Abauj-Kassai Közlöny, 1908. november (37. évfolyam, 251-275. szám)

1908-11-01 / 251. szám

2. oldal. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY 251. zám: mikor megkapta a válászt, hogy utca­rendezés után nem lesz szabad, dr. Kosztka bizonyos humoros éllel így oktatta ki a kissé fösvény hírében álló Adriányit: — Lássa, az a baj, hogy beépítette az udvarát! Most már hol fog fát vágatni ? A megjegyzés hangos derültséget idézett elő. A közgyűlés különben elég népes volt, mennyiben több mint 70 bizottsági tag volt jelen. A közgyűlés, melynek tárgyait már előzetesen ismertettük, lefolyásáról az alábbiakban számolunk be. A havi jelentés: Szalay László főispán háromnegyed b órakor nyitotta meg a közgyűlést jelezve, hogy dr. Siposs Aladár bizottsági tag interpellációt jelentett be. Ezután dr. Kriebel Edgár főjegyző felolvasta a pol­gármester havi jelentését, melynek kere­tében a polgármester jelenti, hogy okt. 29-én a város megünnepelte Rákóczi és bujdosótársai hamvainak temetési évfor­dulóját, miután a város közönsége ezt az évfordulót emlékünnepé avatta. A dómban gyász isteni tisztelet volt s a községi iskolák szünetet kaptak, illetve az osztály­tanítók megmagyarázták a gyermeksereg­nek a nap jelentőségét. Jelentette továbbá, hogy a belügy­miniszter az 1908. évi költségvetést jóvá­hagyta az egyéb felterjesztésekkel együtt. Tudatja a polgármester, hogy a jövő évi költségvetés elkészült s november hóban rendkívüli közgyűlés elé fogja terjeszteni. Végül jelenti, hogy Abaujszántón a szüret folyamatban van, a must cukortartalma 25%, a termés jó és sok, csak az a baj, hogy e­miatt drágán kellett hordót ren­delnie. A közgyűlés a jelentést észrevétel nélkül tudomásul vette. Miniszteri jóváhagyások. A főjegyző felolvassa a belügyminiszer rendeletét, mely szerint jóváhagyja a szén­védő hátralékok fedezésére felveendő 400 000 korona kölcsönt, de kiköti, hogy az csak a jelzett célokra fordíttassék, egy­ben hangsúlyozza, hogy a múlt hibáin okulva, a költségvetés legyen szigorún reális, hogy ilyen kényszerhelyzet többé be ne következzék. Ugyancsak a belügyminiszter jóvá­hagyta a szervezeti szabályrendelet 21., 22 és 23 ik fejezeteit, melyek a fizetésről szólnak, némi módo­stással, így a vízművek műszaki hivatala más nevet kapjon, mire elfogadtatott, hogy neve „városi közművek hivatala“ legyen s a főmérnök nem taná­csosi címet, hanem igazgató nevet kapjon, to­vábbá egyes ismétlések kihagyását rendeli el, valamint megváltoztatni kivánja napi dijakra, előlegekre s dijnokokra szóló hatá­rozatokat s megjegyzi, hogy haj a közgyűlés ezen módosításokat elfogadja, úgy az illet­mények folyósíthatók. A közgyűlés elfogadta a kívánt módosítást. Választások: A közigazgatási bizottságba egy tag­nak beválasztása végett az elnöklő főispán a titkos szavazást elrendeli, szavazatszedő bizottság tagjaiul kiküldő Polinszky Emil, Mildner Ferenc és Rozmann Andort. A szavazás elvégzése után elnök újra megnyitva a közgyűlést, kihirdeti az ered­ményt, mely szerint Beller Károly 48 sza­vazattal (Ez aztán dupla 48-as !) 24 szava­zat ellenében megválaszta­­ott, amit a köz­gyűlés tudomásul vesz. A boltúrpalota. A mait számunkban ismertetett erdő­­hivatali előterjesztéseket a le nem hozható fára elfogadta a közgyűlés, mely után a kultúrpalota került napirendre. A júliusi közgyűlés ugyanis örömmel vette tudomásul a minister leiratát egy kultúrpalotára nézve, de az építési költsé­gekhez a város nem járulhat hozzá, mert nincs módjában. Ez a felterjesztés mind mai napig nem ment el, mivel a polgár­­mester és a referens között nézeteltérés volt, e­miatt újra tárgyalták a kérdést a bizottságban s azt javasolták, hogy ajánljon­­ fel egy területet a Ferenc József­ téren. Dr. Weisz Béla : örül annak, hogy a múltkori merev állásponton változtattunk s azt indítványozza, hogy a polgármester menjen el személyesen s tájékoztassa a ministert. Dr. Kosztka József hasonló értelemben szólal fel. Az elnöklő főispán megjegyzi, hogy a napirenden csak szövegmegállapitás van felvéve s így egyéb felől nem is lehet dön­teni, legfeljebb mint óhajtást kifejezni. Éder polgármester: Weisz Béla felszó­lalására megjegyzi, hogy semmi merev álláspont nem volt. Az előadó felterjeszté­sét csak befejezésében nem helyeselte, ki­jelenti, hogy szükség esetén küldöttséget is vezet. A közgyűlés megnyugvással veszi a kijelentést s elfogadja a felolvasott fel­­terjesztést. Alapitó levelek és iskola. Miután a közgyűlés elhatározta, hogy egy husvizsgáló szint felépittett a legalkal­masabb helyen és elutasította Vandracsek Károly és társai felebbezését az utcán való favágás engedélyezése tárgyában s ki­mondta, hogy a Báránykával szemben levő területet nem adja el, s áttért az alapító levelek ügyére. Elfogadta a Zemantsek János-féle alapítvány oklevelét, továbbá a vakok budapesti intézete részére szóló ala­pító levelet, mivel a város 1835-ben tett ott egy alapítványt, de csak a kamatokat fizette, azonban 1873 ban államosították az intézetet s akkor a kamat fedezésére letett értékpapír is tulajdonba vétetett és az in­tézet most kéri az alapító levelet, végül elfogadta a közgyűlés özv. Tóth Gusztávné Huszka Ágnes alapító levelét a zeneiskolai növendékek javára. Ezután tudomásul vette a Hunyady­­utcai iskola kiépítéséről szóló leszámolást s megszavazta a még szükséges 10.526 K. 20 fillért. Városszépítés, iparvágány. A kassai jogászegyletnek a diákkon­gresszus rendezésére 500 K-t szavazott meg a közgyűlés s a városszépitő egyesületnek megalakítását örömmel vette tudomásul és pártolását megígérte. A kassai műmalom részvénytársaság a Széchenyi ligeten át iparvágányt épített s kövezetvám elengedést kért, ezt I. fokon megnyerte, de a tanács megfelebbezte, még pedig sikerrel, mire a műmalom pa­nasszal élt s az ügyben helyszíni szemlét rendeltek el, ha csakugyan keresztezi-e a vágány a közutat, ez alkalommal a műma­lom r. t. egy évre 100 koronát ajánlott fel vámmegváltás fejében. Dr. Szauberer B. kiemeli, hogy ez az egyetlen malom Kassán, mely még fennáll s azért felmentené a kövezetvám fizetése alól, hogy a város — legalább ennyivel támogassa, — azonban most nézete szerint be kell várni a közigazgatási bíróság dön­tését s akkor azután lehet határozni a jö­vőre nézve. Eh­. B­anár tiszti főügyész szerint most kell határozni az ajánlat elfogadása, vagy elvetése tárgyában. Hogy a malomnak kell e bövezetvámot fizetni, vagy sem, ez vitás, ó előnyösebbnek tartja a döntés be­várása előtt az ajánlat­ot elfogadni. A közgyűlés elfogadja. Apróbb ügyek: Nagyvárad, Sopron, Háromszék megye s Pozsony törvényhat­ságok körleveleit tudomásul vették A Tömlöc utca gyalog­járójának aszfaltozását elrendelték. Az új illlemhelyek kezelését a vállalkozónak adják ki. A hitoktatók szaporítása ügyében teg­napi számunkban ismertetett módon hatá­rozott a közgyűlés. Végül dr. Siposs Aladár meginterpel­lálta a polgármestert a Szepsi úti állapotok miatt, melyre Éder Ödön azt válaszolta, hogy az átadóalap elfogyott s nem volt módjában segíteni a bajon, a kavicsozást megígérte. Ezzel a közgyűlés véget ért. ÚJDONSÁGOK. Temetői hangulatok. Kassa, okt. 31. Amikor az első dér megcsípi a fák leveleit, amikor az őszi szél végig süvít a zörgő bokrok közt és sárga levelek jelzik az útja nyomát, önkéntelen az elmúlás gondolata lepi meg mindnyájunk lelkét. A hervadás ideje mélabús érzéseket fakaszt, emlékezésünk visszaszáll a múltba és föl­keresi a sírban porladó kedveseinket. Ez az érzés forrása a kegyelet szép ünnepé­nek, a halottak napjának. A temetőkben újra hántolják, virágokkal, koszorúkkal, lámpásokkal ékesítik a sírokat. A díszsír­helyek gyászpompát öltenek, de a szegé­nyek besüppedt sírjain is ott ég a magá­nos kis mécses e napon. Ahogy végighaladunk a nyirkos uta­kon, elfog a múlandóság bús gondolata. A vég egyforma. Akik nagy és szép gon­dolatokkal, nemes és bátor cselekedetek­kel gazdagították az emberiséget, akiknek a sors szárnyakat adott, hogy magasra szállhassanak, akiknek kincset és vagyont nyújtott, hogy gondtalanul élhessenek, akik­nek fényt és diszt juttatott, hogy ember­társaik fölé emelkedhessenek, és oly csön­desen pihennek alattunk, mint azok, akik verejtékezve futkároztak a napi kenyér után s akiknek az élet nem adott egye­bet, csak gondot és gyászt. És megrohan ilyenkor a gondolat, ér­demes-e küzdeni, dolgozni, hiú álmokat kergetni, holott az élet oly arasznyi és mindnyájunknak sorsa egy : a föld. Érdemes. Hiszen a küzdés, a munka, maga az élet. Apró csavarok vagyunk a nagy, ti­tokzatos gépezetben, amely rejtélyekkel van tele, de minden csavarnak megvan a maga rendeltetése. Ha kihull, támad he­lyette más. És a gépezet tovább forog, mert az élet, a munka örök. A kegyelet szava minden évben egy­szer odaszólít bennünket azokhoz, akik bevégzett munkájuk után az örök pihenés­nek részesei lettek. Gondoljunk szeretettel reájuk. Azokra is, akik bevégezték a ki­szabott feladatot, azokra is, akiknek mun­káját derékon törte ketté a kérlelhetetlen halál. Mindenki szenvedett az életben és ez a szenvedés mindenkinek sírját meg­szenteli. Sirassuk meg újra azokat, akik közel állottak hozzánk és gondoljunk mély szeretettel azokra, akik felülemelkedve a családi élet szűk keretén, a haza és az emberiség érdekében áldozták fel erejük javát. Csak annak a nemzetnek támadnak nagy fiai, amely a kiválók emlékét meg­őrzi. Szegény ország vagyunk. És nagy­­jainknak alig adhatunk mást, mint kegye­letes emlékezést a szivünkben. Vándoroljunk hát ki a temetőbe, szenteljük ezt a napot halottainknak. Gyújt­sak meg erre a napra lelkünkben is as

Next