Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 4. kötet, 1863-1864
1863 / 1. szám - A keleti nevelészet. - Nagy Mártontól
68 NAGY MÁRTON. hatja , a honnan vallása természetvallás, istene előtte külhatalom marad, mely alá magát föltétlenül vetnie kell, mely felé félelem és remegéssel, közelít. S e felfogáshoz mérve az államban, család- s nevelészetben csak szoktatást ismer a föltétlen engedelmesség és vak alárendeltségre. A szellem sokféle fejlődése a tananyag által és oly kevéssé engedtetik meg, mint a megszokott engedelmességtől a szabad tettre való átmenetel. Hiányzik nála a személyiség érzése, egyéniségének jogtudata, gondolkodása, akarata és érzésének önállósága. Ezt átalánosságban előre bocsátva, áttérünk az egyes birodalmakra. CHINA. Családi nev e lé s z e t. A családi nevelészet fogalma. A keleti műveltség ezen egyetemes jelleme egyes népeknél különös sajátságokkal is bír. — Chinában, e nagy terjü birodalomban, mely félszer nagyobb Európánál, s kiterjed keleti Ázsiától egész a nagy Óceánig, a császár magát népe atyjának tekinti, s a nép teszi családját, a nép ő irányában kiskorú és akarat nélküli. Ezen alapnézet őt minden nyilvános viszonyok fölé helyezi, mivel a család szentnek tartatik, ugyanazért a családi kötelességek a legfőbbek anynyira, hogy az erkölcsileg megromlott chinai világban minden erény, őszinteség, hűség és szeretet a családokba menekült. A fiú alattvalója marad az apának, míg él, és ha valaki magát Chinában kitünteti, akkor az apa, ki ily fiút nevelt, jutalmaztatik meg. Az elhunytak sírjai és emlékei Chinában legtovább és legbuzgóbban tartatnak tiszteletben. „Minden nevelészetnek czélja — mond egy chinai bölcs,— Tschunhi — az erény. Ezután kell a tanoncznak törekedni; tanárnak pedig kötelessége, az ifjúságnak jó példával szolgálni s magát mint képzőt tekinteni, ki a durva anyagot idomítsa. Az oktatásoknak és intelmeknek, mint tavaszi esőnek a növényekre áldást hozóknak