A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
együttesének vegyeskara, a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, majd a budapesti „Vasas“ énekkar. De a legnagyobb meglepetést az énekkari fesztivál végére tartogatták. Az Ifjú Szivek énekkara, valamint a budapesti „Vasas“ énekkarának és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarénak közös fellépése aratott nagy sikert. Kodály Zoltán Mátrai képek című szerzeményét énekelték Vass Lajos vezényletével. Utána a vegyeskarok együttes felllépése következett, majd a vegyeskarok és a gyermekkarok együttes fellépésével zárult a műsor. Több száz gyermek és felnőtt énekelt a színpadon, s fölöttük Kodály Zoltán, a nagy tanító, a nagy művész és az egyik legnagyobb magyar humanista portréja. A megilletődött nézők belefáradtak a tapostásba, s ez a lelkes tetszésnyilvánítás is igazolta, hogy a Mester szavai valóra válhatnak, ha mindnyájan — fiatalok és öregek, magyarok és nem magyarok — közös akarattal és testvéri összefogással akarjuk felépíteni a szebb, boldogabb jövendőt. Az utolsó szám után került sor a Kodály-emlékplakettek, díszoklevelek és ajándékok kiosztására, majd a rendezőség köszöntötte az ünnep legkedvesebb vendégét, Kodály Zoltánnét. Szép volt, talán még soha nem volt ilyen szép ünnepe Galántának. S amit hiányolhatunk, legfeljebb az, hogy még sokkal több ember eljöhetett volna erre a felejthetetlen ünnepségre, sok-sok ezer ember. Legalább annyi, amennyi majd Gombaszögön megjelenik. Szép volt és felejthetetlen élmény. Most pedig illőnek tartom, hogy beszámolómat a halhatatlan Mester szavaival zárjam. Hogy mennyire szerette Kodály Galántát és környékét, arra szolgáljon bizonyságul egy Nádszegről Párizsba írt levele, melyben többek között ezt írta: „Ma Nádszegen vagyok. Közben egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és réteket. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű a Csallóköz ... ezüst víz /Kis Duna, ezüstös fűz és nyárfák, ezüst rétekbenőtte őket az az árvalányhajféle bojtos növény), erős, mély zölddel aláfestve, hozzá az ég is egész nap ezüst szín volt. Azt hiszem, ez szebb, mint Párizs ...“ N. LÁSZLÓ ENDRE Prandl Sándor felvételei Takács András, a Csemadok ka titkára megnyitja az országos énekkari fesztivált A közelmúltban kétszeresen ünnepelt a pozsonyi egyetem. 500 év telt el a legrégibb Duna menti egyetem — az Academia Istropolitana — megalapítása és 50 év az első szlovák egyetem létrehozása óta. Az a körülmény, hogy a két jubileum ugyanarra az évre esik és hogy az ünnepségeket 75 európai és amerikai egyetem rektora tisztelte meg jelenlétével, elgondolkodásra késztet. Ne gondoljuk, hogy olyan régi egyetemek, mint a párizsi Sorbonne, Bologna, Róma, Wittenberg, Prága és Kijev egyetemei csak azért küldték élvonalbeli képviselőiket hozzánk, hogy tisztelegjenek ennek a földnek és embereinek. Jelenlétük a világ elismerését szimbolizálta, amellyel Európa szívében fekvő országunknak és városunknak adóztak; városunknak, amely szerencsétlen földrajzi fekvése ellenére is évszázadokon át megőrizte folyamatos kontinuitását az európai műveltséggel. Leone Puccini tanár, aki a két világháború között a pozsonyi egyetemen tanított, vagy a párizsi egyetem rektora, aki az egyetem aulájában cseh nyelven köszöntötte az ünnepi gyülekezetet, vagy a lengyel professzorok több mint 80 éves nesztora, a varsói Kotarlottjski tanár, mindannyian nagyszerűen jelképezték az erőt, a „szellem felsőbbrendűségét a fizikai hatalommal szemben“ — ahogy Palackij mondotta. A pozsonyi egyetemi ünnepségek csaknem egy hétig — június 16-tól 20-ig — tartottak. Tetőpontjukat 18-án érték el, mikor megtartották a mai egyetem központi épületétől kiinduló felvonulást, amely az Academia Istropolitana ódon, még állandóan renovált, karbantartott eredeti épületéhez vezetett. Az első Duna menti „akadémia“ ( egyetem) megpróbálta a művelődés területén megvalósítani a tartós és szoros együttműködést Közép-Európa népei között. A humán szakoknak, az orvostudományoknak és a csillagászattannak kiváló, nagy tudású képviselői tartottak itt előadásokat. Az Academia Istropolitana rövid élete — csakúgy mint létrehozása és célja — példázza Közép-Európa sorát. Ennek ellenére — mint a mai kultúrvilág tanúságtételéből kitűnik — kitörölhetetlenül beleírta nevét nemcsak ennek a tájnak, de az egész művelt emberiségnek a történelmébe. Az ősi épület előtt megtartott ünnepség végén a gyülekezet, a külföldi és hazai egyetemi funkcionáriusok a Várba mentek, ahol Svoboda tábornok, a köztársaság elnöke, Dubcek elvtárs és Colotka professzor, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke fogadta őket. Csütörtökön, június 19-én az egyetem aulájában folytatódtak az ünnepségek, ahol 15 külföldi és hazai tudóst avattak a Komenskij Egyetem díszdoktorává. A magyar tudósokat a debreceni egyetem világhírű orvostudora, dr. Krompecher István professzor képviselte, akinek családja 500 évig élt Korompán (Krompachy), a mai Szlovákia területén és aki családjában már a tizedik orvosgenerációt képviseli. Ünnepélyes, hangos „Spondeo“-ja, (Esküszöm ...) amelyet latinul mondott el, nagyon meggyőzően, arra utalt, hogy a tudományoknak és művészeteknek ez az útja a reális, ez hozza közelebb egymáshoz a világ nemzeteit. Ebben a szellemben mondott köszönetet az itt avatott díszdoktorok nevében dr. Bouckaert genti (Belgium) professzor is, valamint Charvát akadémikus, az ismert nevű prágai orvos. Azt fejtegette, mennyire meghatotta az az őszinte rokonszenv, amellyel a világ országunk és népe felé fordul, s attól a gondolattól, hogy ezt az egyetemet, amelynek születésében nem kevés cseh szakembernek is része volt, a nagy nyilvánosság örökre Comenius, a nemzetek nagy tanítómesterének nevével köti össze, aki nemcsak munkájával, hanem egész életével is szimbolizálta Közép-Európa sorsát. A humanitás fogalma öltött benne testet és a legmagasabb emberi értékek hordozójaként áll az egész világ előtt. Valóban méltó arra, hogy az ősrégi Academia Istropolitana utódja, a mai egyetem, az ő nevét viselje. Dr. JAROSLAVA PASIAKOVÁ 500 éves az Academia Istropolitana Svoboda államelnök beírja nevét a Koménak? Egyetem emlékkönyvébe A sírások utcán haladó ünnepi menetnek sok nézője volt ' i· 11381 * ] Ki ■i 1 '111 1 ¡ V11 * ] 1 « I «1 l t ■»1 1 ¡n11| i /■ Li . r ifi mi Hr tail ill 1: M 3