A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 3. szám

50 év munkásmozgalmi krónikájából 1930. JANUÁR 19-én és 20-án zajlott le a CSKP zilinai értekezlete, mely határozatot hozott a CSKP összes addigi szlovákiai kerületeinek egyetlen szlo­vákiai kerületbe való összevonására, Bratislava szék-­ hellyel. Ezt az egy szlovákiai kerületet kilenc párt­körzetre osztották fel. A CSKP szlovákiai kerületének kialakítása jelentős lépés volt Szlovákiában a párt­nak a bolsevik szervezeti alapelvek szerinti átépíté­sében. Hozzájárult az V. kongresszus irányvonalának teljesítéséhez. • XXX 1936. JANUÁR 21-én sztrájkba lépett több mint háromezer erdőmunkás a Felső-Garam vidékén. A kollektív szerződés betartását és a béremelést követelő sztrájk február 10-én a munkások győzel­mével végződött. XXX 1922. JANUÁR 22-től 24-ig ülésezett a Csehszlo­vákiai Kommunista Ifjúmunkás Szövetség II. kong­resszusa, mely tisztázta — az alapszabályzatban is rögzített elvek kimondásával — az ifjúmunkás moz­galom és a kommunista párt viszonyát. A kongresz­szuson elfogadott határozat elutasította az ifjú­munkás mozgalmat a forradalom élcsapatává ki­kiáltó avantgardista tendenciákat. A jóváhagyott alapszabályzat hangsúlyozta, hogy a kommunista ifjúság mozgalmát politikailag a párt irányítja, de maga a szövetség önálló szervezeti életet él. A Kom­szomol szervezeti alapegységei a helyi szervezetek voltak, de a kongresszus célul tűzte ki üzemi és szakszervezeti sejtek illetve frakciók alakítását is. XXX . 1927. JANUÁR 23-án Pelsőcön (Plesivec) a CSKP munkás-paraszt értekezletet hívott össze, melyen részt vettek a jelentősebb pártok képviselői, a köz­ségi képviselőtestületek és Gömör legnagyobb üze­­­meinek küldöttei. A konferencia összehívásához a közvetlen okot a slavosovcei üzemek betiltásának­ híre szolgáltatta. A résztvevők tiltakoztak a szlovákiai ipar felszámolása ellen és Klement Gottwald indít­ványára felhívással fordultak Szlovákia valamennyi dolgozójához. A pelsőci értekezletnek Szlovákia­szerte nagy visszhangja támadt. Kezdetét vette az a konferencia-sorozat, mely a proletariátus egység­frontjának megteremtését és a kisparasztok kapita­lista-ellenes mozgalmának felkarolását célozta. Pár lépésre a fővárostól Bratislavától csak egy ugrás, egy jó séta, s aki nem nagyon ismerős ezen a vidéken, inkább Szlovákia fővárosa egyik negyedének vélné. Pe­dig Pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) helyén már 1800 évvel ezelőtt római település volt, s tavaly ünnepelte városi rangra emelésének 750. évfor­dulóját. Már sokszor volt róla szó, hogy Bratislavához csatolják, de mind ez idáig nem történt meg, s la­kosai nem is nagyon örülnének egy ilyen meg­oldásnak. Igaz, hogy jó dolog, szép dolog a fő­városban lakni, de azért Pozsonypüspökinek is van sok-sok előnye, kisebbek az adók, olcsób­bak a telkek, az építkezés és az élet is olcsóbb itt, mint a fővárosban, amit pár perc alatt el­érhetnek busszal, gépkocsival. Érdekelt bennünket Pozsony püspöki múltja, jelene és jövője, ezért látogattuk meg hivatalá­ban MANDLI IMRÉT, aki 1963. október 15. óta a hnb elnöke. Először talán arról beszélne, elnök elvtárs, milyen is volt Pozsonypüspöki a felszabadulás előtt. Múltjáról nagyon sokat beszélhetnénk, de tu­dom, hogy Önöket nem a régmúlt történelmi vonatkozások érdeklik. 1945 előtt Pozsonypüspö­ki szerves része volt a Csallóköznek, s ennek elmaradottsága megpecsételte községünk életét, kultúráját is. Sok volt a sáros utca, a nádfedeles apró házikó, hiányzott a közvilágítás, a víz­vezeték. És mi volt a helyzet 1945 után? A Beneš-kormány „jóvoltából" a kitelepítés­kor megállt itt az élet. 1948 után az egységes földművesszövetkezet megalakításával volt el­foglalva az egész község. Mint mindenütt, itt is sok nehézséget kellett leküzdenünk, de most már egyike a környék legjobb szövetkezeteinek. Tudomásunk szerint, több mint hét éve a hnb elnöki tisztségét tölti be. Milyen eredményről számolhat be? Bizonyára nem tudják, hogy Pozsonypüspöki 7629 lakosával Csehszlovákia legnagyobb közsé­ge. Községünknek összesen 59 utcája van. Ezek hossza összesen kb. 33 km, s ennek 70 százalé­ka, 25 km már pormentesítve van. 1945 óta 104 állami és 48 szövetkezeti lakás épült, s ezzel megoldódott a legkritikusabb helyzetben levő családok lakásproblémája. Az önsegélyező akció keretében felépítettek, átépítettek körülbelül 1000 családi házat. 1950-től bekapcsolták Püspö­kit a bratislavai autóbusz- és telefonhálózatba. A lakások túlnyomó többsége összkomfortos. Majdnem minden házban van tévékészülék, mo­sógép, a háztartások kétharmadában hűtőszek­rény. Községünkben eddig 350 a személygépko­csik száma, tehát minden hatodik családra esik egy. A valamikor sötét és sáros utcákat éjjel most a legmodernebb higanygőz-lámpák világít­ják meg. 1966-ban alakult meg kommunális üzemünk, ez 22 különféle szolgáltatást nyújt. Sokat hallottunk már a pozsonypüspöki kór­házról is. Mondhatna róla valamit? 1948-ban kerületi tüdőkórházat rendeztek be a volt apácakolostorban, ezután kezdődött az új kórház építése. Több mint százmillió koronába került, de most elmondhatjuk, hogy minden te­kintetben eléri a legmodernebb európai kórhá­zak színvonalát, s ezt — nem kis mértékben — Virsik Károly docensnek köszönhetjük. Kórházunkat az UNESCO-n keresztül ismeri Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, egyszóval az egész világ. Mert az UNESCO-n keresztül be­számolunk más kórházaknak és egészségügyi létesítményeknek is az eredményeinkről. A kórház 425 férőhelyes; a belgyógyászati, sebészeti, tüdőgyógyászati és szülészeti osztál­­yoknak összesen 525 alkalmazottja van. Tudtommal döntően befolyásolja Pozsony püs­pöki életszínvonalát a község határában épült Slovnaft. Pozitív és negatív irányban is, de inkább az előbbiben. A Slovnaft üzemet 1950-ben kezdték építeni püspöki területén, s csak azután csatol­ták, adminisztrációs okokból, Bratislavához. Kö­rülbelül 800—1000 püspöki lakos talált munkát ebben az üzemben. Ez a Slovnaft jó oldala, s most bizonyára kíváncsiak az árnyékos olda­lára is. Az északnyugati szél elhozza ide a füs­töt, a kormot és a kellemetlen szagot. Az üzem „jóvoltából" ihatatlan a vizünk és ezért tartály­kocsival hozdatjuk ide az ivóvizet, ami 4—500 000 koronába kerül évente. Viszont ennek is van egy jó oldala. Már harmadik éve építjük a köz­ségi vízvezetékhálózatot, ami évi 3—4 millió ko­ronás beruházást jelent. Körülbelül 1971-ben vagy 1972-ben fejeződnek be ezek a munkálatok, s ezzel is emelkedik a pozsonypüspökiek élet­színvonala. Eddig csupa pozitívumot említett. Jó­ lenne, ha a hiányosságokról is beszélne. Azok is vannak bőven. Hátra van még pél­dául az üzlethálózat kiépítése. Pozsonypüspöki ezen a téren egészen 1963-ig olyan volt, mint a legelmaradottabb kis falu. Még a mindennapi szükségletekért is be kellett utaznunk Bratisla­vába. Ezért 1963 óta hat új üzlet építéséhez fogtunk hozzá, ami további 20 millió koronás beruházást jelent. Eddig hármat adtunk át a rendeltetésének, ebben az évben készül el a má­sik három. Ez pedig annyit jelent, hogy mindent, vagy csaknem mindent megvásárolhatunk itthon. Most épül két új kávéház. A kultúrházunk és mozink valamikor istálló volt, s ez utóbbit be is zártuk. Körülbelül kétezer diák van a falu­ban, de tornaterem egyáltalán nincs, sem az iskolákban, sem az iskolákon kívül. Az egészség­ügyi központunk is nagyon rossz állapotban van, de hát nem lehet évszázados mulasztásokat 25 év alatt pótolni. S amit még meg kell monda­nom: óriási nálunk a munkaerőhiány, mert Bra­tislava felszippant minden munkaerőt. Ezért azután még a nyugdíjasokat is mozgósítjuk. S mik a terveik? Pozsonypüspöki sorsáról most tárgyalnak az illetékesek. Bratislava kéri, hogy csatolják a fő­városhoz. Hogy mi lesz az eredmény, azt egye­lőre még nem tudjuk. Annyi azonban biztos, hogy most tavasszal kezdjük építeni az új, mo­dern lakótelepet, körülbelül ötezer lakást és öt éven belül 20 000 ember jön ide lakni. Akkor majd megoldódik az egészségügyi központunk, a tornatermünk, mozink és kultúrházunk prob­lémája is. Jó és lelkiismeretes építőmunkát, s a munká­hoz erőt és egészséget kívánunk a pozsonypüs­pökieknek, valamint a hnb elnökének, Mandli Imre elvtársnak is. A beszélgetést vezette N. LÁSZLÓ ENDRE A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. — Főszerkesztő Major Ágoston. — Grafikai elrendezés Csáder László. — Szerkesztőség: Bratislava, Obchodná u. 7. — Posta­fiók : 398. — Telefon: főszerkesztő 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. — Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — Nyomja a Vychodoslovenské t­aciarne, n. p. Kovice. — Előfizetési díj negyed évre 39.— Kés, fél évre 78.—Kés, egész évre 156.— Kés. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon I. GROSSMANN, a 24. oldalon P. HAVRAN felvétele

Next