A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
meghirdetésével történt. Ugyanakkor a megismerés adott szintjét tükröző szövetségi politika objektív lehetőségeinek kihasználását egyfajta leegyszerűsítő merev szemlélet, szektás elzárkó- zás is bonyolította, s az előremutató tendenciák térnyerése is nagyban meghatározta. A Sarló a marxizmus felé ívelő pályáján, a kommunista mozgalomhoz vezető úton nemegyszer szembetalálta magát a fejlődésének progresszív vonásait lebecsülő szűkkeblűséggel és türelmetlenséggel, így a DAV említett reagálása a bátorítás erejével hatott a kommunista mozgalomban helyet kereső fiatal haladó magyar kisebbségi értelmiségre. A DAV Sarlóval szembeni magatartásának persze megvoltak a maga szemléleti meghatározói. A davistákat ugyanis az értelmiség széles rétegeihez való közeledésben rugalmasság, az összefogás kereteinek tágítása s e keretek kihasználására irányuló kezdeményező törekvések jellemezték. A DAV a szóbanforgó időszakban, 1931 első felében széleskörű ankétót rendezett, melynek keretében munkások és értelmiségiek vallottak a Szovjetunió iránti viszonyukról. A davisták nem vonakodtak a kommunista párttól és eszmeiségtől távol álló értelmiségiek megszólaltatásától, képet adva a szlovák intelligencia gondolkodásáról, a Szovjetunió iránti nagyarányú, a kommunista mozgalom keretein túlmutató szimpátia terjedéséről, amiben a szocialista célkitűzések megértését segítő tényezőt látták. S az 1931-es kosúti véres pünkösdöt követően megindult széleskörű, az osztálykereteket és Csehszlovákia határait túllépő tiltakozó mozgalom kibontakozása is jelentős mértékben a davisták kezdeményezéseihez fűződik. A davisták fáradozásának volt az eredménye, hogy 34 cseh, szlovák és magyar nemzetiségű író, politikai beállítottságától függetlenül a rendőri önkény elleni tiltakozó nyilatkozatot írt alá. E tiltakozás a széleskörű értelmiségi összefogás, az értelmiség és forradalmi mozgalom közötti összekötő kapcsok keresésének lehetőségeit villantotta fel. S nem maradt hatás nélkül a sarlósokra. Fábry Zoltán a kösúti eseményeknek a Sarló fejlődésében játszott szerepéről írta Az Út-ban: „A szociális magyar értelmiség ifjú generációja itt találkozott sorsdöntően a magyar faluval,a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal." Az is igaz, hogy a Majorper osztálylényegének leleplezését szolgáló bizonyító anyag gyűjtése során elmélyültek a sarlósok és a cavisták személyi kapcsolatai. A kosúti események kapcsán azonban a kommunista mozgalom felé gravitáló Sarló lehorgonyzását — aminek az 1931-es nyári szociográfiai vándorlásoknak már a lenini tanokból kiinduló módszerek alkalmazásával szerzett szemnyitó tanulságai adtak meghatározó ösztönzést — nem csekély mértékben mozdította elő a cavisták által szervezett szolidaritási akció eszmélődést befolyásoló vonzereje. A sarlósok megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a cseh és a szlovák írók tiltakozásához csupán három magyar írástudó, Fábry Zoltán, Földes Sándor és Forbáth Imre csatlakozott. „A fiatal magyar értelmiség tudja — nyilatkozták a sarlósok Az Út hasábjain —, mit jelent a szlovák és cseh írók állásfoglalása: a magyar és szlovák nép találkozását és szövetkezését a cseh proletariátussal az emberi eszmét fel nem adó írók szellemében a boldogabb jövendőért.” Néhány hónappal később a Sarlónak az 1931 szeptemberében megtartott kongresszusa már a kommunista mozgalomhoz való eljutását, a cseh és a szlovák kommunista értelmiséghez a marxista-leninista eszmeiség szellemében történő internacionalista felzárkózást demonstrálta. A Sarló szociofotó kiállítását a Szocialista Akadémikusok Egyesülete nevében megnyitó Jan Rob Poničan beszédében a kapitalista társadalmi rend ellentéteit feltáró és a kapitalizmust vádoló fényképdokumentumokról szólva hangsúlyozta: ,,A mi szándékunk ez, hogy bebizonyítsuk, ezt a zavaros valóságot meg tudjuk változtatni. A legjobban ennek az embertelen valóságnak a megsemmisítéséért folytatott harc egyesít bennünket, és kérjük önöket, hogy támogassák a mi közös küzdelmünket, a szlovák és a magyar értelmiség egyesített harcát." A DAV reagálása a Sarló szeptemberi kongresszusára a programszerű közös harc és öszszefogás erejét meghatványozó, az együttműködést elmélyítő, a forradalmi értelmiség szerepvállalásának eltérő körülményeit és analóg vonásait tükröző hatáskisugárzás kölcsönösségét példázta. A DAV közölte Balog Edgár Élő szocializmus című írását, amely a Sarló szociográfiai munkáját mutatta be. A cikkhez fűzött szerkesztőségi bevezető a Sarló kongresszusának eredményeiről szólva igazolva látta a cavisták meggyőződését a Sarlónak a kommunista mozgalom soraiba vezető fejlődésvonaláról. A bevezető amellett, hogy utalt a cikk egyes állításaival szembeni fenntartásokra, a Sarló szociográfiai munkájában követendő példát látott. A Sarló szervezettségét kiemelve a szociográfiai kutatások terén szerzett tapasztalatoknak a DAV munkájéban való felhasználásra szólított fel. Jóllehet a Sarló szociográfiai gyűjtésében már a DAV, illetve a Szocialista Akadémikusok Egyesületének képviselői korábban is részt vettek, a szociográfiai kutatások a Sarló kongresszusát követően váltak a DAV munkaprogramjának részévé. „A szociográfiai munka kifejezést a Sarló-csoportot alkotó magyar szocialista értelmiségiektől vette át a DAV" — írja Stefan Drug szlovák irodalomtörténész. S ez nem alkalomszerű tapasztalatátadást és befogadást jelentett, határozott szemléleti háttér húzódott mögötte. A DAV-nak a dolgozó tömegekkel való összeforrottság elmélyítésére, a konkrét viszonyok megismerésére irányuló törekvéséből fakadt, ami szoros összefüggésben állt a proletariátust és a forradalmi értelmiséget összekötő kapcsok szerepének a gazdasági válság szülte körülmények közötti értelmezésével. S e ponton a kölcsönhatások hatóerejét fokozta a tevékenységi kör konkrét viszonyainak eltérései által modifikált, párhuzamos vonásokat eredményező szemléleti azonosság. Hisz magának a Sarlónak a kommunista párthoz vezető útja — amit azonban csak a sarlósok egyre zsugorodó élgárdája volt képes vállalni —, a néphez kötődés, a dolgozókkal való mindennapi érintkezés marxista-leninista platform jegyében való elmélyülését jelentette. A sarlósoknak a kommunista mozgalom keretében Az Út hasábjain kifejtett publicisztikai tevékenységét a forradalmi értelmiség problémáinak és a munkás-paraszt olvasók érdeklődésének közelítése, az osztályharc dél-szlovákiai körülményeinek a maga konkrétságában való értelmezése az agitációs és propagandamunkának az osztályharc valóságából kiinduló, a sajátos feltételeket figyelembe vevő felfogása jellemezte. A sarlósok tevékenységéhez fűződnek a magukat a munkásokat megszólaltató úgynevezett valóságirodalmi kezdeményezések, a munkásmozgalmi visszaemlékezések megjelentetése, a munkás- és parasztlevelezés kibontakoztatása, a publicisztika hatékonyságát fokozó fotódokumentumok felhasználása. A DRV hasábjain jelentkező hasonló törekvések kedvező feltételeket teremtettek a két lap együttműködéséhez, a politikai szellemi problémák tisztázását kísérő pozitív hatások érvényesüléséhez és befogadásához. Varga Rózsa magyarországi irodalomtörténész hívta fel a figyelmet arra, hogy az intelligencia helyzetéről rendezett és Jan Poničan bevezetőjével indult vitában a cavisták képviselték az értelmiséghez való viszonyulásban az összekötő szálakat kereső rugalmas álláspontot. S ez a kölcsönösség az intelligencia megnyeréséért folytatott harc doktrinér felfogásával való szembeszegülésben is kifejezésre jutott. A kommunista és baloldali értelmiségnek a davisták kezdeményezésére 1932 januárjában összehívott žilinai konferenciáján a sarlósok a davistákkal együtt léptek fel a forradalmi értelmiséget tömörítő Baloldali Front szervezeti felépítésében érvényesülő centralizmus ellen és síkra szálltak a területi és nemzetiségi sajátosságok figyelembe vétele mellett, ami a „Szlovákiai Értelmiségiek" Tömörülése kiépítéséhez vezetett. Az elemző történeti visszatekintés fényében a DAV és a szlovákiai magyar forradalmi értelmiség kapcsolatainak alakulása, e folyamat arról tanúskodik, hogy a kölcsönösséget a helyi feltételek megismerésére és szem előtt tartására irányuló törekvés, a marxista-leninista elvek konkrét szlovákiai és dél-szlovákiai viszonyokra való alkalmazásának igyekezete jellemezte. S az ebből adódó, értelmiség és a proletariátus viszonyát, a nemzetiségi különbségeken felülemelkedő összefogást, az osztályharc elméletének és gyakorlatának összekapcsolását érintő tanulságok továbbhatottak a népfrontpolitika kibontakozásának idején. A kapcsolatokban azonban változás állt be. A DAV és a Sarló közvetlen együttműködése a szlovák és a magyar demokratikus értelmiség, nemzetek és nemzetiségek széles dimenziókat öltő összefogásának szorgalmazásává terebélyesedik. Az összefogás szószólóinak élvonalában azonban a cavisták és az egykori sarlósok állnak, akik az internacionalista összetartás mélyen gyökerező tudatát a gazdasági válság éveiben kialakult szoros együttműködés folyamatában szívták magukba. A Magyar Nap hasábjain az egykori sarlósok az élharcosai a köztársaság népeinek egységéért folyó küzdelemnek. Dél-Szlovákia lakosságának tornáci manifesztációján a volt sarlós, Lőrincz Gyula tesz hitet a köztársaság védelmét szolgáló, a nemzeteket és nemzetiségeket összekovácsoló antifasiszta egység mellett. A szlovák és a csehszlovákiai magyar forradalmi értelmiség internacionalista együttműködésének, e hagyományok továbbélésének és folytonosságának máig ható tanulsága és üzenete, hogy az együttműködésnek a mindenkori konkrét körülmények közötti elmélyítése a feltétele a széleskörű nemzetközi méretű öszszefogásnak. Persze e hagyományoknak, a DAV és a Sarló kapcsolatainak a történetiség követelményeit betartó feltárása megkívánja az együttműködés konkrét megnyilvánulásait befolyásoló és meghatározó tényezők vizsgálatát, a közös szemléletből adódó, egymástól eltérő terepen folytatott közös harc egymást segítő és befolyásoló sajátosságainak és párhuzamos jelenségeinek megvilágítását. Az effajta komplex irodalom- művelődés- és politikatörténeti szemléletet társító — mind ez ideig hiányzó — összehasonlító vizsgálódás segítheti elő, hogy a szocialista tudatformálásban a maga teljességében tölthesse be szerepét a DRV és a Sarló közös hagyománya. KISS JÓZSEF HÉTVÉGI LEVÉL Általában megállapítjuk, hogy ifjúságunk többsége jó. Természetesen, ami általában igaz, az még nem jelenti azt, hogy egyedi esetekben is mindenkor az. Sokszor vagyunk ugyanis tanúi annak, hogy némelyik fiatal lenézően, sőt sértően viselkedik a munkában megfáradt idősebb nemzedék tagjaival szemben. Sokszor egy-egy ilyen megnyilvánulás nemkívánatos megjegyzésekkel jár a munkahelyeken mindkét fél részéről. Általában azt mondjuk, az öregeknek tisztelet jár, különösen azoknak, akik egész életüket becsületes munkában élték le a társadalom javára. De hát igazán, miért is kell tisztelni az öregeket? Véleményem szerint azért, figyelembe véve a mi konkrét szlovákiai helyzetünket, mert ezek az öregek átéltek egy vérzivataros időszakot, melynek közepette dolgoztak és gondoskodtak családjukról, és nem kevesen fegyverrel a kezükben vagy más módon részt vettek a haza felszabadításában. Ma már az idősebb generációhoz tartoznak azok is, akik a felszabadulást követő — nem éppen könnyű időkben — családot alapítottak és keményen dolgoztak, és munkájukkal lerakták a fejlett szocialista társadalom alapjait. Tény az, hogy szocialista társadalmunk ma a fiatalok számára olyan feltételeket teremtett, hogy mindenki magas fokú szakképzettségben részesülhet egészen az egyetemi képzettségig. Ezeket a feltételeket azonban az idősebb nemzedék munkája teremtette meg a szocializmus építése során, s ezt nem szabad elfelejteni. Nemrég a Csehszlovák Televízióban egy szovjet színész nyilatkozott, akitől többek között megkérdezték, hogy mi a véleménye a szovjet ifjúságról és arról, hogy ez az ifjúság hogyan viszonyul az idősebb nemzedékhez. Kifejtette, hogy a szovjet ifjúság nagy tisztelettel viseltetik az idősebb generációval szemben, nemcsak azért, mert felnevelte a ma ifjúságát, dolgozott és harcolt, hanem azért is, mert a mi ifjú nemzedékünk csak akkor tudja megállni a helyét a szocializmus és a kommunizmus építésében, ha támaszkodik az idősebb generációk tapasztalatára. Ezek nélkül a tapasztalatok nélkül — mondotta — elképzelhetetlen az ifjú generáció jó munkája. Igen, mai fiataljaink tudásában egész nemzedékek által felhalmozott tapasztalatok koncentrálódnak. Mindent tudatosítani kell. ”