Abauj-Kassai Közlöny, 1904 (33. évfolyam, 2. szám)

1904-01-03 / 2. szám

2. oldal­­ nak bejelentése volt. Határozottan elitélte Tisza István politikáját s ebben az egész magyar közvélemény egyetért vele. A Kossuth-párt részéről Babó üdvözölte a párt­vezért, a­ki válaszában az önálló vámte­rületet hangoztatva magyarázni próbálta a párt legutóbbi magatartását, persze siker nélkül. A királyi ház. (Domus regia.) Irta: Kemény Lajos. Károly Róbert király alatt tűnnek fel a domus regiák, melyek alatta pénzügy­igazgatósági székházak voltak. Ilyen volt-e az a domus regia, melyet a 14-ik század végén Zsigmond király Kassa városának 2000 frto) eladott, az oklevelekből ki nem tűnik. Midőn az ország a Habsburgok uralma alá került, Kassa lett a katonai közigazga­tás székhelye s a felsőmagyarországi főka­pitányok részére a király 1558-ban házat vett a városban. A vételről szóló okirat szerint a Fő­­utcán fekvő ház éjszakra szomszédos volt azzal a házzal, melyet Thurzó Elek Lőcse városára hagyott, délen pedig Göbel András házával. A vételár 800 frt volt. Ez a ház ugyanegy volt a premontrei rend mai székházával. Ugyanis a városi jegyzőkönyvekből is kitűnik, hogy a Göbel­­házzal határos volt. Zavarba ejthet azonban, hogy egy Lőcse tulajdonában levő házzal is szomszé­dos volt. Eddig úgy tudtuk, hogy csupán az u. n. lőcsei-ház került a Thurzó hagyatékából későbbi birtokosai kezére. Okiratunk szerint pedig Thurzó két kassai házát hagyta Lőcse városára. Ennek a nem tudása vezetett téves útra, midőn Tinódy házát először a lőcsei háztól délre kerestem. A királyi ház első lakója Macedoniay Péter és Thelekessy Imre főkapitányok vol­tak, a­kiknek teste a sz. Erzsébet-egyház­­ban talált, örök (?) nyugodalmat. A 16-ik század végén Teuffenbach, majd az átkos emlékű Básta a Ruber, majd Bornemissza házát, a mai fő utcát honvédkaszárnyát foglalták le a maguk ré­szére, mert a királyi házban — valószí­nűen — az egri káptalannak s a még hatalma­sabb jezsuitáknak kellett szállást osztani. Bocskay, majd Bethlen és a Rákóczi Györgyök ismét a régi királyi házban tar­tották udvarukat s a 16 ik század végén Miksa királyi herceg, a Deutschmeister, a­ki a hosszú háborúban részt vett, szintén meg­szállt benne. 1654 óta a jezsuiták tulajdona lett, a­kik collegiumokat helyezték el benne, míg a főkapitány helyettese, Bornemissza János a saját házában lakott, melyet végrendele­tében Wesselényi Ferenc főkapitányra ha­gyott Az épületben egy kandalló, a Bornem­issza nevével, tanúskodik egykori uráról. Eb­ben lakott Thököly és II. Rákóczi Ferenc is. Királyaink közül III. Endre, Nagy La­jos, Zsigmond, Hollós Mátyás, II. József és I. Ferenc József tartózkodtak Kassán; II. József a Fekete-Sason. De sem a régi, sem az újabb királyi házban koronás király sohasem lakott. Felhívás előfizetésre! Az »Abauj-Kassai Közlöny« a jelen számmal XXXIII. évfolyamába lép. Felemelt homlokkal lépünk olvasó közönségünk elé, midőn lapunk további előfizetésére hívjuk fel, mert ígéretünket, hogy nem személyek, de elvekért fogunk harcolni s tollunkat soha sem az ön­érdek, hanem mindenkor az igazság fogja vezetni, szigorúan betartottuk s Kassa sz. kir. város független gondol­kodású polgárságának és a környék lakosságának egy minden izében gon­dosan szerkesztett lapot adtunk, melyet minden család minden utógondolat nélkül tehetett asztalára. A jövőben is ez lesz törekvésünk. Elveink: Szabad, független és boldog M­agyarország ! Önálló vámterület! Magyar ipar ! Magyar vezénylő nyelv, magyar hadsereg! Ezek megvalósításának előmozdítá­­sára fog irányulni a jövőben is minden igyekezetünk. Célunk tiszta, becsületes politikát csinálni s a közönségnek minden tekin­­etben jó lapot adni. Teljes bizalommal fordulunk tehát minden függetlenül gondolkodó polgár­társunkhoz, hogy önzetlen vállalkozá­sunkban bennünket támogatni szíves­kedjék. Lapunk előfizetési ára: 1/i évre 3 kor., V* évre 6 kor., xh évre 12 kor Mutatványszámokat kívánatra ingyen és bérmentve küldünk­ magamat, mert itt nem lehet szóhoz jutnom, mindig kedves férj uramé az utolsó szó. — Anna, Anna! Hol kóborol maga? Hát nem látja, hogy szükségem van magára? Itt van két korona 40 fillér, váltson nekem egy másod­osztályú vasúti jegyet Kis-Kapusra, de siessen! Anna: A nagysága elutazik? Az asszony: Igen, örökre. Mégis itt van ? Anna: Futok. (Ei). A férj: (rezignáltan tolja el maga elől a tányért) De hát miért tulajdonképen mind­ez? Mit vétettem én maga ellen? Az asszony: (letesz egy csmó harisnyát) Hogy mit vétett? És ezt maga kérdi? Hát jó, megmondom. Minden egyéb a maga vi­selete velem szemben, csak a szerető férjé nem. Vagy tán vallott csak egyszer is sze­relmet mióta a neje vagyok ? Ebéd alatt nem szólna a világért sem, csak eszik. Mind­ebből csak azt látom, hogy magánál az evés előbbre való mint én. Akar még többet tudni? A férj: Nem ez teljesen­­ elég. Tehát igazán itt akar hagyni? Az asszony: Igen, hogy soha többé vissza ne jöjjek. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 2-ik­ szám. Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel,­­ és mint Felső­­magyarhon legolvasottabb és legrégibb magyar politikai lapja, tehát nagy elter­jedtségénél fogva is rendkívül ajánlatos hirdetések közzétételére. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kassa, Fő utca 74. szám. ÚJDONSÁGOK. Újévi élmények. Kassa, január 2. Tegnap reggel 6 órakor a cseléd vi­gyorogva jelentette, hogy itt a takarítás ideje és egyúttal boldog újévet kíván. Ez természetes­ 2 koronába kerül. Hét órakor jelentkezett a házmester és tudtomra adta, hogy ime fölvirradt a dicső nap hajnala és azért boldog újévet kíván. 2 korona. Egy fél óra múlva a szenes ember mu­tatta be magát és fölfedezte előttem, hogy ő az, a­ki a kályhába valóról gondoskodik és a számlával együtt egyúttal boldog új évet kíván Megköszönöm két koronával. Nyolc órakor eljött a szabóm és meg­nyugtatott, hogy ezúttal nem számlával jött, csak azt a forró óhajtását akarja ki­fejezni, hogy boldog újévem legyen. Meg­hatva nyújtottam a két koronát. Kilenc órakor éppen ki akartam tenni a lábam, mikor belépett a suszterem és kinyilatkoz­tatta, hogy nem tudna ma ebédelni, ha nekem boldog újévet nem kívánna. A két korona meghozza neki az étvágyát. A pos­tásnak zavaromban már én kívántam bol­dog újévet és kértem, hogy fogadja el tőlem a két koronát. Mikor kiértem az utcára, a kapuban elfogott A lámpagyujtogató—és­­ biztosított— róla, hogy az újévben is ő fogja felvilá­gosítani a lámpákat. Egy korona. A borbélyom nem szólt semmit, ha­nem mikor már beszappanozott és késével a torkom körül kezdett kaparászni, ille­delmesen boldog újévet kívánt, aztán egy kis szünetet tartott. Két korona. Az ajtó­ban már várt rám a tűzoltó és elmondta, hogy a múlt esztendőben majdnem ki­gyulladt a hálószobám menyezete, szeren­csére azonban észrevette a tüzet és boldog újévet kíván. Két korona. A vendéglőben, a­hol étkezni szoktam, úgy kényeztetnek mint egy herceget és sorra kívánt boldog újévet: a fizető pincér, a főpincér, az alpincér, a piccoló, a sza­kács, a szakácsné, a csapos, a mindenes A férj. (Más húrokat kezd pengetni) Mariska, hát igazán volna lelke hozzá? Itt hagyna engem, a­ki maga nélkül nem tu­dok élni? Hiszen én a maga szerető anyai gondoskodása nélkül el fogok zülleni! (El­merengve) És ha árván magamra hagyva elszakad egy kabátgombom, vájjon lesz-e a­ki felvarrja ? Az asszony: (Félre) Még soha sem be­szélt olyan szépen. (Elérzékenyül). Szorulni érzem a szivem. Istenem ki varrná föl az ő elszakadt kabátgombját? A férj: Ki igazítaná meg reggelenkint a nyakkendőmet, hogy görbén ne álljon ? Az asszony: (Csendesen pityereg) Olyan meghatóan beszél . . . Nem volna senki a ki meg­igazítaná a nyakkendőjét . . . A férj: (Sóhajtva! Senki meg nem csó­kolna . . . Az asszony: (zokogva csomagolja be a fűzőjébe a fogkefét) Szegény . . . Nem is volna a­ki megcsókolja . . . A férj: És ha beteg találok lenni . . . Az asszony: (Felsikolt) Elég! Mindketten egymás keblére borulnak, mi­alatt a csókok zápora következik. Az asszony: Nem hagylak el ! Nem ! Te édes, te jó ! Egy csókot ! No még egyet! A férj: Mariskám ! Az asszony: Ugy­e nem haragszol ? Ugy­e megboszantottalak ! És mindez semmiért. Soha többé! Soha ! Haragszol? A férj: Nem édesem. És hogy lásd mennyire nem haragszom, kérek tőled valamit. Az asszony: Mit aranyom? Mit adjak, ne mond ! Kell csók ? Nesze ! Hát még mi kell ? Szólj ! A férj: . . . Éhes vagyok ! Az asszony: D ón csacsi, erről egészen megfeledkeztem! Persze hogy éhes vagy. — Anna, Anna ! Da sokáig kell magára csengetni! Hol jár maga? Anna: (lihegve) Visszajöttem megkér­dezni a nagyságát, hogy első- vagy másod­­osztályú jegyet váltsak Kis­ Kapusra? Az asszony: Se elsőt, se másodikat ! Nézze csak milyen rendetlenség! Szedje össze ezeket a ruhákat! No mit bámul ? Mert nem hozza be a csuszpászt ? Hát nem látja, hogy a nagyságos úr éhes?!

Next