Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)
Előadások és cikkek - Négyesy László: Jókai költői és nemzeti értéke
122 Jókai költői és nemzeti értéke 122 népdal közvetlenségétől és elevenségétől és a magyar nyelv muzsikájától. A magyar regénynek és novellának nagy szüksége volt a motívumok gazdagságára, az előadás elevenségére és a nyelv magyarságára. Ezeket Jókai adta meg a magyar szépprózának. De neki kevesebb előzménye volt a szépprózában, mint Petőfinek és Aranynak a költészetben, ő előtte nem volt egy Vörösmartyja a magyar prózának. Talált egyikmásik magyar elődjénél használtató elemeket, de egész nyelvművészetét neki kellett megalkotnia a népmese-előadó kedvességének és közvetlenségének alapján s a Petőfi és Arany magyaros nyelvművészetének analógiájára. Ez szolgálhat fényes mentségéül pongyolaságainak. A magyar szépprózának mintegy ő lett a Vörösmartyja és Petőfije. Egy pár évtized óta nyugatiasítani akarják a magyar költészetet s úgy beszélnek, mintha most fedezték volna fel nálunk nyugatot. Pedig felfedezte azt már Szent István. És ha időnként lazultak is a kapcsok, mindig voltak, akik szorosabbra fűzték. Bessenyei és Kazinczy kora óta ez a kapcsolat túlságosan szoros is volt. Hol párisi leánynak, hol német leánynak tetszett a magyar múzsa, közben antik lepelt hordott, csak sokára jött rá, hogy neki magyar leánynak kell lenni. A XIX. század derekán az volt a szükség, hogy a nagyon is nyugatos magyar költészetet megmagyarosítsák. És a nyugatos Eötvös melegen üdvözölte Petőfiben a magyar népszellemet és ízlést. A művészi elemet összhangzásba kellett hozni a magyarral. Ezt a feladatot a regényre nézve Jókai oldotta meg. És tőle vették át a regény nyelvét Mikszáth, Herczeg, Gárdonyi és mindazok, akik a magyar regényt vagy novellát írnak. Bármily önállók is, Jókai örökét gyarapítják, mint a költők nyelve Vörösmartyon alapszik. Ha most Jókainak a magyarság fejlődésére való hatását tekintjük, azt fogjuk találni, hogy ő nemzetiségünk kialakulásának olyan tényezője volt, akit hatásra és eredményre nézve csak nagyon kevesen múltak felül. Annak az új Magyarországnak, melyet Széchenyi, Kossuth, Deák korszaka épített fel, szüksége volt, egyebek közt, de az elsők közt, európai színvonalon álló irodalmi életre. Modern állami és nemzeti élet enélkül el nem képzelhető és fenn nem állhat. Az alkotmányos reform csak a keretet adja meg, ezt a keretet ki kell tölteni gazdasági, szellemi, művelődési, társadalmi munkával, ki kell elégíteni a nemzetnek nem csupán akarati és gyakorlati, hanem szel