ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 84. ÉVFOLYAM (1957)
1957 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - MARTON ANTÓNIA: A Magyar Nemzeti Múzeum bronz diadémája
KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM BRONZ DIADÉMÁJA A Magyar Nemzeti Múzeum őriz egy bronz diadémát, melynek lelőhelye ezideig ismeretlen. Párhuzamai alapján valószínű, hogy a Felvidékről, illetve Szlovákia területéről származik. A diadéma jó fenntartású, zöld patina födi, mely az egyik lemezen sárgás árnyalatba megy át. Átmérője a tordírozott, és a lemezes rész találkozásánál 18 cm, a tordírozott rész közepétől a spirálisok képzeletbeli meghosszabbításáig 19 cm. A lemez szélessége a spirálisok mellett 5 cm, hátul a tordírozásnál 3,5 cm-re keskenyedik. A fordírozott rész hossza 29 cm, vastagsága 1 cm, mely a lemez felé 8 cm-re keskenyül. A diadéma eleje nyitott a spirálisok közti távolság feltűnően nagy. Az alsó és felső spirálisok közvetlen mély hajlásánál 11 cm, a legnagyobb ívelődésnél 5,1 cm a legkisebb távolság. A két spirális magassága összesen 7.2—7.5 cm, egy spirális átmérője 2.5—3.5 cm. Súlya 345 g. Lemezét középen (a két széltől számítva 2 cm-re) 1 mm-nyire kiemelkedő éles vonal osztja ketté. A középső kiemelkedő éles élhez hasonlóan a lemez alsó és felső széle is feltűnően éles, és mintegy 1 mm hosszú kifelé hajló peremet alkot, mely az V. t. 1. és 4. szám képen jól látszik. A lemezek és a kiemelkedő középvonal széleit, egészen a spirális első csavarulatának feléig, az ún. „Tremolierstich" technikával bevésett vonalkákból álló díszítmény ékesíti. A lemezen egy-egy sorban zeg-zug vonal húzódik egymással párhuzamosan, amely három teljes és egy fél egyenlőtlen szárú háromszöget mutat. A bevésett kis vonalkák hoszszúsága és egymástól való távolsága kb. 1 mm. A spirálisok a lemezek éles élű és vastagabb folytatásai, amelyek ötszörös spirális tekerccsé alakulnak. Ezek négyszögű keresztmetszetűek. A kiemelkedő középvonal folytatásaképpen a spirálisok első kanyarodásának fele enyhén domború. A következő öt bronz diadéma az előbbivel csaknem teljesen egyező. A blatnicai (Turóc megye) a legismertebb párhuzam (Bp., Magyar Nemzeti Múzeum). Az előbbitől leginkább erős zöld színű patinája, valamint a spirálisok közti lényegesen kisebb távolság különbözteti meg. A legnagyobb távolság ennél 5 cm, a legkisebb 1,1 cm. Átmérője 20x18,5 cm, súlya 316 g. A legfeltűnőbb különbséget a lemez közepén levő díszítés tünteti fel. Amíg az előbbinél a szélektől számított 2 cm-re plasztikusan éles vonal húzódik, a blatnicainál ezt csupán a szélek díszítéséhez hasonló technikával vésett vonalsor helyettesíti. A széleket éles vonal határolja, de ez mégsem olyan szembetűnő, mint az előbbinél. Az istennei négy diadéma (Árva megye, Turóczszentmárton, Slovenské Národné Múzeum) ezen típus másik fontos képviselői. A négy diadéma egyikének kerülete 57 cm, a másiké 58 cm , súlyuk 31, 36, 27 dkg, 50,5 g. Díszítése egyezőnek látszik a blatnicaival. A lemez közepét itt is vonalsor díszíti. A spirálisok egymás közti távolságát vizsgálva, a blatnicainál nagyobbnak, de az ismeretlen lelőhelyű diadémánál kisebbnek látszik. Ebből következik, hogy nagyságra nézve is a középső helyet foglalhatja el a kettő között. A Szabolcs megyei Rakamazból, a svédországi Nosabyból (Scáne tartomány), valamint a Mönchswaldból (Szilézia) származó arany darabok távolabbi analógiák, melyekkel itt részletesen nem foglalkozunk. Az ismeretlen lelőhelyű diadémához hasonló több fejdíszt találtak Olympiában. Az egyiknek aspirálisa és díszítése teljesen egyezik a blatnicaival. Az olympiai darab lemeze azonban szélesebb és díszítése gazdagabb. A diadémáknak időrendben történő elhelyezésénél a legnagyobb nehézségekkel kell számolnunk, mivel nagyobbrészt kincs, illetve szórványleletekkel van dolgunk. Fokozottan áll ez a blatnicai diadémára, ahol a leletek különböző magángyűjteményekből, különböző időközökben kerültek a Nemzeti Múzeumba, és így azonosításuk is nehézségekbe ütközött.11 Ha mégis figyelembe vesszük a depot leletek minden darabját, akkor megállapíthatjuk, hogy egy leleten belül a késő bronzkortól a Hallstatt B-ig származó darabokkal állunk szemben. Horváth T. az istennei, és a blatnicai leletet a IX —VIII. sz-ra helyezi,12 az előbbit J. Petrikovics általában a Hallstatt korba.13 Jacobstahl a blatnicai, istebnei, olympiai diadémákat, és általában a hasonló kettős spirális díszítésű tárgyakat a VII. századba.14 Felvetődik a kérdés, hogy ezek a darabok valóban diadémák voltak-e? Mind kincs, vagy szórvány-leletből származnak, azért rendeltetésüket bizonyítani nem tudjuk. Méreteik miatt azonban másra nem gondolhatunk. Karvédőnek túl nagyok, torquesek nehezen lehettek, mivel a fejen nem férnek át, tágíthatóságuk bizonytalan, de a fejen jól fekszenek. A torqueált rész kényelmetlen ! Köszönettel tartozom Mozsolics Amáliának, aki a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött diadémák megtekintésénél néhány szíves útmutatásával segítségemre volt. 2 Lásd az V. táblát. 3 A 3. kép felső szélén a ráeső fény optikai csalódást okoz, amennyiben a belső felületről nézve is, az ól kifelé hajlik és nem fordítva. 4 Gallus, S.—Horváth, T., Un peuple cavalière préscytique en Hongrie. DissPann II. 9 (Bp. 1939) 20—23. (a régebbi irodalommal) XXI11. t. 2a —b ; Mozsolics, A., Der Goldfund vom Velemszentvid. (Basel 1950) Praehistorica I. 35 ; Eisner, L., Slovensku v praveku. (Bratislava 1933) 151. 14. kép 4. 6 Gallus, S.-Horváth, T., i. m. 23, 141 — 142, 147. LXXXVIII. t. 1-2 ; Kubinyi M., Arch. Ért. 22 (1902) 342-345. Arch. Ért. 13 (régi folyam, 1879) 304; Petrikovics, J., Bronzovy náloz na Hradku pri Istebnom. SMSS 1899, 154-158. I. t. 11; Petrikovics, J., Este nielko slov к násmu bronzovému na Hradku pri Istebnom v Orave. CMSS VI (1903) 1-21. 6 Gallus, S.-Horváth, T., i. m. LXXXVIII. t. 'Arch. Ért. 1946-48. XVI. t. 1. 8 Forvännen 1916, 8. 9 Schlesiens Vorzeit in Schrift und Bild. 6 (Neue Folge) (Breslau 1912) 242. 10 Furtwängler, A., Olympia IV (Berlin 1890) 42.) 18. tábla, 301 kép. 11 Gallus, S. —Horváth, T., i. m. 20. 12 Gallus, S. —Horváth, T., i. m. 101, 147. 13 Petrikovics, J., SMSS 1899, 158. 14 Jacobsthal, P., Greek Pins. (Oxford 1956) 126, 130.