Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 3. sz. - ADATTÁR - BENDEFY LÁSZLÓ: Mikoviny Sámuel megyei térképei az MTA Könyvtárának kézirattárában

ADATTÁR Mikoviny Sámuel megyei térképei az MTA Könyvtárának kézirattárában 276 éve látta meg a napvilágot és 226 éve hunyta le örökre szemét a magyar és egyben az európai elméleti és gyakorlati kartográfia úttörője, nagy reformátora, Mikoviny Sámuel. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának igazgatósága jó alkalmat látott a kettős évfordulóban arra, hogy egy ünnepi kiadvánnyal rója le tiszteletét a korszerű magyar térképszerkesztés megalapozója előtt. E kiadvány megírását megelőző sokévi kutatómunka — Mikoviny származásával és életútjával kapcsolatban — igen sok új adatot hozott felszínre. Már a család eredetét illetően is eddig ismeretlen adatok kerültek elő a bécsi Hofkam­merarchivból, valamint a Magyar Országos Levéltárból. Kiderült ezekből az iratokból, hogy az 1670 körüli időkben a Mikoviny család Tokaj környékén lakott. Az eddig ismert legrégibb őst, az 1576 körül született Mikovini Mátyást magyar nyelvű családi leveleiből, valamint az Udvari Kamarához intézett kérvényeiből ismerjük. Mátyás a mi Sámuelünk­nek vagy közvetlen távoli őse vagy déd­ (ük?) nagybátyja volt. Mikoviny Sámuel evangélikus lelkész fiaként 1700-ban született Abelfalván (Abelova). Alsóbb iskoláit itt járta az evangélikus egyház elemi iskolájában, a középiskola osztályait pedig valószínűleg Besztercebányán. Tárczy-Hornoch prof. e feltevése azon alapul, hogy abban az időben ott tanított Bél Mátyás, Magyarország első részletes földrajzának leírója. Valószínű, hogy Bél itt ismerte meg Mikovinyt, aki 19 éves korában két remek rézmetsze­tet készített Bél „Hungariae Antiquae et Novae prodomus" c. munkájához. Ez az isme­retség sorsdöntő lett Mikoviny egész életére nézve. Felsőbb tanulmányait — a kor szokása szerint az evangélikus egyház anyagi támoga­tásával — a jénai egyetemen folytatta, ahol különösen matematikai és térképészeti stúdiumokkal foglalkozott. Matematikai és bányamérnöki oklevelének megszerzése után — Haan szerint — 1723/24 telén a szász-jénai hercegi udvarban kb. egy félévet töltött. Valószínűleg építészeti feladatokkal foglalkoztatták. Több évi európai tapasztalat­szerző utazás után érkezett haza Magyarországra. Idehaza a főúri nagybirtokosok külön­féle feladatokkal bízták meg. A Festetichek keresztúri uradalmi mérnöki irodájában a Balaton-környéki mocsarak felmérésével és rendezésével foglalkoztatták; Eszterházy József gróf pedig a tatai várkastélyt körülvevő mocsarak lecsapolásával bízta meg. Mivel ez a munka — több egyéb mellett — igen jól sikerült, a gróf és Bél professzor ajánlatára 1727-ben Pozsony megye hites mérnökévé választották. Itt azonban alig maradt egy-két évnél tovább. Tudjuk ugyanis, hogy 1729-ben már a bécsi Udvari Kamara kinevezett mérnöke, mégpedig az egyetlen mérnök az Udvari Kamaránál. Ebből az egyedülvalóságból származott elképesztő túlhajszoltsága. Hogy a hadi térké­pezéshez felhasználhassák, kinevezték a tényleges törzstiszti állományba őrnagynak. Később alezredesi rangot kapott. Mivel a Kamarának egyetlen bányamérnöke volt, őt bízták meg a Selmecbányai bányatisztképző intézet megszervezésével. Ebből alakult ki a

Next