Abauj-Kassai Közlöny, 1909. január (38. évfolyam, 2-25. szám)

1909-01-03 / 2. szám

2. oldal. És ott úgy rémlik, csupa szín, ragyogás, jólét és boldogság az, ami testet ölt, világos és határozottan kör­­vonalazott képe, a nagy államférfiaink által előkészített új, szabad és függet­len Magyarországnak­ fontos kérdésekről elhangzott nyilatko­zatok a tett erejévé valósulnak meg, akkor a politikában egy egészséges, bol­dog ujesztendő teremtődött meg, mely megelégedést és fényt fog árasztani ha­zánkra s annak minden egyes fiára­ . Kassa, jan. 2. == Újév a politikában. Az újév alkal­mából az egyes pártok tisztelegtek We­­kerle Sándor miniszterelnöknél, Kossuth Ferencnél és Justh Gyulánál, akik jelen­tős szavakkal nyilatkoztak a magyar politika függőben levő kérdéseiről és nagy feladatairól. A miniszterelnöknél a szövetkezeti pártok és pedig az ország­gyűlési függetlenségi és 48-as párt, az országos alkotmánypárt és az ország­gyűlési néppárt tagjai tisztelegtek. A miniszterelnököt a szövetkezeti pártok nevében Csizmadia Endre képviselő üdvözölte. Wekerle válaszában hang­súlyozta a választói reform, az önálló bank kérdésének nagy fontosságát, to­vábbá ama törekvést, mely biztosítja az alkotmányos élet zavartalan folyását. A választási törvény előkészítő alapelveihez ragaszkodnunk kell. Mindezen nagy kér­déseknél, reformoknál a politikai iránytűt a jövő biztos megóvásának kell moz­gatnia. Kossuth Ferenc kereskedelem­ügyi minisztert Teleki Arvéd gróf üdvö­zölte. Az ágyban fekvő miniszter hatal­mas beszédben válaszolt az üdvözlésre, felhozva a véderő kérdését, melyet az általános európai helyzet állított elő, a bankkérdést, melynek rázkódtatás nél­küli megoldásához idő kell. Kossuth más fontos törvények hozásának szük­ségességét hangoztatta, így: a sztrájk­jog szabályozása és a munka szabadsá­gának megvédése a durva és zsarnok erőszak ellen, egy demokratikus adó­pragmatikájának megalkotása. Ha még tekintetbe vesszük Justh Gyulának, a ház elnökének válaszát Nagy Dezső szavaira, melyben az elvek mellett való szilárd helytállást hangoztatja az elvek feláldozásával szemben előnyös konstel­lációkért, bátran mondhatjuk, hogy ha a ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY A közönséghez. — Felhívás előfizetésre. — Kassa, jan. 2. Az Abauj-Kassai Közlöny január 1-vel 38-ik évfolyamába lépett. E számot­tevő múlt a legmeggyőzőbben igazolja a nagy­közönség bizalmát, mellyel la­punkat megtisztelve támogatásával lehe­tővé tette, hogy a közérdeket mint napi­lap szolgálja. Politikai irányunk ismeretes. Az új politikai Magyarország felépítéséhez hord­juk mi is a köveket. Az országgyűlés többségét alkotó ellenzéki pártok ered­ményes együtt­működését biztosító poli­tika követői sorában mint a koalíciónak támogatói küzdünk a tisztesség fegy­vereivel. Harminchét éves múltunk, mely idő alatt az egyéni és politikai tisztesség és komolyság útjáról soha le nem tértünk s a sajtó hivatásával össze nem férő durva személyeskedéssel sohasem szeny­­nyeztük be tollunkat, — feljogosít min­ket arra a szerénységre, hogy nagy mondásokkal és ígéretekkel üres szavak­ban ne dicsekedjünk. Bizalommal fordulunk tehát váro­sunk s a vidék közönségéhez, hogy az Abauj-Kassai Közlönyre az újév alkal­mából előfizetni szíveskedjék. Előfizetési ár: Egész évre Kassán 14 K., vidékre 20 K. Félévre „ 7 „ „ 10 „ V«,------Ji------ Ä.OV „ « || 2. szám. ÚJDONSÁGOK Krónika. ^Kaasa, jan. 2. Mikor az uj év beköszönt, Ön üdvözöl s üdvözlöm önt, Kívánságokban nincs hiány, Mindenki jobb évet kíván. Uj óv és uj nincs benne semmi, Mindenki tudja, mit fog tenni A másik, a ki szembe jő: B. u. é.,-t kíván s á Dieu! És hányan jönnek! Kora reggel Alighogy ép az ember felkel, Kopogtat a ház mestere, És a vicc is jön vele, Utána jő a szemetes, S nem szemetet, — téged keres, Nyomában hirtelen betoppan A kéményseprő szép nyugodtan, Csöngetnek, Jő a gázos ember, És néked néhány percet szentel, Aztán — megcsillan­ már a száma — A sarki hordár jő utána, Bekukkant aztán a bájos, Mindig mosolygó specerájos, Aztán besurran a szenes, Egy két hatost ő is keres, Váratlanul, de hirtelen jő, Az ismeretlen utcaseprő, Az ajtódon az is kopogtat, Kinél a zsemlét venni szoktad, A koldus jön utána nyomba’, Kinek négy fillért adsz naponta. A villamos kalauz se rest, Fejedre szebb újévet esd. És még a sornak vége nincsen, Nagyok kyoat txz­tán a VilinOSOIly Bátran belép, mosolyogva jó kamatért, — a hitelező. S a mikor ott maradsz magad, Nincs egy veszekedett vasad, De jó kívánsággal tele Mégy az uj esztendő fele ! Fenő. Mint európai, természetesen rettene­tes respektussal viseltetett a kígyókkal szemben. Ha csak kígyókat említett va­laki a társaságban, már isszonyú na­­gyott sikoltott a szép Alice s szinte közmondásossá lett az a félelem, amel­­­lyel a kígyók iránt viseltetett. Harry Evenst a rettegett kígyóölőt,­­ki­vadászni csakis kígyókra szeretett előszeretettel, igen bántotta imádott fele­ségének ez­t a gyengéje s elhatározta, hogy kigyógyítja őt a kigyófélelemből bármily áron, még a legerősebb orvosság utján is. Kitűnő ötlete támadt. Egy napon ugyanis a határban hatalmas példány nőstény viperát lőtt. Hosszú teste gyö­nyörű karikába kígyózott előtte, midőn kitűnő Winschester puskájával fején lőtte s diadalmasan cipelte hazáig a zsákmá­nyolt fenevadat úgy, hogy hazáig itta a szomjas föld a kiömlő vérét a kimúlt állatnak. Estére­ óriási társaságot vitt magá­hoz a kolonel. Mindnyáját beavatta, hogy miképen fogja ő feleségét a kígyó félel­­méből kikúrálni. A terv egyszerű volt A meglőtt kí­gyót ugyanis feleségének kertre nyíló budok­jának ablakára akasztotta olyan formán, mintha az épen bekúszni akarna a szobába. Mikor az egész társaság együtt lesz s az esthomály beáll, be­kérjük az előfizetéseket mielőbb meg­újítani nehogy zavar álljon elő a lap szét­küldésében. Az Abauj-Kassai Közlöny szerkesztősége s kiadóhivatala. Kassa, Kossuth Lajos­ utca 16. sz. fogja küldeni feleségét a szobájába vala­mely ürügy alatt s az látva az ablakon függő kígyót, meg fog ijjedni, de egy­szersmind ki is gyógyul alaptalan s ok­talan félelméből. Minden úgyis történt. Nagy társa­ság volt együtt a kolonell fényesen berendezett házában. A hangulat tető­pontjára hágott s mindenki avval mulat­tatta a társaságot, mintha csak összebe­széltek volna, a kivel ■ minő félelmetes kígyókaland esett meg már életében. A déli égöv szokása szerint hirtelen állott be az éjszaka. A tropikus nap még csillogón tűzött alá a menüboltozatról, a másik percben már lebukott a hegyek mögé, hogy helyet adjon az éjszakának. A scherrys palackok egész garmadája állott már a vendégsereg előtt, a hangu­lat már a legmagasabb régiókban tanyá­zott, mikor házigazdánk jelentősen össze­nézve vendégeivel feleségéhez szállott. — Édes, pici feleségem, légy oly szives hozzad ki azokat a havannákat, melyeket a mai postával kaptam. Ott hagytam a budak­ban levő kis asztalkán, meg akarom velük vendégeimet kínálni. Ajkán jelentős mosoly vonult végig. A gyönyörű asszonyka, miként a nyíl pattant fel ültéből és sietett, hogy ura kérésének eleget tegyen. Besietett a szobába- A vendégsereg feszült figyelemmel hallgatta a követke­­zendőket. A következő percben velőtrázó sikol­tás hallatszott ki­­ a belső szobából. A vendégek irtózatos kacagása felelt reá. — Áhá, most vette észre a döglött viperát, harsogta teli szájjal a kolonet, alig bírva kitörő jókedvével. Egy másik most már kisebb sikoly hangzott fel most újra.­­ Úgy látszik már megbarátkozott vele a kicsike, szólt Harri Ewens a kolonel. A vendégek jó kedvvel hörpintették ki az újból megtöltött poharakat s min­denki törte a fejét, miképen fogja a bá­jos missist kigyófélelméből való kigyó­gyulása alkalmából üdvözölni. De a mis­sis nem jelentkezett. A társaság várt türelmesen. Várt egy percig, várt két percig, majd öt per­cet is, de a szőke aszonyka csak nem akart budoi­jából előkerülni. Végre megunták a várakozást s besiettek, hogy megtekintsék mit csinál az asszonyka a havanákkal. A­mint a szobába léptek, rettenetes látvány tárult szemeik elé. A gyönyörű asszony, a szőke Alice ott feküdt a föl­dön, eltorzult arccal, kékülő tagokkal holtan. A nősténykígyó párja, a vérnyo­­mokon utána jött a meglőtt viperának

Next