Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 11-12. sz. - Akadémiai tagajánlások - 1982

Vargyas Lajos 1914-ben, Budapesten született. Szűkebb szakterülete: zene­folklór, magyar és összehasonlító népballada-kutatás. Doktori fokozatát 1963-ban szerezte. Az MTA Zenetudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadója. Vargyas Lajos tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. Bölcsészdoktori diplomát 1941-ben nyert magyar néprajz — magyar nyelvészet — magyar irodalom szak­csoportosítással, summa cum laude. Már tanulmányai idején gyűjtött népzenét, részt vett Kodály zenefolklór-gyakorlatain, utóbb zeneelméleti tanulmányokat végzett. 1942-től 1952-ig a budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott, ezután 1961-ig vezette a Nép­rajzi Múzeum népzenei osztályát. 1961-től a MTA Népzenekutató Csoportjának tudo­mányos főmunkatársa, 1971 — 1974 között igazgatója volt. Azóta tudományos tanácsadó­jaként működik. Első jelentős munkája, „Aj falu zenei élete" (1941) — Járdányi Pál kidéi gyűjtésével együtt — az első módszeres zenei szociográfiai tanulmány volt. A kandidátusi fokozatot 1952-ben „A magyar vers ritmusa" című munkájával nyerte el. A mű figyelemre méltó új értelmezéseivel élénk vitákat váltott ki, s ezzel hosszabb szünet után ismét a magyar verstani kutatásokra terelte a figyelmet. Hozzá a verstan kutatói azóta is újra meg újra visszatérnek. 1954-től kezdve („Röpülj páva, röpülj", Csanádi Imrével együtt) figyelme mindinkább a népballada-kutatás felé fordult. A tudományok doktora fokozatot 1963-ban „Kutatások a népballada középkori történetében" című értekezésével nyerte el. Ez angol nyelven is megjelent és nemzetközi elismerést szerzett Vargyas Lajosnak. A nép­ballada-kutatás az a tartomány, ahol kiemelkedő eredményeit a néprajz, a folklór, a népzene, az irodalom és a nyelvészet körében szerzett sokoldalú, alapos hozzáértésének együttes latbavetésével érte el. A doktori fok elnyerése óta újabb balladakönyvekkel jelentkezett. „A magyar népballada és Európa" című kétkötetes munkája (1976) mint­egy betetőzése ballada kutatásainak. Benne komplex összehasonlító módszerekkel illeszti be a magyar népballada szerteágazó típusait a nemzetközi összefüggésekbe. Kutatásai­ról jeles szaktekintélyek írtak elismerő kritikát, számos külföldi egyetem hívta meg előadásokra. Szinte a népballada-kutatás „új hullámát" (görög, román, bolgár, szlovák stb. kutatások) indította el. A szűkebb értelemben vett népzene-kutatás körében szintén alapvető munkát tett közzé. „A magyarság népzenéje" (1981) című kötete újabb nagyszabású összefoglalása mind­azoknak az eredményeknek, amelyeket a magyar népzene-kutatás máig elért. Népzenénk sajátosságait a nagy nemzetközi folyamatokba ágyazva vizsgálja, s módszereiben eleget tesz a Bartók és Kodály munkáiban csak feladatként jelzett szociológiai és esztétikai kö­vetelményeknek. Vargyas Lajos jelentős tudományszervező munkát végzett felsorolt funkcióiban és végez ma is. Igazgatói tevékenysége idején a Népzenekutató Csoport munkáját jelentős új kezdeményezésekkel gazdagította (európai népdalkatalógus, Dal­lamtörténeti Munkacsoport, Néptánckutató Csoport). Tagja az MTA Néprajzi és Zene­tudományi Bizottságainak, elnöke a Tudományos Minősítő Bizottság Zenetudományi, Néprajzi és Folklór Szakbizottságának. Fontos tevékenységet fejt ki az International Folk Music Council tagjaként. Értékes oktató munkáját docensként kezdte az ELTE Néprajzi Tanszékén (1952 — 1954), s azóta is rendszeresen foglalkozik ifjú munkatársainak szakmai továbbképzésével. Immár jelentős kutatók vallják őt mesterüknek. Munkássága, tudományos jelentősége érdemessé teszi őt arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává válassza. Tálasi István, Ujfalussy József

Next