Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)
1976 / 3. sz. - ADATTÁR - BENDEFY LÁSZLÓ: Mikoviny Sámuel megyei térképei az MTA Könyvtárának kézirattárában
ADATTÁR Mikoviny Sámuel megyei térképei az MTA Könyvtárának kézirattárában 276 éve látta meg a napvilágot és 226 éve hunyta le örökre szemét a magyar és egyben az európai elméleti és gyakorlati kartográfia úttörője, nagy reformátora, Mikoviny Sámuel. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának igazgatósága jó alkalmat látott a kettős évfordulóban arra, hogy egy ünnepi kiadvánnyal rója le tiszteletét a korszerű magyar térképszerkesztés megalapozója előtt. E kiadvány megírását megelőző sokévi kutatómunka — Mikoviny származásával és életútjával kapcsolatban — igen sok új adatot hozott felszínre. Már a család eredetét illetően is eddig ismeretlen adatok kerültek elő a bécsi Hofkammerarchivból, valamint a Magyar Országos Levéltárból. Kiderült ezekből az iratokból, hogy az 1670 körüli időkben a Mikoviny család Tokaj környékén lakott. Az eddig ismert legrégibb őst, az 1576 körül született Mikovini Mátyást magyar nyelvű családi leveleiből, valamint az Udvari Kamarához intézett kérvényeiből ismerjük. Mátyás a mi Sámuelünknek vagy közvetlen távoli őse vagy déd (ük?) nagybátyja volt. Mikoviny Sámuel evangélikus lelkész fiaként 1700-ban született Abelfalván (Abelova). Alsóbb iskoláit itt járta az evangélikus egyház elemi iskolájában, a középiskola osztályait pedig valószínűleg Besztercebányán. Tárczy-Hornoch prof. e feltevése azon alapul, hogy abban az időben ott tanított Bél Mátyás, Magyarország első részletes földrajzának leírója. Valószínű, hogy Bél itt ismerte meg Mikovinyt, aki 19 éves korában két remek rézmetszetet készített Bél „Hungariae Antiquae et Novae prodomus" c. munkájához. Ez az ismeretség sorsdöntő lett Mikoviny egész életére nézve. Felsőbb tanulmányait — a kor szokása szerint az evangélikus egyház anyagi támogatásával — a jénai egyetemen folytatta, ahol különösen matematikai és térképészeti stúdiumokkal foglalkozott. Matematikai és bányamérnöki oklevelének megszerzése után — Haan szerint — 1723/24 telén a szász-jénai hercegi udvarban kb. egy félévet töltött. Valószínűleg építészeti feladatokkal foglalkoztatták. Több évi európai tapasztalatszerző utazás után érkezett haza Magyarországra. Idehaza a főúri nagybirtokosok különféle feladatokkal bízták meg. A Festetichek keresztúri uradalmi mérnöki irodájában a Balaton-környéki mocsarak felmérésével és rendezésével foglalkoztatták; Eszterházy József gróf pedig a tatai várkastélyt körülvevő mocsarak lecsapolásával bízta meg. Mivel ez a munka — több egyéb mellett — igen jól sikerült, a gróf és Bél professzor ajánlatára 1727-ben Pozsony megye hites mérnökévé választották. Itt azonban alig maradt egy-két évnél tovább. Tudjuk ugyanis, hogy 1729-ben már a bécsi Udvari Kamara kinevezett mérnöke, mégpedig az egyetlen mérnök az Udvari Kamaránál. Ebből az egyedülvalóságból származott elképesztő túlhajszoltsága. Hogy a hadi térképezéshez felhasználhassák, kinevezték a tényleges törzstiszti állományba őrnagynak. Később alezredesi rangot kapott. Mivel a Kamarának egyetlen bányamérnöke volt, őt bízták meg a Selmecbányai bányatisztképző intézet megszervezésével. Ebből alakult ki a