Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1982 (89. kötet = Új folyam 27. kötet)
1982 / 8-9. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - FALVY ZOLTÁN: Kodály Zoltán emlékülés - 1982
Kodály Zoltán emlékülés — 1982 Kodály Zoltán születésének 100. évében a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlését Kodály Zoltánra emlékezve kezdte meg. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, valamint a Zenetudományi Intézet együttesen tisztelegtek az egykori elnök, akadémikus és intézeti igazgató előtt. A háromrészes tudományos ülésszak első harmadában Szabolcsi Miklós osztályelnök arról szólt, hogy ma azért is időszerű Kodály alakját, munkásságát és egyéniségét felidézni, mert nála egyszemélyben találkozott az igazán nagy tudós és a rendkívüli művész. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözlő beszédében azt hangsúlyozta, hogy az Akadémia aligha ünnepelhetné meg méltóbban volt elnökének, Kodály Zoltánnak 100 éves születési évfordulóját, mint tudományos és ami ettől elválaszthatatlan, pedagógiai munkájáról való megemlékezéssel. A tudományos ülésszak második harmadában négy előadás hangzott el. Valamenynyi különböző aspektusból — Kodály Zoltánnak a Magyar Tudományos Akadémiával való kapcsolatát elemezte, s méltó módon mutatta be a tudományos életben betöltött szerepét, a művész-tudóst, az akadémiai reform elnökét, a népzenei kutatómunka modern szervező-igazgatóját. Keresztury Dezső akadémiai rendes tag „Kodály és a magyar tudományos élet" című előadásában munkásságának „hármas piramid"-ját elemezte: az alkotó zeneszerzőt, a tudóst és a nevelőt. Részletesen szólt azokról az értelmiségi rétegekről, amelyeken Kodály egyénisége felnőtt amelyek kezdeményezői voltak a századforduló körül kibontakozó új magyar reformkornak: az Eötvös-kollégium első nagy nemzedékéről. Kodály Zoltán Gombocz Zoltán, Szabó Dezső, Szekfű Gyula, Balázs Béla, Horváth János, Pais Dezső, Lackó Géza társa volt. Ők hatottak legjobban egyéniségére, ők jelentették számára a társadalmi hátteret, velük együtt kapott és érzett indíttatást Berzsenyitől, Kölcseytől, Vörösmartytól, az első nagy reformkortól. Ebben az értelemben kapott mély tartalmat ezen a helyen az a bartóki gondolat, hogy a zenében a magyar szellem Kodály műveiben öltött legtökéletesebben testet. Kodály pedagógiai munkássága az életmű hármas egységének olyan fontos része volt, hogy életének csaknem egész második felét betöltötte. Énektanítási módszerét évtizedeken át alakította ki, ugyancsak tudós alapossággal. Az együttes zenélésben, főként az éneklésben Kodály közösségformáló erőt látott. Kutatásai, olvasmányai a magyar népzene és európai zenetörténet kérdései, a modern zeneelmélet és gyakorlat úttörő eredményei felé irányultak, így jutott el addig az alapvető tételig, hogy a magyar zenetörténet elképzelhetetlen az összehasonlító folklór segítsége nélkül. Ugyanez az út vezette el a hangzásban élő magyar műveltség másik rokonterületének, az anyanyelvnek, a beszélt nyelvnek vizsgálatáig, ezen belül is e változékony, romlékony világ őrzésének, ápolásának, épen tartásának kérdéseiig. Tilkovszky Lóránt, a történelemtudományok doktora „Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia élén (1940— 1949)" címmel foglalta össze Kodály elnöki korszakát. 1946 nyarától 1949 őszéig terjedő időszakban volt Kodály az Akadémia elnöke. Hivatali ideje alatt alakultak ki mai Akadémiánk szellemi és szervezeti feltételei. Elévülhetetlen érdemei vannak Kodálynak abban, hogy ez az átalakulás, amely az Akadémiát alkalmassá tette a szocializmus építésének szakaszába való átlépésből adódó feladatok ellátására, nem valamiféle elfordulást, szakítást, hanem visszatalálást jelentett az Akadémia progresszív hagyományaihoz. Maga az akadémiai átszervezés már korábban megtörtént azzal a ténnyel, hogy a Szent-Györgyi Albert által létrehozott Természettudományi Akadémia teljes tagságával beolvadt az egységét megőrző Magyar Tudományos Akadémiába, ahol a III. osztály (mint a matematikai, fizikai, kémiai és műszaki tudományok osztálya) mellé IV. osztályként létrejött a biológiai és orvosi tudományok osztálya, s ezek együttes taglétszáma egyenlő lett az I. és II., tehát a Nyelv- és Széptudományi Osztály, valamint a Bölcseleti, Társadalmi és Történeti Tudományok Osztálya együttes taglétszámával. Ekkor állapodtak meg az egyesítést előkészítő tárgyaló felek, hogy a másodelnöki tisztségre Szent-Györgyi Albertet, az elnöki tisztre pedig Kodály Zoltánt jelölik. Kettejük vezetése 1946-ban bizalomkeltő volt. Tudományos tekintélyük azt ígérte, hogy az Akadémia helyzete stabilizálódik, s ki tudja majd vívni az alakuló új társadalom általános támogatását. Ujfalussy József levelező tag „Kodály Zoltán a tudós" című előadásában egy eddig ismeretlen, fiatalkori Kodály-kéziratot mutatott be, a diákkori „Zenei jegyzeteihet 1900-ból. A 14 oldalas tanulmány tárgya a nemzeti zeneművészet és zenei műveltség megteremtésének szükségessége, lehetősége és módja. Benne az elsőéves bölcsész és