A Toll, 1936 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1936-01-15 / 1. szám
A TOLL BUDAPEST, 1936 JAN. 15 Till. ÉVF. 1. (84.) SZ. KORÁNYI FRIGYES TITKA (Egy regény margójáról) Minden, ami klasszikus, első tekintetre egyszerű, mert vonalainak nemes logikája harmonikusan, világosan, azonnal érthetően s megbonthatatlanul egységesen hat. De az értelem, a szellem, amelynek külső kifejezése ily nemesen egyszerű: rendkívüli elme s a tehetségekkel kiművelt tudás kincsesbányájának sokféle forrásából táplálkozott. Korányi megemlékezése Popovicsról. A cím, tudom, nagyigényű: hogyan is beszéljen egy ember titkáról az, aki nem ismerte? De Korányi fiatalabb éveiben iró volt, jól iskolázott, műveit iró s ezzel olyan titkokat hagyott az utókorra, melyeket az irodalom örök nyilvánosságánál fogva kegyeletsértés nélkül feszegethetünk. Még emlékszem, milyen megilletődve hallgattuk egy nyári este visszaemlékezéseit Popovicsról, a nemzedék-, pálya- és munkatársról. A közszolgálat, különösen a pénzügyi szolgálat egész embert kíván a szó tragikusan lemondó, majdnem embertelenül egyoldalú értelmében. Ha tehát ezen az estén valamenynyiünket megfogott az emlékezés tartózkodó melege: ez a bensőséges hőfok, az emlékező lélek szelíd hőmérséklete nem arról a közszolgálati pályáról sugárzott felénk, amelyen mindketten működtek, méghozzá sokáig együtt, hanem abból a higgadt műveltségből eredt, amelyben szakmájuk fölött önkénytelenül, szinte lopva találkoztak. A műveit ember tapintatosan csak a halottakról árulja el, hogy kit tart igazán magához méltónak. Azon az estén a megemlékezés módjából, együttérző keserűségéből és tiszteletet parancsoló szerénységéből megtudtuk, hogy egy müveit lélek választja ki most a halottak közül a magához méltót. Mert a kevesek, a jók a halottak szörnyű erejét hívják néha segítségül az élethez. Korányi nagyon művelt volt. Az a kétszeres pénzügyminiszter, akit a hallgatóság zöme egyszerűen „közgazdasági életünk kiválóságaiként hallgatott végig, előttem visszafiatalodott ifjú Korányi Frigyessé, ki a franciául még nem tudó