Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1998 (105. kötet = Új folyam 43. kötet)

1998 / 6. sz. - FOGALMAK-ÉRTELMEZÉSEK - MAROSI SÁNDOR: A talaj mint a földrajzi környezet eleme

Fogalmak,értelmezések Marosi Sándor A talaj mint a földrajzi környezet eleme Az őstalajok pleisztocén kori kronológiai szerepe A geográfia mintegy száz éve folyó ősföldrajzi kutatásai során a paleotalajok (őstalajok) mindenkor rendkívüli szerepet játszottak, amennyiben az oknyomozó felszínfejlődési vizsgálatokban a múltbeli globális, regionális és lokális geomorfo­lógiai, paleoökológiai folyamatok, változások felderítéséhez a kulcsot adták. A sok közül csak a legközvetlenebb és földtörténeti tekintetben viszonylag fiatal időszaki és földrajzi kutatásokra utalva: a negyedkor kutatása, a negyedidőszaki üledékek kronológiai vizsgálata, különösen a nemzetközi tekintetben is jelentős és igen eredményesen kutatott löszöket tagoló fosszilis talajok és azok képződé­sének paleoökológiai értelmezése lehetetlen lett volna és lenne a jövőben is ős­talajtani kutatások nélkül. Amellett, hogy földrajzi térségünkben ezek a különböző genetikai típusba tartozó fosszilis talajok, a jégkorszaki periglaciális hideg-száraz löszképző szakaszokat tagoló inter szakaszok melegebb-nedvesebb, erdő- vagy sztyep- stb. növényzetet éltető ősföldrajzi, paleoökológiai viszonyaira egyértelműen utalnak, sajátos földtörténeti-természettörténeti örökségként mai földrajzi környezeti adottságaink megértéséhez is hozzájárulnak. Hiszen tulajdonképpen a természeti— ökológiai sajátságok térbeli átöröklődéséről-újraéledéséről van szó. A teljes földrajzi környezetet kutató geográfia a természeti—ökológiai „örökség" egy részének nyomozása során — az aktualizmus elve alapján — abból indulhat ki, hogy hazánk területén több (kontinentális, atlanti, mediterrán, hegyvidéki) éghajlati hatás érvényesül. A napsugárzáson alapuló zonalitás következménye, hogy hazánk természetes körülmények között a közép-európai lombos erdők és a kelet-európai erdős­ sztyepek övezete, ebből adódóan uralkodóan erdőtalajok és erdős-sztyep talajok, illetve részben mai antropogén hatásra sztyeptalajok talál­hatók hazánk területén. Ezt a nagyon általánosított zonális képet azonban rend­kívüli mértékben variálja a táji, tájtipológiai tarkaságot is eredményező függőleges (domborzati) tagoltság, a természetes növényzetben és a genetikai talajokban is mindenkor megnyilvánuló litológiai, ill. vízföldrajzi különbség (litomorf, hidromorf hatások), intra- és azonalitás. 699 Magyar Tudomány 1998. 6. szám

Next