Abauj-Kassai Közlöny, 1911. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-01 / 1. szám
2. oldal. A jövő majd megmutatja, hogy váljon a mi véleményünk, ami előérzetünk csalt-e, avagy azoknak volt-e nagyobb szerencséjük, akik minden meggondolás minden fontolgatás nélkül adtak többséget egy olyan kormánynak, melynek tagjai múltbeli ténykedésükkel arra a bizalomra nem szolgáltak reá. A Magyarok Istene legyen oldalunk mellett s őrizzen meg minden bajtól s szenvedéstől. 1911, örömmel köszöntünk, légy jobb és sikerekben gazdagabb elődödnél! ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY gyobb jelentőségűeket — hozzászólás nélkül letárgyalta, ■ így a közgyűlés háromnegyed 6 órára véget ért. ■ Az elnöklő főispán a jegyzőkönyv hitelesítésének határnapjául január hó 2-át tűzte ki. 1. szám. A kassai t. Házból. A közgyűlés folytatása. Kassa, dec. Bl. Erőban megcsappant érdeklődés mellett nyitotta meg tegnap délután fél 5 órakor a folytatólagos városi közgyűlést Sziklay főispán. A tisztviselőkön kívül alig 20—22 városatya jelent meg, hogy részt vegyen a tárgysorozat hátralevő pontjainak hozzászólások nélküli elfogadásában. A jegyzőkönyv hitelesítése után a költségvetés tárgyalására tértek át. A költségvetést, melyet lapunk hasábjain annak idején részletesen ismertettünk, Rossits Jenő városi főszámvevő olvasta fel címenként, mely végeredményben 2.965,181 kor. 27 fill. kiadást, 2 433,388 kor. 91 fill. bevételt, s így 531.792 kor. 36 fill. hiányt, vagyis 64 százalékos pótadó fizetését engedélyezi újévi ajándékul az adózó polgároknak. A közgyűlés az egészet en block, egyetlen hozzászólás nélkül elfogadta a csatorna és vízvezeték 1910—11-ik évi költségvetésével együtt. A rendőrfogalmazók és Rátvay Géza rendőrfelügyelőnek a IX. fizetési osztályba való sorozását a közgyűlés az állandó választmány javaslatára egyhangúlag elfogadta. A rendőrőrszemélyzet részére a közgyűlés 10 százalék drágasági pótlékot engedélyezett. Az államsegély felosztása tárgyában az általunk már ismertetett s a múlt évinek megfelelő felosztást engedélyezett a közgyűlés E tárgy kapcsán dr. Weisz Béla indítványára a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy Vukovics Károly városi irod aljegyzőnek a IX. fizetési rangosztály 3-ik fokozatába leendő soroztatása iránt a jövő havi közgyűlésnek előterjesztést tegyen. A hiteltúllépés fedezésére póthitelt engedélyezett a közgyűlés; a garadnai és forrói birtokokon szükségessé vált épületjavításokra pedig 6550 koronát engedélyeztek-Elhatározta a közgyűlés, hogy a vasúti menetrend megváltoztatása tárgyában elkészített, e általunk már ösmertetett memorandumot jövő hó 15-ig egy küldöttség adja át az illetékes szakminiszternek. A kassai korcsolyázó-egylet választmányába Deák Gyula, Gerlóczy Béla, dr. Nagy Géza, Jeney Károly, Rácz Ernő és Göndör Gábor beválasztása után a közgyűlés a többi kisebb jelentőségű tárgyakat — épp úgy, mint előbb a na pló komédiák. Az uj év szenvedései. Kassa, dec. 31. (Az Adrássy kávéházban két törzsvendég pikkelő mellett beszélget. Végre az uj évre és annak szenvedéseire térnek át.) — És miután az undorító napi politikával végeztem és sötét jóslataimat elmondtam, — ezennel boldog újévet kívánok. — Öregem, szeret maga engem? — Boldog uj évet kívánok. — Ne beszéljen nekem az új évről. Ne csináljon nekem keserű emlékeket! Ne kívánja, hogy ismételten tudomásul vegyem, hogy ma új év van ! — Szegény ember, mi történt magával ? — Sírni fog öregem, ha elmondom Önnek mai élményeimet. Ez a nap az én legkeserűbb napom. — Beszéljen, szép ember, beszéljen. — Beszélek. Drámai rövidséggel fogok beszélni. Reggel hatkor bejött részegen a vici. Öt korona. Jött a tejes ember. Három korona. Pont hétkor iszonyú mosollyal belejtett a házmesterné. 10 korona. Pont nyolckor hozott a postás egy üres, anzikszkártyát. Újabb 10 korona. Pont nyolckor jöttek még a vice gyermekei és szavaltak új évi verset, jött a fűszeresinas, a szabóinas, a cipészinas, jött három kéményseprő. Ez összesen kilenc korona. Pont kilenckor jött a pénzes levélhordó. Erre az emberre haragszom legjobban. Egész éven át egyetlen egy utalványt sem kézbesített nekem és elvitt tíz koronát. — Rémes. — Ez semmi. Jött két sürgönyhordó. Tíz korona, jött az ujsághordó, jött a cselédem és kezet csókolt. Jött egy gyerek, akit soha sem láttam és aki azt mondta, hogy egyszer cipőfűzőt árult az utcán és én vettem tőle, jött egy özvegy kucséber, aki öt árva gyermeke részére kért uj évi ajándékot, jöttek még: a feleségem barátnőinek a cselédei, a kaszinószolga, két apáca, három szocialista agitátor . . . én nem is tudom kik jöttek? . . . kilenc órától délig mindig jöttek és én mindnek adtam, mert nekem jó szivem van és mert én nem akarom az uj évet megsérteni.. . (Kimerülten az asztalra hanyatlik.) — Szegény ember! — És Ön, öregem? Ön nem adott uj évi ajándékot? — Nem. — Ne izéljen! Ne vicceljen! . . . Uj évkor muszáj adni. — Hehe ! Én okosabb voltam, mint maga. Szilveszter éjjel kibékültem és együtt mulattam Schwartzzal, az én legdühösebb ellenségemmel. Aztán elvittem a lakásomra aludni. Aztán hatkor elmentem hazulról és hagytam a Schwartznak 100 koronát az uj évesek részére. Szegény Schwartz! . . . — Miért szegény? hiszen adott neki 100 koronát az uj évesek részére. — Jó jó. Csakhogy azt a 100 koronát az ő erszényéből csentem ki az éjjel. — Meg fog pukkadni az a Schwartz. — Eltalálta, meg fog pukkadni ... (A pincérek deputációban az az asztalhoz jönnek és „boldog uj évet“ kívánnak.) Pinty — Ur*íi. — Bizony Ákos miskolczi képviselő. A Lipcsey Ádám halálával megüresedett miskolczi északi kerületben tegnap Bizony Ákost nyolcvannégy szótöbbséggel Kossuth-párti programmal, Vadnay Tibor munkapárti jelölttel szemben országgyűlési képviselővé megválastolták. — Ki mondta? — Az első osztályos Halden Miczi beszélte, ő a fivérétől hallotta. De te egész sápadt vagy. Margit nem felelt. Támolygó léptekkel ment szobácskájába. — Vérmérgezés, vérmérgezés, csengett egyre a fülében. Szédülni kezdett. Menybeli Isten, ezt ő nem akarta. Ha most meghal, akkor ő a gyilkosa. Őrült aggodalom fogta el. Óh Isten, ez ne történjék meg? Csak ez ne. Csak ez ne. Majdnem az egész évet álmatlanul töltötte. De másnap, mikor Lina az iskolából hazajött, már a kertajtóban állt. — Hogy van HeydeB tanár? Hallottál felőle valamit? — Igen Miczi azt mondta, hogy baja nem vérmérgezés, csak a homlokán levő sebe nagyon meggyuladt. Margit megkönnyebbülve lélekzett föl. Többet nem szólt, de azontúl mindennap kapott Hsydsa Ernő névtelenül virágokat valakitől. • Vasárnap reggel volt. — Lina, nem jösz velem korcsolyázni? kérdé Margit nővérétől. Sötét fejét hódbőrsapka födte. Haja pompás fürtökben verdeste vállait. — Még előbb befejezem írásbeli dolgozatomat, felelte Lina, de egy óra múlva utánad megyek. — Jó, felelt vissza Margit és egyedül távozott. • ••Kecsesen siklott tova a sugár alak a tükör sima lapon. Hiba nélkül, biztosan tette meg művészies keringéseit. Gyönyörrel telve csillogtak szemei és a máskor sápadt arc rózsás pírban úszott. De„ óh, jaj.”- hirtelen megakadt és ruhájának a szegélye majdnem egy fél méternyire leszakadt. Átkozott korcsolya. Most már nem korcsolyázhat tovább. — Kedves Nagysád, megengedi, hogy segítségére legyek ? szólította meg valaki. Heyden tanár állt előtte kinyitott tárcájával és két hosszú gombostűt vett ki abból. — Ab. Sötét pir borította el a keskeny arcot s Margit szemeiből hirtelen könyek törtek elő. Szégyelte magát-” — De Margit nagysámszék résztvevőén a fiatal ember és gyengéden megfogta a leány reszkető kezeit. — Meg ” bo-”Csát-” ne-”kem? zokogta remegve. Óh, nagyon sokat aggódtam akkor-— Valóban, miattam aggódott? kérdé, látszólag meglepődve a fiatal ember. De miért? — Azt hallottam, vérmérgezést kapott, felelte Margit, eltéva a tükat. Mily bájos volt arca, dús hajával. Heyden tanár nem tudott betelni látásával. És a mint Margit félénken fölemelte fejét, a fiata szaber mélyen, hosszan belenézt azúrkék szemeibe. — Tehát akkor a ’virágokat is ön küldte-Margit felelet helyett elpirult. — Köszönöm, szólt halkan a fiatal ember. — Haza kell mennem, megigazítani a ruháimat hebegett zavartan a leány s a legközelebbi padhoz sietett, hol Heyden Ernő leoldozta mindkettőjük korcsolyáját. — Ha nem haragszik, elkísérem. Margit csak bólintott s nemsokára a kert alatt haladtak, amely a házat elválasztotta a jégpályától. És míg a fagyos tél uralma tartott, még sokszor mentek Heyden és a durcás Margit ezen az uton együtt a kert ajtajáig, nőig nem egyik napon Heyden Ernő mint leendő családtag lépte át Margiték küszöbét.