A Szív, 1954 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
A SZÍV SZOKATLAN ÉVZÁRÓ NÉHÁNY ESZTENDŐVEL ezelőtt történt... Egy kicsiny faluban az emberek szokatlanul megilletődve tértek haza az évégi hálaadásról. AZ ÖREG PLÉBÁNOS megtartotta most is, mint minden esztendőben, a Szilveszter-esti hálaadást. A prédikáció után egy papírlapról felolvasta az előző évi adatokat: hányan haltak meg, hány házasságot kötöttek, hány áttérő volt, mennyi volt a húsvéti szentáldozások száma, stb. stb. Az adatok felolvasása után az öreg plébános nem ment le még a szószékről. Végignézett a híveken, aztán letérdelt és így imádkozott: — Az Isten, aki ezt az évet megadtad a mi közösségünknek is, könyörülj rajtam, ennek a közösségnek a lelkipásztorán! Én tudom, hogy Téged, Istenem, nemcsak ezek a most felolvasott adatok érdekelnek, hanem szomorúsággal tölti el szívedet az, amit én nem olvastam fel. Hogy hányan vannak, akik ebben az évben bűnbe estek, de bűnüket nem tették jóvá és nem szabadultak meg attól a Te irgalmasságodnak szentségében. Sokan vannak, akiket hívtál a szentáldozáshoz, de nem jöttek. Hányan vannak, akik elmulasztották vasárnaponként a Téged megillető dicsőítést. Hányan vannak, akik nem kerülik a bűn alkalmát. Istenem, összeborzad a szívem arra a gondolatra, hogy mindezekért engem is felelőssé teszesz. Hogy hibámul rovod fel, hogy nem tudtam megjavítani őket és bűneikből nem vezettem Hozzád mindannyiukat. Uram, légy irgalmas nekem! Lásd be, hogy én itt ültem a gyóntatószékben, hogy Nevedben megbocsássam bűneiket, de nem jöttek hozzám. Lásd be, hogy én szívesen nyújtottam volna nekik az élet kenyerét, de ők nem fogadták el. Kérve kérlek Uram,illesd meg szívüket az új esztendőben, hogy jobban szeressenek Téged. Nekem pedig adj erőt, hogy szolgálhassam a Te dicsőségedet és az ő lelki üdvüket. Utána csönd lett a templomban Az öreg plébános nehézkes léptekkel levánszorgott a prédikálószékről, az oltárhoz ment és megtartotta a hálaadást. Végeztével sokan ott maradtak a templomban. Körülállták a káplán gyóntatószékét és hosszan belenyúlt az éjszakába várakozásuk, míg mind sorra kerültek. Az öreg plébános szokatlan, de megható és igaz szavai számos lelket megérintettek. Belátták, hogy a hitélet gyengesége a hívek részvétlenségéből is eredhet. -2-1954 január PÓRULJÁRT SZABADKŐMŰVES VOLTA, a nagy fizikus, közismerten buzgó katolikus volt. Öreg napjaira neve már Európaszerte ismeretes volt. Szülővárosának, Como - nak, szabadkőművesei gyakran gúnyolták a tudóst emiatt. De ő sem maradt adósuk sohasem. Rendkívül szellemes válaszai bombaként hatottak. Egyszer délelőtt éppen a templomból jött ki, mikor néhány comói “előkelőséggel” találkozott össze. Egyikük, Giacomo Allegri, dúsgazdag és tekintélyes fakereskedő, a helybeli szabadkőművesek (loggia dei framassoni) maestro-ja, így szólítja meg mosolyogva a tudóst: — Igaz-e, Volta úr, hogy ön minden nap szentmisét hallgat? — Igaz. — Igaz, hogy ön minden nap magához veszi az Úr testét? — Az is igaz, — szól mosolyogva Volta. — Hiszen akkor ön nagyon szent ember és nemsokára Istenné válik! A társaság elmosolyodik. Volta meg hangosan kacagni kezd s így válaszol: — Meg van ön győződve következtetéseinek helyességéről, maestro Allegri? — Tökéletesen, Volta úr! — Akkor engedje meg, hogy most én kérdezzek. — Szolgálatára állok. — Igaz-e, Allegri úr, hogy Ön nagy húskedvelő? — Igaz. — Igaz-e, hogy ön minden nap, még nagypénteken is marhahúst eszik? — Az is igaz. — De hiszen akkor ön, maestro Allegri, a saját logikája szerint, nemsokára szarvasmarhává válik! Jó napot, uraim! A tudós kalapját megemelve, tovább ment. A hangos hahota, amely szavait követte, ezúttal a szabadkőművesek terhére íródott. JÓ SZERENCSÉT!!; EZT IS SZOKTA a mi népünk mondani újév reggelén. Mintha csak érezné, hogy az egészség mégsem elég, hanem szerencscse is kell az élethez! Természetesen nem azt értik ezen, hogy mindig v vagy mindnyájan főnyereményt nyerjünk vagy hogy reggelenkint ezer dollárost találjunk az utcán, — hiszen azt tartják józanul a jószerencséről, hogy annak mindenki maga a kovácsa. Azt értik a jókívánságon, hogy Isten úgy intézze az eseményeket, hogy az egyéni erőfeszítéseket siker koronázza. AMIKOR JÓSZERENCSÉT kívánunk az új esztendőben, akkor kiis vánjuk Isten áldását a szorgalmas munkára. Kívánjuk Isten áldását, melegséget, meghittséget és boldogságot a családi [•otthonokba. MÉG AZt is szokták mondani a magyarok, hogy JÓ EGYETÉRTÉST! Nekünk, pártoskodó és örökös testvérharcban lévő magyaroknak [mindig, de különösen ma időszerű ez a kívánság! Még az [erdők vadjai is összebújnak, amikor veszély fenyegeti őket. Talán csak a mi, magyarok marjuk egymást akkor is, amikor az élet ólmos esője ver bennünket és villámok csapkodnak a fejünk fölött. AZ EGYETÉRTÉS, a béke azonban csak akkor jöhet el közénk, ha előbb megtaláljuk a békét Istennel. Ezért szokott már a szilveszteri hálaadás után fölhangzani a szép újévi ének a magyar templomokban, Isten áldását kérve: “Ó szép Jézus, ez új esztendőben légy híveidben, Ó Mária, esedezz érettünk, édes reményünk, Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben, Lehessünk Jézus drága kedvében.” ENNEK AZ IMÁNAK az érzelmeit kapcsoljuk még hozzá a hármas újévi jókívánatunkhoz, mert ezzel megtaláljuk Isten kezét az újév reggelén. EZT, AZ IMÁDSÁGGAL MEGSZENTELT JÓKÍVÁNSÁGOT ADJUK EGYMÁSNAK ÉS EZT KÜLDJÜK EL LÉLEKBEN HAZA, MAGYARORSZÁGRA, SZERETTEINKNEK ÍR!