Abauj-Kassai Közlöny, 1909. április (38. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-01 / 74. szám
XXXVIII. évfolyam, 1909. 74. sz. Kassa, csütörtök április 1. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: KOSSUTH J.UTCA 16. THIBpOJSt: 150. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉSÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. Előfizetési feltételek. Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— kor. Fél évre 7.— 10.— Negyed évre 3.50 5.— Egy hóra 2.— 2.— « Egyes szám Apa 4 till. = Hirdetési díj s MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési ia hirdetési díjak m kiadihivatelbe képmentve küldendők. Kisütött a béke napja. Kassa, márc. 31. Fura világot éltünk néhány napon keresztül. Reggel ha kiléptünk a kapun, első dolgunk volt megnézni a ház falát, nincs-e már rajta a mozgósítási parancs. Még nincs! Megkönnyebbültünk, de hittük, hogy holnap már megtaláljuk a falragaszok közt azt, amit keresünk. Az élet apró-cseprő eseményei, a jók s a rosszak elveszítették ránk nézve érdekességüket, a munkánkat gépiesen végeztük, hiszen úgyis minden mindegy, holnap már vihetnek! Kedélyünket, vérünket egyetlen gondolat uralta: a háború. Közénk, elevenek, fiatalok és vidorok közé iderebbent a véres szárnyú halál s kísértett bennünket Tudtuk, ha ott állunk majd a golyók záporában s jobbrólbalról látjuk elesni bajtársainkat, nem fogjuk érezni a félelem érzetét. Aki gyáva, az is vadállattá, vagy ha jobban tetszik, hőssé válik, mikor a csatatéri halál arat. Elvégre egyszer úgyis meg kell halni, elgázolhat az automobil, rádszakadhat a ház, megindulhat a föld, rablógyilkosok is kiolthatják életedet, a halál körülötted settenkedik akkor is, amikor a legboldogabb vagy, amikor a legbiztosabbnak tudod magadat. Mégis más szokatlan és borzalmas az, amikor egy nagy országban egyszerre millió szívet dobbant meg a halál gondolata. Szép ez a város, ez a világ, a nap úgy ragyog, az eső csak úgy esik, mint máskor, de már lő száguldva a végzet, hogy vért, könnyet, árvaságot, özvegységet, leírhatatlan fájdalmakat zúdítson erre a mi tavaszi világunkra. Kacagni való, hogy olyan nagyra vagyunk kultúránkkal, humanizmusunkkal s tudományunkkal. Pokolba velük: itt a háború! Hajító fát sem érnek, ha a háborút nem tudták kiirtani. A lángész csak annyit jelent, mint az utolsó infanterista: egy bajonetet. Amit kultúra, humanizmus, tudomány alkottak az emberi agyban, szívben és vérben: mind mind romba dönti az emberiségnek a kőkorszakból visszamaradt ostora: a háború. Magyar emberek vagyunk, szeretjük hazánkat, melyért ezer esztendőn keresztül vérzettek az ősök. Olvastuk, tanultuk, hisszük is, hogy a hazáért meg kell halni tudni. Az ellentét fölött, amely az objektív tudomány és a hazáért való halál, a háború között van, nem skrupulizálunk. De a hazáért való halálnak motívumait nem találtuk meg ebben a háborúban. Sem lelkesítő, sem reális motívumot nem találtunk a háború okai között. Mindegy! Megyünk ha kell, elesünk ha kell. Nem kérdezzük, mert ezt a reglama sem engedi. Megyünk vakon abban a meggyőződésben, hogy a harctéren épp oly derekasan kell viselnünk magunkat, mintha hazánk függetlenségéért harcolnánk! . . . úgy cselekszünk és gondolkozunk, mint a kolozsváriak, akik világgá kürtölték a moriamurt a küszöbön levőnek látszott háború alkalmából. Csupa függetlenségi ember tette az indítványt Kolozs vármegye közgyűlésén. Annál jobb. Hadd lássa Ő felsége, hogy milyen megbízhatatlanok azok a rebellisek! Magyarország népe már teljesen beleélte magát a háború gondolatába, ugyannyira, hogy az volt a meglepetés, amikor a siker felé vezetett a békeakció. A magyar sajtóban egy hang nem hallatszott arról, hogy nagyhatalmi állásunk tekintélyéért talán egy kicsit nagy áldozat is a háború. A pesti gavallér és a falusi földtáró tudomásul vette, hogy nekünk ez a tekintély megéri a nemzet vérének hullását és ezzel punktum. Háborús időben a főpolgár nem szidja a háborút s a jó katona lelövi az ellenséget. Vagy magát löveti agyon. Punktum. A többi már a király s a generálisainak és a miniszterének a dolga. Mindez — hála Istennek — egyelőre vak elmélet. Kisüt a béke napja, elűzi a háború rémét, fellélegzik millió és millió ember s megnyugodva lát a kenyeret adó munka után. Anyák, feleségek nyugodtak lehettek, a gondviselés megkímélt a megpróbáltatástól. Előfizetési ár: Égési évre Kassán 14 K., vidékre 20 K. Félévre „ 7 „ „ 1<> „ Negyedévre „ 2.60 K. „ 5 „ Az Abaúy-Kassai Közlöny szerkesztősége s kiadóhivatala. Kassa, Kossuth Lajos utca 16. sz. felhívás előfizetésre. A negyedév alkalmából új előfizetést nyitunk a Közlönyre, egyben kérjük rendes előfizetőinket, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében zavar álljon elő. ÚJDONSÁGOK Az iskolaszék ülése. — Tanítónő választás. — Kassa, mire. 31. Kassa város iskolaszéke tegnap kedden d. u. tartotta ülését, melyet főleg az tett érdekessé, hogy újra választás volt tapéten. Miután választó ülés volt, ennek lefolyásáig a kir. tanfelügyelő elnökölt, aki megnyitva az ülést, mindenekelőtt Rozmann Andor legutóbb megválasztott iskolaszéki tag leteszi az esküt. Ezután Éder Ödön iskolaszéki elnök a pályázatra vonatkozólag jelenti, hogy annak határideje március 20-án járt le s 14 folyamodvány érkezett be, de miután 1 pályázó visszalépett s 2 pályázónak honossága nincs kitüntetve, ezek nem pályázhatnak s így maradt 11 pályázó. Ressler Marian márc. 23-án adta be kérvényét, tehát mint elkésett, figyelembe nem volt vehető. A tanügyi bizottság délelőtti ülésében megvizsgálta a kérvényeket s a 11 pályázó közül elsősorban Jászay Irént és Pajtás Emmát, akik a kassai községi iskolánál már előnyösen működtek, továbbá a kitűnő és jeles oklevéllel rendelkezőket ajánlja.j. i .: i . -. . -j) A kir. tanfelügyelő elrendelte a titkos szavazást. Beadatott összesen 30 szavazat, ebből Jászay Irén kapott 21, Pajtás Emma 8 s Puskás Margit 1 szavazatot , így Jászay Irén megválasztatott tanítónőnek. Folyó ügyek. A választó gyűlés után Éder Ödön megnyitja az iskolaszéki ülést s a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása s tudomásul vétele után Sudy K. János igazgató bejelenti, hogy Füzesi Márton, aki a szegedi Árpád-telep igazgatójává választatott, beadta lemondását. Miután Füzesi állásának helyettesítésére Pacsay Endre úgy választatott meg, hogy a megüresedéskor véglegesen megválasztassék, a tanügyi bizottság javasolja, hogy a közigazgatási bizottság kerestessék meg a pályázat mellőzésének megengedésére.