A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-14 / 3. szám
TEVETORONY ELADÓ! Thatcher asszony kormánya következetesen folytatja reprivatizálási politikáját. Valamenynyi olyan állami vállalatot, mely különösen veszteséges, vagy különösen nagy, folyamatos beruházásokat igényel — magánkézbe ad, hogy ezáltal is csökkenthesse az igen magas állami költségvetési terheket. Magánkézbe kerül a British Telecom nevű társaság is, mely a különböző televízióműsorok továbbításával és műsorszórással foglalkozik és korábban kizárólagos állami tulajdonban volt. „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép" — vallotta Kodály Zoltán. A nép, mi, akik születése századik évfordulója alkalmából ismerkedünk életével és munkásságával, csak most fedeztük fel igazán emberi és szellemi nagyságát, gondolatainak jövőt formáló erejét. Az Ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes szólistáinak, ének- és zenekarának a Szlovák Filharmónia koncerttermében Kodály Zoltán tiszteletére rendezett ünnepi hangversenye a zenei értékek művészi tolmácsolása mellett hű maradt Kodály Zoltán szelleméhez. Műsorának összeállításakor figyelembe vette a zeneszerző szlovákiai kapcsolatait, a Mátyusföldhöz, a Zoborvidékhez és Gömörhöz fűződő népdalgyűjtő munkásságát, az itteni magyarság népzenéjét. Ebbe illesztette a „Szlovák Kodály", Eugen Suchoň népdalfeldolgozását és a magyar—szlovák zenei kapcsolatok leghitelesebb dokumentumának, az 1730-as évekből származó Zayugróci gyűjteménynek kuruckori dallamait. A műsor nem lett volna teljes, ha Kodály Zoltán művei mellett nem kap helyet Bartók Bélának, a magyar népdalkincs által ihletett néhány műve (Csujogató, Leánycsúfoló, Ne menj el, Cipősütés). Mivel az összeállítás igen magas zenei igényességgel készült, a bemutatóig kétséges volt, hogy meg tud-e birkózni az együttes a nehéz feladattal, és ha igen, milyen színvonalon. A kétórás előadás azonban eloszlatta a kételyeket.Az öt szólista, a 66 tagú énekkar és a 38 tagú zenekar egymást lelkesítve és egymást felülmúlva adta elő az egyes számokat és fergeteges sikert aratott. A produkciónak szinte egyetlen gyenge pontja, megingása sem volt. Bámulatos biztonsággal szólaltattak meg minden szerzeményt, lenyűgözve a hatszáz főnyi közönséget a Kodály-, Bartók-, Suchoň- és Vavrinecz-művek gyönyörűségével. Az ünnepi hangverseny műsorából ki kell emelni Vavrinecz Bélának a már említett Zayugróci gyűjtemény dallamai alapján készült feldolgozásait, a Kuruckori táncokat és a Szentivánéj a Zoboralján címűeket. Egyrészt, mert mindkét szerzemény a decemberi ünnepi Kodály-hangversenyen hangzott el elsőként, másrészt mert alkotója az Ifjú SzÍ AZ IFJÚ SZÍVEK KODÁLYMOSODA Eugen Suchoň nemzeti művész és Kodály Zoltán találkozása. E képet üdvözlő sorokkal Eugen Suchot küldte az Ifjú Szíveknek, vel dal- és táncegyüttesnek írta őket. A két női kartgra, női karra és zenekarra írt Szentivánéj a Zoboralján című szerzemény Kodály Zoltán Kolonban és Zsérén gyűjtött népdalainak feldolgozása. A női kar kiváló zenei képességét dicséri, hogy egy hónap alatt betanulta és a bemutatón kotta nélkül volt képes előadni a számot. Hasonlóképpen dicséret illeti a vegyeskart is Kodály Zoltán: Székelykeserves című kórusművének és a Székely fonó című daljáték két részletének előadásáért. (A Székely fonót Kodály Zoltán beleegyezésével Vavrinecz Béla írta át vonószenekarra, énekkarra és négy szólóhangra, 1952-ben.) Ebben a műben a magánénekesek is remekeltek. Ágh Lívia érett és kifinomult szopránjával, tiszta intonálásával az est legszebb szóló teljesítményét nyújtotta. Fejes Mária mezzoszoprán hangszínével — néhány kivétellel — biztosan és pontosan adta elő nem könnyű szólamát. Kellemes meglepetést szerzett Szkalka Ferenc, aki baritonjával tenor szólamot énekelt, kitűnően, remek hangerővel. Paszmár János tehetsége is beérőben van. Kellő önbizalommal és rendszeres hangképzéssel még nagyon sok örömet szerezhet hallgatóinak. Eugen Suchoň: Preletel sokol (Elrepült a sólyom) című művének előadásában Virág Szilvia, az Ifjú Szívek régi, megbízható magánénekese remekelt. Alt hangja, mióta anya, még kifejezőbbé, még bársonyosabbá, és a mélyebb regiszterekben is szebbé vált. Az eddigi felsorolásból is kitűnik, hogy az együttes ének- és zenekara egy idény alatt képes volt teljesen új műsort betanulni. A múlt évben Tisztelet Bartók Bélának címen bemutatott műsorából Eugen Suchov említett szerzeménye és a négy Bartók-mű maradt meg ízelítőnek; ezeket egyébként sem lehetett kihagyni, hiszen a két zeneszerző szellemi rokonságban van Kodály Zoltánnal. A műsoridő ezek nélkül is meghaladja a szokásos másfél órát. Ebből a szempontból bámulatos az a szöveg- és dallammennyiség, amellyel az énekesek és zenészek megbirkóztak. Ennek a rendkívüli munkabírásnak is köszönhető, hogy az Ifjú Szívek ének- és zenekara huzamosabb ideje értékes színfoltja kulturális életünknek, a CSMTKK mellett döntő szerepet vállalva a karéneklés, a népdal és a népzene népszerűsítésében annak a feladatnak a megvalósításában, amelyet Kodály Zoltán így fogalmazott meg: „A művészetet a néphez, a népet a művészethez közelebb vinni". Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell említeni, kár, hogy az együttes tánckara nem követi ezt az elvet, a Szőttestől és ma már a legtöbb amatőr néptáncegyüttesünktől eltérően, nem ősi népi táncelemekre épít. Bízunk abban, hogy az ének- és zenekar nagyszerű sikerén felbuzdulva az együttes művészeti vezetői megtalálják az utat a parasztzenei stílushoz, az úgynevezett táncházi zenéhez, amivel kimozdíthatják a tánckart a túlstilizált koreográfiák ragadós kátyújából. Nemcsak Kodály Zoltán szellemi nagyságának tisztelete, a csehszlovákiai magyarok kulturális és művészi igénye is erre kötelezi őket. Szeretném, ha egy év múlva őszinte elismeréssel lehetne írni az Ifjú Szíveknek a Kodály-centenárium alkalmából összeállított igényes műsorához hasonló, népművészetileg értékes, de a tánckart is foglalkoztató újabb bemutatójáról. Addig is gratulálunk dr. Kulcsár Tibornak, az együttes igazgatójának, Karaba Gyula karmesternek, Kovács Kálmán karnagynak, a szólistáknak, az ének- és zenekar tagjainak a felejthetetlen művészi élményért, remélve, Szlovákia magyar lakosságú vidékeinek falvaiban és városaiban olvasóink számára is lehetővé teszik, hogy láthassák, hallhassák ezt a kiváló műsort. DEBRÖDI D. GÉZA Fotó: Prandl Azt hiszem, fel kell varratni a ráncaimat ... A modern Mona Lisa. Nemcsak szép, házias is!