ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 109. ÉVFOLYAM (1982)
1982 / 1. füzet - SZEMLE - ERDÉLYI ISTVÁN: Alekszej Pavlovics Okladnyikov (1908 -1981) - ERDÉLYI ISTVÁN: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről
ALEKSZEJ PAVLOYICS OKLADNYIKOV 1908—1981 Súlyos betegség ragadta el, de számunkra mégis váratlanul, a nagy szovjet régészt, a világhírű tudóst, aki évtizedek óta volt magyar kutatókkal szoros baráti-szakmai kapcsolatban. Okladnyikov akadémikus régészeti, néprajzi és történeti kutatások tekintetében egyaránt óriásit, maradandót alkotott. Halála előtt egy héttel látott napvilágot nagyszabású monográfiája, mellyel belső-ázsiai őskőkori vonatkozású kutatásaira tette fel a koronát. (Paleolit Centralno-Azii.) Életéről és életművéről csak felsőfokban lehet beszélni. A legfontosabb azonban az, hogy kiváló ember volt, aki egész sor kiváló tanítványt nevelt. A maga és vele együtt dolgozó munkatársai nagy fehér foltok tucatjait tüntették el Belső- és Közép-Ázsia régészeti térképéről, sőt 1974-től kezdve az ő vezetése alatt az ázsiai kutatásaikat a szovjet —amerikai régészeti együttműködés keretében Észak-Amerikára is kiterjeszthették (Aleutszigetek), miután 1949-től kezdve Mongólia és a Bajkál-tó környékének régészeti eredményei kellő bázist adtak a kelet, illetve északkelet felé vezető szálak követésében, a népek vándorlásának útvonalán. Régészeti bizonyítást nyert Észak-Amerika lakóinak belső-ázsiai eredete. Nevét azonban már jóval korábban, 1938-ban szárnyára kapta a világhír, amikor az üzbegisztáni Tesiktas barlangban megtalálta és feltárta a moustérien-kori, neander-völgyi típusú ősember egyik temetkezését. Szinte hihetetlenül nagy energiája és ügyszeretete révén egész sor monográfiát és azokon belül a belső-ázsiai sziklarajzokról testes köteteket írt. Cikkeinek száma jóval meghaladja a félezretéletrajzát és 1970-ig terjedő bibliográfiáját tanítványainak egyike, V. Laricsov adta ki: Szorok let szregyi szibirszkih drevnosztyej, Novoszibirszk. 1978-ig folytatva magunk írtunk róla méltatást 70. születésnapjára: A. P. Okladnyikov akadémikus köszöntése. MTA II. OK 1978. XXVII. 1-3. 255-258.). Nehéz megítélni, hogy melyik könyve hozott neki nagyobb megbecsülést. Talán a jakutok történetének monográfiáját kell mindenek előtt korai munkái közül kiemelnünk (Isztorija Jakutii. Jakutszk, 1949.). 1966 óta haláláig vezette a SzUTA Szigériai Filiáléja komplex kutatóintézetét Novoszibirszkben. 1976-ban lett Akadémiánk tiszteleti tagja és éveken át volt a Magyar —Szovjet Történész Vegyesbizottság szovjet tagozatának az elnöke. Többször is megfordult hazánkban. 1974-ben a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Korán ragadta el körünkből a halál.* Erdélyi István KONFERENCIA AZ ÉSZAK-KAUKÁZUS RÉGÉSZETÉRŐL 1981. október 12. és 14. között tartották meg Novorosszijszkban — az ókori görög Bata kikötő helyén épült városban — a XI. Krupnov-ülésszakot. Az évente megrendezésre kerülő tudományos emlékülés programszerűen az Észak-Kaukázus régészeti problémáival foglalkozik, de figyelemmel kíséri a közvetlen környék, így például a Zrubány-vidék vagy a tengerpart emlékeinek kutatását is. Ebben az évben 22 előadást és a velük kapcsolatos mélyreható vitát volt módunkban végighallgatni, magam a pécsüszögi hun leletről tartottam előadást, amely vonatkozásokkal bír a Djurszo folyó mellett feltárt temető 5. századi emlékeihez. Időrendben az előadások közül kiemelkedett II. Amirhanov (Mahacskala) beszámolója, aki az elsőnek megtalált korai neolitikus település ásatásával foglalkozott (Cseh, Dagesztán). Az előadók közül többeknek a neve és személye jól ismert már a magyar szakemberek előtt is, így például a helybeli Várostörténeti Múzeumban dolgozó A. Dmitrijevé, aki a Novorosszijszk melletti Djurszo folyó partján leletmentés során feltárt, igen gazdag 5 — 11. századi temetőt és még több más ókori és koraközépkori emléket ismertetett a város környékéről, vagy az ülésszak egyik fő szervezője, V. Kuznyecové (Ordzsonikidze). Ju. Voronov (Szuhumi), Cibilium, kora bizánci (6. sz.) erődítmény, 1977 óta tartó ásatási eredményeiről számolt be (Abházia). Az erődben a bizánci, majd az erődöt ideiglenesen elfoglaló perzsák kultúrrétegeit igen jól sikerült megragadni és elkülöníteni. Az iráni rétegből ló- és emberi lemezpáncélok darabjai kerültek elő, valamint Kavad sah érme. A fontos erőd a mai Kluhori hágó felé vezető út vonalán fekszik, ahol 569-ben I. Justinianus császár követe, Zémarchos is áthaladt. A konferencián számunkra külön érdekességet jelentettek a koraközépkori témákkal foglalkozó előadások, így pl. A. Gadlóc (Leningrád), aki a szaltovo-majackojei kultúra eredetkérdését elemezte és végül arra a következtetésre jutott (főleg a kerámia alapján), hogy a kultúra legrégebbi emlékei és gyökerei nem Dagesztán, hanem a Kabard-Balkár ASzSzK területén vannak. A magyar kutatás szempontjából szintén figyelemre méltó volt két fiatal krasznodári kutató, V. Kaminszkij és I. Lavrinyenko beszámolója, akik egy 8 — 9. századi ősbolgár (?) temetőről tájékoztatták a résztvevőket. A Kubány-menti Sztarokorszunyszkoje falu mellett. 1980-ban, mentőásatás révén 69 sírt tártak fel, melyek között öt önálló lósír volt, az emberi sírok közül 54 a koraközépkori. Ez utóbbiak között több katakomba is volt, de jelentős többségük egyszerű gödörsír. A temető leletei közül kiemelkednek a női sírokban talált, lovasfigurát ábrázoló, áttört bronzkorong-amulettek. A későbbi századokat illetőleg a számunkra is érdekesebb előadások közül említésre méltó L. Bulava (Krasznodar) művészettörténeti jellegű előadása, aki egy 1979-ben talált 11 — 12. századi, rézkoporsós temetkezésről számolt be az adigok földjéről, valamint II. Lovpacse hasonló természetű előadása (Majkop), aki 5 — 12. századi ötvösművészeti emlékeket (főleg övvezeteket) elemzett az Adig Autonóm Terület régészeti leletei közül, megvilágítva azok bizánci és kaukázusi gyökereit. A következő Krupnov-ülésszakot Sztavropolban fogják megtartani 1983 tavaszán, ahol elsősorban a Kubány-mente régészeti emlékeit veszik elemzés alá. Erdélyi István Martinov A.-val közösen írott könyve a belső-ázsiai sziklarajzok egyik csoportjáról rövidesen megjelenik magyar nyelven is a Corvina Kiadó gondozásában. 146