A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-22 / 21. szám
Én, akit atyjának lobogóin vittek a harcba. Átadnám örömest már a helyem, s ha talán Én lehetek Mátyás zászlója s címere éke, Több lesz mindennél és becsesebb ez a kegy. (Kálnoky László fordítása) 1459-ben pécsi püspökké választják, ő azonban helyettesével végezteti püspöki teendőit. Inkább ír, és politikai feladatokat végez. Tolla alól életszagú epigrammák, elégiák, ódák, tanköltemények kerülnek ki. Észreveszi a természet színeit, az élet szépségét, változatos gazdagságát. Milyen megkapó az "Egy dunántúli mandulafáról" írt verse, amelynek szépsége megragad emlékezetünkben: Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe se látott, Hősi Ulyxes sem Alcinous szigetén. Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne. Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein. S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon. Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt? (Weöres Sándor fordítása) Költészetében környezete felé fordul, ostorozza a műveletlenséget, a főurak darabosságát, fölhívja a figyelmet a pórok keserveire. Közben okleveleket, politikai iratokat forgalmaz, és nagy befolyásra tesz szert a királyi udvarban, ahol a királynő főkancellárjává emelkedik. Kedvelt költő otthon s a határokon kívül. Hivatalosan is költővé koszorúzzák. A megbecsülés ellenére idegennek érzi magát hazájában, hiányzik az a felszabadult életérzés, a művészetek szeretetének az a légköre, amely olaszhonban körülvette. Igyekszik tehát ápolni itáliai kapcsolatait. Gyönge teste is egyre jobban érzi az élet viszontagságait. Romló egészségi állapota ellenére ő vezeti azt a küldöttséget, amely a pápát szeretné megnyerni a török elleni hadjárat támogatására. Rengeteg könyvet hoz haza útjáról, és igyekszik megismertetni a tudományokkal ifjú költőtársait. Foglalkozik a filozófiával, belekóstol az asztrológiába, és görög klasszikusokat fordít. Arra is jut ideje, hogy elkísérje Mátyást hódító útjain. 1468-ban ott találjuk a csehországi hadjáratban. Ám egyre jobban megundorodik az öldökléstől, verseiben békességért könyörög: Békéért , te, az ég meg a csillagok egy ura, Isten-Atyánk, nézz, Nézz le, örök hatalom, nyomorult földünkre, szegényre: Bősz Mars dúl mindenféle, hosszú háborúságok Pusztítják — megláthatod — itt régóta a népet. Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára, Múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma! (Csorba Győző fordítása) 1470-ben szlavóniai bánná nevezik ki. Mégsem marad meg Mátyás hívének, félti hazáját a király kalandorpolitikájától. Tudja, hogy a sok hadjárat következtében legyengül az ország és nem lesz ereje a törököt visszaverni. "Politikája nem volt reálpolitika, hanem egy államférfi-humanista merész fantáziajátéka, koronákkal, népekkel, őrülettel határos tervekkel, császári, sőt szultáni ambíciókkal" — írja Mátyásról Szerb Antal. A király hatalmának növekedését kívánja megakadályozni a Vitéz János vezette összeesküvés, amelybe Janus Pannonius is belekeveredik. Mátyás szétzúzza a konspirációt, de a költőt nem bünteti meg. Janus Pannonius azonban nem hajlandó tovább szolgálni a királyt, s megint Mátyás ellen szervezkedik. Végül menekülnie kell. Itáliába szeretne jutni, de tüdőbaja, legyengült szervezete megakadályozza. Csak a Thuz testvérek Zágráb melletti váráig, Medvevárig telik erejéből. Itt alszik ki csillaga 38 éves korában barátai és tisztelői bánatára. A haldokló Janus Pannonius című utolsó versében számot vet életével és sorsával. Keserű tanulságul összegezi: Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta: így halmozz, nyomorult, kincseket, ócska vagyont! (Tellér Gyula fordítása) DÉNES GYÖRGY TOLLAS TIBOR Gloria Victis 1968 Dicsőség néktek, legyőzőiteknek, kik a páncéltestű megszállók elé lobogóitok magasba tartva könnyen léptetek, fegyvertelenül, s úgy hulltatok a Vencel-tér kövére, hogy zászlótok — ma mindnyájunk zászlaja — ha elbuktatok is, fennen lobog, s véretek vérünkkel keveredve a Moldva és a Duna partján a szolgaságot megkereszteli. S üzenjük minden elnyomónak: megölhettek, de megmarad az ország, megszállhattok, de nem győztök soha, elűzhettek, a nép emlékezik, mint megvakított a felkelő napra. Szabadság! Lángszirmú virágodat őrzik a holtak és a századok, s holnap, ha sugárzó szárba szöksz, a határoktól sebzett táj felett, ne feledd: a Moldva és a Duna partján mi voltunk újra Európa, s a szikkadt földet vérünk öntötte meg. Az 1968-as Prágai Tavasz emlékére írt vers első és utolsó versszaka. Testamentum Kérlek Uram, mert van hozzá hatalmad, ne adj lelkemnek örök nyugodalmat. Halálon túl is égjen, nyughatatlan lobogjon tovább új és új tavaszban. Gyújtson szíveket s ahol hit már nincsen, kihunyó lelkek közt is lelkesítsen. Legyen lidércláng a nyomvesztő lápon, hogy minden hazátlan hazataláljon. S kihűlt porunk, ha visszatér az áldott szülőföldre, szüljön ott szabadságot, hol szemfedőnek a hazai kék ég borul fölénk... Csak akkor add a békét. (...) ÉGTÁJAK V------------------------------------------------------------------------------------------ A HÉT 17