Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865
1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől
116 HORVÁTH CZIRILL. neve önlétét tartja fenn benne ; emezt tagadva önlétét biztosítja ellene. Így létesül az öntudatosság, melyben az én önmagáról, mint subjectumról, tesz bizonyságot. Magától értetik, hogy ennek szükségképeni föltéte az abstractio folytonossága. De nem természetlen állapot-e ez ott, hol az én csak annak következtében valódi én, ha valami mással meg nem szakasztható viszonyban áll? Annyi bizonyos, hogy az én csak úgy az, ami, ha valami mással oly viszonyban áll, melyen belül magát ama mástól megkülönbözteti. E viszony az énre nézve lényeges. Ezen kívül az én nem lehet valódi én. Egyfelől tehát az én csak úgy lesz valódilag tiszta énné, ha mindentől elvonatkozik, ami nem őmaga; másfelől meg csak úgy lesz valódi énné, ha valami mással folytonos viszonyban áll. Hogyan férnek ezek így össze ? Midőn az én a tiszta gondolásban önmagát teszi, két viszonyt érvényesít : azt, melyben önmagában van, és azt, melyben a tele különbözőkhöz van. Az elsőt a „cogito, ergo sum", a másodikat az „ego dubito" fejezi ki. Láttuk azonban már, hogy egyik sem sikerülhet az abstractio és reflexió együttes alkalmazása nélkül. Ha elkülönözötten alkalmaztatnak, vagy ha valahol az alkalmazás menetében az egyik tényező a másikat a mozgás helyéről nagyon leszorítja , akkor úgy fog látszani, mintha a leszorított tényező nem is léteznék. Ily eset fordult elő Cartesiusnál is. Saját vallomása után ítélve, ő nem azért kétkedett, hogy сзак kétkedjék, hanem azért, hogy a kétkedés útján valami bizonyoshoz eljusson. Ezen bizonyos, mely után törekedett, az önmagát tisztán fölfogó én. Ez mutatja, hogy ő addig, míg az öntudatosan folyamított kétkedés tartott, a kétségbe hozottakhoz való viszonylás mellett az önmagához való viszonylásról soha sem feledkezett meg ; ámde mihelyt az önbizonyos én a simplex intuitio által megszilárdíttatott, a kétségbe hozottakhoz való viszonylásnak háttérbe szorítása miatt a dualismus azonnal lábra kapott. Innen e két alaptétel : ego tres cogitans , materia tres extensa. Ezen mindenképeni elkülönítettség elfogadása után hiányzott a bürü, melyen az ego a materiához, a materia meg az egohoz átmehetne.