK ÉRTELMISÉGE. Ki merné tagadni, hogy minden községnek oskoláiban találunk meglepő tehetségű ifjakra, kik magukba szedvén azt a kis tudást, mit a falusi oskolában meríthetnek, e kényes szemekkel hagyják oda a küszöböt, melyen túl a tanulási kedv többé ki nem fog eléghetni. Hány tehetség veszelődik el igy, mondhatnánk : a drága követ a porban hagyjuk elszemetelődni, melyet megösmerünk kincsnek; de fölvenni nem akarjuk. Jövendő előhaladásunkban fő tényezőnek ismerjük el, hogy a kimivelt ész fog a haladás pályáján elősegíteni ; de hát miért nem karoljuk föl a tehetségeket, hogy a drága ész kamatoznék a köznek? Közköltségen kellene neveltetnünk a kiszemelt erőket, s részint gazdászati intézetekben, részint reáltanodákban kellene elhelyeznünk, hogy a nép közé mint áldás térjenek vissza. Még a jobb módú gazdának gyermekét is segélyben kellene részeltetnünk, hogy főleg a gazdászatban mivelőd.