Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1982 (89. kötet = Új folyam 27. kötet)

1982 / 8-9. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - FALVY ZOLTÁN: Kodály Zoltán emlékülés - 1982

Kodály Zoltán emlékülés — 1982 Kodály Zoltán születésének 100. évében a Magyar Tudományos Akadémia évi köz­gyűlését Kodály Zoltánra emlékezve kezdte meg. A Magyar Tudományos Akadémia el­nöksége, a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, valamint a Zenetudományi Inté­zet együttesen tisztelegtek az egykori el­nök, akadémikus és intézeti igazgató előtt. A háromrészes tudományos ülésszak első harmadában Szabolcsi Miklós osztályelnök arról szólt, hogy ma azért is időszerű Ko­dály alakját, munkásságát és egyéniségét felidézni, mert nála egyszemélyben találko­zott az igazán nagy tudós és a rendkívüli művész. Szentágothai János, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke üdvözlő be­szédében azt hangsúlyozta, hogy az Aka­démia aligha ünnepelhetné meg méltóbban volt elnökének, Kodály Zoltánnak 100 éves születési évfordulóját, mint tudományos és ami ettől elválaszthatatlan, pedagógiai munkájáról való megemlékezéssel. A tudományos ülésszak második harma­dában négy előadás hangzott el. Valameny­nyi különböző aspektusból — Kodály Zoltánnak a Magyar Tudományos Akadé­miával való kapcsolatát elemezte, s méltó módon mutatta be a tudományos életben betöltött szerepét, a művész-tudóst, az aka­démiai reform elnökét, a népzenei kutató­munka modern szervező-igazgatóját. Keresztury Dezső akadémiai rendes tag „Kodály és a magyar tudományos élet" című előadásában munkásságának „hármas piramid"-ját elemezte: az alkotó zene­szerzőt, a tudóst és a nevelőt. Részletesen szólt azokról az értelmiségi rétegekről, amelyeken Kodály egyénisége felnőtt ame­lyek kezdeményezői voltak a századforduló körül kibontakozó új magyar reformkor­nak: az Eötvös-kollégium első nagy nem­zedékéről. Kodály Zoltán Gombocz Zoltán, Szabó Dezső, Szekfű Gyula, Balázs Béla, Horváth János, Pais Dezső, Lackó Géza társa volt. Ők hatottak legjobban egyéni­ségére, ők jelentették számára a társadalmi hátteret, velük együtt kapott és érzett in­díttatást Berzsenyitől, Kölcseytől, Vörös­martytól, az első nagy reformkortól. Ebben az értelemben kapott mély tartalmat ezen a helyen az a bartóki gondolat, hogy a ze­nében a magyar szellem Kodály műveiben öltött legtökéletesebben testet. Kodály pe­dagógiai munkássága az életmű hármas egységének olyan fontos része volt, hogy életének csaknem egész második felét be­töltötte. Énektanítási módszerét évtizede­ken át alakította ki, ugyancsak tudós ala­possággal. Az együttes zenélésben, főként az éneklésben Kodály közösségformáló erőt látott. Kutatásai, olvasmányai a ma­gyar népzene és európai zenetörténet kér­dései, a modern zeneelmélet és gyakorlat úttörő eredményei felé irányultak, így ju­tott el addig az alapvető tételig, hogy a magyar zenetörténet elképzelhetetlen az összehasonlító folklór segítsége nélkül. Ugyanez az út vezette el a hangzásban élő magyar műveltség másik rokonterüle­tének, az anyanyelvnek, a beszélt nyelvnek vizsgálatáig, ezen belül is e változékony, romlékony világ őrzésének, ápolásának, épen tartásának kérdéseiig. Tilkovszky Lóránt, a történelemtudomá­nyok doktora „Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia élén (1940— 1­949)" címmel foglalta össze Kodály elnöki korsza­kát. 1946 nyarától 1949 őszéig terjedő idő­szakban volt Kodály az Akadémia elnöke. Hivatali ideje alatt alakultak ki mai Aka­démiánk szellemi és szervezeti feltételei. Elévülhetetlen érdemei vannak Kodálynak abban, hogy ez az átalakulás, amely az Akadémiát alkalmassá tette a szocializmus építésének szakaszába való átlépésből adó­dó feladatok ellátására, nem valamiféle el­fordulást, szakítást, hanem visszatalálást jelentett az Akadémia progresszív hagyo­mányaihoz. Maga az akadémiai átszervezés már ko­rábban megtörtént azzal a ténnyel, hogy a Szent-Györgyi Albert által létrehozott Ter­mészettudományi Akadémia teljes tagsá­gával beolvadt az egységét megőrző Ma­gyar Tudományos Akadémiába, ahol a III. osztály (mint a matematikai, fizikai, ké­miai és műszaki tudományok osztálya) mellé IV. osztályként létrejött a biológiai és orvosi tudományok osztálya, s ezek együttes taglétszáma egyenlő lett az I. és II., tehát a Nyelv- és Széptudományi Osztály, valamint a Bölcseleti, Társadalmi és Történeti Tudományok Osztálya együt­tes taglétszámával. Ekkor állapodtak meg az egyesítést előkészítő tárgyaló felek, hogy a másodelnöki tisztségre Szent-Györgyi Al­bertet, az elnöki tisztre pedig Kodály Zol­tánt jelölik. Kettejük vezetése 1946-ban bizalomkeltő volt. Tudományos tekinté­lyük azt ígérte, hogy az Akadémia helyzete stabilizálódik, s ki tudja majd vívni az ala­kuló új társadalom általános támogatását. Ujfalussy József levelező tag „Kodály Zoltán a tudós" című előadásában egy ed­dig ismeretlen, fiatalkori Kodály-kéziratot mutatott be, a diákkori „Zenei jegyzeteih­et 1900-ból. A 14 oldalas tanulmány tárgya a nemzeti zeneművészet és zenei műveltség megteremtésének szükségessége, lehetősége és módja. Benne az elsőéves bölcsész és

Next