Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)
1973 / 4. sz. - ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről
A fejlődés útja A vizsgálódások ösvényein, melyek révén a műgyűjtésből az őstörténetkutatás kialakult, azok az elődeink tették meg az első lépéseket, akik a szenvendélyes műgyűjtőket és buzgó kincskeresőket, Attila sírjának örök kutatóit megszégyenítő lelkesedéssel és szorgalommal vetették magukat a magángyűjtők kezén összegyűlt egyes tárgyak korával, rendeltetésével kapcsolatos kérdések megoldására. Előttük tehát a tárgyak s a feltárások adatai nem anyagi értékek és érdekességek, hanem társadalmi mozgások statikus, de valamiféle megfejtendő információt rejtő emlékei, történeti források voltak. A megfejtett információk gyarapítása ( az emlékek összefüggéseinek rekonstrukciója) a régészet tudományának megszületését, módszereinek kialakulását hozta. Évtizedekig tartó munka, sok ásatás és anyaggyűjtés segítségével sikerült az egyes leletcsoportokat tisztázni, vagyis körülhatárolni nagy vonalakban azoknak a tárgyaknak a körét, amelyek azonos korban külön területeken, illetve ugyanazon a területen más-más korban jelentek meg. Így alakult ki a tárgyak, leletek, külső sajátosságok alapján történő rendezése során a régészeti tipológia és a különböző típusok, illetve ezek csoportjai közötti időbeli különbségeket megalapító kronológia rendszere. Ezekkel a rendszerekkel egyidőben s rájuk egyre nagyobb mértékben támaszkodva, bontakozott ki az őstörténet kutatása, amikor már az említett leletcsoportok, új anyagok, eszközök, temetkezési szokások megjelenését történelmi változásokhoz igyekeztek kapcsolni. Az anyag elemzése során felbukkanó történeti problémák újra és újra felvetették az egyes kultúrák, leletcsoportok új szempontú vizsgálatának szükségességét, ám az egyre igényesebb vizsgálatokat csak újabb, jobb módszerekkel vezetett és dokumentált ásatások tették lehetővé. Elérkezett az ideje a szabványosított ásatási naplók és egyéb, könnyen tárolható dokumentáció kidolgozására és bevezetésére hazánkban is (Csehszlovákiában ezt már régebben bevezették). Erre az igényre utalnak a régebben bevezetett, de ma már nem korszerű, sírleleteket felvevő „csontvázlapok" stb. Merre halad a régészet ? Mint minden más tudomány, a régészet fejlődése szempontjából is „conditio sine qua non" az információs bázis szakadatlan növelése, hiszen a rendelkezésre álló történeti emlékanyag „megvallatása", értelmezése során felvetődő új problémák legtöbbször csak újabb anyagok magasabb szintű feltárása, sokoldalúbb vizsgálata révén oldhatók meg. Már hazánkban is felmerült az igény a régészeti leletek adatainak korszerű rögzítése és tárolása iránt. A gyors és pontos eligazodáshoz lyukkártyákra rögzítik a leletek számát, típusait, előkerülési körülményeit, anyagát stb. Ezt különösen Salamon Ágnes (MTA Régészeti Intézet) és Kralovánszky Alán (Székesfehérvár István Király Múzeum) szorgalmazták egyes cikkeikben. A nagy tömegű, hasonló jellegű leletanyag felvételére és tárolására ezek a módszerek (természetesen ma már gépi lyukkártyákon) igen jók lennének. Elterjesztésüket főleg az anyagiak hiánya gátolja. SALAMON A.: Az V. századi és az avarkori régészeti anyag lyukkartonra alkalmazott jelrendszere. Arch. Ért. 93 (1966) 284 — 290. 1. KRALOVÁNSZKY A.: Dokumentációs kártyarendszerek és alkalmazásuk lehetőségei a régészeti egyéni kutatásban. Alba Regia VI— VII. (1966) 211-218. 1.