Aetas, 2012 (27. évfolyam)
2012 / 1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás: TörtéNet - elmélet (Gondolatok a történelem nem narrativista elképzeléséről)
Elmélet és módszer Kisantal Tamás Az adatbázis-modell Manovich-féle elképzelése meglehetősen radikális, amennyiben szerinte „az adatbázis és a narratíva egymás természetes ellenfelei. Azáltal, hogy az emberi kultúra ugyanazon területéért küzdenek, mindkettő kizárólagos jogot formál arra, hogy értelmet adjon a világnak.”46 Talán éppen a mitológia és a Biblia példája alapján e radikalizmus némi fenntartással kezelendő. Ám amennyiben az adatbázis-alapú kulturális modell valamennyire releváns, és elfogadható, hogy létezhet a világ értelmezésének egy olyan formája, melynek elemei egy bizonyos egyenrangúsági elv alapján szinkrón rendet alkotnak, e modell talán nem csak a digitális kor befogadási és olvasási metódusait érintheti, hanem akár történelemkoncepcióinkra is alkalmazható (sőt, ha eddigi érvelésem, példáim érvényesek, a kettő közt van némi összefüggés). Arra gondolok, hogy Manovich modellje alapján a történelem kétféleképp gondolható el. Egyfelől létezik a narratív történelmek szintagmatikus elképzelése, mely mind a konkrét történelmi munkákra, mind pedig a történelmi tudatra jellemző. Itt mondjuk a múlt egésze szolgálna paradigmatikus rendszerként vagy adatbázisként, melyből a történészek kialakítják saját narratíváikat. Tulajdonképpen valahogy így gondolja el White is, amikor elkülöníti a kaotikus múltat a narratív, retorikai műveletek segítségével rendszerezett történetírástól. Itt lényegében a paradigmarendszer zárójelbe kerül, s a kész termékeket, lezárt szövegeket vizsgáljuk. A másik modell a szinkrón, paradigmatikus adatbázist helyezné előtérbe. Ám ez az adatbázis itt nem vagy nem csak a múlt egészét (a tények szintjét) foglalná magában, hanem inkább azokat az öszszetett jelenségeket, reprezentációkat, kulturális megnyilvánulásokat, melyek gyűjteményéből a felhasználó egyén vagy csoport választhatja és alakíthatja ki saját történetét és történelemkoncepcióját. E modell természetesen erősen leegyszerűsíti a problémát, de legfőbb célja inkább az, hogy olyan vizsgálati vezérfonallal szolgáljon, melynek segítségével a kortárs történelemértelmezések jobban vizsgálhatóak. Talán némi újdonságértékkel bírhat a korábbi szemlélethez képest abban, hogy a befogadóra helyezi a hangsúlyt, pontosabban a befogadót nem „szimpla” értelmezőként, hanem felhasználóként képzeli el, aki a kulturális adatbázis elemeiből saját maga hozza létre történelemkoncepcióját (vagy koncepcióit), így a történeti tudatot nem narratív egységként (vagy véges számú narratív egység generátoraként), inkább valamiféle szemantikai mezőként kell elgondolnunk, olyan adatbázisként, ahol a különböző elemek alapvető egyenrangúsága folytán viszonylag (hangsúlyoznám: csak viszonylag - hiszen minden adatbázisnak van valamilyen rendezőelve) egyenrangúak, nem feltétlenül azok az elemek rendelődnek egymás mellé (vagy egymás után), amelyek valamilyen adott elbeszélést hoznának létre. A történelem mentális és praktikus felépítésének gyengébb metaforája lehet a kibertext (az olvasó/játékos különféle lehetőségek, opciók közt mozogva játszik, egy bizonyos célig próbál eljutni), erősebb metafora pedig a szörfölés. A felhasználó elindul valahonnan, különböző tudásszinten álló, egymással hipertextuális kapcsolatban lévő adatok, multimédiás reprezentációk sorát kapja, melyek közül válogatva hoz létre valamit - valami olyat, ami sosem lezárt, hanem illékony, újabb és újabb kiegészítésekre, esetleges átértelmezésekre kész. Éppen e válogatás aktusa az, ami e modellben lényeges lesz, hiszen a történelem fogyasztója, olvasója a történelem felhasználójává válik. Nem elsősorban abban az értelemben, ahogy a narratív koncepciók értelmezték. Ugyanis itt nem arra kerül a hangsúly, hogy valamilyen történet olvasóiként azonosítjuk azokat a narratív struktúrákat, melyeket a szöveg megjelenít, s ezzel megértjük, hasznossá tesszük a magunk számára az adott történelem-történetet. Vagy globálisabb szinten egy történet (mondjuk a nemzet, a nők, Európa, 46 Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma, id. mű 210