A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1920-07-10 / 46. szám

2. oldal V­ yt'-V :< ‘•■X Frn­skősd után hetedik vasárnapi sz* evangélium. A 2011 időben monda Jézus tanítványainak: Óvakod­jatok a hamis prófétáktól, kik a juhok ruházatában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Vájjon szednek-e tövisekről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügéket ? Így terem minden jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa azon­ban rossz gyümölcsöt hoz. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt nem terem­het. Azt a fát, amely nem hoz jó gyümölcsöt, kivágják és tűzre vetik. Gyümölcseikről ismerhetitek meg tehát őket. Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem az jut a mennyek országába, ki mennyei Atyám akaratát teljesiti. Ki a h­a­m­i­s próféta? A hamis tanító. Ne gondoljátok, hogy tán csak az eretnekség hirdetői a hamis próféták? Az Ur Jézus egyet­len jelt mutat, amelyből rögtön megismerhe­ted a hamis és az igazi prófétát. ». .. Az jut ,a mennyek országába, aki mennyei Atyám akaratát telje­síti.« Nem­ elég mondani: Uram, hiszek. Uram, rem­éllek. Uram, szeretlek. Nem, a mi Istenünk nem ad a szóra, a beszédre, hanem a tettre; nem nézi a szájat, hanem a szivet. Hinni és a hit szerint nem élni, az kétszínűség, ha­misság, hamis prófétaság. Amint a gyümölcs a fa természetét bizo­­nyy a cselébe­nyitja, hogy^ jó-e, rossz-e? _____ detek mutatják meg, hogy jó-e, rossz-e az em­ber. Ütheti bárki is előtted, ha még úgy i­s a_ mellét, hogy ő milyen kér, katholikus, ne higyj­e magamak, hanem csakis cselekedeted­nek. Éppen azért, ha községeitekbe jönnek ezek, azok és egyesületekbe sorakoztatnak titeket, tagsági dijakat szeretnének szedni tőletek, fi­gyeljétek meg, hogy megtiszteli-e az Urat és a községet azzal, hogy veletek megy a temp­­­lomba, harangozáskor imádkozik-e' Veletek, ott térdel-e veletek a gyóntató székben az áldoz­­tató padnál, ha igen, bízzatok benne, ha nem, meg se hallgassátok, mert hamis próféta. Ha halljátok,, hogy ez, az viccelődik az imád­ságon, szentgyónáson,' böjtölésen, meg se hallgassátok', ha máskor különben jó ügyről is szólna hozzátok, mert az ilyen is hamis pró­féta.­­Szemtelen dolgokat fecseg ez, az­t még hozzá merészeli tenni, hogy az nem bűn a mai haladott világban, ki vele, hamis próféta ez is. Valaki a művelődést di­csőíti, erre buzdít, de aztán komisz nyom­tatványokat ajánl, a jó erkölcsöt veszélyez­tető mozit, színházat rendez­te, kerges­setek ki a falutokból, mert hamis próféta. Van olyan is, aki már falvakban és kisebb városokban is szellemidézésekről — spiritizmus — tart tanításokat, a megjelent lel­kek mily jövendöléseket mondottak, meg ne hallgassátok, rendszerint az ördöggel cimborái az ilyen, hamis próféta. Sz. Pál apostolra hall­gassatok: »De ha az angyal a mennyből hirdetne is nektek valamit azon Máté, 7, 15 —21. kívül, mit nektek hirdettünk, átok alatt legyen.« (Gal. I. S.) Sok más hasonló és egyéb beszédet, eljá­rást hozhatnánk még fel, de fölösleges, mert azon Krisztustól adott jel szerint, hogy aki az Isteni akarat — tíz parancs, egyházi parancsok — ú­t­j­á­t­ó­l csak valamiképen is el akar távolítani minket, az biz­tosan hamis próféta, ha még oly szent­nek látszik is, ha még oly behízelgő, mézzel csurgói beszédű lenne is! Hallgassunk már végre valahára az Úr ta­nítására, okuljunk már egyszer a történelemből. Nézzétek meg az emberek életét 5—10 évre visszamenőleg és az ő cselekedeteik szerint Ítél­jétek meg őket most. Hamar észreveszitek, hogy kik a báránybőrbe bujt farkasok. Legyen végre valahára eszetek és verjétek ki őket köz­ségeitekből,különben meg nem tisztul ez az ország a legnagyobb veszedelmétől, a magyar kér. kath. nép legel­esebb piócáitól, az oly nagy számban körüljáró­ báránybőrbe bujtatott, raga­dozó farkasoktól. Az első angol nyelvü kath. napilap. Az amerikaiak legújabb alapítása. "Az amerikai püspöki konferencia tavaly ős­­szel , fog­lalkozott a katholikus sajtóüggyel és elhatáro­zták, hogy 25 millió­­ rubel alaptőkével egy nagy sajtóvállalatot alapítanak. Ezen ha­tározat végrehajtása most van folyamatban, de addig is segítendő az amerikai katholikusok szellemi ínségén. 1920. július elsejével a Nicho­las Görner szerkesztésében megjelenő »The Catholic Tribune.­ (Dubuque Iowa) lapot át­alakították napilappá, mely ezentúl mint »Daily American Tribune« fog megjelenni. Ez­zel az újsággal az angol­szász katholikus világ vágya­ ment teljesedésbe, amely eddig napilap nélkül teljesen magára hagyatva alig megküzdeni az óriási pénzösszegekkel s tudott talmas­­ vállalatokkal dolgozó ellenséges ha­tá­­borral ! r Megjelen­t! Kapha­tó 1 cA családok felajánlása­­ Jézus szentség­es Szívének. A füzet ára a felajánlási lappal együtt 5­80 korona. cA portót kérjük mellékelni. 1920­ július 10. HÍREK. Naptár: Julius hó 11. Vasárnap: Pius pápa vt. — 12. Hétfő: trualb. János. — 13. Kedd: Anaklét p. — 14. Szerda: Bonaventura. — 16. Csütörtök: Apostolok őszi. — 16. Péntek: Karmelh. Boldogassz. — 17. Szom­bat : Elek hv. Jézus Szive Mezőkövesden. A családok fel­ajánlására három napon át összesen 10 szentbeszéddel készült el a derék matyó nép. Sz. Péter és Pál ünnepén d. u. az apát­­plébános úr és segédpapjai, a missionárius atya Biró Ferenc S. J., öten jártak család­­ról-család­ra, hogy a felajánlást végezzék. Megható jelenetek játszódtak le az egyes csa­ládokban. Mindenütt a családfő maga vé­gezte a felajánlási imádságot. Dicséretes volt az ottani­ kongregációs ifjú leányok és gyer­mekek buzgalma, amellyel részt vettek a fel­ajánlási ünnepségeken és csoportokba osztva fehér ruhában és értékkel, szavalatokkal emel­ték azok fényét. A gyermekek részére a gim­názium udvarán külön gyűlést tartott a mis­­­sziós atya. Nagy öröm volt a kis seregben. Felcsaptak Szivgárdistáknak. Sz. Péter és Pál ünnepén közös gyermekáldozás is volt a Szerb­­atyáért. Felejthetetlen szép emlékekkel tá­voztunk Mezőkövesdről. Augusztusban vis­­­szatérünk, hogy a családok felajánlását a nagy szeretetet viszonozva magunk részéről is folytassuk. Nemzetközi szociális akció. Az Osservatore Ro­­mano vezércikkben üdvözli a müncheni „Arbeit und Glaube” szociálpolitikai folyóirat kezdeményezését, amely Myr. Walterbach és dr. Reizbach szerkesztésében mostan So­ziale Revue cím alatt mint félhavi folyóirat jelenik meg és nemcsak a németek szociális tevékenységével fog foglalkozni, hanem figyelemmel kíséri a b­llföldi törek­véseket is. Az Osservatore Romano azon reményének ad kifejezést, hogy nemsokára megalakul és életerős intézménnyé válik a katholikus szociális és politikai in­­ter­nationale is. A palesztinai zavargások. Amióta az en­tente Palesztinát a zsidóknak ítélte oda, az­óta az arabok a leghevesebb ellenállást fej­tik ki a cionisták n­emzetalapító terveivel szemben. A helyzet egy jó ismerője a kö­vetkezőkben foglalja össze ítéletét a jövő várható fejleményeire vonatkozólag: úgy a mohamedánok, mint a zsidók a vérboszt­­nak áldoznak és a zavargások az ostromál­lapot kihirdetésével sem fognak megszűnni. Ha a cionisták nem mondanak le Palesz­tináról, akkor a két nép között oly harc fog kitörni, melynek vége előrelátha­­tatlan. A zsidók a rövidebbet fogják húzni, mivel ennél az ügynél az egész mohame­­dánsággal állanak szemben. ! ! ! Értsd meg az embert! A szopranista szóló énekkel kezdte a misét. Halk, finom, művészies volt. Középkorú úr állt hátul, fejét az oszlophoz támasztotta és lehunyta szemét. Olaszországi útjára emlékezett, mikor a Stella Maris templomban hallgatta az olasz kórust. Az is ilyen angyalszárnyáuhanása, halk melódia volt Mellette az oszlop­­ mögött a hölgy letérdelt és kezébe temette arcát. Egy másik föl­­hajtotta fátyolét és szemeit törülte’. Fehérruhás leány becsukta imakönyvét és néma megillető­­déssel nézett az oltana. Előtte csipkés ruhás baba szájtátva figyelt, ihletett csönd volt, amely­ben mozdulni sem mertek az emberek. És akkor hátul csoszogni kezdett valaki. Ne­héz, idomtalan lépésekkel, szuszogva jött, mint aki nagy terhet cipel. Egyenként rakosgatta le a kosarat, kannát, kendőbe kötött holmit, ami körül­­ a kendő­­ szélei közt kilógtak a hagyma­­fejek és­­ a zöldséglevelek. Az egyik batyuját nem rakta­ le. Inkább jobban, a karjaiba emelte és­ feltakarta. — Csitt te, — dünnyögött­e? az alvó ba­bára. — ügy ni, meleged volt szegény kis lelkiem. Az ur türelmetlen pillantással fordult hátra. A nők is kelletlenül néztek vissza. A fehérruhás leány megbotránkozva csettentett nyelvével: — Ejnye! Az asszony az alatt nagy szoknyarázogatás­sal letérdelt úgy, hogy féltérden állva, a má­sikkal megtámaszthatta a babát. Kihúzta csörgő olvasóját, annak keresztjével vetett ma­gára keresztet. A pólyásbabán keresztül kul­csolta össze kezeit és gondolatban imádkozni kezdett. — Hála jó jézusom, hogy nem késtem el tő­led sem. Látod úgy siettem azzal a sok va­cakkal, csakhogy betérhessek a szent áldozatra. Nézd a Pityuka beteg, fájlalja a torkát és csak úgy ég az egész kis teste. Te adtad nekem, le­gyen meg vele a szentséges akaratod, de Te tu­dod meggyógyítani. Szándd meg a szegény kis ártatlant, ó édes Szűz Anyám, Te is anya voltál... Hirtelen eszébe jutott, hogy a zöldséges koránál mikor kihúzta a bugyellárist, kiej­tette a Pityu receptjét. Istenem, fölemelten­? Negyven koronát kellett fizetni érte a­ doktor­nak és most akarta a patikából kiváltani. — Jaj, édes Jézus, segíts! A babát félkézre fogta és a másikkal ko­torni­ kezdett a zsebében, azután­­ a kosarában. A fedele odaütődött a kannához, egy hagyma hangos koppanással kiesett és elgurult. Az as­­­szony utána csúszott, mert hiába, drága most a hagyma. A körülötte állók megbotránkozva néztek össze. Hogy lehet így zavarni a szent csöndet? Az ilyen­ inkább ne jöjjön templomba. Ha nem akar imádkozni, maradjon otthon. Közben a baba felébredt és nyögdécselni kez­dett. Édes­anyja veregetni kezdte a vánkost. — Csitt, te, csitt! -v­i ! A mellette álló hölgy félhangon kifakadt: — Hogy lehet ilyen gyerekkel a templomba jönni? Egy másik hozzátette: — A másikat sem hagyja imádkozni. Szerencsére a recept megkerült, a bab­a el­hallgatott. Az asszony elfáradt karjáról a má­sikra tette a babát és ehhez változtatta a térdeplését is. Eközben megint kibomlott a szatyor és azt kellett összekötözgetni. A kan­nát is jobb lesz oda az oszlop mögé tenni, ne­hogy a kimenéskor felrúgja valaki a Pityuka fejét. Na, most már lehet tovább imádkozni. Épp .Urfelmutatást csengetnek: — Keresztre feszített drága Jézus, imádom öt szent sebedet... Mise után tolong ki a nép. A fehérruhás höl­­gyecske épp hangosan fejezi ki megbotránko­zását: — Az ilyeneket ki kellene utasítani a temp­lomból. Ahelyett, hogy imádkozna, folyton motoszkál, azután a gyereke kezdett el ríni; másoknak is csak zavarta az áhítatát. Én meg szerettem volna odalépni a fehér­­ruhás leány mellé és gyöngéden vállára tenni a kezemet: »Testvér, nem hallod mit súg né­ked a megértő Jézus Szive ? Azt, hogy — testvér, értsd meg az embert! —• — A sze­gény ember igy imádkozik és így kedves az Úr Isten előtt

Next