Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1963 (70. kötet = Új folyam 8. kötet)
1963 / 2. sz. - ERDEI FERENC: Kodály Zoltán köszöntése
Kodály Zoltán köszöntése* ERDEI FERENC ]Ótai ünnepi ülésünket azért hívtuk össze, s erre azért hívtuk meg Önöket, hogy — mint a Magyar Népköztársaság legfelső tudományos testülete — köszöntsük a 80 éves Kodály Zoltánt, a tudós akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémiának hazánk felszabadulása utáni első elnökét, a magyar zenekultúra páratlan hatású nevelőjét és a magyar nép nagy művészét. A Magyar Tudományos Akadémia több mint egy évszázados története során úgy osztozott hazánk újabbkori történetének nagy eseményeiben, hogy a fellendülés korszakaiban maga is a haladó tudomány szervezője lett, a hanyatlás időszakaiban pedig a haladást gátló tudományos törekvéseknek vált hajlékává. De a tudomány sohasem lehet tartósan és egészen a társadalmi fejlődés fékezője, mert lényegénél fogva a fejlődés tényezője, így a mi régi Akadémiánk sem tudott sohasem egészen elzárkózni a haladó tudomány elől, s még olyan időkben is rákényszerült egy-egy engedményre vagy tudományos mivoltát igazoló gesztusra, amikor egészében reakciós politika szolgálatába szegődött, s vezetése nem a társadalmi fejlődést, hanem a népelnyomó rendszert szolgálta. 1941. május 13-án még nem kapta meg Kodály Zoltán a kétharmados szavazattöbbséget, ami levelező taggá választásához kellett volna, de 1943. május 11-én már 38-an szavaztak mellette az I. Osztály tagjai közül, és csak ketten ellene, s a közgyűlés 34 szóval 8 ellenében megválasztotta őt az Akadémia levelező tagjává. Közben ugyanis nem kisebb dolog történt, mint az, hogy a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetsége az 1942. évet „Kodály-évnek" nyilvánította, s falun és városon, itthon és külföldön egyaránt úgy ünnepelték Kodály Zoltánt, mint az új magyar zene úttörőjét, egyik nagy alkotó egyéniségét. Ez hatott az Akadémiára is. Magának az először visszautasított Kodály Zoltánnak efelől nem voltak illúziói: „Lehetséges — mondotta a sikertelen szavazás után —, hogy bárki állt volna elő ezzel a munkával, hasonló lett volna a sorsa. Tehát talán nem a személy, hanem a munka a kifogás tárgya." Dicséretére legyen azonban mondva a régi Akadémiának, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán páratlan vállalkozását, a népdalgyűjtés munkáját s annak feldolgozását, sajtó alá rendezését, ha szerény eszközökkel is, de támogatta. 1940 őszén — abban az évben, amikor Bartók Béla elhagyni kényszerült az országot — Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémiához nyert beosztást, s ettől kezdve a népdalgyűjtés és feldolgozás központjává az Akadémia lett, s megindult a Magyar Népzene Tára előkészítése. A kötetek kiadását már az újjáalakult Akadémia kezdte meg és ma is folytatja. * Elhangzott az MTA Elnökségének 1962. dec. 12-i nyilvános ünnepi ülésén. 1 Magyar Tudomány 1063/2. 79 М6Ш uMMimí mm*