Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 3. sz. - VITA - TÓTH JÓZSEF: Etika, érdem, vezetés a tudományos kutatásban

tozhat. Ezzel egyúttal azt a véleményünket is megfogalmaztuk, hogy egy konkrét tudományos probléma megoldásában a menedzseri vezetésnek a kuta­tás első és utolsó szakaszában lehet közvetlen szerepe. Ha a vázolt alapelv szerint érdemi rangsorolás elvégezhető, a tudományos elismerés bármely formájának is ebben a sorrendben kell érvényesülnie. Természetesen az is előfordulhat, hogy rangsorolás lehetetlen. A kutatói közösség tagjai a kutatás valamennyi fázisában közösen és egyenlő arányban vettek részt. Ez esetben — a beosztástól függetlenül egyenlő érdem és elismerés illeti őket. Mivel a tudományos kutatás etikai problémái az érdem elismerésével függ­nek össze, a tudományos minősítési rendszerünkben a vázolt etikai elveket fokozottabban érvényesíteni kellene. Kívánatos, hogy a TMB és szakbizott­ságai nagyobb gonddal vizsgálják azokat az ügyeket, ahol a minősítés tárgyát képező munka nyilvánvalóan kollektív alkotás, ugyanakkor egy vezető egyéni pályázatáról van szó. Még a bíráló bizottság tagjainak néhány udvarias, de ügyes keresztkérdésével is rögtön eldönthető, hogy a pályázó mint tudomá­nyos, vagy mint menedzser vezető vett-e részt a munkában. Ha ez utóbbi eset bizonyosodik be — etikai okokra hivatkozva — az értekezést el kell utasítani. A kollektív munkával készült értekezésekre az 1/1970. MTA-E utasítás 26. §. 2. bekezdése előírja, hogy ,,a téziseket a pályázónak előzetesen láttamoztatnia kell a kollektíva többi tagjával és nyilatkozatukat kell kérnie arról, hogy a tézisekben ismertetett eredményeket a pályázó eredményeinek ismerik el". E rendelet szövegezői sem gondolhatták komolyan, hogy egy ilyen nyilatkozat a vezető beosztású pályázót etikailag tisztázza. A beosztott kutatók és dolgozók anyagi-erkölcsi függése az ilyen nyilatkozatok etikai értékét teljesen nullifi­kálja. Ebben a vonatkozásban tehát minősítési rendszerünk javításra szorul. E módosítás már figyelembe veheti a tudományos és menedzseri vezetés közötti lényegi különbséget, s az etikailag vitatható értekezéseket még a nyilvános vita előtt kiszűrheti. Erre számos lehetőség és forma van, melyek részletezése nem tartozik okfejtésünk kereteibe. Végül ismételten hangsúlyozom, hogy kérdésfeltevésem és az adott válasz rendkívül egyszerűsített modellnek tekinthető, mely nem képes az élet rend­kívül gazdag és bonyolult jelenségeit híven tükrözni. Szinte minden etikai kérdés az egyedi vonások ezernyi érvényesülésével külön problémának tekint­hető. Az alapgondolatok kifejtése megfelelő kritikai ellenőrzés után — leg­feljebb támpontot adhatnak a problémák megoldásához. 3 Magyar Tudomány 1976/3 161

Next