Abauj-Kassai Közlöny, 1909. január (38. évfolyam, 2-25. szám)
1909-01-03 / 2. szám
2. oldal. És ott úgy rémlik, csupa szín, ragyogás, jólét és boldogság az, ami testet ölt, világos és határozottan körvonalazott képe, a nagy államférfiaink által előkészített új, szabad és független Magyarországnak fontos kérdésekről elhangzott nyilatkozatok a tett erejévé valósulnak meg, akkor a politikában egy egészséges, boldog ujesztendő teremtődött meg, mely megelégedést és fényt fog árasztani hazánkra s annak minden egyes fiára . Kassa, jan. 2. == Újév a politikában. Az újév alkalmából az egyes pártok tisztelegtek Wekerle Sándor miniszterelnöknél, Kossuth Ferencnél és Justh Gyulánál, akik jelentős szavakkal nyilatkoztak a magyar politika függőben levő kérdéseiről és nagy feladatairól. A miniszterelnöknél a szövetkezeti pártok és pedig az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt, az országos alkotmánypárt és az országgyűlési néppárt tagjai tisztelegtek. A miniszterelnököt a szövetkezeti pártok nevében Csizmadia Endre képviselő üdvözölte. Wekerle válaszában hangsúlyozta a választói reform, az önálló bank kérdésének nagy fontosságát, továbbá ama törekvést, mely biztosítja az alkotmányos élet zavartalan folyását. A választási törvény előkészítő alapelveihez ragaszkodnunk kell. Mindezen nagy kérdéseknél, reformoknál a politikai iránytűt a jövő biztos megóvásának kell mozgatnia. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert Teleki Arvéd gróf üdvözölte. Az ágyban fekvő miniszter hatalmas beszédben válaszolt az üdvözlésre, felhozva a véderő kérdését, melyet az általános európai helyzet állított elő, a bankkérdést, melynek rázkódtatás nélküli megoldásához idő kell. Kossuth más fontos törvények hozásának szükségességét hangoztatta, így: a sztrájkjog szabályozása és a munka szabadságának megvédése a durva és zsarnok erőszak ellen, egy demokratikus adópragmatikájának megalkotása. Ha még tekintetbe vesszük Justh Gyulának, a ház elnökének válaszát Nagy Dezső szavaira, melyben az elvek mellett való szilárd helytállást hangoztatja az elvek feláldozásával szemben előnyös konstellációkért, bátran mondhatjuk, hogy ha a ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY A közönséghez. — Felhívás előfizetésre. — Kassa, jan. 2. Az Abauj-Kassai Közlöny január 1-vel 38-ik évfolyamába lépett. E számottevő múlt a legmeggyőzőbben igazolja a nagyközönség bizalmát, mellyel lapunkat megtisztelve támogatásával lehetővé tette, hogy a közérdeket mint napilap szolgálja. Politikai irányunk ismeretes. Az új politikai Magyarország felépítéséhez hordjuk mi is a köveket. Az országgyűlés többségét alkotó ellenzéki pártok eredményes együttműködését biztosító politika követői sorában mint a koalíciónak támogatói küzdünk a tisztesség fegyvereivel. Harminchét éves múltunk, mely idő alatt az egyéni és politikai tisztesség és komolyság útjáról soha le nem tértünk s a sajtó hivatásával össze nem férő durva személyeskedéssel sohasem szenynyeztük be tollunkat, — feljogosít minket arra a szerénységre, hogy nagy mondásokkal és ígéretekkel üres szavakban ne dicsekedjünk. Bizalommal fordulunk tehát városunk s a vidék közönségéhez, hogy az Abauj-Kassai Közlönyre az újév alkalmából előfizetni szíveskedjék. Előfizetési ár: Egész évre Kassán 14 K., vidékre 20 K. Félévre „ 7 „ „ 10 „ V«,------Ji------ Ä.OV „ « || 2. szám. ÚJDONSÁGOK Krónika. ^Kaasa, jan. 2. Mikor az uj év beköszönt, Ön üdvözöl s üdvözlöm önt, Kívánságokban nincs hiány, Mindenki jobb évet kíván. Uj óv és uj nincs benne semmi, Mindenki tudja, mit fog tenni A másik, a ki szembe jő: B. u. é.,-t kíván s á Dieu! És hányan jönnek! Kora reggel Alighogy ép az ember felkel, Kopogtat a ház mestere, És a vicc is jön vele, Utána jő a szemetes, S nem szemetet, — téged keres, Nyomában hirtelen betoppan A kéményseprő szép nyugodtan, Csöngetnek, Jő a gázos ember, És néked néhány percet szentel, Aztán — megcsillan már a száma — A sarki hordár jő utána, Bekukkant aztán a bájos, Mindig mosolygó specerájos, Aztán besurran a szenes, Egy két hatost ő is keres, Váratlanul, de hirtelen jő, Az ismeretlen utcaseprő, Az ajtódon az is kopogtat, Kinél a zsemlét venni szoktad, A koldus jön utána nyomba’, Kinek négy fillért adsz naponta. A villamos kalauz se rest, Fejedre szebb újévet esd. És még a sornak vége nincsen, Nagyok kyoat txztán a VilinOSOIly Bátran belép, mosolyogva jó kamatért, — a hitelező. S a mikor ott maradsz magad, Nincs egy veszekedett vasad, De jó kívánsággal tele Mégy az uj esztendő fele ! Fenő. Mint európai, természetesen rettenetes respektussal viseltetett a kígyókkal szemben. Ha csak kígyókat említett valaki a társaságban, már isszonyú nagyott sikoltott a szép Alice s szinte közmondásossá lett az a félelem, amellyel a kígyók iránt viseltetett. Harry Evenst a rettegett kígyóölőt,kivadászni csakis kígyókra szeretett előszeretettel, igen bántotta imádott feleségének ezt a gyengéje s elhatározta, hogy kigyógyítja őt a kigyófélelemből bármily áron, még a legerősebb orvosság utján is. Kitűnő ötlete támadt. Egy napon ugyanis a határban hatalmas példány nőstény viperát lőtt. Hosszú teste gyönyörű karikába kígyózott előtte, midőn kitűnő Winschester puskájával fején lőtte s diadalmasan cipelte hazáig a zsákmányolt fenevadat úgy, hogy hazáig itta a szomjas föld a kiömlő vérét a kimúlt állatnak. Estére óriási társaságot vitt magához a kolonel. Mindnyáját beavatta, hogy miképen fogja ő feleségét a kígyó félelméből kikúrálni. A terv egyszerű volt A meglőtt kígyót ugyanis feleségének kertre nyíló budokjának ablakára akasztotta olyan formán, mintha az épen bekúszni akarna a szobába. Mikor az egész társaság együtt lesz s az esthomály beáll, bekérjük az előfizetéseket mielőbb megújítani nehogy zavar álljon elő a lap szétküldésében. Az Abauj-Kassai Közlöny szerkesztősége s kiadóhivatala. Kassa, Kossuth Lajos utca 16. sz. fogja küldeni feleségét a szobájába valamely ürügy alatt s az látva az ablakon függő kígyót, meg fog ijjedni, de egyszersmind ki is gyógyul alaptalan s oktalan félelméből. Minden úgyis történt. Nagy társaság volt együtt a kolonell fényesen berendezett házában. A hangulat tetőpontjára hágott s mindenki avval mulattatta a társaságot, mintha csak összebeszéltek volna, a kivel ■ minő félelmetes kígyókaland esett meg már életében. A déli égöv szokása szerint hirtelen állott be az éjszaka. A tropikus nap még csillogón tűzött alá a menüboltozatról, a másik percben már lebukott a hegyek mögé, hogy helyet adjon az éjszakának. A scherrys palackok egész garmadája állott már a vendégsereg előtt, a hangulat már a legmagasabb régiókban tanyázott, mikor házigazdánk jelentősen összenézve vendégeivel feleségéhez szállott. — Édes, pici feleségem, légy oly szives hozzad ki azokat a havannákat, melyeket a mai postával kaptam. Ott hagytam a budakban levő kis asztalkán, meg akarom velük vendégeimet kínálni. Ajkán jelentős mosoly vonult végig. A gyönyörű asszonyka, miként a nyíl pattant fel ültéből és sietett, hogy ura kérésének eleget tegyen. Besietett a szobába- A vendégsereg feszült figyelemmel hallgatta a következendőket. A következő percben velőtrázó sikoltás hallatszott ki a belső szobából. A vendégek irtózatos kacagása felelt reá. — Áhá, most vette észre a döglött viperát, harsogta teli szájjal a kolonet, alig bírva kitörő jókedvével. Egy másik most már kisebb sikoly hangzott fel most újra. Úgy látszik már megbarátkozott vele a kicsike, szólt Harri Ewens a kolonel. A vendégek jó kedvvel hörpintették ki az újból megtöltött poharakat s mindenki törte a fejét, miképen fogja a bájos missist kigyófélelméből való kigyógyulása alkalmából üdvözölni. De a missis nem jelentkezett. A társaság várt türelmesen. Várt egy percig, várt két percig, majd öt percet is, de a szőke aszonyka csak nem akart budoijából előkerülni. Végre megunták a várakozást s besiettek, hogy megtekintsék mit csinál az asszonyka a havanákkal. Amint a szobába léptek, rettenetes látvány tárult szemeik elé. A gyönyörű asszony, a szőke Alice ott feküdt a földön, eltorzult arccal, kékülő tagokkal holtan. A nősténykígyó párja, a vérnyomokon utána jött a meglőtt viperának