A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Néhány hónap múlva , pontosan 1964. október 10-én fellobog Tokióban az olimpiai tisz, hogy 15 napon keresztül kísérje a világ legjobb sportolóinak küzdelmeit. A rendező bizottság érthetően teli van gondokkal, hiszen mintegy nyolcezer atlétát, rengeteg funkcionáriust, sajtó-, rádió- és tv-tudósból valamint több százezer vendéget kell elhelyezni, élelmezésükről, szállításukról gondoskodni. Miért lesz kevesebb ülőhely? A versenyeket 24 helyen rendezik Tokióban, elővárosaiban s két szomszédos prefektúrában, Kanagawában és Saitamában. Mivel sok berendezés már korábban megvolt, ezek legtöbbjét át kellett építeni, ki kellett bővíteni. Az olimpiai játékok középponta a Nemzeti Stadionban lesz, ez a város szívéhez közel, a nagyszerfi Meldzsi parkban fekszik, és 1930-ban a III. Ázsiai Játékok színhelye volt. Akkor 55 000 nézőt fogadott be. Közben kibővítették és modernizálták. Ami az ülőhelyek számát illeti. . . . . .ahhoz egy érdekes história fűződik, amit nem lehet itt elhallgatni. Az eredeti tervek szerint 65 000-re akarták növelni az ülőhelyek számát. Abból indultak ki, mennyi helyre van szükség egy „átlag Japánénak, hogy kényelmesen elhelyezkedhessék. Ez nem sok, ha figyelembe vesszük a japánok mérsékelt testi terjedelmét. A külföldi látogatóknak azonban szélesebb helyet kell biztosítani, ezért végül is 71 300 kényelmes ülőhely mellett döntöttek. Bajok a jegyek körül Hogyan lehet kétmilló belépőjeggyel minden igényt kielégítőül? Amikor Japánban az olimpiai játékok megtekintését célul kitűző egyesülés jött létre, amikor gondolni kell az iskolásgyermekekre, amikor 30 000 külföldi látogatóra számítanak. A tokiói olimpiai rendezőbizottság salamoni ítélettel próbál rendet teremteni. A belföldi látogatók esetében sorshúzás dönt. Aki jegyet akar venni valamilyen sporteseményre, tértivevényes levelezőlapot küld a bizottságnak, amely ezt sorszámmal ellátva visszaküldi. Ha a számot kihúzzák, a jelentkező nyert. Mintegy fél millió jegyet tartanak vissza az iskolásgyermekek és a főiskolás diákok részére. Dicséretes kezdeményezés. Közlekedési „dugók“, kisajátítás, borravaló Ami a rendező bizottságnak a legtöbb főfájást okozza, az a közlekedés problémája. Már most ez a legnagyobb csapás a maramutváros számára (Tokyo-To, Nagy-Tokió a világ legnagyobb városa, 23 kerülete Van, 10 előváros, 23 lakótelep, 10 falu és 7 parti sziget tartozik hozzá, lakosainak száma meghaladja a 10 milliót); képzeljük el, mi lesz tíz hónap múlva, amikor a főváros utcáin egymillió autó fog közlekedni! Ez ugyan relatíve kevesebb, mint például Párizsban, de Tokió városcentruma meglehetősen kicsi. A közlekedési csúcsforgalom idején keletkező „dugók" minden képzeletet felülmúlnak. Már most a végletekig van terhelve mindenfajta közúti szállítóeszköz. A földalatti vasút szerelvényei óránként 300 000 személyt fognak szállítani, de azon az áron, hogy kétszáz utast zsúfolnak be azokba a kocsikba, amelyeket eredetileg száz utas számára építettek. Jóméhnáy útvonalat ki kell szélesíteni. Ebből azonban rengeteg kártérítési per származik, mert az érintettek, akiknek házát kisajátítják és lebontják, a legtöbbször nem érik be a felajánlott kártérítéssel. A taxisofőrök rendkívül udvariasak (Tokióban kb. 24 000 gépkocsi fut), nagy vállalatok alkalmazottai, tehát nem maszekok és elvből nem kérnek és a legtöbbször nem fogadnak el borravalót; sokszor azonban jó néhány kilométer utat megtesznek fölöslegesen — s bér sohasem számításból —, míg megtalálják a keresett címet. Még olyan esetekben is, amikor az utasnak térképe van, amit a különféle társaságok, nagykövetségek, vállalatok, minisztériumok és egyáltalán azok az intézmények adnak ki, amelyeknek külföldi ügyfelei vannak. TV-koncesszió és a versenyzők gyomra Töméntelen mennyiségű élelmiszer fogy el az olimpiai játékok alatt. A Hotel Imperial és más előkelő tokiói szállók főszakácsai kiszámították, hogy a versenyzők naponta 4400 kg, húst, 4300 kg halat és 29 000 tojást fogyasztanak majd el, nem beszélve a kenyérről és egyéb élelmiszerekről. Az atléták élelmezéséről 306 szakács fog gondoskodni. A múlt év augusztusában nagy ételkóstolót rendeztek az Imperial Szállóban csaknem valamennyi, az olimpián résztvevő nemzet számára. Számos televíziós és rádiótársaság késhegyre menő harcot vívott az olimpiai versenyek közvetítési jogáért. A szervező bizottság a közvetítés jogát az NHK társaságnak ítélte oda, amely ezért 568 millió yent (12 millió koronát) fizet. Az NHK lesz tehát külföldi tv-társaságok partnere. /. ........Heti Stadionból 68 kamerával közvetítenek majd. Ugyanakkor 48 kabin áll majd rendelkezésére .2.dió- és 32 kabin a tv-kommuniálasoknak. Pontosság mindenek előtt Nagy gondot fordítanak a rendezők az elért versenyidők legpontosabb mérésére, ugyanakkor kizárólag japán gyártmányú műszereket akarnak használni. Ezzel pontot tesznek egy hagyomány után, minthogy a korábbi olimpiai játékon Omega gyártmányú precíziós berendezéseket, kivételképpen a Los Angeles-i olimpián Longines márkájú mérőműszereket használtak. Watarm seken ni oni wa nai A Bábel tornyát is megszégyenítő nyelvkáoszban, amely Tokióban várható, fontos szerep jut a tolmácsoknak. A rendező bizottság 930 tolmácsot, köztük 300 diákot és 50 külföldit, kíván foglalkoztatni. A tolmácsok fele angolra fordít majd, húsz százaléka franciára, tíz százaléka spanyolra, a többiek egyéb idegen nyelveket bírnak. Azokban a forró napokban, amikor több ezer versenyző és külföldi vendég érkezik majd Tokióba, alkalmuk lesz megyőződni róla, melyik közmondásukat alkalmazzák a japánok a külföldiekre. Az első így hangzik: Hiro o mitara dorobo to omoe — ha idegent látsz, gondolj arra, hogy tolvaj. A második éppen ellenkező bölcsességről tesz tanúságot: Wataru seken ni oni wa nai — a világon, amelyben élünk nincsenek sátánok. M. MADR Egyes útvonalakat és hidakat ki kell szélesíteni. .. . . . mert már ma hihetelenül túlterhelt a varosi forgalom. Ilyen kosztümöt kapnak a tolmácsnők az olimpiára.