Abauj-Kassai Közlöny, 1905 (34. évfolyam, 1-81. szám)
1905-01-01 / 1. szám
2. oldal. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY Itasia, dec. 31. ==. A politikai helyzet. Tisza gróf legutóbbi bécsi kihallgatása kétségen kívül helyezte, hogy az agg királyt sikerült rábírnia a képviselőház feloszlatására ex lexben. Az eddigi megállapodások szerint a király január 2-án utazik Budapestre s az országgyűlést január 4. én oszlatja fel trónbeszéddel A következő napon megjelenik az uj országgyűlés egybehívására vonatkozó királyi kézirat, valamint a belügyminiszernek az uj választások kiírására vonatkozó rendelete. Az uj országgyűlést február 15-re hívják össze. Az ország választó közönségét a közeli választások foglalkoztatják, melyek mindenütt igen heveseknek ígérkeznek. Zetére ébred s a választópolgárok nem hagyják magukat sem megvesztegettetni, sem terrorizáltatni. Az egyesek becsületének összegéből áll a nemzet becsülete. Közös kincs ez, vigyázzon tehát mindenki reá jobban, mint a szeme fényére s ha ez így lesz, akkor nincs mitől félnünk Sokat kell tehát jóvá tennie az uj esztendőnek, hogy a hozzáfűzött ve reményeinkben ne csalatkozzunk. A távol Keleten dörögnek az ágyak, folyik az ártatlanok vére , itt nálunk a zakatoló munka izzó hevében, ezernyi gond között, küzdünk a megélhetésért, az alkotmányért. Mindezek a súlyos bajok, az elmúlt esztendő rovására esnek, ezeket hagyja örökbe utódjának. Mégis bízunk benne, hogy ez az újév fordítani fog a sors kerekén. A szép, csillogó remények hiúknak és csalfáknak bizonyultak a legutóbbi esztendőkben, örülünk tehát, hogy még remélhetünk. Ha sok megpróbáltatáson is kell átesnünk, a magyar erősségét ez nem csorbítja. A küzdelem erőt adott nemcsak arra, hogy felszínen tarthattuk magunkat, hanem arra is, hogy nyugodtan várjuk a jövendőt, mert nem lehet, hogy a szerencse folyton kerüljön bennünket, hogy a csapások rendje meg ne szakadjon. Elértünk ahhoz a ponthoz, hol az emberi energia óriási hajlandóságot mutat a tettre, ahol a viszonyok rosszabbodását tovább tűrni nem lehet. így köszöntünk téged, új esztendő ! Légy kezdete egy újabb korszaknak, a megelégedés, a boldogság korszakának ! Légy öröme minden honfiúnak és honleánynak, hogy oly nehezen váljunk meg tőled, mint amily szívesen most várunk. A múlt év sok keserve, hazugsága, bűne, múljon el, mint egy rossz álom s ami következik, az a termékeny ébrenlét legyen. Ebben az értelemben kívánunk boldog újévet ennek a szegény nemzetnek. 1. szám. A külföld rólunk. (Válasz a „Fg.-nak ) Kassa, dec. 31. A F . december 28-iki számában ily címmel cikk jelent meg, mely a ,,Berliner Zeitung“ december 16 iki vezető közleményével foglalkozik. Elmondja, hogy a berlini lap a magyart kis hijja zsiványnak, rablónak nevezi Idézi a lapból, hogy a magyarokat az egész világon lovagias nemzetnek gondolják, de — „a lovagok és rablók között a határ ködös, szinte elmosódik.“ És tovább folytatva szól: „Ha lovagiasoknak nevezzük a magyarokat, ne feledjük rabló jellegüket sem.“ — Tisztelt laptársunk közleménye e sorokkal végződik: „Csak azt kell sajnálnunk, hogy a magyar ellenzék j a december 13 ikihoz hasonló cselekedet4yel alkalmat ad ellenségeinknek arra, hogy rólunk, mint rablókról és barbárokról nyilatkozzék.“ Hollós Itt álljunk meg egy kissé ! Tehát a Fg. pártpolitikai célra aknázza ki a Berliner Zeitungnak minket lekicsinylő, rágalmazó, hazug vádaskodását. Ezt a szennyest koránt sem kellene a politika marólúgjában nyilvánosan mosogatni Mert mi épen az ellenkezőt fogjuk a cikkből a Fg. fejére olvasni! Kezeink közt van a B. Z.-nak nevezett száma. A közleményt elolvastuk mi is. De szélmalom elleni harcot kellene folytatnunk, ha a külföldi sajtóban sűrűn napvilágot látó vádaskodó, hazug cikkekkel akarnánk foglalkozni, azokat cáfolni. Tudjuk, hogy ezek forrása a tájékozatlanság, a fogait csattogtató gyűlölködés, a féltékeny irigység, a vádaskodó részhiszeműség. És ezért még soha sem jutott eszünkbe az efajta ferdítéseket politikai célokra felhasználni vagy épenséggel kiaknázni. Ezek az eszközök teljesen méltók a kormánypárt irányához. — A Fg. közli a cikkből azokat a helyeket, amelyekbe rabulisztikával egyet-mást bele lehet magyarázni, de síri hallgatással mellőzi épen azt, ami ellenük szól. Száll ide, s ál oda, csipegeti a neki kedves morzsákat. Arról nem beszél egy betűvel sem, amit a Berliner Zeitung szó szerint így ír: „Tényleg Tisza gróf egymásután teljesítette az ellenzék követeléseit kezdve a legfontosabbikon, hogy u i a jogsértés Kain bélyegével megpecsételt Perczel urat nem engedi többé elnökölni. És ha éépen most a Wolf-féle távirati iroda azt a hírt közli, hogy az országgyűlés feloszlatása és új választások kiírása befejezett dolog és néhány nap múlva bekövetkezik, úgy ez az ellenzék teljes sikerét jelenti. A dolog úgy áll, hogy a kormánypárt lelkiismerete rosszabb, mint az ellenzéké . Jogsértéssel elrabolta a magyar parlamenttől a házszabályt. Az ellenzék azzal viszonozta ezt, hogy szétrombolta az üléstermet. Az elsők rablók az utóbbiak barbárok. Szóval az ellenzék és kormánypárt Magyarországon méltó egymáshoz, így ir a B. Z és ilyen lapot szólaltat meg maga mellett a Fg. H. v. Gur berlinnádáit csak cinikus betyárság sugallhatta. Limonádés eszmesejtjei, gaz ferdítései megvetést érdmelnek. És a kassai szabadelvüpárti sajtó a legjobb színben mutatta be magát, ha ily cikkekből vonja le a tanulságot az ellenzék rovására maga mellett. Tessék érvekkel porondra lépni! De elhallgatással, leplező takargatással, ferdítéssel kovácsolni fegyvert, nem méltó magyar emberhez. Olyan hangtömegből halászni elő néhány accordot, amely mintha kellemesen csengene, holott furicsó átkozódás, nemzetünk ellen irányuló éles szitkozódás az egész macskazene, ilyet nagyító üveggel nézve sem lehet az érvek küzdelmének mondani. Pedig az ellenzékről az a kedves magyarbarát lap így ír: „Bizonyára akad Magyarországon becsületes politikus is, gyermekes érzékenységgel nem törődik. Nagy, önhibából nem eredő szerencsétlenség épp úgy, mint nagy meg nem érdemelt szerencse nem szoktak apró érzéseinkbe olvadni; csak tehetetlenségünket vezetik lelki szemeink elé és mi türelemmel viseljük, amiben a Mindenható részesített. A köznapi apró gondok, a mindennapi élet kicsinyességei és bajocskái — ezek a mi kínzóink, életünk méregkeverői. De ezeket a bajokat többnyire magunk okozzuk magunknak. Sokat közülök kikerülhetnénk, ha megvolna hozzá szilárd akaratunk. Nincs jogunk az újévtől követelni, hogy tartsa tőlünk a magunk okozta kellemetlenségeket s nem szabad panaszkodnunk, ha a múlt ily irányban csalódást okozott. Nem figyelmeztet-e a harang zúgása is, mely az örökkévalóságnak egy új pillanatát jelzi, hogy levessük magunkról a haszontalant, a gyengeséget ? Ne hallassák hiába hangja ! Nemcsak kívánságokat és követeléseket akarunk támasztani az új évhez, hanem gondolni akarunk arra is, hogy ezért megfelelően cselekednünk is kell, magunkba akarunk szállni és megfordulni, ha helytelen uton járunk. Ha ezzel a szilárd jóravaló akarattal lépünk át az uj évbe, akkor akár jöhetnek azok a nagy bajok is, melyektől nem kímélhet meg a sors, — bátran, megadással fogjuk őket tűrni. Vigyék a szilveszteri harang hangjai ezt a szent fogadalmat a mindenek Urának trónja elé ! B. u. é. k. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája. Most, hogy az idő kereke ,smét fordult egyet, hogy a naptárakat kicseréljük a falon, hogy a leveleinken elkezdjük a dátumokat elhibázni, hogy a hölgyek kénytelenek maguknak (de csak maguknak) megvallani, hogy egy évvel ismét idősebbek, szóval most ujesztendő napján sok keserűséget okoz az embereknek az a négy betű a mit címül felirtunk : B. u. é. k. Ez négy betű valósággal fogalommá vált, még pedig sajnos, ez a fogalom nem azt fejezi ki, hogy az emberek szivében él a felebaráti szeretet, a mely a boldogság kívánásban talál megyilatkozást, hanem azt fejezi ki ez a négy sokat mondó betű, hogy kedves barátom, az uj évi ajándékra számot tartok ám ! A négy betű ilyetén jelentősége szülte azokat a komikus jeleneteket, fura helyzeteket, kétségbeesett ötleteket, melyek a gyönge idegzetű embereket annyira meggyötrik. Bemutatunk ezek közül néhányat. I. Egy előkelő úr lakásának bejáratán január elsején a következő felirat volt olvasható : Szerető barátaimnak, ismerőseimnek és egyáltalán mindenkinek, akik nekem boldog újévet kívánnak, én is viszont kívánok minden jót. De legnagyobb sajnálatomra, nem fogadhatom el személyesen üdvözlésüket, mert nehéz tífuszban fekszem és nem akarnám, hogy a ragályt jóakaróim magukkal hurcolják. Az emberek nagy tömege sietve hagyta el a lakás bejáratát, sőt még lélegzetüket is visszafojtották, nehogy belélegezzék a bacilusokat. A súlyos tífuszbeteg azalatt kedélyesen szürcsölte reggeli kávéját a közeli kávéházban. II. Egy hivatalnok, aki emlékezett rá, hogy a múlt éven mennyire megviselte őt az újévi ajándékok osztogatása, elhatározta, hogy most nem ad senkinek sem újévi ajándékot. Jött a postás, a házmester, a lámpagyujtogató, a sürgönyhordó, a szemetes, a boltiszolga, a boldog újévet kívánók egész légiója. A hivatalnok mereven megmaradt elhatározásával és mindegyiknek azt felelte: — Köszönöm, magának is . . . Egyikkel-másikkal még kezet is szorított, de ajándékot azt nem adott. Hiába meresztettek rá kérő, könyörgő, lekötelező,