Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)

Előadások és cikkek - Négyesy László: A magyar irodalom és költészet fejlődése

Ünnepi beszéllek Jóslatokat mondott s azokat megvalósítani törekedett. — Képzeletének minden alkotását igen komolyan vette. — Énekelt szerelemről s annak minden fájdalmaiban igazán vezeklett, gyönyöreiben igazán idvezült. — Énekelt szabad­ságról s azt tettel is kivívta. — Dalai követelték a dicső­séget és elnyerték. •— Hős halálról ábrándozott, s addig járt utána, míg megtalálta: ideáljáért halt meg, a népszabad­ságért. Egy rövid lustrum alatt egy hosszú életpályát feje­zett be. Jött mint egy futócsillag az égen, s mikor a zenithet elérte , ott állva maradt , nem tűnt el , nem hullott alá. Most is­­így ragyog, mint akkor. Petőfi egész ember volt , de egész költő is , s az ember és a költő úgy összeforrva egymással, hogy semmi ellenmondó vonás nincs közöttük.» íme, így dicsőítette egymást ez a két rendkívüli férfiú. Az ilyen érzelmeket, melyek ilyen barátság alapjai, egy félreértés megzavarhatja, de ki nem oltja, mert ez a tehetségek és belső hasonlóság eredménye ; egy szellemi közösség. Xenophon helyesen mondja: «Nincs barátság, sem igazságosság azok közt, kikben semmi közösség nincs.» Plato is azt mondja: «A barátság csak egyenlők között keletkez­hetik ; ahol nincs egyenlőség, a barátság sohá meg nem állhat.» Mindez ebben a két férfiúban megvolt s nem két­séges, hogy ez a barátság, ha Petőfi tovább él, helyreállott volna, mert belső kényszerűség volt. Budapest székesfővárosa a közelebbi két évben két művészi emléktáblát emelt: egyet Petőfinek azon a házon, melyben az ő elhatározottsága által a szabadsajtó 1848 márc. 15-én megszületett; egy másikat, ezt, azon a házon, mely most már a székesfővárosé, melyben a költő legnyugodtabb és talán legboldogabb éveit élte s melyben a két nagy költő emléktárgyai vannak elhelyezve. Ennek szimbolikus jelentő­sége van s az érzés, melyből eredt, époly nemes, mint amily nagyjelentőségű a tény maga. Mindkettő nagy embernek szól, mindkettő hirdetője a hazaszeretetnek, melyet e két nagy költő művei különböző formában, de egy meggyőző­déssel, egyenlő felmagasztaltsággal hirdetnek. Legyen az emlékek állítóján épúgy, mint magukon az emlékeken az Ég szel­id áldása s legyen az általuk hirdetett szent érzelem termékeny a haza minden fiának, de kivált a mindenkori ifjúságnak, a haza e legszebb reményeinek szívében. Úgy legyen, most és mindörökké!

Next