Aetas, 2004 (19. évfolyam)
1. szám - FIGYELŐ - Egy kitalált tárgy megtisztítása (Szekeres András [szerk.]: A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. Atelier Füzetek 4. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2002.) Kisantal Tamás
zi. Itt három különböző történésziskolát hasonlít egymással össze: a cambridge-i eszmetörténetet (főként Skinner és Pocock munkásságát), a német fogalomtörténetet (a Koselleck, Conze és Brunner szerkesztette Geschichtliche Grundbegriffe szótárat, annak előzményeit, leginkább Carl Schmitt nézeteit és a lexikon szemléletmódjának továbbvivőjét, Rolf Reichardtot), valamint a francia kutatásokat (az Annales első nemzedékének bizonyos vizsgálatait, a strukturalizmust, illetve a kritikai fordulat utáni történetírást). Trencsényi a különféle nézőpontok összeegyeztethetőségének esélyeit (és problémáit - jó példa erre a szerző által ismertetett Koselleck-Pocock diszkusszió) megtárgyalva valamiféle szintézis lehetőségét szeretné megteremteni, illetve mindegyikből a leginkább felhasználható elemeket átvéve a magyar viszonyokra alkalmazni ezeket. Trencsényi egy közép-kelet-európai komparatív eszme- és fogalomtörténeti vizsgálat tervét vázolja fel, mely régiónk legfőbb politikai szókészletét és diskurzusrendszerét elemezné. Szabó Márton hozzászólásában komoly kritikával illeti e tervezet megközelítésmódját. A szerző - állítja Szabó - éppen úgy próbál fogalomtörténetet írni, ahogy Koselleckék szerint nem szabad: bizonyos prekoncepciói vannak (mint például a régió megkésett modernizációja, importált eredményei), melyek alapvetően meghatározzák kutatásának irányát - vagyis eszme- és fogalomtörténeti apparátus segítségével nem újdonságokat fog feltárni, hanem inkább saját előfeltevéseit bebizonyítani. Szabó szerint ahhoz, hogy múltképünket átrendezhessük, új következtetéseket vonhassunk le, éppen bevett múlt-koncepciónk, előítéleteink lerombolása szükséges: ezt tette minden jelentős diskurzuselemzési megközelítés (mint például Koselleck és Foucault). A másik hozzászóló, Halmos Károly lényegében ugyanezt kritizálja: kételkedik abban, hogy a térséget és Magyarországot egyszerűen a centrum eredményeinek kései átvétele jellemezte, hanem bizonyos sajátos folyamatok is megfigyelhetők (mint amilyen a közös hagyományra épülő hasonló eredmények vagy az imitáció és a mimikri). Halmos ezután ismerteti a Kulcsszavak és jelszavak: Eszmék, retorikák és elbeszélésformák a magyar történeti-politikai gondolkodásban című kutatási projekt programját, melynek végső célja egy 20-30 szócikkből álló, a magyar politikai nyelv fogalomkészletét történeti kontextusba helyezve elemző szótár elkészítése. Reméljük, mihamarabb kézbe vehetjük e vállalkozás eredményét, mely a hazai történettudományban mindenképpen úttörő és hiánypótló vállalkozás lenne. A könyv utolsó része az esemény fogalmát próbálja meghatározni, illetve azt a kérdést, hogy mit tudnak kezdeni a társadalomtudományok az eseménnyel. A téma apropója az esemény Annaes-iskolába való visszatérése, azaz a második nemzedék „strukturális" történetírása után újra megjelenő esemény-centrikus történetírás problematikája (melyet olyan művek jeleznek, mint például Georges Duby 1973-as Le Dimanche de Bouvines című munkája, vagy Pierre Nora Le retour de l'événement című említett tanulmánya). Mindazonáltal nem érzem úgy, hogy az esemény fogalmának és a terminus körüli problémáknak nálunk ugyanolyan komoly „tétje" lenne, mint volt egykoron a francia történetírásban. Benyomásom szerint az eseménybeszéd kérdése lényegében egy olyan vitához kapcsolódik, amely a hazai diskurzusban nem bírt igazi fontossággal. Emellett a kötetnek ez a fejezete a legegyenetlenebb, a három előadás kevés ponton kapcsolódik egymáshoz - ami persze nem feltétlenül baj, inkább azt jelzi, hogy a három előadó egészen más háttérből vizsgálja a kérdést, s csak a főreferátum kapcsolódik a francia diszkusszióhoz. Sohajda Ferenc szövegében leszögezi, hogy a történettudomány lényegében nem tud mit kezdeni az esemény fogalmával, azaz meglehetősen reflektálatlanul használja azt, és Braudelék idején az események egy-