A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-06 / 27. szám
a kormány újabb erősítéseket akart az olasz frontra küldeni. Mi munkások azonban kivonultunk a pályaudvarra és nem engedtük, hogy a transzportot elindítsák. A gyárban is átvettük a hatalmat. Vasdorongokkal rontottunk a csendőrökre, éslefegyvereztük őket. Szerettük volna a parancsnokot elfogni, aki annak idején ránk lövetett, de az munkásruhában, álbajuszosan kiszökött a gyárból. Aztán megalakítottuk a munkásőrséget, majd munkásezredeket szerveztünk... De hisz, ezekről a dolgokról maguk is tudnak, erről már nem kell beszélnem. Talán még csak annyit, hogy egyszer láttam Ady Endrét a parlament előtt, amint a munkásoknak, az összegyűlt tömegnek szavalt. Akkor már nagyon beteg volt szegény, úgy hozták oda hordszéken a diákok. — És hogyan került haza, Schmidt bácsi? — Hát az úgy volt, hogy a fehérterror f elől először a Dunántúlra menekültem, majd később visszamentem az Állami Gépgyárba, de azt a románok leszerelték, meg amúgy sem volt maradásom, mert ott meg már kerestek mint komunista agitátort, így aztán egy darabig az elvtársak bújtattak, majd végül hazajöttem Hronecra. — Itt is folytatta a pártmunkát? — Természetesen. Még tizenhétben hazajártam Pestről, röpiratokat hordtam a párt megbízásából. Abból az időből ismertek a munkások, az elvtársak. Most is folytattam a munkát, szerveztem a munkásokat, terjesztettem köztük az itteni Népszavát, a Kassai Munkát, a Robotnícke noviny-t. Huszonegyben megalakítottuk a kommunista pártot, abban az időben ismerkedtem meg a besztercebányai kerületi titkárságon Gottwald elvtárssal. Huszonháromban az itteni vállalatoktól ezerháromszáz kommunista munkást bocsátottak el, köztük engem is. Aztán már csak napszámosnak vettek vissza az öntödébe. 1940-ben ismét visszajöttem Pieszokra dolgozni. A németek fegyvergyárat rendeztek be, kellett a szakember. De nem sokra mentek velünk. Negyvennégyben itt volt a felkelés egyik legerősebb góca. A munkásság legnagyobb része elment a hegyekbe, és a szovjet ejtőernyősök vezetésével, Jegorov és Kalina kapitány alakulataiban fegyverrel kezében harcolt a német megszállók ellen. 1945 március hatodikán tértünk vissza győztesen a hegyekből. Közben azonban a németek leszerelték és elvitték a gépeket, a gyárat aláaknázták, s a talpfák felszedésével a közlekedést megbénították. Egy öreg eldugott mozdonyt javítottunk meg, azzal kezdtük az áruszállítást.. Aztán bejártuk Csehországot és hazahoztuk a fellelt gépeket. Jóformán a puszta kezünkkel kezdtünk hozzá a munkának. Először nem is gyártottunk mást, mint csákányt, lapátot, szekérfékeket, meg benzineshordókat. Ez az állapot csak a Győzelmes! Február után változott meg. Fokozatosan áttértünk előbb famegmunkáló gépek, majd Dieselmotorok, kompresszorok, excentrikus sajtók, legújabban pedig hajógépberendezések gyártására. Közben a lakóházak, szociális berendezések építéséről sem feledkeztünk meg, amint láthatták. Közben Schmidt elvtárs végigvezet az üzemen, ahol feltűnően sok a fiatal, legtöbben már a gyér neveltje. Igaz is, a vállalatnak saját tanonciskolája van, ahol több száz fiatal tanul az ország minden részéről. Schmidt elvtárs a növendékek internátusát is megmutatja. Szeme csillog a büszkeségtől, amikor a takaros szobákon, a fényes ebédlőn, a klubhelyiségen és a 9000 kötetet számláló könyvtáron végigvezet. Hát még amikor az új Valaszkát mutatja meg! Lászik, hogy ez az ő műve is, az ő lelkes munkájának nagyszerű eredménye, és csak szerénysége tiltja, hogy beszéljen róla. De az új telep kétezerötszáz lakója tudja ezt, tudja,mit köszönhet a Schmidt bácsiknak, a régi kommunista harcosoknak, akik diadalra vitték a munkásosztály ügyét. TARJÁKI ANDOR Sekelsky Ondrej egy folyami vontatóhajó csavarjának megmunkálásán dolgozik A IX. tanonccsoport esztergályos lányait Mikula Mihály mester oktatja Dr. Hrusovszky Géza naponta 10—15 röntgenvizsgálatot végez a gyár jól felszerelt orvosi rendelőjében Ilyen modern házakban lakik a preszeki munkások legnagyobb része Rendet kell teremteni a szobában, mielőtt munkába mennének a lányok