Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
eszmetörténet (intellectual history) berkeiben, Hayden White 1973-ben megjelent Metahistory című művében nyert megfogalmazást. A „nyelvi fordulat" kifejezés a történészek szóhasználatában először az 1980-as évek elején bukkant fel, de csak az évtized vége felé kezdtek vitázni róla. Ennél azonban mégis többről van itt szó; ennek a „nem hagyományos történetírásnak" a megjelenését egy olyan paradigmaváltás feltételezte a történettudományban, melyet Új Történelemnek, angolszász terminussal élve New Historynak neveznek. Az 1980-as évektől kezdődően jelentős hatással volt az amerikai történetírásra a francia Annales kör történelemfelfogása. Az Annales szerkesztői 1988-ban, majd 1989-ben szerkesztőségi jegyzetben fordultak a történészvilághoz, és új módszerek alkalmazását, az interdiszciplináris módszertan megteremtését tűzték ki céljuknak a történettudományon belül. Ezen felhívás címe nyomán szokás kritikai fordulatról (critical turn) beszélni a történetírásban.10 Az Új Történelem mozgalma már nem ismeretlen téma a magyar szakirodalomban, hiszen a Thomka Beáta szerkesztésében és válogatásában 2000-ben megjelent Narratívák tanulmánysorozat 4. kötete A történelem poétikája címmel 11 közös magyarra fordított eszszéket olyan jeles szerzőktől, mint Peter Burke vagy Frank R. Ankersmit, akik az Új Történelem táborába tartoznak. Mégis érdemes kitérőt tenni és alapvető fogalmi különbségeket tisztázni az Új Történelem elméletével kapcsolatban, és megvilágítani a különbséget az Új Történelem (New History) és az újhistorizmus (New Historicism) között, amely különbségtétel még mindig hiányzik, és ezért gyakran összemosódik e két irányzat a magyar szakirodalomban. I. Az Új Történelem (New History) nem volt és nem is lesz soha azonos az újhistorizmussal (New Historicism). Habár a posztmodern és az újhistorizmus összefonódása Jürgen Pieters szerint felveti a kérdést, hogy vajon az újhistorizmus a posztmodern történelemelmélet irodalmi-kritikai változata-e.12 Judith Newton szerint mégis inkább irodalomkritikaként értelmezhetjük, amely megújult érdeklődéssel fordult a történettudomány felé.13 Az újhistorizmus gyakorlata visszahelyezi az irodalmi műalkotást a történeti kontextusba, de nem a pozitivista forráskutatás céljából, hanem azért, hogy megvilágítsa, „minden irodalmi szöveg elválaszthatatlanul összekapcsolódik más szövegek, diskurzív gyakorlatok előállítás a Hayden White műveinek fordítását lásd az Aetasban: White, Hayden: A narrativitás szerepe a valóság reprezentációjában. (Ford.: Deák Ágnes) Aetas, 11. évf. (1996) 1. sz. 98-118. és White, Hayden: A történelem poétikája. (Ford.: Kisantal Tamás és Szeberényi Gábor) Aetas, 16. évf. (2001) 1. sz. 134-164. Hayden White-tal készített interjút az Aetas számára Kisantal Tamás és Krommer Balázs: „... humanista vagyok, és szerintem a hunaniórák lényegében az olvasásról szólnak."Beszélgetés Hayden White történésszel. Aetas, 20. évf. (2005) 1-2. sz. 259-269. 9 Noiriel, Gérard: A történetírás „válsága." Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. (Ford.: Czoch Gábor et, al.) Budapest, 1996. 151. 10 Majtényi: Az „új kultúrtörténet"-ről, 164. 11 Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poétikája. Budapest, 2000. 12 Pieters, Jürgen: Új Historizmus: posztmodern történetírás a narratológia és a heterológia között. (Ford.: Lábadi Zsombor-Bereck Annamária) Aetas, 18. évf. (2003) 3-4. sz. 219. 13 Newton, Judith: Family Fortunes: „New History" and „New Historicism." Radical History Review, No. 43. (1989) 5.