Abauj-Kassai Közlöny, 1904 (33. évfolyam, 2. szám)
1904-01-03 / 2. szám
2. oldal nak bejelentése volt. Határozottan elitélte Tisza István politikáját s ebben az egész magyar közvélemény egyetért vele. A Kossuth-párt részéről Babó üdvözölte a pártvezért, aki válaszában az önálló vámterületet hangoztatva magyarázni próbálta a párt legutóbbi magatartását, persze siker nélkül. A királyi ház. (Domus regia.) Irta: Kemény Lajos. Károly Róbert király alatt tűnnek fel a domus regiák, melyek alatta pénzügyigazgatósági székházak voltak. Ilyen volt-e az a domus regia, melyet a 14-ik század végén Zsigmond király Kassa városának 2000 frto) eladott, az oklevelekből ki nem tűnik. Midőn az ország a Habsburgok uralma alá került, Kassa lett a katonai közigazgatás székhelye s a felsőmagyarországi főkapitányok részére a király 1558-ban házat vett a városban. A vételről szóló okirat szerint a Főutcán fekvő ház éjszakra szomszédos volt azzal a házzal, melyet Thurzó Elek Lőcse városára hagyott, délen pedig Göbel András házával. A vételár 800 frt volt. Ez a ház ugyanegy volt a premontrei rend mai székházával. Ugyanis a városi jegyzőkönyvekből is kitűnik, hogy a Göbelházzal határos volt. Zavarba ejthet azonban, hogy egy Lőcse tulajdonában levő házzal is szomszédos volt. Eddig úgy tudtuk, hogy csupán az u. n. lőcsei-ház került a Thurzó hagyatékából későbbi birtokosai kezére. Okiratunk szerint pedig Thurzó két kassai házát hagyta Lőcse városára. Ennek a nem tudása vezetett téves útra, midőn Tinódy házát először a lőcsei háztól délre kerestem. A királyi ház első lakója Macedoniay Péter és Thelekessy Imre főkapitányok voltak, akiknek teste a sz. Erzsébet-egyházban talált, örök (?) nyugodalmat. A 16-ik század végén Teuffenbach, majd az átkos emlékű Básta a Ruber, majd Bornemissza házát, a mai fő utcát honvédkaszárnyát foglalták le a maguk részére, mert a királyi házban — valószínűen — az egri káptalannak s a még hatalmasabb jezsuitáknak kellett szállást osztani. Bocskay, majd Bethlen és a Rákóczi Györgyök ismét a régi királyi házban tartották udvarukat s a 16 ik század végén Miksa királyi herceg, a Deutschmeister, aki a hosszú háborúban részt vett, szintén megszállt benne. 1654 óta a jezsuiták tulajdona lett, akik collegiumokat helyezték el benne, míg a főkapitány helyettese, Bornemissza János a saját házában lakott, melyet végrendeletében Wesselényi Ferenc főkapitányra hagyott Az épületben egy kandalló, a Bornemissza nevével, tanúskodik egykori uráról. Ebben lakott Thököly és II. Rákóczi Ferenc is. Királyaink közül III. Endre, Nagy Lajos, Zsigmond, Hollós Mátyás, II. József és I. Ferenc József tartózkodtak Kassán; II. József a Fekete-Sason. De sem a régi, sem az újabb királyi házban koronás király sohasem lakott. Felhívás előfizetésre! Az »Abauj-Kassai Közlöny« a jelen számmal XXXIII. évfolyamába lép. Felemelt homlokkal lépünk olvasó közönségünk elé, midőn lapunk további előfizetésére hívjuk fel, mert ígéretünket, hogy nem személyek, de elvekért fogunk harcolni s tollunkat soha sem az önérdek, hanem mindenkor az igazság fogja vezetni, szigorúan betartottuk s Kassa sz. kir. város független gondolkodású polgárságának és a környék lakosságának egy minden izében gondosan szerkesztett lapot adtunk, melyet minden család minden utógondolat nélkül tehetett asztalára. A jövőben is ez lesz törekvésünk. Elveink: Szabad, független és boldog Magyarország ! Önálló vámterület! Magyar ipar ! Magyar vezénylő nyelv, magyar hadsereg! Ezek megvalósításának előmozdítására fog irányulni a jövőben is minden igyekezetünk. Célunk tiszta, becsületes politikát csinálni s a közönségnek minden tekinetben jó lapot adni. Teljes bizalommal fordulunk tehát minden függetlenül gondolkodó polgártársunkhoz, hogy önzetlen vállalkozásunkban bennünket támogatni szíveskedjék. Lapunk előfizetési ára: 1/i évre 3 kor., V* évre 6 kor., xh évre 12 kor Mutatványszámokat kívánatra ingyen és bérmentve küldünk magamat, mert itt nem lehet szóhoz jutnom, mindig kedves férj uramé az utolsó szó. — Anna, Anna! Hol kóborol maga? Hát nem látja, hogy szükségem van magára? Itt van két korona 40 fillér, váltson nekem egy másodosztályú vasúti jegyet Kis-Kapusra, de siessen! Anna: A nagysága elutazik? Az asszony: Igen, örökre. Mégis itt van ? Anna: Futok. (Ei). A férj: (rezignáltan tolja el maga elől a tányért) De hát miért tulajdonképen mindez? Mit vétettem én maga ellen? Az asszony: (letesz egy csmó harisnyát) Hogy mit vétett? És ezt maga kérdi? Hát jó, megmondom. Minden egyéb a maga viselete velem szemben, csak a szerető férjé nem. Vagy tán vallott csak egyszer is szerelmet mióta a neje vagyok ? Ebéd alatt nem szólna a világért sem, csak eszik. Mindebből csak azt látom, hogy magánál az evés előbbre való mint én. Akar még többet tudni? A férj: Nem ez teljesen elég. Tehát igazán itt akar hagyni? Az asszony: Igen, hogy soha többé vissza ne jöjjek. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 2-ik szám. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel, és mint Felsőmagyarhon legolvasottabb és legrégibb magyar politikai lapja, tehát nagy elterjedtségénél fogva is rendkívül ajánlatos hirdetések közzétételére. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kassa, Fő utca 74. szám. ÚJDONSÁGOK. Újévi élmények. Kassa, január 2. Tegnap reggel 6 órakor a cseléd vigyorogva jelentette, hogy itt a takarítás ideje és egyúttal boldog újévet kíván. Ez természetes 2 koronába kerül. Hét órakor jelentkezett a házmester és tudtomra adta, hogy ime fölvirradt a dicső nap hajnala és azért boldog újévet kíván. 2 korona. Egy fél óra múlva a szenes ember mutatta be magát és fölfedezte előttem, hogy ő az, aki a kályhába valóról gondoskodik és a számlával együtt egyúttal boldog új évet kíván Megköszönöm két koronával. Nyolc órakor eljött a szabóm és megnyugtatott, hogy ezúttal nem számlával jött, csak azt a forró óhajtását akarja kifejezni, hogy boldog újévem legyen. Meghatva nyújtottam a két koronát. Kilenc órakor éppen ki akartam tenni a lábam, mikor belépett a suszterem és kinyilatkoztatta, hogy nem tudna ma ebédelni, ha nekem boldog újévet nem kívánna. A két korona meghozza neki az étvágyát. A postásnak zavaromban már én kívántam boldog újévet és kértem, hogy fogadja el tőlem a két koronát. Mikor kiértem az utcára, a kapuban elfogott A lámpagyujtogató—és biztosított— róla, hogy az újévben is ő fogja felvilágosítani a lámpákat. Egy korona. A borbélyom nem szólt semmit, hanem mikor már beszappanozott és késével a torkom körül kezdett kaparászni, illedelmesen boldog újévet kívánt, aztán egy kis szünetet tartott. Két korona. Az ajtóban már várt rám a tűzoltó és elmondta, hogy a múlt esztendőben majdnem kigyulladt a hálószobám menyezete, szerencsére azonban észrevette a tüzet és boldog újévet kíván. Két korona. A vendéglőben, ahol étkezni szoktam, úgy kényeztetnek mint egy herceget és sorra kívánt boldog újévet: a fizető pincér, a főpincér, az alpincér, a piccoló, a szakács, a szakácsné, a csapos, a mindenes A férj. (Más húrokat kezd pengetni) Mariska, hát igazán volna lelke hozzá? Itt hagyna engem, aki maga nélkül nem tudok élni? Hiszen én a maga szerető anyai gondoskodása nélkül el fogok zülleni! (Elmerengve) És ha árván magamra hagyva elszakad egy kabátgombom, vájjon lesz-e aki felvarrja ? Az asszony: (Félre) Még soha sem beszélt olyan szépen. (Elérzékenyül). Szorulni érzem a szivem. Istenem ki varrná föl az ő elszakadt kabátgombját? A férj: Ki igazítaná meg reggelenkint a nyakkendőmet, hogy görbén ne álljon ? Az asszony: (Csendesen pityereg) Olyan meghatóan beszél . . . Nem volna senki a ki megigazítaná a nyakkendőjét . . . A férj: (Sóhajtva! Senki meg nem csókolna . . . Az asszony: (zokogva csomagolja be a fűzőjébe a fogkefét) Szegény . . . Nem is volna aki megcsókolja . . . A férj: És ha beteg találok lenni . . . Az asszony: (Felsikolt) Elég! Mindketten egymás keblére borulnak, mialatt a csókok zápora következik. Az asszony: Nem hagylak el ! Nem ! Te édes, te jó ! Egy csókot ! No még egyet! A férj: Mariskám ! Az asszony: Ugye nem haragszol ? Ugye megboszantottalak ! És mindez semmiért. Soha többé! Soha ! Haragszol? A férj: Nem édesem. És hogy lásd mennyire nem haragszom, kérek tőled valamit. Az asszony: Mit aranyom? Mit adjak, ne mond ! Kell csók ? Nesze ! Hát még mi kell ? Szólj ! A férj: . . . Éhes vagyok ! Az asszony: D ón csacsi, erről egészen megfeledkeztem! Persze hogy éhes vagy. — Anna, Anna ! Da sokáig kell magára csengetni! Hol jár maga? Anna: (lihegve) Visszajöttem megkérdezni a nagyságát, hogy első- vagy másodosztályú jegyet váltsak Kis Kapusra? Az asszony: Se elsőt, se másodikat ! Nézze csak milyen rendetlenség! Szedje össze ezeket a ruhákat! No mit bámul ? Mert nem hozza be a csuszpászt ? Hát nem látja, hogy a nagyságos úr éhes?!