A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
A végállomás a végtelen! „A kozmológia azt bizonyítja, hogy a Világegyetem végtelen. Többnyire itt nagyon is tisztázatlan, mi is értendő „kozmológián", „Világegyetemen", „végtelenségen'' és „bizonyításon". Az egyetlen világos szó ebben a mondatban a »hogy* kötőszó". (G. I. NAAN) Az ember helyének meghatározása a Világegyetemben, a Világegyetem felépítésének, végtelenségének problémája kétségkívül az emberi elmét igen régóta foglalkoztató kérdések közé tartozik. Az emberi kultúra nagy gondolkodói ezekre a kérdésekre is megkíséreltek választ keresni. A tudományok és a spontán tapasztalat adatainak összesítése és ennek általánosítása nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Ezt végezte a múltban és végzi ma is — ha nem is eléggé teljesen és mélyen — a filozófia. A filozófia feladata, hogy megvalósítsa az olyan, nemcsak a tapasztalatból ismert objektumokra, folyamatokra jellemző tulajdonságok felmérését és általánosítását, ama bonyolult, a fizika és más természettudományok által fel nem ölelt folyamatokban, amelyekkel az ember, az objektív világ megismerése során találkozik. A csillagászat bővizű forrásként táplálja már évezredek óta a filozófia tudományát, annak ellenére, hogy eredményei és megfigyelési módszerei nem honosodtak meg úgy a köztudatban mint más tudományoké. Az ok többé-kevésbé érthető is. A csillagász olyan nehezen elképzelhető, néha egészen elképesztő számokkal, távolságokkal és időtartamokkal dolgozik, hogy a laikus viszszaretten ezektől. Mivel az ember maga is alkotott törvényeket, a természet törvényei mögött is kereste a törvényhozót. Az emberi gondolkodás, az érzékszerveken beérkező információk segítségével formálódott. Éppen ezért érthető, hogy egy-egy csillagászati előadás után mindig szerepelnek az olyan kérdések, mint: Hogyan lehetséges, hogy a Világegyetem véges, vagy végtelen? Mi van ezeken a határokon túl? Mit jelent az, hogy a tér görbült. Miért van az, hogy a Világegyetem kora véges, hiszen valaminek mindig kellett léteznie? A már említett okokból az ember számára éppen olyan elképzelhetetlen a görbült tér, vagy a végtelenség, mint a Szahara sivatag kellős közepén élő hangjának (mely élete során nem kerül kívülebb egy szűk, néhány km-es körzetből) az óceán. De lássuk közelebbről a végtelenség fogalmát. A Világegyetem végtelensége már az ókorban, az antik filozófusok jóvoltából felvetődik, ennek ellenére még ma is nyitott kérdés. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában a filozófia játssza a legaktívabb szerepet, s be kell vallanunk, hogy maga a válasz óhatatlanul mai ismereteink szintje által korlátozott. Mindezekhez még hozzájárul, hogy a filozófia mindazon dolgok megértéséhez, ahova még az emberi tapasztalat nem juthatott el, a logikát hívja segítségül. A logika törvényei viszont, akárcsak más törvények, szintén tapasztalati eredetűek. Csakhogy az emberiség több millió éves fejlődése során szerzett tapasztalatai kizárólag véges halmazokkal kapcsolatosak. Ebben az értelemben a legcsekélyebb garancia sincs arra, hogy az emberi logika alkalmazható a végtelenre is. A cikk elején idézett G. I. NAAN híres csillagász és filozófus szerint a végtelenség problémája a természettudományok és a filozófia határterületi kérdése, s ez nem oldható meg kimerítően (véglegesen) bármely civilizáció létezésének véges idején belül. Vagyis azt tudjuk, hogy a Világegyetem végtelen, csak azt nem tudjuk, hogy milyen értelemben. Filozófiai érvelésekben igen fontos szerepet játszik a Világegyetem anyagi kimeríthetetlenségére vonatkozó következtetés. Az anyagi világ végtelensége nem a határok mindenen túli kiterjedését, mennyiségi végtelent, hanem elsősorban minőségi, tartalmi végtelent jelent, ami az anyag formáinak átalakulási lehetőségeiben, kimeríthetetlenségében rejlik, s ennek csak egyik mozzanata a térbeni és időbeni végtelenség. Habár a filozófia a világegyetem anyagi kimeríthetetlenségét feltételezi, nem ad semmiféle utalást arra vonatkozólag, hogy milyeneknek kell lenniük ezeknek, a ma még ismeretlen anyagi megjelenési formáknak. Ennek a megállapítása a csillagászat és a fizika feladata. A Földünkön ismert három halmazállapoton belül is szinte megszámlálhatatlan az anyag átalakulási formáinak a sokasága. A Világegyetemben már „ismerjük" a Nap és a csillagok ún. plazma halmazállapotát és a neutroncsillagok valamint a „fekete lyukak" anyagát alkotó szupersűrű halmazállapot tulajdonságait. Ezenkívül sok olyan csillagászati objektum van megfigyelés alatt, amelyekben lejátszódó fizikai folyamatokra ma még nem tudunk egyértelmű magyarázatot adni. Ilyenek például a kvazárok és a Seyfert-galaxisok. A csillagász távcsöveinek teljesítőképessége korlátozott. Ameddig ma látunk, az képezi az ember számára a Világegyetem „határát". A múltban közelebb voltak e határok, a jövőben a műszerek segítségével még távolabbra tolódnak ki. Az ember viszonyulása a Világegyetemhez mindenkor a világnézet visszatükrözője és csalhatatlan próbaköve volt. Kereste helyét időben és térben, kutatta a dolgok rendjét évezredeken át lankadatlan szorgalommal, hogy ismereteinek apró mozaikkockáiból összerakja az egységesen összeállítható képet. A világegyetemmel összefüggő nézeteinek forradalma a sötét középkor által emelt akadályok leküzdése óta, termékenyítően hatott az emberi kultúra minden területén. Leküzdötte a Föld vonzereje által szabott határokat, űrszondákat küld a szomszédos bolygók vizsgálatára s a világegyetem sötét mélyéből egyre inkább előtűnnek az emberi megismerés dicsőségét hirdető „kozmikus világítótornyok". Az ember parányiságát épp e megismerés szünteti meg, hogy megfigyeli és megérti a Világegyetemet. E megismerésben nincs mi korlátokat emeljen vagy határt szabjon. Töretlenül halad előre, egy olyan cél irányába, ahol a végállomás a végtelen. BÖDÖK ZSIGMOND A fény olyan gyorsan terjed, hogy 1 másodperc alatt 7 és félszer megkerülné a Földet Erről a galaxisról — mely alakja után a Sombrero elnevezést kapta — a fény 55 millió év alatt ér el hozzánk. (A szerző felvétele) Játék a betűkkel A beszéd- és hallássérültek számára nem csupán televíziós játék a „Splink" angol elektronikus készülék, hanem létfontosságú segédeszköz is a kapcsolattartásban. A készülék a kezelőtáblán betáplálható, összesen 950 kulcsfontosságú szóból és kifejezésből mondatokat alkot a képernyőn, így a betegek nem papírra írva közvetítik az orvosnak, ápolónőnek szóló üzeneteket. A mindössze két kilogrammos hordozható kezelőtáblát nem vezetékek kötik a televíziókészülékhez, hanem a betáplált szót infravörös fény jelzi a mikroprocesszornak. Kis gyakorlással a betegek percenként akár 20 szót is varázsolhatnak a képernyőre. 18 Alaptalan félelem a vízözöntől Nem kell félni az egész világot érintő második vízözöntől, amely elöntené a tengerparti városokat és a Föld mélyebben fekvő területeit — ezt bizonyítják az antarktiszi Ross-jégselfen végzett legújabb kutatások. A vizsgálatok során teljes mélységben átfúrták a Rosself jégpajzsát és megállapították, hogy a jég alatt ugyanolyan sebességgel megfagy a tengervíz, mint ahogyan a felszíni jég olvadna, ha két fokkal emelkedne a Föld középhőmérséklete. A második vízözön rémképét azok a tudósok vetítik elénk, akik szerint a következő évszázadokban két fokkal emelkedik a Föld középhőmérséklete. Ennek következtében megolvadna a jégtakaró egy része — amelynek a Ross-self az egyik fő összetevője —, s öt-hat méterrel emelkedne a világtengerek vízszintje. Ha viszont a Ross-jégself ellenáll a hőmérséklet ilyen mértékű emelkedésének, nem kerülhetne sor katasztrofális következményekkel járó tengerszint-emelkedésre. Ennek a kérdésnek a vizsgálatára az amerikai Antarktiszexpedíció 15 tonna súlyú fúrótornyot állított fel a Ross-jégselfen. A fúrások során 300 méternél mélyebbre sikerült hatolni, akkor azonban a fúrólyuk fúrás közben befagyott. Később szovjet kutatók is csatlakoztak az amerikai kutatókhoz, bevetve a Leningrádban kifejlesztett különleges hőfúrót. A szovjet kutatók 402 méteres mélységbe hatoltak, amikor hirtelen leállt a fúró , az utolsó fúrómag már tengervíz-jég volt: a jégpajzs alatt fagyott a tengervíz. Az újabb fúrások is megerősítették azt a megállapítást, hogy a jégpajzs alatt megfagy a tengervíz. Még további kutatásokra és vizsgálatokra van szükség, de annyi máris megállapítható: alaptalan a félelem a második vízözöntől. Hídláb a levegőben Acélkábeles aláfeszített szerkezettel készült a Neckar folyó völgyét 900 méter hosszan és 127 méter magasan átívelő híd légtámasza. A Krupp Művek fővállalkozásában 31 hónapig épülő híd (amely egyben a Stuttgart-Singen autópálya utolsó szakasza) tervezői a kedvezőtlen alapozási lehetőségek miatt kényszerültek erre a megoldásra.