Abauj-Kassai Közlöny, 1909. május (38. évfolyam, 99-122. szám)

1909-05-01 / 99. szám

Kassa, szombat május 1. XXXVIII. évfolyam. 1909. — 99. sz. Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL : KOSSUTH L.-UTCA 16. THIiEpOpl: ISO. sz. semmit sem közlünk, ha nEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉ­SÉRE NEM VÁLLALKOZUNK nap. AB­AU J-K­ASS­AI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. Előfizetési feltételek: Kassán Vidéken Egész évre 14.— 20.— kor. Fél évre 7.— 10.— 1 Negyed évre 3.50 5.— c Egy hóra 2.— 2.— « Egyes szám ára 4 IHI. = Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalba bennoentve küldendők. A magyar gazdatársa­­­­dalom uj vezére. Kassa, ápr. 30. (m.) Alighogy a nemrég lezajlott viharokat valahogyan kihevertük, ismét újabb válság elé jutott az ország. Hosszas küzdelem, vagy békés kibon­takozás vár-e ránk, ki tudná azt ma még eldönteni. Bármit hozzon a jö­vendő, a közelmúltban annyi meg­próbáltatáson átesett gazdasági éle­tünkre megint ránehezedik a politikai bizonytalanság ólmos ködje s a kül­politikai horizont felderültére fakadozni kezdő rügyeket most változatosság okáért a belpolitikának Bécs felől süvítő fagyos szele pusztítja. Virág­­fakadás helyett bimbóhullás vár-e ránk, tavaszi lombosodás helyett sárga levél őszi zizegése? Vágyak és törekvések, reménységek és illúziók szerte­­foszlása? . . . Pedig hej, de ránk férne már a napfényes kikelet. Békés igyekvésnek, alkotó, erőt gyüjtő munkának hű segítő­társa ! Mostohán bánik velünk az anya­­természet is, verejtékes munkánk gyéren hoz gyümölcsöt. Szűk esztendők, alig elvonult háborús veszedelem, rossz terméskilátások mellé, ha a politikai felfordulás szegődik, e sok egymást kergető sorscsapásba nemzeti létünk pillérei alaposan belerázkódhatnának. Pár hónap, esetleg pár esztendő is kárba veszhetne így, abból a drága időből, amit megerősödésre, fejlődésre szántunk, hogy a jövő alkalommal nagyobb erővel és a siker több kilátá­sával vehessük fel a harcot Ausztriá­val, amikor vele gazdasági viszonyaink rendezése felől kell ismét egyezkednünk. Az ilyen válságos időben kétszerte nagy jelentősége van annak a ténynek, hogy a gazdatársadalom bizalmának egyöntetű megnyilatkozása megtalálta végre vezérét Dessewffy Aurél gróf utódját, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének elnöki méltó­ságában s hogy így megszűnt vala­­hára az a visszavonás és bizonytalan­ság, amely az O. M. G. E. sokáig húzódó elnökválságának tartama alatt már-már megbontotta a magyar agrá­riusok táborának egységét. A ránk nehezedő politikai válság ismét tömö­rülve találja a gazdákat új vezérük körül, aki érezvén, hogy a kötelesség szava szólítja őt, a kötelességtudás példás készségével vállalkozott a reá váró díszes, de egyúttal terhes fel­adatra. Károlyi Mihály gróf, az O. M. G. E. új elnöke, aránylag fiatalon lépett arra a díszes polcra, amelyre őt, nemcsak mint a Károlyi név és hagyományok földi javakkal dúsan megáldott örökösét, hanem elsősorban azért emelte a sze­mélyében összpontosuló közbizalom, mert már eddigi közéleti szereplésében is számos jelét és bizonyítékát látta annak, hogy a nemes gróf fáradhatatlan buzgósággal és munkakedvvel szenteli magát a szociális kérdések tanulmá­nyozásának és a gazdatársadalom, kiváltképpen a kisember jólétét szol­gálni hivatott szövetkezeti intézmények­ben való gyakorlati munkálkodásnak. Mint tartalmas elnöki székfoglalójá­ban Károlyi Mihály gróf magáról mon­dotta, ő nem a szavak, hanem a tettek embere kíván lenni, kitartó munkával szándékozik a magyar gazda­társadalom érdekeit szolgálni. Az az egyhangú, rokonszenvesen meleg helyes­lés, mellyel az O. M. G. E. közgyűlése új vezérének programmját fogadta és magáévá tette, bizonyíthatja legjobban, hogy Károlyi gróf jól ítélte meg a helyzetet és jól jelölte ki a maga mű­ködésének irányát, amidőn azon az uton óhajtja tovább vezetni a gazdák első országos érdekképviseleti testületét, melyen az eddigi nagynevű és nagy­érdemű elődjének, Dessewffy Aurél grófnak kipróbált vezetése alatt, naggyá növekedett és elsőrendű országos poli­tikai tényezővé fejlődött . . . Ennek az iránynak szószólója Károlyi Mihály gróf, amidőn azt kívánja, hogy az O. M. G. E. kizárólagos vezetését soha ne ragadhassa magához egy-egy politikai árnyalat vagy érdekcsoport, hanem találkozzanak és ütközzenek meg az egyesület kebelében a különböző gaz­dasági rétegek eltérő véleményei, mert „csak ha ezek mind szóhoz jutnak, látjuk megvilágítva minden oldalról a bajokat és tenni­valókat­. A szociális bajok orvoslásának szükségét, kor­szerű reformintézmények kezdeménye­zését, az ország termelő képességének fokozását, másrészt az egyesek fogyasztó­képességének lehető fejlesztését, az értékesítés előmozdítását hirdeti, mint annak az agrárpolitikának fő feladatait, amelyet az önsegélyen alapuló szövet­kezeti eszmére, a XIX. és XX. század legelső rendű szociális vívmányára kíván alapítani s amely a nemzet erejének és függetlenségének legjobb biztosítékát, a gazdasági jólétet van hivatva fejleszteni. Ily módon véli Károlyi Mihály gróf a régi bevált hagyományok ápolásával s a helyes modern irányeszmék befogadásával az O. M. G. E-t olyan erős sziklavárrá ki­építhetni, mely minden támadás, min­den külföldi befolyás ellen teljes vé­delmet biztosíthasson, ha netalán ismét jönnének olyan változások és áramlatok, melyek nemcsak mező­­gazdaságunknak, hanem az egész nem­zetnek érdekeit, sőt alkotmányunkat is veszélyeztetik. A magyar gazdatársadalomban helyreállott összhang és egyetértés a záloga annak a reménységnek, hogy az az agrárpolitika, amelyet Károlyi Mihály gróf hirdet s amely teljesen méltó a mindig konciliáns, a közérde­ket soha, szem elől nem tévesztő és a rideg osztályönzés szempontjain nehéz viszonyok között is felül­emelkedő % Emi n ttráo«* fii ■ tuMQyt, teti ■ HhSctet, Ttiadfint, «Dil Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mmrtrakat „Rock*“ eren­cii enonagoidil. W. Mo&wnst'x.m­lLs. R<aeh ® &­­C ®. E5as.il (SvájcjL

Next