A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-14 / 3. szám

TEVETO­RONY ELA­DÓ! Thatc­her asszony kormánya következe­tesen foly­tatja repri­­vatizálási politikáját. Valameny­­nyi olyan állami vál­lalatot, mely külö­nösen vesz­teséges, vagy külö­nösen nagy, folya­matos be­ruházásokat igényel — magánkézbe ad, hogy ezáltal is csökkenthesse az igen magas állami költségvetési terheket. Ma­gánkézbe kerül a British Telecom nevű társaság is, mely a különböző televízió­műsorok továbbításával és műsorszórás­sal foglalkozik és korábban kizárólagos állami tulajdonban volt. „Egy ország zenekultúráját nem egyes zené­szek csinálják, hanem az egész nép" — vallotta Kodály Zoltán. A nép, mi, akik szüle­tése századik évfordulója alkalmából ismer­kedünk életével és munkásságával, csak most fedeztük fel igazán emberi és szellemi nagyságát, gondolatainak jövőt formáló ere­jét. Az Ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes szólistáinak, ének- és zenekarának a Szlovák Filharmónia koncerttermében Kodály Zoltán tiszteletére rendezett ünnepi hangversenye a zenei értékek művészi tolmácsolása mellett hű maradt Kodály Zoltán szelleméhez. Mű­sorának összeállításakor figyelembe vette a zeneszerző szlovákiai kapcsolatait, a Má­­tyusföldhöz, a Zoborvidékhez és Gömörhöz fűződő népdalgyűjtő munkásságát, az itteni magyarság népzenéjét. Ebbe illesztette a „Szlovák Kodály", Eugen Suchoň népdalfel­dolgozását és a magyar—szlovák zenei kap­csolatok leghitelesebb dokumentumának, az 1730-as évekből származó Zayugróci gyűj­teménynek kuruckori dallamait. A műsor nem lett volna teljes, ha Kodály Zoltán művei mellett nem kap helyet Bartók Bélának, a magyar népdalkincs által ihletett néhány műve (Csujogató, Leánycsúfoló, Ne menj el, Cipősütés). Mivel az összeállítás igen magas zenei igényességgel készült, a bemutatóig kétsé­ges volt, hogy meg tud-e birkózni az együt­tes a nehéz feladattal, és ha igen, milyen színvonalon. A kétórás előadás azonban eloszlatta a kételyeket.­­Az öt szólista, a 66 tagú énekkar és a 38 tagú zenekar egymást lelkesítve és egymást felülmúlva adta elő az egyes számokat és fergeteges sikert aratott. A produkciónak szinte egyetlen gyenge pontja, megingása sem volt. Bámulatos biz­tonsággal szólaltattak meg minden szerze­ményt, lenyűgözve a hatszáz főnyi közönsé­get a Kodály-, Bartók-, Suchoň- és Vavri­­necz-művek gyönyörűségével. Az ünnepi hangverseny műsorából ki kell emelni Vavrinecz Bélának a már említett Zayugróci gyűjtemény dallamai alapján ké­szült feldolgozásait, a Kuruckori táncokat és a Szentivánéj a Zoboralján címűeket. Egy­részt, mert mindkét szerzemény a decemberi ünnepi Kodály-hangversenyen hangzott el elsőként, másrészt mert alkotója az Ifjú SzÍ­ AZ IFJÚ SZÍVEK KODÁLY­MOSODA Eugen Suchoň nemzeti művész és Ko­dály Zoltán találkozása. E képet üdvözlő sorokkal Eugen Suchot küldte az Ifjú Szíveknek, vel dal- és táncegyüttesnek írta őket. A két női kartgra, női karra és zenekarra írt Szenti­vánéj a Zoboralján című szerzemény Kodály Zoltán Kolonban és Zsérén gyűjtött népdala­inak feldolgozása. A női kar kiváló zenei képességét dicséri, hogy egy hónap alatt betanulta és a bemutatón kotta nélkül volt képes előadni a számot. Hasonlóképpen di­cséret illeti a vegyeskart is Kodály Zoltán: Székelykeserves című kórusművének és a Székely fonó című daljáték két részletének előadásáért. (A Székely fonót Kodály Zoltán beleegyezésével Vavrinecz Béla írta át vonószenekarra, énekkarra és négy szóló­hangra, 1952-ben.) Ebben a műben a magán­énekesek is remekeltek. Ágh Lívia érett és kifinomult szopránjával, tiszta intonálásával az est legszebb szóló teljesítményét nyújtot­ta. Fejes Mária mezzoszoprán hangszínével — néhány kivétellel — biztosan és pontosan adta elő nem könnyű szólamát. Kellemes meglepetést szerzett Szkalka Ferenc, aki ba­ritonjával tenor szólamot énekelt, kitűnően, remek hangerővel. Paszmár János tehetsége is beérőben van. Kellő önbizalommal és rendszeres hangképzéssel még nagyon sok örömet szerezhet hallgatóinak. Eugen Su­choň: Preletel sokol (Elrepült a sólyom) című művének előadásában Virág Szilvia, az Ifjú Szívek régi, megbízható magánénekese re­mekelt. Alt hangja, mióta anya, még kifeje­zőbbé, még bársonyosabbá, és a mélyebb regiszterekben is szebbé vált. Az eddigi felsorolásból is kitűnik, hogy az együttes ének- és zenekara egy idény alatt képes volt teljesen új műsort betanulni. A múlt évben Tisztelet Bartók Bélának címen bemutatott műsorából Eugen Suchov emlí­tett szerzeménye és a négy Bartók-mű ma­radt meg ízelítőnek; ezeket egyébként sem lehetett kihagyni, hiszen a két zeneszerző szellemi rokonságban van Kodály Zoltánnal. A műsoridő ezek nélkül is meghaladja a szokásos másfél órát. Ebből a szempontból bámulatos az a szöveg- és dallammennyi­ség, amellyel az énekesek és zenészek meg­birkóztak. Ennek a rendkívüli munkabírásnak is köszönhető, hogy az Ifjú Szívek ének- és zenekara huzamosabb ideje értékes színfolt­ja kulturális életünknek, a CSMTKK mellett döntő szerepet vállalva a karéneklés, a nép­dal és a népzene népszerűsítésében annak a feladatnak a megvalósításában, amelyet Ko­dály Zoltán így fogalmazott meg: „A művé­szetet a néphez, a népet a művészethez közelebb vinni". Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell említeni, kár, hogy az együttes tánckara nem követi ezt az elvet, a Szőttestől és ma már a legtöbb amatőr néptáncegyüttesünktől eltérően, nem ősi népi táncelemekre épít. Bízunk abban, hogy az ének- és zenekar nagyszerű sikerén fel­buzdulva az együttes művészeti vezetői megtalálják az utat a parasztzenei stílushoz, az úgynevezett táncházi zenéhez, amivel ki­mozdíthatják a tánckart a túlstilizált koreog­ráfiák ragadós kátyújából. Nemcsak Kodály Zoltán szellemi nagyságának tisztelete, a csehszlovákiai magyarok kulturális és művé­szi igénye is erre kötelezi őket. Szeretném, ha egy év múlva őszinte elis­meréssel lehetne írni az Ifjú Szíveknek a Kodály-centenárium alkalmából összeállított igényes műsorához hasonló, népművészeti­­leg értékes, de a tánckart is foglalkoztató újabb bemutatójáról. Addig is gratulálunk dr. Kulcsár Tibornak, az együttes igazgatójá­nak, Karaba Gyula karmesternek, Kovács Kál­mán karnagynak, a szólistáknak, az ének- és zenekar tagjainak a felejthetetlen művészi élményért, remélve, Szlovákia magyar lakos­ságú vidékeinek falvaiban és városaiban ol­vasóink számára is lehetővé teszik, hogy láthassák, hallhassák ezt a kiváló műsort. DEBRÖDI D. GÉZA Fotó: Prandl Azt hiszem, fel kell varratni a ránca­imat ... A modern Mona Lisa. Nemcsak szép, házi­as is!­ ­

Next